Szélsebes csúcsdöntés – a jövőben még hevesebb, de komótosabban haladó hurrikánok jöhetnek

Oscar-díj – Horvát Lili filmjét nevezi Magyarország
2020-11-24
Virtuálisan látogatható A bomlás virágai – Fejezetek a Hórusz Archívumból című kiállítás
2020-11-25

Szélsebes csúcsdöntés – a jövőben még hevesebb, de komótosabban haladó hurrikánok jöhetnek

Lassan itt az év vége, ilyenkor az élet minden területén mindig nagy a hajtás. 2020-ban nincs ez másként az atlanti térség légkörében sem. A napokban Nicaraguára lecsapott hurrikán immár a 30. nagyobb erejű vihar a sorban. A legtöbb kutató szerint a jövőben ez a tendencia csak tovább romlik, azaz egyre-másra zúdulhat az emberiség nyakába a pusztító égi áldás. Vajon mit tudunk ezekről a bestiákról? Hogyan keletkeznek? Miért ilyen erősek? Egyáltalán mi köze az éghajlatváltozásnak az egészhez?

Ha a vírusjárványt nem is vesszük figyelembe, már csak az elnevezett viharok tekintetében is győztesnek avathatnánk az idei esztendőt. Azt hiszem, ha ennyiben lenne mindössze rekorder, azzal több millió érintett háztartás örömmel kiegyezne. De sajnos nem így van. Hirtelen és hevesen állított be Arthur, majd később mások, a teljesség igénye nélkül Cristobal, aztán Laura, Sally is csatlakozott, most pedig Iota!?

Igen, miután már a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) hivatalosan is kifogyott a keresztnevekből, jobb híján következetesen a görög ábécé betűit kezdték használni.

Kérdés, mi lesz azután, hiszen az egyre-másra következő viharok hamar kimerítik az új palettát is.

Nem minden ciklon hurrikán

A kutatóintézet besorolása szerint trópusi viharnak minősülnek azok a ciklonok, amelyekben a szélsebesség 63 és 117 kilométer/óra között mozog. A ciklonokat utóbbi határérték felett nevezik hurrikánnak, az olyan viharokat pedig, amelyeknél a szélsebesség meghaladja a 178 kilométer/órát, jelentős hurrikánnak hívják. Ebben a tekintetben az idei hurrikánszezon rendkívül „jelentősre” sikeredett. Míg a 250 kilométer/órás szélsebességű Iota Közép-Amerikát vette célba, addig Európa sem maradt szárazon a Kanári-szigetek térségében lecsapó Theta révén.

Ciara tomolása

Általános tudományos egyetértés mutatkozik abban, hogy a trópusi ciklonok, illetve hurrikánná fejlődő nagytestvéreik egyre erősebbé válnak, jócskán túlszárnyalva az imént említett kategóriát.  Rendkívül összetett éghajlati jelenségekről beszélünk, de annyi egészen biztos, hogy legfontosabb mozgatórugójuk az óceánfelszín hőmérséklete. A viharok ugyanis a melegebb vízből nyerik energiájuk nagyobb részét. Fizikaórán már mindenki megtanulhatta, hogy a meleg levegő felfelé áramlik, földrajzlecke írása közben pedig azt, hogy létezik egy úgynevezett Coriolis-erő, mely a felfelé áramló levegőt forgásra készteti. Ha kettejük szerelme elég erős, megszületik a trópusi ciklon, mely felserdülve könnyedén hurrikánná válhat (legalábbis az atlanti térségben, mert keleten tájfunnak keresztelnék). Persze ehhez óriási mennyiségű páradús légtömeg szükséges, és hol másutt állna rendelkezésre kellően feldúsulva, mint a meleg óceánfelszín felett.

Megsemmisítő melegedés

Szóval megvan a hurrikánunk, amely az egyre melegebb óceánfelszínből táplálkozik, így bizony minden addiginál erősebb felnőtté válik. Fokozódó belső ereje pedig elsősorban pusztító széllökések formájában nyilvánul meg, a villanypóznák és háztetők legnagyobb kárára. Emellett az egyre növekvő tengerszint-emelkedéssel párosulva, nyomában évről évre, addig sosem látott mértékű part menti áradások jelentkeznek.

az Iota hurrikán

A felmelegedés továbbá megnöveli a légkör befogadóképességét a páradús levegőre, amely minden Celsius-fokkal 7 százalékos többletet jelent. Eszerint a jövőben nem csak erősebb szelekkel, hanem nagyobb mennyiségű csapadékkal is számolnunk kell. Ez azért is rossz hír, mert a legújabb mérések alapján a hurrikánok egyre inkább kiélvezik a reflektorfényt. Az 1947 óta végzett megfigyelések tanúsága szerint napjainkra mintegy ötödével lassabban haladnak, azaz egy-egy területet hosszabb, kiadósabb esőzéssel áztatnak, mint korábban bármikor, növelve a jelentős földcsuszamlások, és további áradások kockázatát.  Hogy miért válnak egyre komótosabbá, az még nem egészen ismert, ahogyan az egymást követő „példányok” erősségében jelentkező drasztikus növekedés pontos okát is csak találgatják. Abban viszont a fentieket olvasva mi is egyetérthetünk, hogy az éghajlatváltozás, azon belül is a globális felmelegedés mindenképp hatást gyakorol viselkedésükre.

A letarolt Nicaragua

De az Amerika, mi pedig Európában vagyunk

Valóban, ennek ellenére a légköri rendszer sokkal nagyobb skálákon működik, mintsem holmi földrajzi távolság akadályt jelentene számára. Ráadásul a melegedő óceán egyre inkább kitolja a hurrikánok keletkezési helyeit is, így olyan térségekben is kifejlődhetnek, ahol az éghajlati körülmények ezt gátolták. Eddig ugyanis a hűvösebb északi víztömegek csillapító hatással bírtak a hurrikánokra, addig változó hőmérsékletük révén egyre inkább lehetővé teszik azok messzebbre jutását. Ha a glóbuszon tehát egyre feljebb kószáló vihar nem ér partot Amerikában, azt a nyugat-keleti irányú szelek könnyedén Európába röpíthetik. Ha pedig a tengerekben a legújabb kutatásokban előre jelzett 2-3 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés bekövetkezik, akkor az évszázad végére a mostani egy-két ide tévedt viharból – mint tette azt legutóbb Ciara még februárban – akár tucatnyi is elérheti, és beláthatatlan károkkal fenyegetheti öreg kontinensünk partjait.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close