A „nemzet csalogánya” a népszínmű királynője volt, de a 20. századra túlélte magát

Riasztóan csökkent a kisemlősök száma Nagy-Britanniában
2021-12-01
Látványos bolygóegyüttállás várható december 10-én
2021-12-02
Show all

A „nemzet csalogánya” a népszínmű királynője volt, de a 20. századra túlélte magát

Blaha Lujza volt az egyetlen olyan magyar színésznő, akiről egész életében szinte csak hozsannával szóltak” – írja portréjában Gajdó Tamás színháztörténész. A tanulmány az Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából című új kiadvány egyik legszínesebb fejezete. A kötet, amit a Habsburg Történeti Intézet adott közre, felsorakoztatja 19. századi magyar politikai és művészeti élet kiemelkedő alakjait: Arany Jánost, Deák Ferencet, Eötvös Józsefet, Erzsébet királynét, Ferenc Józsefet, Gratz Gusztávot, Kemény Zsigmondot, Krúdy Gyulát, Liszt Ferencet, Mikszáth Kálmánt, Tisza Istvánt és Tisza Kálmánt – és persze Blaha Lujzát. A szerzővel a színésznőről beszélgettünk.

A nemzet csalogánya egy színésznek állt volt huszártiszt (Reindl, majd Várai Sándor) és Ponty Alojzia színésznő kapcsolatának gyümölcse. Később az ő házasságon kívül született gyermekét is Reindl Sándorként anyakönyvezték.

Blaha Lujza 1875 körül Forrás: flickr.com

Blaha Lujza 1875 körül Forrás: flickr.com

Gyermekének valódi apját egyáltalán nem emlegették a Blaha Lujza-életrajzok. Bár a színésznő gyermekkoráról és első házasságáról részletesen beszámoltak, ezt a motívumot mellőzték a biográfusok. A hivatalos iratból azonban kiderült, hogy Máday Sándor országgyűlési képviselő, köz- és váltóügyvéd volt az édesapa.

Miért lett idealizált és mesterséges Blaha Lujza élettörténete?

A nemzet akarta erkölcsileg teljesen feddhetetlennek látni, ő pedig vállalta, és

egy nagy színésznőhöz illő felkészültséggel, hibátlanul játszotta végig ezt a szerepét – szinte tökéletesen azonosult vele.

Annyira fontos volt, hogy Blaha Lujza példaképpé váljon?

A népszínműnek nevezett színjátéktípus az 1870-es évek második felétől kezdve elsősorban Blaha Lujzának köszönhette létjogosultságát. Hevesi Sándor 1916-ban azt írta A régi népszínmű és a magyar nóta című esszéjében, hogy Blaháné a

magyar népszínműben több volt, mint művésznő. Maga volt a műfaj.

Jegyezzük meg: Hevesi a műfajt elismerése ellenére sem tartotta igazán progresszívnek. De a 19. század végén még egészen máshogyan viszonyultak ehhez a műfajhoz. Pedig a népszínmű nem volt kifejezetten magyar színjátéktípus. Francia bohózatok és az operettek kelléktárából kölcsönöztek a hazai népszínműszerzők. Az így született darabokat a külsőségek (stilizált népies viseletek, falusi környezetet mímelő díszletek) alakították magyarrá, és persze az olyan jeles művészek, mint Blaha Lujza, aki maga is hús-vér népi figurává vált a színpadon.

1866 körül Debrecenben

1866 körül Debrecenben

Nemet mondott a külföldi karrierre

A portréban idézi Szász Károly Vasárnapi Újságban megjelent írását:

“Blaháné” valódi szemenszedett parasztlány és menyecske, kiben ugyan semmi durvaság nincs, de természetessége s valódisága nem is finomul eszményivé. A népdal, amint a fonóban éneklik; a pacsirta, melyet a természet tanított énekelni; a pillangó, amint a mező virágai közt kergetőzik.

Mai szemmel kicsit édeskés jellemzés, nemde?

Szász Károly sorai csak részben adnak arra magyarázatot, hogy a 19. század második felének nézői miért találták rokonszenvesnek Blaha Lujzát. Gömbölyded alakjával nemcsak a kor szépségideálját testesítette meg – sorsa a soknemzetiségű Magyarországon kívánatosnak tartott életpályát példázta. Édesapja a császári hadsereg tisztjéből lett 1848-ban a honvédsereg katonája, majd a szabadságharc bukása után vándorszínészként a magyar nyelv apostola. Reindl Lujzából pedig hiába lett egy cseh katonakarmester – Blaha János – felesége, nem volt hűtlen a magyar színjátszáshoz. Majd, amikor sikerei teljében külföldi karrierrel kecsegtették, nemet mondott.

Többen is az ő érdemének tulajdonították Budapest magyarrá tételét.

Ez talán tényleg túlzás, tény azonban, hogy az 1870-es, 1880-as években színpadra vitt népszínművek főszereplője jelenítette meg a kiegyezés utáni békés, boldog és gazdag Magyarország nem éppen hiteles képét. A történetek mindig jól végződtek, a gondtalanul daloló művésznő lett az aranykorként számon tartott időszak jelképe.

Hogyan épült föl ez a hatalmas kultusz?

Blaha Lujza élete egyre több szállal, egyre szorosabban kötődött a magyar nemzet sorsához, ennek nyomán alakult ki a színésznő kultusza. Feltételezem, nem véletlen, hogy éppen a Millennium évében, 1896 májusában kezdődtek meg az őt piedesztálra emelő ünneplések. A nemzet soha nem látott gesztussal akarta kifejezni hódolatát és háláját. A negyvenhat esztendős színésznő elhatározta, hogy visszavonul a színpadtól, de előtte még nagyszabású vidéki körútján búcsút vesz a közönségtől.
Valószínűleg tudattalanul színre lépett a marketing: a turnéval egy időben százezer aláírt Blaha Lujza-arcképet bocsátottak a nézők rendelkezésére. A Magyar Irodalmi Részvénytáraság két forintért árulta a fényképeket, azzal, hogy a befolyó összeg felét, százezer forintot a „nemzet nevében”, a „nemzet ajándékaképp” Blaha Lujzának adják át. A magyar nemzethez intézett felhívás emlékeztetett arra, hogy az „ezeréves magyar fájdalom szólalt meg Blaha Lujza dalában”, s az énekesnő „szabad csalogányként” a „raboskodó sasoknak” „hirdette a megváltást”. Az ünneplés hevében megfeledkeztek arról az apróságról, hogy a színésznő csak a kiegyezést követő korszakban lett igazán népszerű.

Blaha Lujza mindenben ugyanolyan volt, csak más viseletben

Blaha Lujza és férje, Splényi Ödön 1896-ban Forrás: Wikipedia

Blaha Lujza és férje, Splényi Ödön 1896-ban Forrás: Wikipedia

Blaha Lujza színészi tehetségéről megoszlottak a vélemények.

Valóban, a szakma és a sajtó rendkívül változatosan értékelte színészetét. Paulay Ede, akinek javaslatára Szigligeti Ede a Nemzeti Színházhoz szerződtette, egy magánlevélben úgy nyilatkozott:

Az ő nagy színészi zsenialitásának az a fő jellege, hogy szavaival és énekével mindig a legszorosabb összefüggésben van minden arcmozdulata és minden taglejtése: ő mindent kétszeresen magyaráz: hanggal és mozdulattal. Szóval az ő játéka csupa részlet! Ez teszi a művészt.

Legelső fellépését a Nemzeti Színházban mégsem kísérte átütő siker. A Debrecenből Pestre felkerült színésznő 1871. május 7-én mutatkozott be Johann Baptist Joseph Hirschfeld Tündérlak Magyarhonban című darabjában. A Fővárosi Lapok újságírója úgy fogalmazott:

Blaháné asszony előadásában van rutin, de nincs elég költészet és lelemény. A részleteket nem aknázza ki kellőleg, s ami a vaudeville-ben fődolog: a változatos játék nem képezi erős oldalát.

Ezek a bírálatok azonban egyáltalán nem befolyásolták Blaháné népszerűségét. Naplója szerint:

nagyon sok dicséretet kaptam; de voltak olyanok is, akik még igen sok tanulásra intettek. Eddig nemigen mertem magamat mutogatni, de mától fogva lesz bátorságom.

A korabeli viszonyokat érzékletesen tükrözi egy 1880. február 14-i naplóbejegyzés.

A Szomszéd uram kakasa című darabot adtuk; a darab megbukott, és én nagyon kikaptam Beöthy Zsolttól. (…) Titokban igen nehezteltem is Beöthyre, de mondani nem mertem senkinek, egy kritikusra neheztelni nem szabad.

Beöthy azt fogalmazta meg, hogy annak az óriási tiszteletnek és hódolatnak, ami a művésznőt körülveszi, nincs alapja:

E szép színésznőt minden idők elsőrangú művészi csillagai közé emelik, s különösen a vidéki közönséget oly tüntetésekre ragadják, melyeket minden elismerésem mellett sem tarthatok arányban állóknak az ő igazi művészi jelentőségével.

Beöthy úgy vélte, Blaha Lujza elsősorban egyéniségével, színészi temperamentumával, könnyedségével vitt életet a deszkákra, de

a könnyedség nem ritkán lesz könnyűséggé nála, még pedig a szónak nem éppen dicséretes értelmében.

A 20. század első évtizedéig Blaha Lujza és a kor életstílusa harmonizált. De utána – mi tagadás – anakronisztikus jelenségnek látszik. Gondoljuk meg: 1910-ben adta első közös koncertjét Bartók Béla és Kodály Zoltán, Párizsban a Ballet Russe bemutatta Sztravinszkij A tűzmadár című darabját. Ezek az alkotók egészen másként fordultak a népi gyökerekhez.

A Nemzeti Színház 1909. december 17-én bemutatta Móricz Zsigmond Sári bíró című művét, s a bíró feleségének a szerepét, a címben is emlegetett Sárit, Blaha Lujzára bízták. Ignotus a Nyugatban egyértelműen megírta, amit társai csak kerülgettek, hogy Blaha Lujza nem tudta megoldani feladatát:

Az előadásnak, egyenetlenségén kívül, egy nagy baja volt, s ezt is sértés volna elhallgatni. Ez a baj Blaháné volt, aki, hogy kicsoda, hogy mily igaz művésznő, s mily gyönyörűség tudni, hogy az ő drága személye még itt szépíti köztünk ezt a csúnya világot, azt senki nálamnál mélyebben nem érzi. De a Blaháné egyénisége elválaszthatatlan az édességtől, az elragadó bájosságtól, a darab Sári asszonyában pedig semmi sincs ezekből a tulajdonságokból.

Ám a közönséget sosem zavarta, hogy Blaha mindig, mindenben ugyanolyan volt, mindig ugyanazt az alakot ábrázolta, csak más-más viseletben. Idősödve igyekezett szerepkört váltani, 1908-ban eljátszotta Csiky Gergely műve, a Nagymama címszerepét. 1916-ban filmen is ő keltette életre a nagyasszonyt, Korda Sándor rendezésében.

Bármennyire is tudatában volt annak, hogy mit jelent a közönségnek, úgy tudom, elég józan volt ahhoz, hogy hatvanadik születésnapját, 1910-ben visszavonulva, családi körben töltse Balatonfüreden.

Már életében viselte a Népszínház előtti tér a nevét

A Nagymama c darab szerepében 1908-ban Forrás: gvkik.hu (Gödöllő Wikipedia)

A Nagymama c darab szerepében 1908-ban Forrás: gvkik.hu (Gödöllő Wikipedia)

Viszont a hetvenedik születésnap, 1920-ban igazi szenzációt ígért: azt hírlelték, hogy Ambrus Zoltán, a Nemzeti Színház igazgatója felújítja A nagymamát Blaha Lujzával a címszerepben. Az előadást megtartották, de az ünnepelt nem vállalkozott a fellépésre. Annál többször szerepelt a sajtóban. A Közmunkák Tanácsa 1920. március 10-én az egykori Népszínház előtti területet a Blaha Lujzáról nevezte el, míg néhány hónappal később az újpesti színházra, 1921-ben pedig a Szerecsen (a mai Paulay Ede) utcában álló egykori Parisiana homlokzatára került fel a színésznő neve. A hetvenedik születésnapon a Fészek Klub és Lipótvárosi Kaszinó tíz-tízezer koronával segítette az infláció miatt súlyos anyagi gondok között élő művészt, a főváros pedig egy egész ládára való élelmiszerrel kedveskedett neki. A hetvenötödik születésnap, 1925-ben, kisasszony napján (szeptember 8.) visszafogottabban zajlott. Blaha Lujza ekkor már nem hagyta el lakását, korán nyugovóra tért. A születésnap tiszteletére a legjelentősebb kisebbségi magyar színtársulat, a kolozsvári együttes díszelőadást rendezett – Feledi Gáspár szerepében Szentgyörgyi Istvánnal Tóth Ede népszínműve, A falu rossza került színre. Blaha Lujza életében ez volt az utolsó ünneplés. A színésznő október végén megbetegedett, már nem is nagyon kelt fel betegágyából. Otthonában hunyt el 1926. január 18-án. Blaha Lujzát a Nemzeti Színházban ravatalozták fel, a Blaha Lujza téren a katolikus egyház szertartását számos színpadias, hatásos elem tette maradandóvá. Búcsúztatásán a temetési mise hagyományos zenei világát megbontó dallamok is felcsendültek: Radics Béla cigányprímás vezetésével kétszáz hegedűs és nagybőgős eljátszotta Blaha Lujza legkedvesebb nótáit, az elhunyt utolsó kívánsága szerint: „»Rózsabokorban jöttem a világra…« majd utána »Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele” csendült fel. Hevesi Sándornak ekképp méltatta: „Tegnap a nemzet csalogánya volt, ma a nemzet halottja. Nemcsak a régi Népszínházé, amely elvirult, nemcsak a régi Nemzeti Színházé, amelyet lebontottak, hanem az új Nemzeti Színházé, amely a régi Népszínház falai között élesztgeti a múltat, és készíti a jövőt.”  Ma már világosan látható, Blaha Lujza halálával a magyar színjátszás egyik legjelentősebb korszaka is lezárult.

Nyitókép: Blaha Lujza és Újházi Ede (1911 körül)

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close