Mobilbűnök: hiába kért erények, kéretlen előnyök

Sosem mértek még enyhébb telet Oroszországban
2020-03-05
Mintegy ezer keselyű pusztult el Bissau-Guineában két hét alatt
2020-03-06

Mobilbűnök: hiába kért erények, kéretlen előnyök

Wroclaw, Poland - JAN 31, 2019: Man holding smartphone with Youtube logo. Youtube is most popular video service developed by Google

Mi az amit kértünk az okostelefontól, de nem kaptuk meg, és mi az, amit nem kértünk, mégis a miénk. Az első listába tartozik a hosszú akku-élettartam, a megbízhatóság és az egységes kezelőfelület. A másodikba a fotózás, a megapixel verseny, a zenefogyasztás, a vékonyság és a könnyűség.

Tizenhárom éve van okostelefon, azóta könyörögnek a felhasználók a hosszabb élettartamú akkumulátorokért.

A benne lévő számítógép és a képernyő kétségtelenül egyre többet fogyaszt, hiszen az okostelefon egyre több funkciót nyújt mind gyorsabb működés mellett. De ha a gyártók nem versenyeznének egymással a szinte már megfoghatatlan vékonyságért és a fölösleges megapixelekért, akkor most nem 1 nap lenne a két töltés közötti átlagos idő, hanem 3, vagy 4. (Az akku-élettartam három dologtól függ: a használat módjától, a kapacitástól és az akku életkorától, méghozzá 65-25-10 arányban).

Ha semmit nem csinálunk a kütyüvel, csak telefonálunk, akkor kibírja 3 napig. Ha viszont videót, Instát nézünk, navigálunk, játszunk, akkor a reggel 95 százalékos töltöttség délután 5-re 30 alá esik. Márkától és gyári kapacitásadattól függetlenül.

Több mint egymilliárd okostelefon-használónak létfontosságú ez a készülék az informálódáshoz, a kapcsolattartáshoz és egyre inkább a fizetéshez, pénzhez jutáshoz is. Egy ilyen készüléknek tartósnak és megbízhatónak kellene lennie.

Tessék megnézni a metrón, hány mobilnak törött a képernyője! Tízből kilenc utas mobilozik, és minden harmadik-negyedik képernyő törött. Tehát az okostelefon tipikusan úgy megy tönkre, hogy leesik és eltörik a képernyője. Miért esik le? Kicsúszik az ujjaink közül.

Ja, vettünk a szupervékony, trendi telóhoz egy tapadós tokot, amely épp annyival vastagítja meg, amennyibe a kétszer nagyobb kapacitású akku is beleférne.

Eláruljuk, hogy a Gorilla Glass 3 (képernyőüveg) tulajdonságait a karcállóságra optimalizálták, a Gorilla Glass 5-öt meg a törésállóságra.

A fizika meg csak olyan, hogy ami karcálló (kemény a felülete), az rideg, tehát könnyen törik, ami törésálló (szívós), az meg könnyen karcolódik. Veszünk tehát a drága Gorilla üvegre plusz védőfóliát.

Csakhogy néhány éve a szélén kerekre csiszolt képernyő-üveg a divat, amelyről a ragasztott védőfólia napok alatt elkezd feljönni.

A tartósságnál ismét elő kell vennünk az akkumulátort: 2-3 év alatt a lítium -akkumulátorok kapacitása 20-30-40 százalékot csökken. Öt év után a telefon használhatósága a nulla felé közelít. Egyrészt, mert állandóan tölteni kell, másrészt az új alkalmazások (appok) az időközben többször frissült operációs rendszer miatt rosszul, vagy egyáltalán nem használhatók.

Nézzük a következő vágyat! Hogyan lehetne egységes a kezelőfelület, ha háromhavonta gyakorlatilag kicserélődik a készülékkínálat?! Továbbá nem egy Android van, hanem annyi, ahány gyártó. Más a Samsung, a Huawei, az LG, a Xiaomi stb. Androidja. Másképp néz ki, mások a menüi. Sőt, egy gyártón belül is vannak különbségek. AndroidOne annak a kezdeményezésnek a neve, amely ezt az úgynevezett „piac-töredezettséget” kívánja megszüntetni. Az így kialakított okostelefonokban egyrészt sokkal több a közös, mint a gyártók saját elkülönült Androidjaiban, másrészt az AndroidOne-sághoz a minimum két évig tartó, rendszeres rendszerfrissítés is kötelező.

Az hogy az Iphone-nal a butamobil számítógéppé vált, megnyílt a terep a legkülönfélébb, nem kért, de előnnyé vált funkciók előtt. S hogy minek örülünk és minek nem, azt a piac dönti el, bár valószínűleg nincs olyan felhasználó, aki okostelefonjának minden tudását használja is. A „nem kértük, de megkaptuk” funkciók viszont sokszor egész iparágak megszűnéséhez vezettek. Azok a gyártók tönkrementek és mennek jelenleg is, amelyek termékeinek szolgáltatásait beleépítik az okostelefonba.

Már közhely, hogy a (nem a legnagyobb) fényképezőgép-gyárak folyamatosan a sír szélén tántorognak.

A Kodak régen tönkrement, a nevét birtokló cég a még érvényes szabadalmak értékesítéséből él. A Leica és a Zeiss (a hagyományos, neves kameragyártók) nagy mobilmárkák fényképezőihez adják a nevüket néhány réspiaci prémiumtermék (például 3D lézerszkenner, lapozós nyomtatványszkenner) mellett. A Polaroid, az instant és a digitális fotózás egyik éllovasa, régen tönkrement, neve mostanában pasztellszínű partikamerákon kerül elő, ahogy a Minolta is régen a múlté.

Igaz, hogy számológép a butamobilokban is volt, de nehezen lehetett használni. Miután viszont ma már minden okostelefon egy-egy nagy teljesítményű számítógép, mindegyikben olyan kalkulátort rejt, amilyenért anno havi fizetéseket kellett kiadni.

Azt sem nagyon bánjuk, hogy a PDA (personal, digital assistant, magyarul menedzserkalkulátor: elektronikus címlista, jegyzettömb, határidőnapló stb.) is beköltözött az okostelefonba. Sajnos, az ikonikus PDA-gyártó, a Palm vezetőségének hibái sokban hozzájárultak a márka és a műfaj kihalásához, ahogy a Blackberry (a fizikai billentyűs, emailező, ikonikus menedzser-okostelefon) minapi végzetének okai is hasonlók.

Szintén nem a felhasználók követelték ki a megapixel-őrületet a képernyőnél és a kameránál. Az emberi szem felbontóképessége az okostelefon szokásos nézési távolságában mintegy 170 pont/hüvelyk, a mostani telefonoké meg több mint 400. Az innováció lelkesedésével 200-250-et még meg lehet magyarázni, 400-at már nem.

Ötször több pixel, magasabb számítási teljesítmény, magasabb fogyasztás és bizony rövidebb akku-élettartam. A megapixel-szám kizárólag a prospektusnak – azaz a konkurenciának szól.

A telefonkameráknál egyébként épp mostanában kezd kifulladni a fényképezőgépeknél egyszer már kifújt megapixel-hajsza. Kezd leesni a felhasználóknak, hogy a 48 millió pixeles kamerából nem jön ki jobb kép, mint a 13 millió pixelesből. Persze, hogy nem, mert épp ugyanannyi pixelen nézik: a maximum full HD okostelefon-képernyőn.

Emberek milliói estek át azon a meglepetésen, hogy az okostelefonon ragyogó fotók a méteres okostévén mennyire rosszul néznek ki. Kicsit nőtt is a kompakt fényképezőgépek értékesítése. Valószínűleg a mostanában felfutó MILC (tükör nélküli, cserélhető objektíves), nagy képérzékelővel rendelkező kamerák sikere is ennek a döbbenetnek tudható be. Ezeknek a gépeknek sokkal, de sokkal nagyobb a képérzékelője, mint bármely telefonnak. Kisebb a zajuk, magasabb az érzékenységük: nagyságrenddel jobbak a képeik.

Az okostelefon a zenefogyasztást is megváltoztatta. (Sokan szórakoztunk 4-5 éve azokon a videókon, amelyeken 10-14 éves gyerekek próbálták kitalálni, mi a walkman, és hogyan kell használni.)

Ugyanis a telefon a walkmant kiirtó mp3-lejátszó ipart is elpusztította, felváltotta, okafogyottá tette. Nem csoda, hogy a 2005 után született generációnak fogalma sincs arról, hogy mi egyáltalán a magnó.

Az Apple másik forradalmi tette, hogy az iTunesszel és az iPoddal kitalálta és elterjesztette a fogyasztásarányos, mikrofizetés-alapú zeneforgalmazást. Emlékszünk: az volt a körbesimogatós cucc az icipici képernyővel – amely óta keményen küzdeni kell az egyszerűen alkönyvtárba gyűjtött dalok felmásolás sorrendjében történő lejátszásáért. Akárhogy is, a mai fiatalok számára az okosmobil talán legfőképp zeneforrás.

A funkciók folyamatos bővülése és a felhasználói szokások kölcsönhatása következtében mára a legújabb generációk számára az okostelefon a szórakozás és az internetes platformokon zajló kapcsolattartás nélkülözhetetlen eszközévé vált. Csak ebből épp a hagyományos telefonálás kezd kiszorulni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük