Kevés olyan gazdag család létezik, amelyről annyi történet, legenda, összeesküvés elmélet kering világszerte, mint a Rothschild famíliáról. Kétségkívül ők teremtették meg a határokon átnyúló bankrendszerek alapjait – még a 19. században. S ez sokak szemét szúrta. Jelenleg is rendkívül befolyásosak, bár a világ leggazdagabb 20 embere között ma már nem találunk Rothschildot.

Nagyon kevés olyan meghatározó család van a világon, mint a Rothshildok. Talán a Rockefellerek, melyek történetét már bemutattuk a növekedés.hu-n.

A Rothschildok története az 1740-es években, Frankfurtban kezdődik. Ott, a zsidó negyedben született meg Mayer Amschel Rothchild, akinek ősei már jó 200 éve éltek a német városban. Nevük is innen származik, házukon egy vörös pajzs, (roten schild) volt látható. A család hagyományosan ruhákkal kereskedett, később azonban már pénzváltással is foglalkoztak. Mayer Amschel 12 éves volt, amikor apja elhunyt, 1755-ben. Ekkor egy zsidó céghez küldték Hannoverbe tanulónak. Frankfurtba 1764-ben érkezett vissza és ritka érmékkel, medálokkal, antik árukkal kezdett el kereskedni. Így gazdag gyűjtőket ismerhetett meg. A banküzletbe az 1790-es években vágott bele. Egyik legvagyonosabb patrónusa Hesse-Kassel tartománygrófja lett, aki abból csinált pénzt, hogy más uralkodóknak zsoldosokat kölcsönzött. Hamarosan Mayer Amschel lett pénzügyeinek legfőbb intézője, és az 1800-as évekre ő lett a legvagyonosabb zsidó Frankfurtban. Gyakorlatilag ő találta ki a modern pénzügyi közvetítőrendszer alapjait: gyors kommunikáció, diverzifikáció, nagy pénzmennyiség gyors mozgatása és bizalom.

Mayer megértette, hogy ahhoz, hogy pénzt keressen, először költeni kell. Ő antik műtárgyakkal és érmékkel kezdte, meg azzal, hogy esetenként hitelezett vásárlóinak.

Az 1795-ben kimutatott 4 ezer gulden jövedelme egy évvel később már 60 ezer guldenre ugrott. A tanulópénzt persze ő is megfizette. Egy fiatal alkalmazottjáról kiderült, hogy három év alatt csaknem 30 ezer guldent lopott a főnöktől. A bírósági tárgyalás során kiderült, hogy a lopásra az akkori primitív könyvelési módszerek miatt nem derült fény korábban. A tárgyaláson Mayer elismerte azt is, hogy a pénzt zsákokban, őrizetlenül tárolta irodájában és lakásában.

Még 1770-ben elvette feleségül a 16 éves Gutle Schnappert összesen 19 gyermekük született, közülük 10 maradt életben, köztük 5 fiú. Mindannyian apjuk üzletében kezdtek el dolgozni. A legidősebb, akit szintén Amschel Mayernek hívtak, Frankfurtban maradt, a másik négyet, nagyon fiatalon, a 20-as éveik elején apjuk különböző európai országokba küldte, hogy építsék ki a helyi üzletet. Azt a jótanáccsal küldte el őket, hogy mindig tartsák egymással a kapcsolatot, és soha ne legyenek túlságosan mohók.

Így a második fiú, Salomon Mayer Ausztriába került, ahol szoros kapcsolatot épített ki a Habsburgokkal és Metternich herceggel. A briliáns elméjű, kiváló eszű Nathan, a harmadik fiú Angliába ment. Textilkereskedő lett, de hamarosan kereskedelmi banki szolgáltatásokat is kezdett nyújtani és a Londoni Tőzsde aktív figurájává vált. A negyedik fiú, Carl Nápolyba utazott, míg a legfiatalabb ötödik, Jakob – vagy James – Párizsban kezdte meg bankári tevékenységét.

Az öt fiú gyakorlatilag egy multinacionális bankhálózatot hozott létre.

A francia forradalom és a napóleoni háborúk által teremtett helyzet kiváló lehetőséget kínált az üzlet felvirágoztatására – tudjuk mi az a három dolog, ami a háborúhoz kell… Kölcsönöket szerveztek a hadviselő felek pénzhiányának kielégítésére, textillel kereskedtek, hisz arra nagy szükség volt az egyenruhákhoz, valamint búzát szállítottak, megkerülve Napóleon rendeletét, amely megtiltotta, hogy Franciaország Angliába gabonát exportáljon.

