Hitler megtiltotta a német katolikusok részvételét az előző budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson

Internetes oldal indult Pécs szerb megszállásáról
2021-09-05
Szeptember 17-én kezdődik a Haydn-vonósnégyes Fesztivál Fertődön
2021-09-06

Hitler megtiltotta a német katolikusok részvételét az előző budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson

Vasárnap megkezdődött Budapesten az Eucharisztikus Világkongresszus. Ez fővárosunkban a második ilyen esemény, 1938-ban ugyanis már sor került hasonlóra. Ami akkor is meglehetősen nagyszabású rendezvény volt. 

Amint múlt heti cikkünkben írtuk, a Budapesten kezdődött Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak, vagy más néven az Eucharisztikus Világkongresszusnak, a római katolikus egyház kiemelkedő  eseménysorozatának elsődleges célja az oltáriszentség megismerésének hatékonyabb elmélyítése, ezáltal pedig tiszteletének fokozása. A kongresszus jelentőségét példázza, hogy azt önálló pápai bizottság szervezi.

Az eucharisztikus világesemény zarándokútból indult

Az első ilyen nemzetközi rendezvényre 1881-ben került sor, Lille városában. A kezdeményezés alulról jött, egy francia asszonytól: a mélyen hívő Marie-Marthe-Baptistine Tamisier előbb zarándokutakat szervezett, majd ezekből lettek idővel a kongresszusok. A Lille-ben rendezett viszont abban különbözött a korábbiaktól, hogy túllépett a francia nemzeti kereteken és nemzetközi lett. Az első olyan kongresszus, amelyen a pápa is követtel képviseltette magát, az 1893. évi jeruzsálemi volt.

A két világháború közötti „neobarokk” Magyarországon hamar megfogant a gondolat, hogy Budapest a házigazdája lehet(ne) egy Eucharisztikus Világkongresszusnak. Egy jelentős évforduló szerencsés lehetőséget kínált arra, hogy az óriási méretű rendezvénynek úgymond főpróbát tartsanak.

A Szent Imre herceg halálának 900. évfordulóján tartott emlékév (1930. május 18.–1931. május 3.) nemzetközi ünnepségsorozatának sikere igazolta, hogy a főváros sikeresen képes megrendezni egy mégoly nagyszabású rendezvényt is. Több mint 100 külföldi püspök és a pápai legátus jelezte a határokon átívelő érdeklődést, a lelkigyakorlatokon és népmissziókon csak a fővárosban százezernél több ember vett részt.

Serédi Jusztinián esztergomi prímásérsek tehát maximálisan támogatta a budapesti rendezés gondolatát. Az időpontot illetően 1938-ra esett a választás, annál is inkább, mert arra az esztendőre esett Szent István halálának 900. évfordulója, így tehát lehetőség nyílt egy kettős szentév megünneplésére, a nemzetközi rendezvény pedig nemzeti ünneppel ötvözve gyakorolhatott vonzerőt híveke és nem hívekre egyaránt.

Varsó visszalépett

Budapest vetélytársa volt az 1938. évi rendezésben a térségből Zágráb és Prága is, továbbá Varsó, de tekintettel a lengyel–magyar viszonyra utóbbi végül a magyar főváros javára visszalépett. 1936. november 17-én Párizsban született meg a Magyarország számára roppant kedvező döntés, miszerint Budapest lesz a házigazdája az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszusnak.

A kongresszus kiemelkedően fontos szervezője a korszak közismert és nagyon népszerű egyházi alakja, Bangha Béla jezsuita szerzetes volt: az ő nevéhez fűződik a kongresszus himnusza is. De az egyháznak szüksége volt természetesen az állam támogatására is, amit maximálisan megkapott. Eleinte nagyon magas, 2,5 milliós költséggel számoltak, de a költségvetés összességében végül 2 millió pengő alatt maradt. Az egyház és a magyar kormány mellett pedig Budapest is részt vállalt a költségekből, továbbá sokan mások is.

A kiemelt állami szerepvállalást jelzi, hogy a kongresszus fővédnöke Horthy Miklós kormányzó felesége, Purgly Magdolna lett. Azért nem maga a kormányzó, mert – feleségével ellentétben – ő nem katolikus, hanem református volt. Abban viszont ez nem gátolta, hogy a Szent István-évnek már tényleg ő legyen a fővédnöke. Kiemelt szerep jutott még Imrédy Béla miniszterelnöknek, a képzett gazdasági szakembernek, akinek a kongresszus előtt nem sokkal megtörtént kinevezésében vélhetően szerepet játszott mély és közismert katolikus meggyőződése: hivatali elődje, Darányi Kálmán református volt.

A Hősök terét a kongresszusra kövezték le

A végül 1938. május 25. és 29. között lezajlott kongresszusi ülések, körmenetek, istentiszteletek és más események óriási érdeklődés mellett zajlottak le. A legfontosabb, központi helyszín a Hősök tere volt, amit alaposan át is kellett alakítani a siker érdekében, így például lekövezték. A tér Városliget felé eső részén egy ideiglenes oltár magasodott, ami a római Szent Péter-bazilika főoltárának volt a másolata. A tér két oldalán alkalmi gyóntatófülkék álltak, valamint számos padot helyeztek el a téren és környékén, így még a városligeti tó kiszárított medrében is.

A Hősök-tere az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus idején

A Hősök-tere az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus idején Forrás: Wikimedia

A nagyszabású rendezvénysorozat egyöntetű sikert aratott. Az ünnepségsorozat május 23-i kezdetén érkezett meg a pápai küldöttség Eugenio Pacelli bíboros–államtitkár, a későbbi XII. Piusz pápa vezetésével, de ott volt Budapesten  Giovanni Battista Montini is, akit a világ később VI. Pál pápa néven ismert meg. A küldöttséget a kormányzó, a miniszterelnök és más kiemelkedő közéleti személyiségek fogadták, így például gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter, Serédi Jusztinián esztergomi hercegprímás stb. A küldöttség a Mátyás-templomba ment, ahol Montini XI. Piusz pápa brévéjét, Pacelli bíboros legátusi kinevezését tudatta.

Összességében 33 országból érkeztek vendégek (legtöbben, nem meglepő módon, Lengyelországból és Olaszországból), számuk mintegy 50 ezerre tehető, míg a magyar résztvevők száma is nagyon magas volt, körülbelül 300 000 budapesti mellett 250 000-re volt tehető a vidékről idelátogatók száma.

Sajátos módon a politika is jelen volt az egyházi rendezvényen: Németország katolikusaimnak Hitler egész egyszerűen megtiltotta a részvételt, illetve az Anschluss után ez az osztrákokra is vonatkozott. Nem volt titok: az Eucharisztikus Világkongresszus egyfelől üzenet volt Hitler Németországának is, hiszen a Führer nem szenvedhette a katolikus egyház autonómiáját, a Vatikán meg a náci újpogányságot, másfelől az ateista Szovjetuniónak is, amire Pacelli magyar történelmi párhuzamok segítségével maga is finoman utalt.

A záró szentmisére 1938. május 29-én került sor, hiszen másnap már a Szent István-év kezdődött meg, Budapest – a vidéki helyszínekkel karöltve – ily módon továbbra is látványos rendezvények sorozatát rendezte meg.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close