Jegesmedvecsere, sasgyógyítás – folyik a háttérmunka a bezárt Állatkert színfalai mögött

Könyvalakban adják ki Alan Rickman naplóit
2020-11-23
Rubik-kocka bútort készített a tokiói olimpiai stadion sztárépítésze
2020-11-24

Jegesmedvecsere, sasgyógyítás – folyik a háttérmunka a bezárt Állatkert színfalai mögött

Az elefántházi kapunál fogadott Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert természetvédelmi és állategészségügyi igazgatója – egyben főállatorvosa -, stílusos állatkertes maszkban, ökölpacsival, ahogy az most általános. Egy elektromos járművel suhantunk keresztül a látogatók nélküli, de kihaltnak véletlenül sem nevezhető Állatkerten. Mielőtt belekezdtünk volna az interjúba, kaptam egy privát körbevezetést az Állatkert saját klinikáján. Rájöttem, hogy soha nem gondolkoztam el azon, pontosan hol és hogyan kezelik a beteg állatkerti állatokat. Sőt, egyáltalán nem gondolkoztam még azon, hogy milyen háttérmunka folyik az állatkerti színfalak mögött.

Sós Endre, a Fővárosi Állat-és Növénykert természetvédelmi és állategészségügyi igazgatója Forrás: Cityvet Kft.

Tudatosan ragaszkodom ahhoz, hogy aktív állatorvosként dolgozzak

szögezte le dr. Sós, bár azt elismerte, hogy többet dolgozik ma már menedzsment oldalon, mint húsz éve.

Szeretem a klinikai munkát, mert azt vallom, hogy ezzel maradhat az ember naprakész. Nem lehet mindent felcsípni könyvekből és megbeszélésekből.

A vírus miatt persze az állatkert állatorvosaira is több munka hárul, de nem az állatok miatt, hanem mert elővigyázatosságból jelenleg két egymástól elkülönülő csapatban dolgoznak, öt napos váltásban. „Kicsit olyan, mint a jégkorongban a sorcsere,” de így minimalizálható annak az esélye, hogy minden állatorvos egyszerre essen ki a munkából.

Ez egy viszonylag zsúfolt nap volt. Reggel tevékből vettünk vért, utána egy jegesmedvét kellett altatni, hogy elszállíthassák Belgiumba a testvéréhez. Aztán egy megbeszélésen vettem részt, és most fejeztük be egy zebra körmölését.

Bár mindez rengeteg munkának hangzik, interjúalanyom egyáltalán nem tűnt kimerültnek, sőt. „Ezen kívül érkezett ma egy csodálatos, hatszáz kilós, Taiko névre hallgató jegesmedve Franciaországból” – mesélte.

Ez persze nem csak egy egyszerű, állatkertek közti cserebere. Az Állatkert ugyanis tagja az európai állatkerteket és akváriumokat tömörítő Európai Akváriumi és Állatkerti Szövetségnek (European Association of Zoos and Aquaria, EAZA). A szövetség tagjaként szigorú etikai kódexeknek kell megfelelni, többek között azzal kapcsolatban, hogy az állatokkal nem lehet kereskedni. „A Belgiumba szállított jegesmedvéért sem kaptunk pénz, ugyanúgy, ahogy mi sem fizettük a Franciaországból ide kerülő állatért. Ezeket a szállításokat a nemzetközi tenyészprogramok írják elő, rengeteg fajjal kapcsolatban.”

Értetlenségemet látva dr. Sós röviden összefoglalta nekem ennek a bonyolult rendszernek a működését.

Budapesten nagyjából kilencszáz faj van, de ezek jelentős része nem tenyészprogramos. Ezeknek a fajoknak nincs nemzetközi koordinációja, adott esetben el lehetne adni az egyedeket, bár ez nem jellemző.

A tenyészprogramos fajoknál – amelyek közé a legtöbb nagytestű, „karizmatikus”, védett faj tartozik – viszont ez etikai vétség.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha mi jelezzük, hogy egy zsiráfbikára van szükségünk, akkor a tenyészprogram szakértői megnézik, hogy van-e olyan állat, ami genetikailag ide passzol, indokolt-e, hogy szaporítsuk, mi történhet a szaporulattal, megfelelőek-e a körülmények a tartására. És ez fordítva is működik: nekünk például van egy hároméves elefántbikánk, akinek előbb-utóbb el kell majd mennie a csapatból azért, hogy ne alakuljon ki beltenyészet, illetve, hogy az ivarérettség elérése után ne legyen konfliktusa a saját apjával. Ilyenkor mi jelezzük a program felé, hogy segítséget kérünk az állat elhelyezésében.

Sós doktor orangutánt vizsgál Forrás: Dr. Sós-Koroknai Viktória

Persze a helyzet nem mindig ennyire egyszerű. Vannak fajok, amelyek esetén éveket is kell várni egy-egy példány érkezésére, de van, ahol előre keresik a megfelelő állatkerteket, mert végesek a megfelelő helyek. Ez lehet, hogy néha kellemetlenséget okoz az állatkerteknek, amikor elkerül egy kedvelt állat valahonnan, de ebben az esetben a fő cél a fajmegőrzés biztosítása.

A tenyészprogramok egyfajta biztonsági hálót jelentenek a vadonélő populáció fenntartása mellett. Senki nem mondja, hogy ezeket a fajokat állatkertekben, emberi gondoskodás mellett kell megőrizni, mégis, ez nagyon fontos kiegészítése lehet egy adott állatfaj védelmére irányuló intézkedéseknek

– magyarázta a programok természetvédelmi jelentőségét dr. Sós.

Szerencsére ez nem csak elméletben működik ilyen szépen. Ha minden jól megy, még idén Spanyolországba szállítanak az Állatkertben kikelt tarvarjak közül hatot, amelyeket a Jerez-i Állatkert felügyelete alatt gyakorlatilag visszatelepítenek a természetbe. Ez hatalmas eredmény, hiszen ez az íbiszféle madár – mely korábban Európa-szerte, sőt, egyes források szerint hazánkban is előfordult – ma már csak Marokkóban és a Közel-Kelet egyes részein él szabadon. „Nagyon szívmelengető érzés egy állatkerti szakember számára, hogy az itt szaporított egyedek hozzájárulhatnak egy faj visszatelepítéséhez a természetbe” – mondta a főállatorvos.

De nem ez az egyetlen nagy nemzetközi siker, amit az Állatkert magáénak tudhat. 2007-ben itt született meg a világ első, mesterséges termékenyítéssel fogant déli szélesszájú orrszarvúja – Layla, becenevén Nati -, aki a mai napig itt él Budapesten. Aztán 2008-ban még egy borjú született, ezúttal mélyfagyasztott spermás mesterséges megtermékenyítéssel, ami egy újabb világelsőség volt. Persze ez nem kizárólag az Állatkert érdeme: az egész egy nagy nemzetközi tudományos csapatmunka sikere volt.

Nagyon büszkék vagyunk erre az eredményre, és látni kell, hogy nem egy öncélú dologról van szó. Ezek a fogságban tartott állatok – melyek akár 40-50 évig is élnek – időnként nem tekintik egymást szexuális partnernek. Így viszont egy idő után kiöregednek, elvesztik a termékenységüket. Egy mesterségesen kiváltott vemhesség viszont kitolhatja a termékenységüket. Ez egy versenyfutás az idővel egy kihalással fenyegetett faj szaporodásáért.

A kutatás másik, nem titkolt célja volt, hogy az itt szerzett tapasztalatokat felhasználhassák a sajnos azóta már kihalt északi szélesszájú orrszarvú megmentésére is. Azóta elindultak próbálkozások arra, hogy valamilyen mesterséges embrió létrehozásával visszahozzák ezt a fajt.

Nekem személy szerint ez már egy picit sok, egy kicsit sci-fi, de kétségtelenül nagyon komoly és fontos tudományos munka– fűzte hozzá dr. Sós.

Egy állatkert működése tehát messze túlmutat azon, hogy a nagyközönség egzotikus állatokat nézegethet a kifutókban.

Állatkertet nem lehet úgy létrehozni, hogy körbekerítek cukorspárgával egy fél hektáros szántóföldet, ahova beteszek három kengurut, meg négy emut. Ennél sokkal többet kell letenni az asztalra

– magyarázta viccesen dr. Sós. Magyarországon – jogi szempontból – állatkertnek számít minden olyan intézmény, ami nem háziasított, vadon élő állatfajokat mutat be a nagyközönségnek, egy évben több mint hét napon keresztül. De ez még nem elég egy jó állatkerthez.

Rengeteg követelménynek kell megfelelni. Önmagában egy állatkert üzemeltetése is bonyolult feladat, de ezek között is vannak még jobban szabályozott struktúrák. Ilyen például az EAZA tagság. Hiába mondja egy állatkert, hogy szeretne elefántot vagy orángutánt tartani, tagság nélkül gyakorlatilag esélye nem lesz erre.

A jogszabályok által előírt minimumfeltételek ugyanis nem biztos, hogy kielégítik például az EAZA által előírt szigorúbb, úgynevezett „best practice” előírásokat.

Laikus szemmel ez kicsit az éttermeket minősítő Michelin Guidehoz hasonlít. Technikailag étteremnek számít egy kifőzde is, de nyilvánvaló, hogy nem egy ligában játszik a legmenőbb vendéglátóhelyekkel. „Részben jó a hasonlat,” – pontosított beszélgetőpartnerem, –

de ez nem azt jelenti, hogy csak egy EAZA állatkert lehet jó állatkert. Nagyon színvonalas, de nem EAZA tag állatkertek működnek Magyarországon is, például a Budakeszi Vadaspark. Ugyanúgy, ahogy nem csak egy Michelin csillagos étterem lehet jó étterem. Nem minden állatkertnek célja, hogy megszerezze ezeket a minősítéseket.

Taggá válni komoly kiváltság, de egyben komoly kötelezettség is, és persze rengeteg plusz munka. Lehet, hogy először várólistára kerül egy állatkert, vagy csak jelölt státuszt kap. Adott esetben kirendelhetnek mellé egy mentort, aki segíti a felkészülést a tagságra. „Én például két tagjelölt állatkertnek vagyok jelenleg a mentora” – mondta dr. Sós. Beszélgetésünket itt rövid időre félbeszakította egy sürgős telefon. Egy beteg szirtisas ellátására kértek szakmai segítséget interjúalanyomtól.

„A hazai védett fajok mentése is fontos része az itteni munkának” – mondta a telefon kapcsán. Csak tavaly több mint 2200 hazai védett állatot hoztak be az Állatkertbe. Az év ezen szakaszában például jellemzően sünöket – ezért is hívják Sünispotálynak a mentett állatokkal foglalkozó részleget. Pár éve sajnos nekem is be kellett hoznom egy denevért, aki beköltözött a redőnyünkbe, amíg nyaraltunk.

„Igen ez egy nagyon tipikus történet” – fűzte hozzá a denevéres sztorimhoz dr. Sós.

Gyakoriak a gázolások, vagy a kutyák által megsebesített állatok is. De olyan extrém eset is volt, hogy egy magyar kamionsofőr Franciaországban elütött egy erdei fülesbaglyot és elhozta hozzánk.

A bekerülő állatok egy része a nagyközönség számára is megtekinthető, azonban vannak fajok, amelyeket egy másik részlegen, az emberektől szigorúan izolálva gondoznak. Hivatalos nevén ez a Természetvédelmi Mentőhely és Karantén. (Egyébként ide kerülnek a hatóságilag lefoglalt, illegálisan tartott egzotikus állatok is.)

Az ember általában nem jelent jót a vadállatoknak. Az az állat, amely túlságosan bizalmas, jó eséllyel csúnyán fogja végezni, mert valaki meg fogja támadni. De ezek az állatok akár az emberre is veszélyt jelenthetnek, pont azért, mert nem félnek tőlük. Semmilyen szempontból nem célszerű tehát, hogy a vadállatok elveszítsék a természetes félelmüket az embertől.

Néhány konkrét sikersztorival ez a részleg is büszkélkedhet. Tavaly például bekerült egy kerecsensólyom, aki fiatal madárként kiesett a fészekből és eltört mindkét lába. „A kezelések után a madár teljesen felépült, és visszaengedhettük a természetbe” – mesélte boldogan dr. Sós. „Néhány évvel ezelőtt volt két rétisas fióka is, akiket ideiglenesen be kellett hozni erre a mentőhelyre. Őket például egy műsas segítségével etettük.”

A természetvédelmi munkán túl van még egy fontos feladata az állatkerteknek: a szemléletformálás. Az Állatkertet egymillióan látogatják meg évente, ami hatalmas lehetőség és felelősség is egyben.

Az embereknek van arra igényük, hogy állatokról tanuljanak és állatokat lássanak. Ezáltal pedig kialakítható bennük valamilyen szintű felelősség és érzékenység a saját környezetük iránt

– magyarázta. „Ez a szemléletformálás legalább olyan fontos, mint maga a fajmentés és a konkrét természetvédelmi tevékenység.”

Műtő az Állatkertben Forrás: Babiczky Ákos

Ezt egyébként egyben az állatkertek előtt álló egyik legnagyobb kihívásnak is tartja dr. Soós.

Nagy kérdés, hogy hogyan lehet gazdaságosan működni úgy, hogy távol tartjuk magunkat a profitorientált produkciók hajhászásától és megőrizzük a morális célokat. Mi nem olyan állatos élményparkot akarunk üzemeltetni, ahol a látogatók sikítozhatnak, mert közéjük visznek egy veszélyes kobrát.

Erre sajnos konkrét példa is létezik már. Egy francia állatkert nemrégiben inkább feladta az EAZA tagságát, mert ragaszkodott egy olyan „történelmi-jellegű” tigrisbemutatóhoz, ahol gyakorlatilag cirkuszi látványosságként kezelték az állatokat. Miután a szövetség felszólította őket, hogy hagyjanak fel ezzel a tevékenységgel, az állatkert inkább a profitot választotta és lemondott a tagságáról.

Sajnos a társadalom egy része vevő az ilyen produkciókra, „de az állatkertnek felelőssége, hogy etikusan járjon el és megtanítsa az embereket arra, hogy hogyan viszonyuljanak az állatokhoz. Mi életre szóló élményeket akarunk nyújtani, elsősorban a szórakoztató ismeretterjesztés eszközeivel” – fűzte hozzá az állatorvos.

A beszélgetést követően, bőven sötétedés után – de még a kijárási korlátozás kezdete előtt – indultam el haza. Most, hogy megismerkedtem az állatkerti háttérmunkával, újra kedvem támadt látogatóként is eljönni az Állatkertbe. Az interjú alatt ugyanis még egy dologra rájöttem: évek óta nem jártam itt. Ezt tavasszal, amikor már lehetőség lesz rá, mindenképp pótolni fogom!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close