Ezért féltek elődeink a járványokat kísérő üstökösöktől

Miért az angol lett a világnyelv?
2020-04-13
Több mint harminc halálos áldozatöt követeltek a tornádók az Egyesült Államok déli államaiban
2020-04-14

Ezért féltek elődeink a járványokat kísérő üstökösöktől

Április közepétől fényes üstököst figyelhetünk meg az északi féltekéről – írták sok helyen. Ha most a középkorban élnénk, máris elkezdhetnénk vészmadárkodni: ha nem volna elég a dübörgő koronavírus-járvány, a zágrábi földrengés és a tavaszi fagykár, még egy váratlan égi vándort is kapunk a nyakunkba. De vajon mit jelent mindez ma és mit jelentett volna a régi kor emberének?

Önmagukban vagy fontosabb történelmi eseményekhez kötődően számos régi forrásban találkozhatunk különleges természeti jelenségekről szóló feljegyzésekkel. Egy teljes nap- vagy holdfogyatkozást, egy tüzes égi kardot, vagy egy ragyogóan fénylő égi keresztet szinte mindig valamilyen esemény előjeleként értelmeztek, az viszont már zömében a kor szellemétől függött, hogy egy-egy ilyen váratlan égi tünemény negatív, vagy pozitív eseményt vetített-e előre.

Az efféle csodajelek feltűnését követő általános rémület persze érthető. Gondoljunk csak bele: mit éreznénk, ha életünk minden fontos eseményét a Nap, a Hold és a csillagképek jól kiszámítható, periodikus mozgásához igazítanánk, és ebbe az egyetlen biztosnak tűnő kapaszkodóba váratlanul „belerondítana” egy üstökös, vagy más égi jelenség?

Minden bizonnyal megrémülnénk, majd igencsak hézagos műveltségünkkel próbálnánk valamiféle hevenyészett magyarázatot találni a látottakra. Ha pedig rendkívüli élményünket rövid időn belül természeti csapás is követné, kézenfekvő volna ok-okozati összefüggést keresnünk a két esemény között.

Nem véletlen tehát, hogy az üstökösöket gyakran emlegették úgy, mint véres háborúk, járványok, éhínségek és pusztító földrengések előhírnökeit, vagy az égi hatalmak haragjának jeleit. A történelem során tapasztalt legtöbb rémtettért talán a 76 évente visszatérő Halley-üstököst vádolták, bár ezekben az időkben még nem tudták, hogy időről időre ugyanazzal a csóvás csavargóval van dolguk.

Hogy csak néhány példát említsünk: ez a „kardra emlékeztető csillag” 66-ban röviddel Jeruzsálem pusztulása előtt jelent meg a város felett, 451-es feltűnése Attila hun király vereségét vetítette előre, 530-as megjelenésekor pestisjárvány söpört végig Európán, 1066-as feltűnése után pedig a normannokkal vívott hastingsi csatában II. Harold angol király vesztette életét.

Igen híressé vált ugyanakkor a Kr. e. 44-ben látható kométa is, mely egyes vélekedések szerint a történelem legfényesebb nappali égen is látható üstököse volt. Igazi különlegessége azonban abban állt, hogy néhány napos láthatósága alatt nem csak az égbolton száguldott át, de még politikai pályát is befutott. A római nép szerint ugyanis az üstökös képében Julius Caesar lelke tért vissza, hogy az ellene elkövetett halálos kimenetelű merénylet után támogassa utódját a trónon. Igazán kár, hogy elnyúlt pályája miatt ezt az égi vándort valószínűleg sosem látjuk többé, legfeljebb azokon az antik pénzérméken, amelyekre a politikai propaganda részeként ráverették.

De mi a helyzet azokkal az üstökösökkel, amelyek járványok hírnökeként tűntek fel az égen?

A feljegyzések szerint üstökös kísérte például azt a dögvészt, amely Nero császár idején Kr. u. 67-ben az „uralkodó okozta nagy bajokhoz és csapásokhoz” még inkább hozzájárult, és végül „egyetlen ősz folyamán” harmincezer halottat követelt. Hasonló történetet jegyeztek fel 1337-ben, amikor „ijesztő üstökös tűnt föl, melyet az emberek és állatok közt egyaránt dúló járványos nyavalyák követtek”, de a krónikások szerint „hallatlan nyavalyák keletkeztek” az 1390-ben feltűnt kométa után is.

A középkori metszetek és krónikák mellett kiváló forrásként használható Daniel Defoe egyik könyve is. Az angol író és újságíró A londoni pestis című regényében az 1665-ös londoni járvány főbb momentumait tárja elénk, mely a becslések szerint mintegy százezer ember, azaz a lakosság negyedének halálát okozta. Az egyik tragédiát ráadásul szinte azonnal követte egy másik, 1666-ban ugyanis a nagy londoni tűzvész emésztett fel mindent, amit a pestis meghagyott.

Szerfelett különös, hogy a két katasztrófát két üstökös feltűnése előzte meg, melyek „közvetlenül a város felett, a háztetőkhöz közel haladtak el, és ezért nyilvánvalóan egyes-egyedül Londonnak jósolták valamilyen különös esemény közeledtét”.

Defoe beszámolója szerint ráadásul a megfigyelők még a két esemény lefolyásának sebességét is ki tudták olvasni az égi jelekből, persze nyilván már csak akkor, „amikor már mindkét istenítélet elmúlt” a fejük felől:

Azt is beszélték, hogy a döghalál megjelenése előtt feltűnt csillag halvány, tompa és bágyadt fényű volt, nehézkes, ünnepélyesen lassú mozgású, ezzel szemben a tűzvészt megelőző üstökös fényes, szikrázó, mások szerint lángoló és gyors röptű; következésképpen az egyik lassan terjedő, de kemény, szörnyű, ijesztően súlyos ítéletet jövendölt, mint amilyen a pestis, viszont a másik hirtelen, gyors és vad csapást, amilyen a tűzvész.

Jókai Mór Szabadság a hó alatt című regényében is „dögvész, háború, világbomlás hirdetője” címeket akasztott a szegény csóvás jövevények nyakába, melyekről szerinte még a tudósok maguk sem tudják, mik azok, hát még a szegény hétköznapi ember. Nos, valóban: az üstökösök évszázadokon keresztül több kérdést vetettek fel, mint amennyire bizonyítható választ lehetett találni.

Mik azok? Honnan jönnek? Olyanok, mint a bolygók? Ha igen, miért nem láttuk őket korábban? És vajon később is visszajönnek?

A tudósokban felmerülő elképzelések mai ésszel nézve egészen hajmeresztőnek tűnhetnek.

Arisztotelész például légköri jelenségnek tekintette az üstökösöket.

Szerinte a földi világ külső része száraz és meleg kigőzölgésekből áll, amelyeket megfelelő összetétel esetén gyakran lángra lobbanthat az ég Föld körüli mozgása, létrehozva ezzel a hullócsillagokat. Üstökösök ezzel szemben akkor tűnhetnek fel, ha egy ilyen fellobbanás

nem olyan erős, hogy gyorsan elégesse a teljes anyagot, és nem is olyan gyenge, hogy hamarosan kialudjon, hanem épp elég erős ahhoz, hogy az anyag nagy részét elégetve hosszabb időn át látszódjon

– amint azt Zsoldos Endre, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa is idézte egy cikkében.

Ehhez képest 1577-ben Tycho Brache dán csillagász mérései révén derült csak ki, hogy az üstökösök távolabb vannak a Földtől, mint a Hold, tehát valóban égitestek.

A folyamatosan bővülő ismereteknek köszönhetően azóta már jól tudjuk, hogy ezek az égi csodajelek nem természetfeletti eredetűek, és nem okoznak járványokat, háborúkat sem. Viselkedésükkel kapcsolatban azonban még mindig bőven akadnak nyitott kérdések.

A mostani híresztelésekkel kapcsán például igencsak kérdéses, hogy a 2020-as koronavírus-járvány vajon fényes üstökössel, vagy anélkül vonul be a történelemkönyvekbe? Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont szakértője óvatosságra int. Annyi bizonyos, hogy a tavaly decemberben felfedezett C/2019 Y4 (ATLAS)-üstökös május 31-én fogja elérni napközelpontját, a várható fényesség előrejelzése azonban a csillagászat egyik legbizonytalanabb területének számít.

A C/2019 Y4 (ATLAS)-üstökös 2020. március 28-án Szolnokról.Fotó: Szabó Szabolcs Zsolt, Korpás Zoltán

A Nap közelében már olyan erős a napsugárzás, hogy egy viszonylag kisebb szilárd maggal bíró üstökös is nagy fényességet érhet el, ám ha a magja nem elég nagy, vagy nem elég erős, a Nap halálos ellenségévé is válhat és teljesen széthullhat még a Nap „előszobája” előtt. A mostani üstökös március közepéig egészen rendkívüli módon vált fényesebbé, ám ez egyik napról a másikra megváltozott. A jelenlegi adatok alapján sokkal reálisabbnak tűnik, hogy az üstökös május közepéig csak távcsővel lesz látható, de május harmadik hetében talán már szabad szemmel is megpillanthatóvá válik majd az esti, nyugati horizont közelében

– mutat rá a kutató.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük