A tömeges tesztelés egyik irányítója: elképzelhető, hogy ősszel erősebben tér vissza a vírus

Május 15-én nyit a balassagyarmati skanzen
2020-05-14
Kutató: jó a Balaton vízminősége
2020-05-15

A tömeges tesztelés egyik irányítója: elképzelhető, hogy ősszel erősebben tér vissza a vírus

Csökkenni kezdett a koronavírus járvány Magyarországon is, megkezdődtek a bezártságot enyhítő első intézkedések, eközben második hete zajlik a négy orvosképző egyetem szervezésében indult tömeges tesztelés. A felmérés egyik irányítója, Vokó Zoltán egyetemi tanár, epidemiológus, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központ igazgatója szerint az eredmények sok mindenben befolyásolhatják a járvány további lefutását.

Minek köszönhetjük a startpisztoly eldördülését?

Mind a kutatók, mind az orvosegyetemek, de a járvány lefutását modellező szakértők is régóta hangoztatták, hogy pontosabban kellene ismernünk a magyar lakosság körében a fertőzöttség és betegségen átesettek arányát. A szűrés szükségessége a Semmelweis Egyetem rektora által vezetett klinikai járványelemző munkacsoportban fogalmazódott meg, amit az ITM minisztere támogatott , és a program a budapesti, a szegedi, a debreceni és a pécsi orvosképző intézmény közös szervezésében valósul meg.

A tesztre meghívást kapott mintegy 18 ezer ember közül hány százalék vállalja a részvételt?

Mintegy tíz százalék lehet azok aránya, akiket nem tudunk elérni, mert vagy nem jó a címük, vagy külföldre költöztek. Az előzetes közvéleménykutatások alapján úgy számolunk, hogy a megkeresésre válaszolók mintegy 70 százaléka vesz majd részt a szűrésben.

Feltöltik-e másokkal az üresen maradó helyeket?

Nem, mert a szükségesnél eleve nagyobb mintával számoltunk, így ha a részvétel eléri a 70 százalékot, az már kellő pontosságú becslést ad.

Milyen alapon választották ki a résztvevőket?

Első körben a településeket választottuk ki, az összes nagyobb lélekszámút és a kisebbekből minden olyat, ahol már legalább öt fertőzöttről tudtunk és a továbbiakat véletlenszerűen. Ezután az egyes személyeket a településeken véletlenszerűen választottuk ki, úgy, hogy biztosítsuk, hogy országosan korcsoportonként és regionálisan megfelelő pontosságú becsléseket tudjunk adni.

A vizsgálatban mindkét tesztet, a PCR-technikán alapuló közvetlen víruskimutatást és az antitest jelenlétét kimutató immunitást vizsgáló módszert is elvégzik. Egy-egy konkrét tesztet használnak, vagy többfélét?

A vírus örökítő anyagát kimutató PCR-tesztből többfajta, egyforma pontosságú készlet van forgalomban, a vizsgálatban ugyanazt a kínai PCR tesztet használja a négy egyetem. Az immunológiai gyorstesztek problémásabbak, mivel mintegy kétszáz, eltérő megbízhatóságú van forgalomban, ezért ebben a vizsgálatban nem gyorstesztet alkalmazunk, hanem egységesen a piacon elérhető egyik legjobb, laboratóriumi mérésre alkalmazott, az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügynökség által elfogadott, nagyon nagy pontosságú amerikai tesztet használjuk. Ettől függetlenül még egy biztosítékot is beépítettünk: vérmintát is veszünk mindenkitől és lefagyasztva egy biobankban helyezzük el. A mostani teszt ugyanis csak azt mondja meg, hogy pozitív, vagy negatív a minta, kvantitatív mennyiségeket nem ad. A későbbiekben az elrakott mintákat egy erre is lehetőséget adó, jelenleg tömeges méretben még nem elérhető teszttel is megnézzük, ami a mostani mérések megbízhatóságának egyfajta ellenőrzése lesz. A levett vérből később arra is választ szeretnénk kapni, vajon milyen összefüggések lehetnek egyes szervrendszerek működése, bizonyos krónikus betegségek és a fertőzés kockázata, vagy a belőle esetlegesen kialakuló betegség, akár földrajzilag eltérő lefolyása között. Ma még sok mindent nem tudunk erről a vírusról s a későbbiekben egyes vérbeli elemekről beigazolódhat, hogy kockázati tényezők, s a minták utólag ezt megerősíthetik.