A Rothchild család finanszírozta például Wellington első hercege, Arthur Wellesley hadjáratát Napóleon ellen, az úgynevezett “félszigeti háborút”. (Az 1808-tól 1814-ig tartó háború a napóleoni háborúk egyik mellék hadszíntere volt. Spanyolországban függetlenségi háborúnak, Portugáliában francia inváziónak, Franciaországban spanyol háborúnak, Katalóniában a franciák háborújának nevezték. A spanyol, portugál és brit seregek küzdöttek Bonaparte Napóleon hadai ellen az Ibériai-félszigeten. „Kalapács és üllő”-hadjáratként szokás jellemezni, amelyben a Wellington első hercege által vezetett 40–80 000 fős brit–portugál seregek alkotta „kalapács” szétzúzta a francia hadsereget a spanyol reguláris haderő és gerillák, valamint a portugál milícia alkotta „üllőn”.)

Az öt fiú megfogadta apjuk tanácsát és szoros kapcsolatban maradt egymással. Ehhez azonban az kell, hogy a hírek gyorsan és akadálytalanul áramoljanak közöttük – ők már akkor tudták, hogy az információ hatalom. Európában egyedülállóan gyors futárszolgálatot építettek ki, ami olyan hatékony volt, hogy 1815-ben Napóleon waterlooi vereségének hírét Nathan Mayer tudta meg elsőként Londonban – egy brüsszeli futár révén. Viktória angol királynő és Albert herceg is a Rothschild futárok segítségével kommunikált a kontinenssel.

<!–

Nathan Mayer Rotschild (angliai ág)

Mayer Amschel valamikor a ‘60-as évei végén hunyt el, a frankfurti zsidó temetőben ma is látható a sírja. Végakarátban közölte, hogy a családi üzletet kizárólag a fiai vihetik tovább, más tulajdonos nem lehet. Lányait és azok férjeit, valamint gyerekeiket kizárta az örökségből. Napóleon bukását követően a családi üzlet főleg az angol, francia és más államok államkötvényeire koncentrált, ugyanakkor nagy hasznot húztak az ipari forradalomból is. Gyárakba, vasúthálózatokba és szénbányákba fektettek. Az ipari és a politikai szférát egyaránt hitelezték. Befolyásuk abban is megnyilvánult, hogy részei lettek az arisztokráciának sorra a szerezték a “von”, vagy a “de” előtagokat nevükhöz. Kortársaik a “zsidók királyainak”, a zsidó közösségek pedig a “mi királyi családunknak” nevezték őket.

A Rotschildokról szóló könyvében (The World’s Banker, A világ bankára) Niall Ferguson a reneszánsz Firenze Medici uralkodóihoz hasonlította őket, akiknek befolyása és hírneve nem tűnt el az évszázadok elmúltával – mint sok más gazdag családé.

Palotákban éltek, csodálatos kerteket építtettek, támogatták a művészeteket, hatalmas gyűjteményeik lettek, bort és pezsgőt termeltek. A család angol ága tudósokat és Derby-győztes versenylovakat adott az országnak. Nathan Mayer Rotschild igen jó viszonyban volt Lord Liverpool miniszterelnökkel az 1820-as években, és Wellington hercegének legfontosabb pénzügyi tanácsadója volt egy évtizeddel később. Fia és örököse Lionel lett az angol törvényhozás első zsidó parlamenti képviselője. Az ő gyermeke, Nathaniel pedig az első Lord Rotschild. A család címerében öt nyílvessző található, ami az öt alapító testvért szimbolizálja.

A családról megszámlálhatatlan összeesküvés elmélet kering szerte a világban, s mint a konspirációs teóriáknak általában, ezeknek is van némi – inkább kevesebb, mint több – igazságmagva, máskülönben nem hinnék el őket az emberek.

Ilyen elmélet például az, hogy a Rotschildok állnak amerikai elnökök meggyilkolásának hátterében, vagy az is, hogy háborúkat robbantanak ki, hogy aztán mindkét felet finanszírozhassák. Ide tartozik az az elmélet is, amely szerint ők állnak Izrael állam létrehozása mögött, vagy egy másik, amely szerint ők a felelősek a holokausztért. Ezek mögött az a vád áll, hogy a pénzért bármire képesek lennének. Az öt testvér egyike, Nathan egyszer állítólag azt mondta:

nem érdekel, hogy milyen báb ül az angol birodalom trónján, amelyben soha nem nyugszik le a nap. Az angol birodalmat valójában az az ember irányítja, aki az angol pénzellátást. Márpedig ez az ember én vagyok.

Az idézet számos összeesküvés elmélet alapja, de bizonyíték nincs arra, hogy a bankár valóban mondta volna ezt. A 19. században a Rotschild család londoni ága hasonló szerepet töltött be, mint ma a Nemzetközi Valutalap, az IMF. Gyakorlatilag elszámolóházként működtek, tranzakcióikkal stabilizálták a világ valutáit-devizáit. Nagyon sok pénzt kerestek rajta, de tevékenységük a nemzetközi kereskedelem stabilitása szempontjából kulcsfontosságú volt.

II. Világháború

A második világháború során a német nácik a család osztrák ágának teljes vagyonát elkobozták. A család tagjai az Egyesült Államokba menekültek, palotáik, vagyonuk nagy része, műgyűjteményeik azonban a náciké lettek. Ha valami, hát ez az egyetlen “bizonyíték” arra, hogy a Rotschildok finanszírozták volna a holokausztot. Amikor Izrael állam 1947-ben megalakult, több száz Rotschild leszármazott vett tevékenyen részt a folyamatban. Sokan a pénzügyi szektorban tevékenykedtek, sokan jótékonysági adományokat adtak. Voltak azonban olyan tagjai is a családnak, akik hevesen ellenezték az önálló zsidó állam létrejöttét.

Szintén az összeesküvés elméletek közé tartozik annak a vagyonnak a története, amelyet a Waterloo-i csatán, Napóleon bukásán kerestek a Rotschildok. A történet szerint 1815-ben Nathan egy nappal korábban értesült a britek győzelméről gyorsabb futárai révén, mint a király és az udvar. Így a tőzsdén olcsón vett államkötvényeket (bizonytalan volt a háború kimenetele, így olcsók voltak a papírok), majd a győzelem hírének hivatalossá válásával megdráguló papírokon busás haszonnal adott túl. Az összeesküvés elmélet azonban azt állítja, hogy maga Nathan volt az, aki a csata előtt piacra dobta angol állampapírjait, hogy lenyomja azok árfolyamát. A többi befektető azt hitte, hogy a bankár kihasználja információelőnyét, már tud valamit, ezért ad el. Így ők is a piacra öntötték kötvényeiket, amelyeket aztán Nathan fillérekért vásárolt fel.

Erre a teóriára azonban semmilyen bizonyíték nincs, először egy 1940-ben készült német filmben szerepel, (Die Rotschilds Aktien auf Waterloo a címe), amely a Harmadik Birodalom egyik első antiszemita propaganda filmje volt. A történészek kiderítették, hogy Nathan éppenhogy nem az angolok ellen spekulált. A Waterloo-i ütközet után rövid távon keresett pénz éppencsak kompenzálta a pénzintézet hosszú távú veszteségeit. Így például 1825-ben az angol bankrendszer gyakorlatilag a csőd szélére került, miután a pénzintézetek – szabályozás híján – össze-vissza állapították meg kamatszintjüket. A Rotschild ház nagy mennyiségű aranyat vásárolt nyomott áron a csőd felé tántorgó Bank of Englandtől, amelyet aztán a francia jegybanknak adott el. Amikor aztán a jegybank likviditási válságba került, a betétesek követelték a pénzüket, Nathan az aranyon szerzett hasznot kölcsönadta az angol jegybanknak, amely így elkerülte a pénzügyi katasztrófát. Az összeesküvés elméletek ezt a történetet interpretálják úgy, hogy a “Rotschildok felvásárolták a Bank of England-et”. Erről szó sincs. Kölcsönt adtak annak, amin nyilván kerestek is. Évekkel később az egyik Rotschild leszármazott tagja volt ugyan a Bank of England igazgatóságának, ez azonban a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető hatalomátvételnek.

A világ pénzügyi irányítását a Rotschildoknak betudni már csak azért is abszurd, mert régóta nincs egység a házban, az több különböző befektetési holdinggá szakadt szét az elmúlt hét generáció alatt. A Rotschildok kapcsán érdemes még egy népszerű összeesküvés elméletről megemlékezni. E szerint tulajdonosai lennének az amerikai jegybank, egyik regionális bankjának a New York Federal Reserve-nek, s ezen keresztül befolyásolnák az Egyesült Államok és a világ pénzügyeit. A Federal Reserve System – írj a szervezet honlapja – nem “tulajdona” senkinek, bár egyes részei magukon viselik a magánszektor jellegzetességeit. A Fed a közérdeket szolgálja. A szervezet a Kongresszustól kapja mandátumát, amely 1913-ban alapította meg a rendszert az idevágó törvénnyel. A szisztémának három alapvető jellegzetessége van. A Fed-et egy igazgatóság irányítja. Az igazgatóság döntéseit 12, decentralizált struktúrában működő regionális bank hajtja végre. A rendszer keveri az állami és a magántulajdonosi karakterjegyeket.

A Washingtonban működő igazgató tanács a szövetségi kormányzathoz tartozik. Tagjait az amerikai elnök nevezi ki, ezt a felsőház, a Szenátus hagyja jóvá. A igazgató tanács felügyeli a 12 regionális bankot. Az igazgató tanács közvetlenül a törvényhozás alsóháza, a Kongresszus alá van rendelve. Finanszírozásába a képviselők nem szólhatnak bele, viszont megszabják a monetáris politika irányát. A végrehajtás módját a Fed Nyíltipiaci bizottsága határozza meg, ebbe másnak nincs beleszólása. A regionális bankok szerveződése hasonló a magánbankok rendszeréhez, mindegyik önálló vállalkozás, saját igazgatósággal. A Federal Reserve System részét alkotó kereskedelmi bankok tulajdonosai a területüket felügyelő regionális Fednek. Egy ilyen részvény azonban teljesen más jogokat képvisel, mint egy hagyományos részvénytársaságban való tulajdon. A részvény értéke fix, nem lehet eladni, átruházni, nem szolgálhat fedezetként – tulajdonképpen egyfajta tagsági díjnak lehet tekinteni.

A regionális bankokat nem vezérli profitcél, ráadásul törvény írja elő, hogy egy kereskedelmi bank csak akkor lehet része a szövetségi jegybank-rendszernek, ha tulajdonos abban. Törvény írja elő azt is, hogy a regionális Fedek nettó nyereségüket az amerikai kincstárba fizetik be – miután teljesítették tagbankjaik felé kötelezettségeiket, például a fix összegű osztalék fizetését. Ennek mértéke 6 százalék és rendszert képező 2 900 bank között oszlik meg. A Rothschildok tehát nem tudnak beleszólni abba, hogy az amerikai jegybank milyen monetáris politikát folytat, így meglehetősen nehéz lenne rájuk sütni, hogy valamiféle háttérhatalomként ők irányítanák a világ pénzügyeit. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne befolyásuk, méghozzá nem is kicsi.

Napjainkban a két legbefolyásosabb Jeff és Benjamin Rotschild.

Jeff Rotschild egyik alapítója a Facebooknak.  Jeff Rotschild azonban nem tagja családnak, legalábbis a Mayer Rotschildok család fája szerint. https://family.rothschildarchive.org/people Benjamin de Rotschild viszont tagja a Mayer-Rothschildoknak, mégpedig a család francia ágának. Cikkünk elején említettük, hogy az alapító Amschel Mayer, öt fiát Európa öt nagyvárosába küldte. Jacobot például Párizsba. Az ő leszármazottja az 1963-ban született francia bankár, az Edmond de Rothschild Group elnöke. A bankház egyébként egy svájci magánbank, amelyet apja alapított és azóta is családi tulajdonban van.

<!–

Benjamin de Rothschild

A bank 170 milliárd dollár értékű eszközt kezel, francia és svájci bankokban, éttermekben és szállodákban is van érdekeltsége. Edmond bárói címmel rendelkezik, Argentínában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában és természetesen Franciaországban vannak részben saját, részben társtulajdonosként nagy kiterjedésű bortermelői szőlészetei. Kedveli a veszélyt: versenyszerűen motorozik, padlógázzal nyomatja a Ferrarit és versenyható csapata is van.

<!–

Alexander Rothschild a 7. Rothschild generációhoz tartozik. Most ő vezeti a családi vállalkozás egyik ágát

A Rothschild család két európai ága, az egyiket Edmond vezeti, a másikat az Angliában élő 75 éves David, rettenetesen összevesztek pár évvel ezelőtt a névhasználaton. A két rokon végül az idén júniusban állapodott meg arról, hogy üzleti érdekeltségeikben a jövőben a “Rothschild” név helyett teljes nevüket használják majd a megkülönböztetés végett. Megállapodtak abban is, hogy cégeik között megszüntetik a kereszt-tulajdonlást. Az üzlet azt követően köttetett meg, hogy Baron David de Rothschild nyugdíjba ment, s fia, Alexander vette át a családi bizniszt – ő már a hetedik generációhoz tartozik.