Ön tudta hogy a friss kakascsibéket élve darálják le világszerte, mert nincs rájuk szükség?

A baglyok költését műfészkekkel, költőládákkal lehet segíteni
2020-02-10
Még a tudósok is csalnak – Ragadozó folyóiratok, adatlopó kutatók
2020-02-13
Show all

Ön tudta hogy a friss kakascsibéket élve darálják le világszerte, mert nincs rájuk szükség?

Fel lehet-e használni állatokat arra, hogy a rajtuk folytatott kísérletek révén végül az embernek jobb legyen? – Ez a kérdés egyre időszerűbb. Számos állatvédő egyesület működik, amelyek elérik, hogy az állatokon ne kísérletezhessenek. De végül ez jó az embereknek is?

Didier Guillaume francia mezőgazdasági miniszter a közelmúltban hozta nyilvánosságra, hogy Franciaország a svájciakat követve jövő év végétől betiltja a hím naposcsibék élve darálásának világszerte elterjedt gyakorlatát. Nem csoda, hogy a civil állatvédők üdvözölték a bejelentést, hiszen a nagyipari tyúktartásban különféle módszerekkel évi 7 milliárd frissen kikelt kakascsibét tesznek el láb alól, csak azért, mert rossz kromoszómákkal születtek, azaz nem tojnak tojást és a húsiparban sem veszik hasznukat.

Bár a születendő csibék nemének meghatározása néhány éve már mágneses rezonanciás vizsgálattal – azaz a tojás felnyitása és az embrió megsértése nélkül is – lehetséges volna, a tojások keltetés előtti szétválogatásának gyakorlata nagyüzemi körülmények között egyelőre nem a várt ütemben terjedt el, így a kakascsibék egy ideig még biztosan „feleslegesen” bújnak majd ki a tojásokból.

Hogy egyáltalán létezik-e olyan tyúktartási technológia, amely egyszerre szolgálja az állatok jólétét és egészségét, a gazdaságok fenntarthatóságát és a tojásvásárlók elégedettségét, az már régóta parázs viták tárgyát képezi világszerte.

Egy amerikai állatjogi szervezet például 2002-ben vezényelt le egy országos megmozdulást a kis méretű ketrecek betiltása érdekében, miután az éj leple alatt rejtett kamerákkal felszerelkezve ezernyi apró ketrecbe zsúfolt, láthatóan szenvedő állatot találtak egy Maryland állambeli hatalmas csirkefarmon.

Az éj leple alatt rejtett kamerákkal felszerelkezve ezernyi apró ketrecbe zsúfolt, láthatóan szenvedő állatot találtak egy Maryland állambeli hatalmas csirkefarmon.

Hogy az állatvédő szervezetek ehhez hasonló radikális akciói olykor valóban célt érhetnek, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a több évtizeden keresztül alkalmazott hagyományos ketreces tartástechnológia rendszerét az Európai Uniós jogharmonizáció keretében hazánkban is nagymértékben át kellett alakítani a tojótyúkok sajátos etológiai igényeire alapozva.

Ennek megfelelően 2012-től hazánkban csak olyan feljavított ketrecek állíthatók üzembe, melyek a korábbi 450 cm2 helyett jelentősen nagyobb, minimum 750 cm2 férőhelyet biztosítanak tyúkonként, emellett pedig ülőrúddal, tojófészekkel, kapirgálásra szolgáló térrel és karomkoptatóval is biztosítják az állat nagyobb viselkedési szabadságát.

A több mint 170 civil szervezet által támogatott európai polgári kezdeményezés viszont még ennél is tovább menne: az End the cage age! (Vessünk véget a ketreckorszaknak!) elnevezésű kampány során 2019 szeptemberére 1,6 millió aláírás gyűlt össze annak érdekében, hogy az Európai Bizottság érdemben tárgyaljon a ketreces tyúktartás kollektív megszüntetéséről.

Ha az állatjólét jelszavát zászlajára tűző megmozdulás célt ér, a szakértők szerint a termelők jelentős része csődbe mehet a technológia gyökeres átalakításának kényszere miatt. Ezzel párhuzamosan ráadásul 2025-től több nemzetközi áruházlánc a boltok polcairól is száműzné a ketreces tartásból származó tojásokat, ami az árak drasztikus emelkedésével még több terhet róna az ágazatra.

Világszerte jó ideje kereszttűzben van a liba- és kacsatömés is. Míg a támogatók szerint a szakszerűen végzett eljárás nem okoz fájdalmat az állatnak, az ellentábor régóta hangoztatja, hogy a szárnyasok nem csak hogy szenvednek tömés közben, de nyelőcsövük is sérülhet, ami fertőző betegségek megjelenését is előidézheti.

New York mindenesetre komoly lépésre szánta el magát az ügyben, 2022-től ugyanis az ottani éttermekben már biztosan tilos lesz a kényszerű töméssel felhizlalt szárnyasok májából készülő ínyencség, a foie gras fogyasztása. Kaliforniában már 2004-ben betiltották az ínyencséget és sokak szerint a Brexit után Nagy-Britannia lehet a következő.

