Intelligens robotot terveztek a volt NASA űrhajós csapatát is legyőző magyarok

Először figyelték meg egy gázóriás magját
2020-07-03
Újabb METU-s filmet hívtak meg Cannes-ba
2020-07-04

A rovat támogatója:

Intelligens robotot terveztek a volt NASA űrhajós csapatát is legyőző magyarok

Nemrég a Műegyetem csapata elhozta a 10 ezer dolláros fődíjat egy amerikai robotversenyről, ráadásul úgy, hogy egy volt NASA űrhajós csapatát is legyőzték. A csapat egyik tagját és felkészítő tanárukat a különleges sikert hozó viadal kapcsán arról is kérdeztem, hogyan látják a robotok elterjedését és társadalmi hatásaikat.

A négy éve indított versenysorozatot az USA Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézete írja ki szimulált környezetben működő, autonóm döntésekre képes ipari robotok programozására. Online versenyről volt szó, melyre magánszemélyek, egyetemek, de robotikai cégek fejlesztőcsapatai is jelentkezhettek, mondja Vidács Attila a csapat felkészítő tanára. A csapat négy főből állt, rajta kívül Mátyás Gergő mesterszakos mérnök-informatikus hallgató, Pető József doktorandusz, valamint Böjtös László, aki Floridából dolgozott együtt a többiekkel. Hogy hány csapat indult, azt nem kötötték az orrukra, de úgy vélik, néhány tucat lehetett a versenyző csapatok száma. Az biztos, hogy a volt NASA-űrhajós, Dan Barry Team Sirius nevű, az elmúlt két évben nyertes csapatát és a neves Rutgers University tavalyi második helyezett versenyzőit is megelőzték.

Sokan napjaink ipari robotokkal teli szerelőüzemeit úgy képzelik el, hogy a robotok sorban állnak a szalag mellett és óramű pontossággal dolgoznak. Egy autógyárban például a robotkarok lenyúlnak, felvesznek egy alkatrészt, mondjuk egy karosszériaelemet, helyére illesztik, odahegesztik és megy tovább a szalag és jön a következő alkatrész. Szigorúan és ütemezetten programozott folyamat, mindig ugyanaz történik. Ehhez képest mi olyan robotot terveztünk, amelynek nem mondunk meg semmit pontosan előre, bármi történhet, de a gép autonóm módon mégis helyesen dönt – világosít fel a feladatról Vidács Attila. Tehát például hiába nyúl a robotkar mondjuk balra, nem találja ott az alkatrészt, ennek ellenére a gép jól reagál, dönt és cselekszik. Konkrétan egy két karral rendelkező robotról volt szó, amelynek különböző alkatrészeket kellett lepakolni egy futószalagról, ládákból, polcokról, vagy önvezető járművekről és összeállítani belőlük egy csomagot egy képzeletbeli megrendelőnek.

A környezetre intelligensen reagáló robot képességeit érzékelők és kamerák turbózták fel, amiket a csapatnak kellett megfelelő számban és helyen beépíteni – tájékoztatott Mátyás Gergő, akinek a verseny egyben diplomatervéhez is illeszkedő feladat volt.

Az igazi nehézséget a rendelkezésre álló idő jelentette. A versenyt februárban írták ki és májusban már eredményt hirdettek. A döntőben 15, előre nem ismert feladatot kellett minél gyorsabban és pontosabban végrehajtaniuk. A munka egyik döntő pillére a robotkarok „izületeinél” elhelyezett hét-hét, bonyolult mozdulatokra képes szervomotor vezérlése volt. A másik az érzékelők, kamerák elhelyezése és az ezekből jövő adatok feldolgozása, melyhez gépi tanulásra, képfeldolgozási és adatelemzési algoritmusokra van szükség. Végül ott volt a legfelsőbb szintű stratégiája, vagyis a robot útvonala, s az, hogy amennyiben változik a feladat, milyen döntés következik, félbehagyja-e a munkát, elkezdi az új feladatot, vagy gyorsan befejezi az előzőt és azután vág bele a következőbe.  Mindezt a leggyorsabban a legtöbb pontot begyűjtve – ad képet a nehézségekről Vidács Attila.

Nekem épp az volt az egyik fő feladatom, hogy redukáljam a robotkarok fölösleges korrekcióinak, mozdulatait és sikerült is a reakcióidőt a 60 százalékára csökkenteni – teszi hozzá Mátyás Gergő.

Ezek a gépek tehát autonóm, intelligens gépek, a robotok következő generációját képviselik, melyhez a mesterséges intelligencia sok elemét kell alkalmazni. A csapat tagjai egyöntetűen hangsúlyozzák, bár nagyon drága berendezésekről van szó, az ilyen robotok egy közepes, vagy kisvállalkozás rugalmasabb és igény szerint változó feladataihoz sokkal jobban illeszkednének. Egy nagyvállalat „buta” robotokból álló gyártósorának üzembeállítása akár 10 hónap is lehet, ezért sokáig kell dolgoznia, hogy gazdaságos legyen. Egy kisebb cégnél akár 2-3 hét után is megváltozhat a feladat, ahhoz pedig új megoldás kell. Ilyen esetben jöhetnek jól az ilyen intelligens, „agilis” robotok.

A mesterszakos diák már most is ilyen környezetben dolgozik, és úgy látja, az utóbbi két év során idehaza és a kisebb cégeknél is robbanásszerűen megnőtt az ilyen automatizált megoldások iránti igény, amit persze a kvalifikált szakemberek hiánya is erősít.

Sokan még ma is attól félnek, a robotok elveszik az emberek munkáját, akik emiatt vesztik majd el az állásukat. Vidács Attila optimistán látja. Szerinte a gépek éppen azokat a feladatokat, így a futószalag melletti monoton munkafolyamatokat fogják átvenni, amelyeket az emberek amúgy is egyre kevésbé vállalnak. Ezzel szemben sok új munkahelyet is teremtenek, igaz ezek már másfajta szakértelmet igényelnek. Másrészt sok fizikai munkánál segíteni tudnak majd az embereknek, például amikor valamit emberi erővel nehéz lenne megmozdítani, de robotkarral már nem, s akár egy zöldségesnél is lesznek ládarakodó robotok.

Mátyás Gergő a diploma átvétele után is automatizálással szeretne foglalkozni ipari környezetben, méghozzá idehaza, ahogy a korábbi csapattagok közül is többen – mondja. A Műegyetem csapata ugyanis három éve vesz részt a versenyben s ebben ipari partnerük, az Ericsson Magyarország volt segítségükre.

A részvétel ugyan mindenki számára nyitott volt, a pénzdíj kifizetésének feltétele azonban egy amerikai vezetőt kiállító csapat volt. A magyarok a kiírás ebbéli feltételét is teljesítették, a csapat vezetője, Böjtös László ugyanis a magyar mellett amerikai állampolgár is. Most már csak a pénznek kell megérkeznie, aminek lesz helye, mondja a csapat felkészítője.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük