Mobilbűnök: hiába kért erények, kéretlen előnyök

Belefulladunk a fűtési szezonba?
2020-03-05
Kisvárosi fejlesztések vagy nagyvárosi álmok? – Budapest hajdani fejlődési dilemmái
2020-03-09
Show all

Mobilbűnök: hiába kért erények, kéretlen előnyök

Mi az amit kértünk az okostelefontól, de nem kaptuk meg, és mi az, amit nem kértünk, mégis a miénk. Az első listába tartozik a hosszú akku-élettartam, a megbízhatóság és az egységes kezelőfelület. A másodikba a fotózás, a megapixel verseny, a zenefogyasztás, a vékonyság és a könnyűség.

Tizenhárom éve van okostelefon, azóta könyörögnek a felhasználók a hosszabb élettartamú akkumulátorokért.

A benne lévő számítógép és a képernyő kétségtelenül egyre többet fogyaszt, hiszen az okostelefon egyre több funkciót nyújt mind gyorsabb működés mellett. De ha a gyártók nem versenyeznének egymással a szinte már megfoghatatlan vékonyságért és a fölösleges megapixelekért, akkor most nem 1 nap lenne a két töltés közötti átlagos idő, hanem 3, vagy 4. (Az akku-élettartam három dologtól függ: a használat módjától, a kapacitástól és az akku életkorától, méghozzá 65-25-10 arányban).

Ha semmit nem csinálunk a kütyüvel, csak telefonálunk, akkor kibírja 3 napig. Ha viszont videót, Instát nézünk, navigálunk, játszunk, akkor a reggel 95 százalékos töltöttség délután 5-re 30 alá esik. Márkától és gyári kapacitásadattól függetlenül.

Több mint egymilliárd okostelefon-használónak létfontosságú ez a készülék az informálódáshoz, a kapcsolattartáshoz és egyre inkább a fizetéshez, pénzhez jutáshoz is. Egy ilyen készüléknek tartósnak és megbízhatónak kellene lennie.

Tessék megnézni a metrón, hány mobilnak törött a képernyője! Tízből kilenc utas mobilozik, és minden harmadik-negyedik képernyő törött. Tehát az okostelefon tipikusan úgy megy tönkre, hogy leesik és eltörik a képernyője. Miért esik le? Kicsúszik az ujjaink közül.

Ja, vettünk a szupervékony, trendi telóhoz egy tapadós tokot, amely épp annyival vastagítja meg, amennyibe a kétszer nagyobb kapacitású akku is beleférne.

Eláruljuk, hogy a Gorilla Glass 3 (képernyőüveg) tulajdonságait a karcállóságra optimalizálták, a Gorilla Glass 5-öt meg a törésállóságra.

A fizika meg csak olyan, hogy ami karcálló (kemény a felülete), az rideg, tehát könnyen törik, ami törésálló (szívós), az meg könnyen karcolódik. Veszünk tehát a drága Gorilla üvegre plusz védőfóliát.

Csakhogy néhány éve a szélén kerekre csiszolt képernyő-üveg a divat, amelyről a ragasztott védőfólia napok alatt elkezd feljönni.

A tartósságnál ismét elő kell vennünk az akkumulátort: 2-3 év alatt a lítium -akkumulátorok kapacitása 20-30-40 százalékot csökken. Öt év után a telefon használhatósága a nulla felé közelít. Egyrészt, mert állandóan tölteni kell, másrészt az új alkalmazások (appok) az időközben többször frissült operációs rendszer miatt rosszul, vagy egyáltalán nem használhatók.

Nézzük a következő vágyat! Hogyan lehetne egységes a kezelőfelület, ha háromhavonta gyakorlatilag kicserélődik a készülékkínálat?! Továbbá nem egy Android van, hanem annyi, ahány gyártó. Más a Samsung, a Huawei, az LG, a Xiaomi stb. Androidja. Másképp néz ki, mások a menüi. Sőt, egy gyártón belül is vannak különbségek. AndroidOne annak a kezdeményezésnek a neve, amely ezt az úgynevezett „piac-töredezettséget” kívánja megszüntetni. Az így kialakított okostelefonokban egyrészt sokkal több a közös, mint a gyártók saját elkülönült Androidjaiban, másrészt az AndroidOne-sághoz a minimum két évig tartó, rendszeres rendszerfrissítés is kötelező.

Az hogy az Iphone-nal a butamobil számítógéppé vált, megnyílt a terep a legkülönfélébb, nem kért, de előnnyé vált funkciók előtt. S hogy minek örülünk és minek nem, azt a piac dönti el, bár valószínűleg nincs olyan felhasználó, aki okostelefonjának minden tudását használja is. A „nem kértük, de megkaptuk” funkciók viszont sokszor egész iparágak megszűnéséhez vezettek. Azok a gyártók tönkrementek és mennek jelenleg is, amelyek termékeinek szolgáltatásait beleépítik az okostelefonba.

Már közhely, hogy a (nem a legnagyobb) fényképezőgép-gyárak folyamatosan a sír szélén tántorognak.

A Kodak régen tönkrement, a nevét birtokló cég a még érvényes szabadalmak értékesítéséből él. A Leica és a Zeiss (a hagyományos, neves kameragyártók) nagy mobilmárkák fényképezőihez adják a nevüket néhány réspiaci prémiumtermék (például 3D lézerszkenner, lapozós nyomtatványszkenner) mellett. A Polaroid, az instant és a digitális fotózás egyik éllovasa, régen tönkrement, neve mostanában pasztellszínű partikamerákon kerül elő, ahogy a Minolta is régen a múlté.

Igaz, hogy számológép a butamobilokban is volt, de nehezen lehetett használni. Miután viszont ma már minden okostelefon egy-egy nagy teljesítményű számítógép, mindegyikben olyan kalkulátort rejt, amilyenért anno havi fizetéseket kellett kiadni.

Azt sem nagyon bánjuk, hogy a PDA (personal, digital assistant, magyarul menedzserkalkulátor: elektronikus címlista, jegyzettömb, határidőnapló stb.) is beköltözött az okostelefonba. Sajnos, az ikonikus PDA-gyártó, a Palm vezetőségének hibái sokban hozzájárultak a márka és a műfaj kihalásához, ahogy a Blackberry (a fizikai billentyűs, emailező, ikonikus menedzser-okostelefon) minapi végzetének okai is hasonlók.

Szintén nem a felhasználók követelték ki a megapixel-őrületet a képernyőnél és a kameránál. Az emberi szem felbontóképessége az okostelefon szokásos nézési távolságában mintegy 170 pont/hüvelyk, a mostani telefonoké meg több mint 400. Az innováció lelkesedésével 200-250-et még meg lehet magyarázni, 400-at már nem.

Ötször több pixel, magasabb számítási teljesítmény, magasabb fogyasztás és bizony rövidebb akku-élettartam. A megapixel-szám kizárólag a prospektusnak – azaz a konkurenciának szól.

A telefonkameráknál egyébként épp mostanában kezd kifulladni a fényképezőgépeknél egyszer már kifújt megapixel-hajsza. Kezd leesni a felhasználóknak, hogy a 48 millió pixeles kamerából nem jön ki jobb kép, mint a 13 millió pixelesből. Persze, hogy nem, mert épp ugyanannyi pixelen nézik: a maximum full HD okostelefon-képernyőn.

Emberek milliói estek át azon a meglepetésen, hogy az okostelefonon ragyogó fotók a méteres okostévén mennyire rosszul néznek ki. Kicsit nőtt is a kompakt fényképezőgépek értékesítése. Valószínűleg a mostanában felfutó MILC (tükör nélküli, cserélhető objektíves), nagy képérzékelővel rendelkező kamerák sikere is ennek a döbbenetnek tudható be. Ezeknek a gépeknek sokkal, de sokkal nagyobb a képérzékelője, mint bármely telefonnak. Kisebb a zajuk, magasabb az érzékenységük: nagyságrenddel jobbak a képeik.

Az okostelefon a zenefogyasztást is megváltoztatta. (Sokan szórakoztunk 4-5 éve azokon a videókon, amelyeken 10-14 éves gyerekek próbálták kitalálni, mi a walkman, és hogyan kell használni.)

Ugyanis a telefon a walkmant kiirtó mp3-lejátszó ipart is elpusztította, felváltotta, okafogyottá tette. Nem csoda, hogy a 2005 után született generációnak fogalma sincs arról, hogy mi egyáltalán a magnó.

Az Apple másik forradalmi tette, hogy az iTunesszel és az iPoddal kitalálta és elterjesztette a fogyasztásarányos, mikrofizetés-alapú zeneforgalmazást. Emlékszünk: az volt a körbesimogatós cucc az icipici képernyővel – amely óta keményen küzdeni kell az egyszerűen alkönyvtárba gyűjtött dalok felmásolás sorrendjében történő lejátszásáért. Akárhogy is, a mai fiatalok számára az okosmobil talán legfőképp zeneforrás.

A funkciók folyamatos bővülése és a felhasználói szokások kölcsönhatása következtében mára a legújabb generációk számára az okostelefon a szórakozás és az internetes platformokon zajló kapcsolattartás nélkülözhetetlen eszközévé vált. Csak ebből épp a hagyományos telefonálás kezd kiszorulni.

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?