De ha azt hinnénk, csak a tengerentúliak ilyen szigorúak, bizony az Európai Unió több tagállamában, így Ausztriában, Németországban, Lengyelországban, Csehországban, Dániában, Hollandiában, Finnországban, Norvégiában és Olaszországban is tilos a libák és kacsák tömése és a hízott máj előállítása, és Belgium szintén vállalta, hogy 2023-ig beszünteti a termelést.

Ehhez képest a hízott libából előállított termékek hazánkban 2013 óta hungaricumnak számítanak, és az ehhez szükséges szakszerű és kíméletes tömés egyelőre az uniós szabályozás értelmében jogszerűen folytatható..

A civil állatvédők világméretű kampányai számtalan esetben borzolták a kedélyeket az állatkísérletek betiltása vagy a létező kísérleti szabályozás szigorítása kapcsán is.

Ezen a téren az egyik legintenzívebb felháborodás a szépségipari termékek állatokon való alkalmazása ellen folyik, melynek következtében 1998-ban Nagy-Britanniában, 2004-ben pedig az egész Európai Unióban betiltották a kozmetikai termékekkel végezhető állatkísérleteket. Mivel az állatvédők hangja nem csillapodott, a szabályozás később még tovább szigorodott. Ennek megfelelően 2009 óta már a kozmetikai termékek alapanyagait sem szabad állatokon tesztelni, 2013-től pedig azon termékek forgalmazását is betiltották, melyek az Európai Unió területén kívül, de állatkísérletek bevonásával készülnek.

Bár az állatokon végzett tesztek végleges és világszintű betiltására néhány évet még biztosan várni kell, a vegán sminkek és tusfürdők már most egyre népszerűbbek. A felcímkézett termékek ráadásul extraprofitot is termelnek a neves kozmetikai cégeknek, hiszen az állatok szenvedését elítélő vásárlók akár többszörös árat is hajlandóak fizetni ezekért.

A 19. századi Anglia területén szerveződött első állatjogi mozgalmak szintén ezen a téren szerveződtek annak érdekében, hogy a tudományos kutatásban, valamint a jövő orvosainak és állatorvosainak képzésekor ne végezzenek érzéstelenítés nélküli állatkísérleteket és élveboncolást.

Ekkortájt ugyanis még széles körben alkalmazták ezeket az eljárásokat, melyek végrehajtását végül az 1876-ban megszületett állatvédelmi törvény állatkínzást tiltó cikkelyében szabályozták. E törvény már kikötötte, hogy az állatokat a kísérletek elvégzése előtt érzésteleníteni kell, kivéve, ha ez a körülmény vélhetően megváltoztatja a kísérlet várható eredményét.

E téma kapcsán az egyik legnagyobb közéleti vihart kavart botrány az 1903 februárjában kirobbant Barna kutya-ügy volt, melyben William Bayliss a University College London falai közt 60 orvostanhallgató szeme láttára – évtizedekkel a törvény életbe lépése után – élve boncolt fel egy barna terriert. Az esetet később az egyetemi előadásra beszivárgó svéd aktivisták hozták nyilvánosságra, melynek hatására rengetegen váltak fogékonyabbá az állatok jogainak eszméje iránt.

Az ügy utóhatásaként kirobbanó pereskedést azonban végül Bayliss nyerte meg, hiszen sógorával, Ernest Starlinggal a kutyák élveboncolása és belső szerveik részletes vizsgálata révén több kulcsfontosságú fiziológiai folyamatot írtak le elsőként, és e tudományos felfedezések révén ők alkották meg a hormon kifejezést is.

A kutatási-kísérleti célokra felhasznált állatokkal kapcsolatos aggályok ezután az 1960-as évektől lángoltak fel újra, Nagy-Britanniában azonban csak 1986-ban született meg a következő jelentős reform, mely személyre szóló jogosítványhoz és minden egyes kísérletsorozat esetében külön engedélyhez kötötte a kísérleti állatokkal folyó munkát. Ezek az előírások azóta még tovább szigorodtak, így a kutatóknak napjainkban olyan módszereket kell alkalmazniuk például a gyógyszerek tesztelésére, amelyek a lehető legkevesebb kísérleti állat bevonását igénylik, a legkisebb fájdalmat vagy károsodást okozzák, vagy akár állatok bevonása nélkül (például modellezéssel) is meghozhatják a kívánt eredményt.

Bár ezek az állatkísérletek még a szigorú szabályozások betartása mellett is sokakban ébresztenek elborzasztó érzéseket, nagyon fontos tudni, hogy ezek nélkül jóval kevesebbet tudhatnánk az antibiotikumok, védőoltások és az inzulin hatásmechanizmusáról, vagy olyan betegségekről, mint a malária, a himlő vagy a tuberkulózis. Ezek a tesztek mindig rendkívüli jelentőséggel bírtak, amit kiválóan bizonyít az is, hogy az orvostudományi Nobel-díjak közel kétharmadát olyan eredményekért osztották ki, amelyek valamilyen állatkísérletre támaszkodtak.

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?