Európában a legtöbben nálunk halnak meg légszennyezettség miatt
A téli falvakra gyakran természetellenes „köd” telepszik. A párás jelenség legtöbbször füst, mégpedig mérgező, rákkeltő füst. A fűtési szezon során a helytelen fűtési szokások és a szakemberek által energiaszegénységnek nevezett helyzet egészségügyi veszélyeket és súlyos környezeti szennyezést okoznak hazánkban.
Az energiaszegénységnek sem Magyarországpon, sem az Európai Unióban sincs hivatalosan elfogadott definíciója. A hazai szakértők körében leggyakrabban használt megfogalmazások szerint ez a helyzet azokra a háztartásokra illik, amelyek nem képesek megfelelő szintre fűteni lakásukat, illetve bevételeik meghatározott százalékánál többet költenek energiaszámláikra.
Magyar viszonylatban ez az érték hozzávetőleg 30%, míg pl. az Egyesült-Királyságban 10% körül mozog. Ebből az is kitűnik, hogy az energiaszegénység jellege és definíciója is erősen országspecifikus.
A fenti megfogalmazás és az Energiaklub 2014-es tanulmánya szerint 400-800 ezer magyar háztartás tekinthető energiaszegénynek. Közvetve azonban akár a milliós nagyságrend sem túlzó, hiszen az egész szomszédság megérzi, ha egy átlagos energiaigényű családi ház tulajdonosai a szociális támogatás formájában kapott alig 2 kWh/kg fűtőértékű vizes fával, vagy a kén, nedvesség és hamutartalmát tekintve igen gazdag, de szén és energiatartalmát tekintve silány lignittel fűtenek be. Sajnos az sem egyedi, hogy a hideg elleni küzdelem során kényszerűségből, vagy ismerethiány miatt kommunális és bontási hulladék válik a lángok martalékává. Ez rákkeltő anyagokat, köztük dioxinokat szabadít a közvetlen környezetre. A jelenség nem csak a legszegényebb társadalmi csoportokra jellemző, a prosperáló agglomerációs kértvárosokban is gyakori a korszerűtlen fűtésből származó szállópor.
Az OECD szerint egymillió lakosra vetítve hazánkban évente 938 ember hal meg légszennyezettség miatt, s ez az európai országok között toronymagasan a legrosszabb érték.
A szennyezés egyik fő okozója a helytelen szilárd tüzelés, azaz a tökéletlen égésből származó füstgázok. Egészségünkre elsősorban a szállópor PM10 és PM2,5 (10 és 2,5 mikron alatti) részecskéi jelentenek veszélyt. E parányi aeroszolok egy átlagos hajszál átmérőjének töredékét teszik ki és a tüdőn keresztül akár közvetlenül a véráramba is bekerülhetnek. A krónikus légzőszervi megbetegedések mellett pedig szív- és érrendszeri zavarokat is okozhatnak. A kutatások azonban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a PM1-nél is kisebb, azaz ultrafinom porszemcsék emberi szervezetre gyakorolt hatásának feltérképezérésre is.
Ha energiaszegénységről beszélünk, sajnos közismert tény, hogy minden évben tucatszámra hűlnek ki emberek saját otthonaikban, mert nem tudják melegen tartani házaikat. De az energiaszegénység néha „álruhában jár”, hiszen a kifűtetlen otthonok mellett egyre gyakoribb a túlfűtött, trópusi időjárást idéző háztartások száma is.
A látszat azonban csal, a közel 30°C-ra felforrósított lakások nem a bőséget indikátorai. Sokkal inkább a szigetelés hiányából fakadó jelentős hőveszteséget jelzik, hiszen, ha a tűz kialszik, pár óra leforgás alatt akár 10-15°C-ot is eshet a szobák hőmérséklete.
Az energetikusok jól tudják, Magyarország teljes energiafogyasztásának közel 40%-át a lakossági energiafogyasztás teszi ki. Ennek oka főként az energiapazarló családi házakban keresendő. Az energiafelhasználás csökkentésének egyik legfontosabb lépése lakóépületeink megfelelő szigetelése lenne.
Hazánkban átlagosan csak minden ötödik családi ház hőszigetelése tekinthető elfogadhatónak.
Ezt támasztja alá az ELTE TTK-án működő „Erre van előre” kutatócsoportnak az energiaszegénységgel küzdő bükkaljai településeken végzett felmérése is. Ebből kiderült, hogy a kutatásba bevont családi házak 75 százalékának homlokzatán egyáltalán nincs hőszigetelés. A födém esetében ez az arány 53 százalékra tehető. A mennyiség mellett a minőség is komoly problémát okoz, hiszen számos esetben elenyésző vastagságú, rákkeltő troszkával, azaz kohósalakkal védekeznek a hideg ellen.
Téli szürke napokon a síkvidéki területeken élők gyakran vágynak a friss hegyi levegőre. A hazai hegyi falvakban ugyanakkor legtöbbször szó sincs turisztikai prospektusokon látható időről. A domborzati adottságok miatt ezeket a vidékeket a helytelen fűtés duplán sújtja. Hiszen a szél a völgyeket nehezebben járja át. A jelenség az úgynevezett hőmérsékleti inverziós időjárási helyzetekben akár hosszú hetekig is eltarthat. Ilyenkor a magasban uralkodó melegebb légtömegek meggátolják a talaj közeli hűvösebb levegő átkeveredését és úgynevezett hidegpárna ül a Kárpát-medencére. Ilyen idén januárban is előfordult. Ez a nyírkos, szürke és szélcsendes idő extrém légszennyezettséget okozhat. Több mérés bizonyítja, hogy ezeken a napokon a szállópor koncentrációja a kínai nagyvárosok hírhedten szennyezett levegőjéhez hasonló.
A fűtési szezon erős légszennyezése az energiaszegénység mellett főként a tudatosság hiányara és a rossz beidegződésekre vezethető vissza. A közhiedelemmel ellentétben a kéményből felszálló sűrű szűrke füstfelhők ugyanis nem természetes velejárói a vegyes tüzelésnek. Sajnos a probléma abból fakad, hogy a legtöbb fatüzelésű háztartásnak nincs lehetősége két fűtési szezonra előre betárazni a kereskedőktől megvásárolt, jellemzően frissen vágott, vagy nem elég ideje száradó tűzifát.
A megfelelő méretre felhasogatott tüzelőt ugyanis legalább egy évig jól szellőző, esővédett helyen kellene tárolni ahhoz, hogy nedvességtartalma elérje az optimálisnak tekinthető 20-25 százalékot és 4 kWh/kg feletti fűtőértéket.
A tűzifa elégetéséhez gondosan megtervezett és kialakított tűztérre, megfelelő mennyiségű és jól időzített oxigénre (levegőre) van szükség. Egy jól megépített kályha üzemi hőfoka 950°C körül alakul ezen a hőmérsékleten, a száraz fából un. fagáz keletkezik, amelynek égése elhanyagolható mértékű hamuval és a szállópor kibocsátással jár.
Az energiaszegénység radikális csökkentéséhez házaink teljeskörű és szakszerű szigetelésén keresztül visz az út. Ennek ellenére minden kis lépés számít, ami a hőmérő beszerzésével és az energiafogyasztás rendszeres feljegyzésével kezdődik. Ha tudjuk, mekkora a fogyasztásunk, máris mérhetővé válik, mennyit segíthet például egy nyílászárók elé tett huzatfogó, s az energiatudatosságnak csak saját kreativitásunk szabhat határt.
A fent említett megoldások csupán a jéghegy csúcsát jelentik az energiaszegénység kezelésében. A szakszerű energetikai jövőképek és stratégiák kidolgozása mellett a szemléletváltás is elengedhetetlen ahhoz, hogy a fűtési szezon ne váljon fullasztóvá.