Mikor és hogyan kapnak a résztvevők információt az eredményükről?

Az egészségügyi felhőszolgáltatáson, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Téren keresztül a saját személyi lapjukon kapja meg mindenki az eredményt. Ha valakiben a PCR módszerrel vírust mutatnak ki, azt egy, vagy két napon belül értesítik. Akit tehát nem kapott értesítést, annyit már tudhat, hogy a mintavétel időpontjában nem volt vírusgazda.

Volt Magyarországon valaha ilyen nagy tömegű egészségügyi állapotot felmérő vizsgálat?

Nem, még soha.

Kijöhet Ön szerint az eredményekből, hogy mondjuk a regisztrált fertőzöttek tízszerese szaladgálhat tünetek nélkül az utcán?

Még ennél nagyobb arány is elképzelhető. Az előzetes becslés szerint a lakosság átfertőzöttségét 3 ezrelék és 3 százalék közé tettük. Ha a valós szám a felső határ közelébe esne, akkor ez az Ön által említettnek a többszöröse lenne. A Merkely professzor úr által tegnapelőtt nyilvánosságra hozott időközi adatok ennek nem mondanak ellent, de a végleges számokhoz várjuk meg a vizsgálat lezárulását. Egy kaliforniai vizsgálatban egyébként nyolcvanszoros érték jött ki. A járvány modellezéséhez és a szükséges intézkedések meghozatalához, monitorozásához az is fontos lenne, ha tudnánk az átfertőzöttség pontos földrajzi eloszlását, hiszen mind a társadalmi csoportok tekintetében, mind földrajzi szempontból már az ismert esetek eloszlása is nagyon egyenetlen.

Nemrég egy szakmai tanácskozáson a valós idejű halálozási mutató és egy elektronikus haláloki nyilvántartás szükségességét említették. Ezek mit jelentenek?

Az egyes eseteknél sokat számít, hogy mikor alakult ki valakiben a betegség, mikor jelentették, illetve mikor hunyt el. A regisztrált esetek számához mért halálozási mutatók biztos, hogy félrevezetők. Ha össze akarjuk hasonlítani az egyes országok járványügyi helyzetét, akkor a lakosságszámra vonatkoztatott halálozást érdemes nézni, hiszen az előző összevetésben a nem ismert esetek aránya nagyon eltérő lehet, és ez torzítja az eredményt. A valós idejű halálozási mutatók vonatkozásában az az adatsor érdekes, ami országonként hasonlítja össze a halálozást a korábbi évek trendjeihez viszonyítva. Látható például, hogy Olaszországban a koronavírus járványban a múltban feljegyzett adatokhoz képest drámai mértékben megnőtt az összes halálozás, míg Magyarországon erről szó sincs.

Korábban azt állította, a járványügy egyik alaptétele a fertőző források megtalálása, hogy a fertőződési láncokat gyorsabban lehessen megszakítani. Ez Ön szerint eddig kellő hatékonysággal történt idehaza?

Kulcskérdésről van szó, de nem akarom az eddigieket minősíteni, mivel nincs elég információm, hogy ez a tevékenység milyen erőkkel és eszközökkel zajlott. Tény viszont, hogy a járvány eddig nem eszkalálódott. Összességében azonban ez valószínűleg inkább a távolságtartási intézkedések betartásának, mintsem a kontaktok alapos felkutatásának volt köszönhető. Személyes véleményem szerint erre mindenképp nagyobb hangsúlyt kéne helyezni, ahogy a lehetséges kontaktok tesztelését is szélesebb körben kéne végezni. Igaz ugyan, hogy akik biztosan kapcsolatba kerültek a regisztrált fertőzöttekkel, karanténba kerülnek, de én látok még lehetőségeket, hogy a fertőzési láncokat a kontaktok felkutatásának és izolálásuk hatékonyságának növelésével hatékonyabban lehessen elfojtani.

Ön korábban világosan megfogalmazott járványügyi intézkedéseket és hatékony kockázati kommunikációt tartott szükségesnek. Hogyan lehet majd a most kezdődött lazítások hatásait egymásnak néha ellentmondó információk közepette monitorozni?

Járványok alatt nagyon fontos az egyértelmű kommunikáció. Mit szabad és mit nem. Nem szerencsés, ha a kormányzati szereplők mást és mást mondanak valamiről, mint ami a budapestiek vidékre utazása körül zajlott. Nagyon fontos, hogy az emberek tudják, mihez kell igazodni. Várhatóan persze a rendelkezések a helyzet függvényében változni fognak és a döntéshozók sincsenek könnyű helyzetben. Gyorsan kell dönteni, a rendelkezéseket megfelelő formába önteni, ésszerűen kommunikálni, s ilyenkor elkerülhetetlenek a hasonló tévedések. De járványügyi monitorozásra is szükség van, ezért a mi vizsgálatunkat is meg fogjuk ismételni, hogy lássuk, hogyan alakul a trend. Nagyon keskeny mezsgyén kell egyensúlyozni, amíg nincs védőoltás. Amennyire lehet, minél előbb vissza kell, hogy állítsuk a társadalom normális működését, miközben nem szabad engedni, hogy újból elszabaduljon a vírus.

A maszkokkal kapcsolatban önök egyértelműen leszögezték, hogy szükséges. A tisztifőorvos még mindig nem kötelezte el emellett magát.

A szakmai vita gyökerét abban látom, hogy még a WHO is sokáig azt kommunikálta, nincsen szükség a maszkra, mert ezzel kapcsolatban hiányoznak a tudományos bizonyítékok. Ez igaz, viszont tudjuk, hogy az folyadékcseppecskékben utazó vírusok terjedését a maszkok igenis jelentős mértékben képesek megakadályozni, emellett a távolságtartásban pszichés szerepük is van. Két maszkot viselő ember kevésbé megy közel egymáshoz beszélgetni. Mi úgy gondoljuk, a maszk fontos eszköz a fertőzés átvitelének megakadályozásában.

Ön az egészségügyi közgazdaságtannak is szakértője. Ebben a tudományban olyan kegyetlennek ható kifejezéseket is használnak, mint az „életévben bekövetkező veszteség minimalizálásának összevetését a lehető legkisebb összesített veszteséggel”. Emögött valójában egy társadalmi értékválasztás húzódik meg, ami arról is szól, mennyibe kerül egy idős ember élete. Úgy is kérdezhetem, hogy a lazításokkal veszélybe kerülhetnek az idősek a gazdaság oltárán?

A járvány az epidemiológiai, virológiai kérdéseken messze túlmutató társadalmi jelenség, melynek súlyos következményei vannak a munkaerőpiacra, a gazdaságra, a mentális egészségre, az oktatásra. Nincs is talán társadalmi életünknek olyan területe, amelyre ne lenne közvetett, vagy közvetlen hatása. Egy döntéshozó ilyenkor nagyon nehéz helyzetben van, hiszen egész egyszerűen nem lehet csak az a célja, hogy minél kisebb legyen az ismert esetek száma. A fertőzés következményei sokkal sokrétűbbek. Ha csupán az elsődleges humán veszteségek minimalizálására akarnánk helyezni a hangsúlyt, akkor sem csak az az érdekes, ami közvetlenül a vírus miatt következik be. Ehhez jön az egészségveszteség nem közvetlen része. Ha valaki elveszíti a munkáját, ellehetetlenül, súlyos pszichés problémái lesznek, hosszú távon egy járvány gazdasági kihatásai is egészségromláshoz, vagy akár humán veszteséghez is vezethetnek. Ezek is egészségügyi következmények. Aztán megjelennek a pénzben kifejezett gazdasági hatások. Ezeket úgy integrálni és kitalálni, hogy megfelelő forgatókönyvek mentén hogyan lehet az összes veszteséget minimalizálni, vagy mit tartunk fontosabbnak: a gazdasági veszteségeket, vagy az életév veszteségeket, s hogy abból mennyi egyenértékű a másikkal, ezek olyan egészséggazdasági döntéshozatali kérdések, amelyeket, mint látjuk világszerte, nagyon nehéz megválaszolni, főleg rövid időn belül. Ez sokkal nehezebb intellektuális feladat, mint mondjuk a járványgörbe ellaposítása, s komoly morális dilemmái vannak.

Az MTA folyóiratában, a Magyar Tudományban írt egy cikket az egészségbarát kormányzásról. Ennek fényében a mai magyar rendszert ilyennek ítéli?

Ha egy ország lakosságának egészségét javítani akarjuk, akkor igazából nemcsak jó egészségügyi ellátást kell biztosítani. Ez is fontos persze, de a társadalom egészsége azon múlik, hogy hogyan élnek az emberek, ezt pedig az összes ágazat befolyásolja az oktatástól az adópolitikáig a közlekedéstől az élelmiszeriparig. Egészségbarát kormányzás alatt azt értem, ha ezt a kormányzati döntések szintjén felismerik, vagyis az összes ágazati döntést úgy hozzák meg, ha számolnak azoknak az egészségügyi következményeivel és egy népegészségügyi program keretében van erről egy tudatos egyeztetés és intézkedések, programok, amelyek a lakosság egészségének a fejlesztését célozzák. Azokban az országokban, ahol ez megtörténik, az egészég nem csak az egészségügy belügye, hanem összkormányzati kérdés és nem csak a szavak szintjén valósul meg, hanem megvan ennek az államigazgatásban, a politikai döntéshozatalban az a szervezeti kerete, ami ezt biztosítani tudja. Ilyen értelemben Magyarországon erről nem beszélhetünk. Az egészségügy a politikai diskurzusban nagyon ritkán jut túl az egészségügyi ellátórendszer problémáin, szervezetén, finanszírozásán, munkaügyi kérdésein. Időnként a népegészségügy kérdései napirendre kerülnek, de mi is haladnánk afelé  az egészségbarát kormányzás felé, ami mondjuk, az északi országokat jellemzi.

És hol tartunk a járványban? Mikor zárkózhatunk fel néhány szomszédunkhoz, ahol a járványgörbe majdnem visszatért a kezdőponthoz?

Nehéz előrejelzést adni, mert a járvány alakulása azon múlik, mi hogyan reagálunk. Még nem tudjuk a lazítás hatásait. A múlt héten a vírus reprodukciós száma akár egy alá is süllyedhetett. Ha ez így menne tovább, lassan megszűnne a vírus átvitele, és az intézményeken kívüli fertőződések szép lassan nyár közepére akár teljesen megszűnhetnének. De vannak még kérdőjelek. Sok esetben már most sincs, de akkorra már végképp nem lenne indokolt fenntartani a kijárási korlátozást. Ám hogy ennek feloldásával milyen mértékben éled fel újra a vírus, attól is függ, mekkora körülöttünk az enyhe tünetekkel rendelkező, vagy tünetmentes fertőző források száma, illetve a fogékonyaké. Erre ad majd részben választ a mi vizsgálatunk, amelynek eredményei nélkül nagyon nehéz most becsléseket adni. A másik bizonytalansági tényező magának a vírusnak a viselkedése. Az egyik hipotézis szerint majd a meleg időszakban kevésbé fog terjedni, merthogy ez a könnyű náthát okozó koronavírusoknál így van. Ez nem biztos, de ha így lesz és eközben enyhe tünetekkel, vagy tünetmentesen néhány fertőző forrás megmarad, tehát tovább él a vírus az emberek szervezetében, akkor előfordulhat, hogy egy erősebb őszi csapással fog újra visszatérni. Az eredmények ismeretében, ha tudunk tipikus tünetmintázatokat azonosítani az enyhe tünetesek körében, a tesztelést célzottabban lehet majd kiterjeszteni a nagyobb kockázatú csoportok felé.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük