COVID-19: delírium az intenzív osztályon

A washingtoni Bibliamúzeum Gilgames-táblájának eredetét vizsgálja az amerikai ügyészség
2020-05-22
Mosómedve ötös ikrek születtek a debreceni állatkertben
2020-05-23

COVID-19: delírium az intenzív osztályon

A súlyos koronavírusos betegek közül sokakat intenzív osztályon kell ápolni, nemegyszer mesterséges lélegeztetéssel. Ez a helyzet már önmagában is épp elég veszélyes, ám a lélegeztető gépen, altatásban töltött időnek komoly pszichológiai következményei is lehetnek. A mesterséges lélegeztetésre szoruló betegek túlnyomó többsége ugyanis delíriumos állapotba kerül, ami jelentős részünknél a kórház elhagyása után is problémát okoz.

A delírium, amit legtöbbünk a súlyos részegséghez köt, hirtelen fellépő, zavart mentális állapot. Aki delíriumba kerül, előfordulhat, hogy nem tudja, hol van és miért. Az érintettek környezetüket sem fogják fel teljes egészében és nehezen tudják a figyelmüket fókuszálni. A delírium alatt hallucinációk és téveszmék is jelentkezhetnek, s elképzelhető, hogy az észlelés figyelmi problémákból adódó hiányosságait így hidalja át az agy. A szakértők szerint a lélegeztetőgépre kapcsolt betegek 80%-a él át delíriumot, vagyis a koronavírussal fertőzött súlyos betegek nagy része is.

Számtalan beszámoló van az intenzív osztályon átélt delíriumról, és nem túl meglepő módon, ezek többnyire nagyon kellemetlen élmények. Gyakori például, hogy az ember valamilyen ártó szándékot feltételez a környezetében. Egy beteg például úgy vélte, hogy a nővérek lefűrészelték a végtagjait, és meg akarják ölni a kórházban. Volt, aki úgy érezte, folyamatosan zuhan, és rettegéssel várta a földet érést. Volt, aki azt képzelte, a nővér kígyót tekert a karjára, ami megmarta a könyökhajlatban. Ez esetben könnyű elképzelni, mi lehetett a hallucináció alapja: talán az infúzió beszúrását értelmezte félre a beteg. A katéter behelyezésére gyakran emlékeznek szexuális erőszakként, a mágneses rezonancia vizsgálatnál pedig többen hitték, hogy kemencébe tolják őket.

Mi lehet az oka, hogy ennyi ember él át delíriumot az intenzív osztályon? Az állapot hátterében feltehetőleg az éberséget szabályozó, főleg az agytörzsben lévő sejtcsoportok szokásosnál gyengébb működése áll. A koronavírus esetében meglehet, hogy maga a fertőzés váltja ezt ki. A kórokozó (SARS-CoV-2) akár közvetlenül az agyat is megtámadhatja, de a keringés és a légzés akadályozása révén végső soron az agyba jutó oxigén mennyiségének csökkentésével is okozhat zavart az idegrendszer működésében.

Ezek a hatások maguk is könnyen válthatnak ki delíriumot, de talán a gyógyszereknek még nagyobb szerepe lehet ebben. Az intenzív osztályra került betegek nagy részének, ahogy az mára már köztudott, mesterséges lélegeztetésre van szüksége. Mivel ilyenkor elsősorban invazív lélegeztetést használnak, vagyis a beteg légcsövébe helyezett csövön keresztül cserélik a tüdőben a levegőt, ezért a beteg a mesterséges altatáshoz nyugtató hatású szereket kap, ami megakadályozza a légcsőbe dugott cső által kiváltott reflexes köhögést, illetve enyhíti a fájdalmat.

Ilyen szerek például az ópiátok, a propofol, a ketamin, a dexmedetomidin, vagy a midazolám. Ezek a változatos hatásmechanizmusú vegyületek egy dologban egyeznek: mindegyik lecsökkenti az agytörzsi éberséget szabályozó sejtcsoportok tevékenységét, így nem csak mesterséges alvást, hanem delíriumot is előidézhetnek. A koronavírusos betegek általában a szokásostól jóval hosszabb időre szorulnak mesterséges lélegeztetésre, ezalatt folyamatosan adagolják nekik ezeket a szereket, így több lehetőség van a delírium kialakulására is.

A betegek megfelelő gyógyszerezését a járványban egyrészt az is megnehezíti, hogy a gyógyszerek a nagyobb kereslet miatt nehezebben elérhetők, másrészt pedig a szakemberek jóval leterheltebbek lehetnek. Ezek miatt nehezebb lehet személyre szabott gyógyszerezést biztosítani a betegeknek, ami tovább fokozza a delírium kialakulásának esélyét.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a járvány miatt kevésbé vethetők be azok a módszerek, amikkel egyébként a delírium kialakulásának valószínűsége csökkenthető. A szakértők szerint a legbiztosabb, ha a beteggel a lehető legtöbb időt töltik a szerettei. Az emberi kontaktus ugyanis segíthet a betegnek térben és időben orientálódni, talán tisztábban látja helyzetét, illetve megnyugtathatja az ismerős arcok látványa. Ez viszont járványhelyzetben összességében többet ártana, mint amennyit használ. Ezek mellett érdemes lehet a betegszobát a napszaknak megfelelően megvilágítani, ez is fogódzkodó lehet a betegnek, illetve ajánlatos időnként enyhíteni az altatás mértékét is. A leghatékonyabb módszer azonban a beteg sétáltatása. Ezt a lélegeztetőgépre kapcsolva is lehetséges megtenni, noha legalább három ápolót igényel a művelet. Mivel ennyire emberigényes, ezt a járvány miatt amúgy is leterhelt egészségügyi rendszerekben igen nehéz megoldani.

A delírium tehát nagyon gyakori az intenzív osztályon kezelt betegek körében, és a koronavírus járvány okozta helyzet tulajdonképpen épp a lehető legrosszabb körülményeket teremti a kórházakban, hogy zavaros rémálommá váljon a lélegeztetőgépen töltött idő. Noha természetesen az is épp elég probléma, hogy a súlyos betegekre az intenzív osztályon ilyen pszichológiailag megterhelő élmények várhatnak, a dolog jelentőségét az hangsúlyozza igazán, hogy ezek az élmények akár a kórház elhagyását követően is okozhatnak problémákat.

Az Egyesült Államokban poszt-intenzív terápiás szindrómaként emlegetik azokat az egészségügyi komplikációkat, melyek az intenzív osztályon töltött időhöz köthetők. Gyakori a kognitív hanyatlás, vagyis romlani kezdenek például a figyelmi és emlékezeti funkciók, illetve izomgyengeség és koordinációs zavar is felléphet. A delíriumot átélt betegek körében azonban leggyakrabban érzelmi zavarok jelentkeznek az intenzív osztály elhagyása után, például szorongásos zavar, depresszió, illetve akár poszttraumás stressz szindróma is. Ez utóbbi általában az erőszakos eseményeket átélt személyeknél jelenik meg, jellemző tünetei a traumatikus élménnyel kapcsolatos zavaró gondolatok, felkavaró rémálmok, illetve a traumára emlékeztető ingerekre adott intenzív stresszreakció. A betegek körében nagyon gyakoriak az alvászavarok, és fokozódik az öngyilkosság veszélye.

Az intenzív osztály túlélése tehát nem feltétlenül jelenti a gondok végét, sőt akár nagyobb bajt is jósolhat. A mesterséges lélegeztetésre szoruló betegnél egyértelmű jelek vezetik az ápolók kezét, azonban az érzelmi zavarok nehezebben érthetők meg, a segítség szükségessége, vagy módja nem annyira nyilvánvaló a beteg környezete számára. A kórházi delíriumos trauma nyomán jelentkező érzelmi probléma akár válást, munkanélküliséget és egyéb életvezetési problémákat is eredményezhet, ezért fontos, hogy a betegek hozzátartozói tisztában legyenek az intenzív osztályon átélt élmények súlyával. Meglehet, hogy aki túléli a koronavírust, emellett még időre van szüksége, hogy feldolgozza az eseményeket, és visszatérjen a normális kerékvágásba.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük