Vírusfilmek: a valóság és a képzelet borzongató elegyei

Újabb Tigrisvilág-epizód készül a Netflixnek
2020-05-13
Ausztrál csapat nyerte a mesterséges intelligencián alapuló Eurovíziós Dalversenyt
2020-05-14

Vírusfilmek: a valóság és a képzelet borzongató elegyei

Világjárványok alatt különösen jó időtöltés járványfilmeket nézni. Ha másért nem, hát azért, hogy lássuk: sokkal rosszabb is lehetne. Közben meg kiderül, hogy mennyi mindent találtak ki jól a filmek alkotói (meg milyen sokat nem). Nem mellesleg érdekes motívumokat, megoldásokat is felfedezhetünk.

Számos járványmodellt tettek közzé mostanában. Kiderült, hogy a betegségek terjedését legalább annyi tényező befolyásolja, mint az időjárásét. A valóságot ezért egyik modell sem írja le jól, már csak azért sem, mert bármelyik modellre alapozott intézkedéssorozat alapvetően befolyásolja a járvány alakulását…  Na de, hogyan zajlik egy járvány? Felbukkan egy betegség, elterjed, elenyészik – ebben a sorrendben járjuk körül a filmeket.

Felbukkanás

Többféle módon bukkanhat fel egy betegség: fellobban egy lappangó gócból, netán új betegség keletkezik, vagy máshonnan behurcolják egy közösségbe. Az indulás is sokféleképpen történhet: a klasszikus megoldás, hogy megszökik egy fertőző beteg a betegség miatt lezárt területről, fertőzővé mutálódik egy vírus, egyik állatfajról átterjed egy másikra (ebben az esetben az ember is egy állatfaj…), vagy a Földön kívülről érkezik. Ez történik például az „Androméda-törzs” (Andromeda Strain, 1971.) című filmben, továbbá számtalan egyéb scifi-ben, és emiatt kell szigorú karanténban tartani a más bolygókról visszaérkezőket. Azt gondolnánk, hogy az a „másik bolygó” csak a Hold, de nem. A napokban (2020. május elején) küldött egy kutatócsoport felhívást a NASA-nak, hogy fel kell állítani az onnan visszaérkezők fertőtlenítési protokollját. Mások pedig azt javasolják, hogy a Marsra telepedés előtt földi mikroflórát és -faunát kellene ott létrehozni, hogy az kiszorítsa az esetleges ottanit, ne veszélyeztesse az első telepeseket – akik bizony mostantól kb. egy emberöltőn belül meg is fognak ott jelenni…  (Film:  „A marsi”, The Martian, 2015.)

Mostanában sokan a ritka vadon élő állatok kereskedelmét tartják veszélyesnek a betegségek állatokról emberre való átterjedése, a zoonózis miatt. A COVID-19 is így jelent meg, ahogy a „Fertőzés” című film is ilyen esetet ábrázol.

Több rendező a felolvadó örökké fagyos permafrost-területekről felbukkanó kórokozóktól tart: Szibériában, illetve a sarkokon felengedő, esetleg több ezer éve jégbe fagyott baktériumoktól, vírusoktól. A „New Amsterdam” sorozatban láthattunk ilyet: Alaszkában, olvadó jégben fürödtek az emberek, akik ezután ismeretlen nyavalyát kaptak – a kórokozók számára viszont a mi számunkra már szinte elavult penicillin ismeretlen volt, így a betegség szerencsére könnyen kezelhető volt.

A „12 majom” (12 monkeys, 1995.) című film egyik csúcsmomentuma, amikor a rosszindulatú tudós a reptéri csomagvizsgálat alkalmával a vírust aeroszol formában tartalmazó üveghengert megmutatja a tisztviselőnek: „Látja? Üres!”, majd ezt nyomatékosítva le is veszi a fedelét, amivel minden közelben lévő embert megfertőz – egy zsúfolt, nemzetközi repülőtéren. Cselekménye az emberiség többségét elpusztító pandémia kiindulópontja. A légi utazás, mint globális járványt előidéző körülmény, ebben a Terry Gilliam-filmben eléggé nyilvánvalóvá vált. (A történet: az erősen lecsökkent létszámú emberiség 2035-ben nagy nehézségek árán visszaküld egy időutazót – Bruce Willis játssza –, hogy derítse ki, mi okozta a létszámcsökkenést 1996-ban előidéző járványt. Visszamenni tudnak, változtatni a múlton nem. Ennek ellenére a főhős megpróbálja megakadályozni a vírus szabadon engedését – sikertelenül.)

Terjedés

A „Fertőzés” (Contagion) című, 2011-es filmet most megnézni egészen kísérteties. A legtöbb fordulat azonos a COVID-19 járvány kapcsán valóban lezajlott eseményekkel. Egyáltalán nem véletlenül: a filmet a 2003-as SARS-járvány ihlette, a producerek alaposan és hosszan konzultáltak a WHO-val, az amerikai biztonsági és közegészségügyi szervekkel, tehát az egész erősen valósághűnek mondható. Például elhangzik a filmben, hogy az ember óránként átlag ezerszer nyúl az arcához, és a kórokozót tipikusan ezzel a mozdulattal visszük a szervezetbe.

A „Fertőzés”-ben a zéró-páciens egy játékkaszinó szakácsa, akit a finom fogás miatt egy vendég (Gwyneth Paltrow alakítja) magához hív, és kézfogással üdvözöl. Nos, a szakács épp egy olyan malacot készített elő, mely még életében egy fedetlen ólban a felette elrepülő repülő kutya (gyümölcsevő denevér) szájából kihulló banándarabot fogyasztott el. A szakács nem mosott kezet, a vendég pedig aznap este még számos más vendéggel és a személyzet számos tagjával érintkezik, például amikor zsetont vásárolva megcsókolja a bankkártyáját, mielőtt átadja a krupiénak. Az összes érintett kezdetben influenzaszerű, később súlyos idegrendszeri tünetek közepette napokon belül meghal. Ez nem most van, ez egy 2011-es film…

A kormányok és más szervezetek a filmekben a valóságban történtekhez hasonlóan reagálnak a vészhelyzetre. Csakúgy, mint az állampolgárok. A járványok kitörésekor ugyanis egyetlen hatékony módszer van: az izoláció. Az emberek pedig jellemzően képtelenek elfogadni, hogy járvány idején épp a szeretteiktől kell távol maradniuk, ezért a filmekben gyakori motívum a szökés a karanténból, ami a reális forgatókönyvek szerint el is nyeri a „jutalmát”: a szökevény megfertőződik és meghal, megfertőződik, megfertőzi a családját, majd mind meghalnak stb. Reális forgatókönyv.

Tünetek, kezelés

Számtalan film szól zombikról. A zombik (élőhalottak) egyik típusa olyan vírusfertőzött, aki rendkívül súlyos idegrendszeri tüneteket mutat, amelyek agresszívvé és a fizikai fájdalmakra érzéketlenné teszik. Ez történik a „Z világháború” (World War Z, 2013.) című filmben is, amely az érthető előítéletekkel szemben nem totál hülyeség, több érdekes motívum is felmerül benne. Ilyen például, hogy az ellenszer nem feltétlenül a betegség meggyógyítása. A „Z világháborúban” a fertőzöttek csak egészségeseket támadnak meg, mert azok sokkal több embert tudnak tovább fertőzni. Védekezésként ezért a tömegeket valamilyen gyógyítható betegséggel fertőzik meg, és így a zombik nem tudnak támadni.

A járványfilmek másik érdekes és a valóságból is ismert motívuma, hogy a már fertőzött tömegek számára stadionokban létesítenek kórházat, vagy inkább elkülönítőt. Már a „Fertőzés” című filmben is (ahogy egy sor másikban) a sportlétesítmények szolgáltak szükségkórházként. A „Z világháború” ehhez azt teszi hozzá, hogy a focipályán konténerketreceket helyeznek vagy négy rétegben egymás fölé, ami hatékonyan kihasználja az alapterületet.

A harmadik érdekesség, hogy a járványoknak mindig van előzménye, tehát, ha idejekorán felismerik, hogy valamiből járvány lehet, akkor meg lehetne előzni. Ebben bizony a nem szokványosan gondolkodók, az aszociális figurák hatékonyan tudnak segíteni, de a rendkívül magas IQ sem hátrány. Egy ilyen különleges csoportot állít fel a járvány súlyosságát idejében felismerő izraeli védelmi minisztérium, és ennek segítségével három héttel korábban kezdik el felépíteni a Jeruzsálemet körülvevő, 30 méteres betonfalat. Sajnos, a 30 méter is kevésnek bizonyult, a halottak óriási tömege ennél is magasabbra nőtt.

A „Kitörés” (Outbreak, 1995.) című filmben még tovább szörnyülködhetünk: a menthetetlenül fertőzött egyedek semlegesítését egy olaj-levegő bombával oldják meg, mely megfelelő mennyiségű, robbanással elporlasztott dízelolaj gyors oxidálása révén 1-2 négyzetkilométeren belül néhány percre gyakorlatilag elhasználja a levegő oxigéntartalmát, amitől az élőlények legnagyobb része elpusztul. A film csúcspontja, hogy a bombát szállító repülőgépet a főhős helikoptere irányváltásra kényszeríti, ezért a bomba nem a célterületre, hanem nyílt vízfelületre hull, és ártalmatlanul robban fel.

A filmet az 1976-ban azonosított, Zaire-i Ebola-vírus ihlette, amely testnedvekkel terjedt és 80 százalék fölötti halálozással pusztított. Ellene csak 33 évvel később, 2019-ben sikerült védőoltást kifejleszteni, tehát a film idején az Ebola gyors halállal végződő, gyógyíthatatlan betegség volt. A vérzéses lázként leírt betegség végső stádiumában a betegek minden nyálkahártyájából folyik a vér, a szerencsétlenek úgyszólván elvéreznek.

Az Ebola a gyors lefolyású, halálos betegségek mondhatni őstípusa, mémje. A filmben „Motaba” névvel illetik a kórokozót, ami egy folyó neve, csakúgy, mint az „Ebola”.

Megszűnés

A járványok legegyszerűbb és legtragikusabb vége, amikor – a kórokozóval együtt – az összes fertőzött elpusztul.

A vírusok történetének másik tipikus lezárulása, hogy mutálódnak, megváltoznak. Vagy már nem okoznak betegséget, vagy az egyébként is mindig, mindenhol jelenlévő víruskörnyezet (viszonylag) ártalmatlan részévé válnak. Így mutálódik az „Androméda-törzs” és még rengeteg egyéb film vírusa is. Végül egy vírus úgy is ártalmatlanná válhat, hogy az emberek a hatásos védőoltás, vagy egyéb körülmény folytán immunisak lesznek rá. Rendszerint ez a filmek végén, a feszültségek levezetésének szakaszában történik meg. Reménykedjünk, hogy az új koronavírussal is ez lesz . Mindenesetre ahogy a vírusfilmek, mi sem foglalkozunk sokat a „boldog vég” részletezésével…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük