A vers mai értékéről az egyik legjobb irodalomtörténésszel beszélgettünk

Megkezdte eltávolodását a Bennu kisbolygótól a NASA OSIRIS-REx űrszondája
2021-04-09
Miért a hollandok nőnek a legmagasabbra?
2021-04-10

A vers mai értékéről az egyik legjobb irodalomtörténésszel beszélgettünk

Pilinszky János hitet tett amellett, hogy ma is lehet tömegek példája a költő, de nem szónoki emelvényről, hanem a nemzetével való együtt szenvedés által – mondta a Tudás.hu-nak Reisinger János irodalomtörténész. A bibliakutatóval, az Oltalom Alapítvány létrehozójával a magyar költészet napja alkalmából beszélgettünk, amelyet József Attila születésnapján, április 11-én ünnepel az ország.

Van kedvenc verse, költője?

Számomra Babits Mihály nyitotta ki a költészet kapuját. Tizenhat-tizenhét éves voltam akkor. Egyetemi tanulmányaim alatt Németh G. Béla professzor arra tanított, hogy inkább nagy versek vannak, mint nagy költők. Számomra a legnagyobb magyar lírikus Petőfi Sándor, 45-50 verse mindenekfelett áll, utána Vörösmarty, Arany, József Attila és Ady következnek. Weöres Sándor kétszótagos verseitől a Széchenyi emlékezetéig minden jelentős magyar költeményt újra olvasok, eddig több mint százat meg is tanultam. A Kisversek költészete című kötetben több mint 700 verset elemeztem. A daloktól az ódákon át az episztolákig mindent szeretek, Világszem címmel 1500 magyar verset gyűjtöttem egybe tematikus elrendezésben. Ha valaki arra kíváncsi, melyek a szabadságról, boldogságról, igazságról, szeretetről stb. szóló legnagyobb művek költészetünkben, lapozza fel ezt a két kötetes gyűjteményt.

Könyvet írt Arany Jánosról is, éppen most fut egy on-line előadássorozata, Petőfi Sándor költészetéről. Ön szerint mivel hat egy igazán jó vers az emberre?

Rokon húrokat penget meg az olvasó lelkében. Már Kosztolányi szerint is a verset ketten hozzák létre: a költő, aki írja, és az olvasó, aki magában újrateremti.

Ha irodalomtörténészként egy ívet rajzolna a magyar költészetben a klasszikusoktól a 19-20. századi költőóriásokon át a kortársakig, milyen csillagpontokat jelölne ki?

Legrégebbi költőinknek is volt mondanivalójuk, de még nem tudták megfelelőképpen kifejezni. Horváth János irodalomtörténészünk szerint csak a második korszakban, 1772–1882 között ért fel arra a csúcsra a magyar költészet, ahol már van mit, és van mivel kifejeznie.Most a harmadik szakaszban élünk, amikor lenne mivel, de attól tartok, egyre kevésbé van mit mondania. Több évtizede a következő költői névsort tartom költészetünk első vonalának: Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Vajda János, Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Füst Milán, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, József Attila, Radnóti, Weöres, Pilinszky.

Szavaljunk a családban is!

Az említett poéták közül kiknek a költészete vált „közkinccsé” Magyarországon?

Régen is voltak visszahúzódó, csupán egy kis körnek író költők. De a történelem „felgyorsulásával” nem csoda, ha a költészet is nagy tömegek érdeklődési körébe lépett. Nálunk ez Vörösmarty, Petőfi és némiképp Arany esetében történt meg. Petőfi soha nem látott magasságokba lendítette a költészet ázsióját. Azóta is minden magyar ember, joggal vagy jogtalanul hozzá mér szinte mindenkit. Petőfit nem is lehet meghaladni. Nála élet, kifejezés és sors a legszorosabban egybeforr. Érdekes, hogy manapság Kínában ismerik legjobban, azután következik Bulgária, nálunk közel 900 verséből talán 9-nek a címét sem tudják felemlíteni. Pedig ennyi Petőfi-verset kellene magunkban hordoznunk, bármikori elmondásra. Pozsonyban történt meg velem egyik előadásom után, hogy egy 80 éves nagymama hibátlanul elmondta a közönség elé állva Vörösmarty A merengőhöz című versét. Állítása szerint nem az iskolában tanulta meg, hanem családi ünnepeken szólaltatta meg, mindig javítva, csiszolva. Az életét végig kísérték e sorok:

Mi az mi embert boldoggá tehetne: kincs, hír, gyönyör?…  nézd a világot, annyi milliója, s köztük valódi boldog oly kevés…

Az Arany-évfordulón, Zenta közelében állt fel egyik előadásom végén egy 40-45 év körüli asszony, aki az elmúlt hetekben tanulta meg Arany hosszú balladáját, a Tengeri-hántást. Ennek meghallgatása is felemelő élményt nyújtott mindannyiunknak. Nagybátyám, akiből vasutas lett, 1939-es érettségijére 100 verset tanult meg, az érettségi elnök rábökött az egyik sorszámra, azt kellett elszavalnia. Nekem, 30 évvel később is jónéhányat hibátlanul elmondott.

Mi az oka annak, hogy klasszikusainknak, mint afféle múltbeli celebeknek, rendszerint a külsejüket, a személyiségvonásaikat és legfontosabb életepizódjaikat is jól ismerjük, míg a legjobb kortárs költők is – néhány kivételtől eltekintve – szinte személytelenné váltak a modern világ forgatagában?

Az életrajzi ismeretek nem sokra visznek, hiszen a mű a fontos, nem pedig a művész, ahogy ezt már Berzsenyi egyik epigrammájában meg is írta. A mai helyzet, hogy inkább a verseket ismerik, mint a mögöttük álló költőket, talán előnyösebb, de egyben mutatja azt is, hogy napjainkban létezhetnek ugyan nagy költői megnyilatkozások, de költői sors, olyan értelemben, mint a 19. századi nemzeti klasszikusaink esetében, már nem nagyon létezik. Pilinszky azonban hitet tett amellett, hogy ma is lehet tömegek példája a költő, de nem szónoki emelvényről, hanem a nemzetével való együtt szenvedés által.

Miért van ma sokkal kisebb rajongótábora a verseknek, mint régebben?

Ma is vannak versszeretők és versmondó körök a Kárpát-medence nagyon sok zugában. Erdélyi városokban különösképpen tapasztaltam ezt. Idén nyáron szervezem a harmadik költészeti tábort székelyudvarhelyi középiskolások számára a Hargita megyei Uzonkafürdőn. A vers kaviár, mindig kevesek csemegéje volt. Ugyanakkor mindenkié is lehetne. Azzal teszünk a legtöbbet érte, ha megtanulunk, és szépen elmondunk jelentős költeményeket, de nem csak versmondó versenyeken, hanem családi körben, kis közösségekben, előadásainkat színesítve, sőt négyszemközti beszélgetésekben is. Nemrég Szegeden, a Megyei Könyvtárban egy órányi előadás alatt tíz rövid verset tanítottam meg a hallgatóságnak egy bizonyos vezérfonalra felfűzve, s az előadás végén valaki kijött, és egymás után elmondta mind a tízet. A vers, ahogy az egész életünk, a figyelem és az odafigyelés története.

Értelem és zeneiség

Miben lesz más annak a fiatal embernek a személyisége, a gondolkodásmódja, aki ma a sokféle külső inger hatására nem tanul meg alámerülni egy-egy vers tengerében?

Babits Mihály a költészetet a gondolkodás kohójának nevezte. Helyesen és módszeresen gondolkozni, további dolgainkat végiggondolni, s majd azután még szembesíteni is mások gondolataival és végig gondolásával: ez az értelmes élet folyamata. Ha nem tanulunk meg jól gondolkodni, lemaradunk arról, hogy igaz emberekké váljunk. Már Bölcs Salamon azt mondta, ahogy gondolkodik az ember, az ő maga. Manapság azonban sok minden a tiszta gondolkodás ellen hat. Mégsem adhatjuk fel, mégsem mondhatunk le róla, mert nem kevesebb, mint emberlétünk forog kockán. A Nobel-díjas osztrák etológus, Konrad Lorenz meggyőző könyveket írt erről már az 1960-as évektől fogva. A német filozófus, Martin Heidegger pedig ezt a kérdést tette fel több mint 70 éve:

Melyik félelem nagyobb ma, mint a gondolkodástól való félelem?

A versben az értelem azonban sok minden egyébbel is ölelkezik…

A költészet mellett egyik oldalon a zene áll, ezért is hirdették olykor az Ut musica poesis (Hogy zene legyen a költészet) elvét. A másik oldalon az Ut pictura poesis (Hogy festészet legyen a költészet) igénye húzódik meg. Zene és festészet között a költészet tehát a köztes terület. Az én szememben, mindegyiket magába olvasztva, egyben meg is haladja mindegyiket, hiszen a versben a hétköznapi beszéd által leterhelt szavak mégis új értelmet nyerhetnek, és a fogalmiság, az elmélyült értelem felé terelik figyelmünket. Erre az előbbi két művészeti ág közvetlenül nem képes. Weöres Sándor példátlanul gazdag zeneiséget, Pilinszky János költészete pedig mindenféle társművészet gazdag jelenlétét mutatja. Legújabb kötetemben, a megjelenés előtt álló Beszélgetéseim Pilinszkyvel címűben, ennek bemutatására teszek kísérletet a költő születésének 100. évfordulóján.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close