Nemrég új hangszerrel, egy koncertcimbalommal egészült ki a Müpa hangszerparkja. Az elegáns, csillogó fekete doboz néhány centi híján másfél méter széles, csaknem 100 kilót nyom, speciális hangtompító szerkezettel van ellátva, hangterjedelme négy és háromnegyed oktáv. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben akusztikai próbaként a cimbalomjáték kiemelkedő mestere, Lukács Miklós szólaltatta meg először. A tervező-készítővel Nagy Ákossal a hangszer múltjáról és mai lehetőségeiről beszélgettünk.
Azt mondják, hogy a cimbalom Perzsiából származik. Igaz ez?
Inkább úgy fogalmazok: Ázsiából. Nagyon „öreg” hangszer, az ősét némelyek az időszámítás előtti 9. illetve 6. századra teszik. A története szerteágazó, már a Bibliában is említik. A cimbalom olyan szerkezet, amiben egy rezgődoboz fölé húrokat feszítenek, ezeket pengetik vagy ütik. A húrokban keletkezett rezgés a dobozban felerősödik és hanggá válik. Európába a keresztes háborúk idején került, kisméretű, nyakba akasztható formában. Ez megkönnyítette az elterjedését, többnyire kísérőhangszerként használták katonaindulók, táncdallamok előadásánál.
Tájanként változott a mérete és az elnevezése. Tehát a perzsa szanturból lett az olasz pszaltérium, a német hackbrett, az angol hammer dulcimer, de vélhetően ez a hangszer az őse a kínai jangcsinnek is. Ezek formában, szerkezeti felépítésben valamint megszólaltatásban hasonló, de hangterjedelemben, hangelosztásban igen különböző instrumentumok voltak.
Liszttől Erkelig sokan alkalmazták a cimbalmot
Említette, hogy a cimbalom történetében az 1800-as évek második fele éles határvonal.
A cseh származású Schunda Vencel József pest-budai, Magyar utcai üzemében többféle hangszer fejlesztésével foglalkozott, nevéhez fűződik a tárogató tökéletesítése is. Úgy vélte, hogy a cigánymuzsikusok két és fél – három és fél oktáv hangterjedelmű kis cimbalma többre lenne képes, és megalkotta a ma ismert hangszert. A hangterjedelmét négy és fél oktávra növelte, lábra állította és hangtompító pedállal látta el, megelőzendő a húrok összezengését. A hangszer Liszttől Erkelig híres komponistákat ihletett meg.
Zeneműkiadó is lévén, megfelelő kottákat, cimbalom iskolát nyomatott. Schunda a 19. században már a huszadik embere volt, mert marketing szakemberként is kiválónak bizonyult, az új cimbalmot rangos hazai és nemzetközi kiállításokon, zenei versenyeken mutatta be. Előmozdította a szponzorációt, ha egy tehetős, előkelő személyiség hangszert vett és valamilyen intézménynek ajándékozta, Schunda gondoskodott róla, hogy a gesztusnak híre keljen. Minden alkalmat megragadott, hogy hangszerét népszerűsítse, az ezredik cimbalom elkészültekor, 1884-ben például fényes ünnepséget rendezett a Pesti Vigadóban. Az Osztrák-Magyar Monarchia katonazenekarai számára a Schunda-műhelyben nagy számban készültek fúvós hangszerek, az így szerzett vagyonát fordította kedvencére, a cimbalomra, amely Európát és Amerikát is meghódította. Hangszereinek kiválóságát bizonyítja, hogy néhány példányt még manapság is használnak.
Schunda 1923-ban hunyt el, az életműve teljes. A cimbalom históriája vele lezárult?
Nem, mert színre lépett Bohák Lajos és fia, akik létrehozták a koncertcimbalmot. Bohák ugyancsak zseniális szakember volt, Schunda alapjain, negyven év tapasztalatát felhasználva modernizálta a hangszert. A hangterjedelme négy és háromnegyed oktáv lett, hangja egy nagy teremben is megfelelő erősséggel szólt. Mérete elérte a maximumot, a másfél méter szélességet – egy zenész ennyit képes bejátszani. A Müpában lévő cimbalom is a Bohák-rendszer alapelvein készült. Ma azonban más a fejlesztés iránya. Egy ilyen nagy hangszer majdnem száz kilót nyom, nehéz szállítani. Egy táncházban, vagy zenei klubban nincs is szükség ekkora eszközre. Sok évet szántam arra, hogy olyan hangszerek készüljenek a műhelyemben, amik jóval könnyebbek, csak hatvan kilósak, ugyanakkor a hangterjedelmük szintén négy és háromnegyed oktáv és a menzúrájuk, a bejátszható területük is megegyezik a nagy cimbaloméval.
A Müpa cimbalom új megoldásai egyediek
Ha nem titok, miképp tudta csökkenteni a súlyt? A Bogányi zongorába például mesterséges anyagokat építettek.
Néhány egyedi megoldás valóban csak az enyém, máshol még nem tudták reprodukálni. Alkalmaztam én is olyan anyagokat, alkatrészeket, amiket 20-30 éve még nem ismertünk. Baj, ha bezárkózunk a műhelybe és nem figyeljük a technológiai újdonságokat, a világ, a zenészek és a közönség igényeinek változását. Ma a publikum természetes elvárása a szép hangzás, de egyre kevésbé elégszik meg ennyivel, a vizuális harmóniát is keresi. A Müpába például nem kerülhetett másmilyen cimbalom, mint egy elegáns, éjfekete, nagyon csillogó, hangversenyzongorára emlékeztető hangszer. Egy táncházba más, népművészeti faragványokkal gazdagon díszített cimbalom való.
Dolgozott egy azonos nevű zeneszerzővel, Nagy Ákossal. Több alkotó is megfordult a műhelyében?
Elhivatott, tehetséges fiatalember, aki megkeresett az elképzeléseivel, az együttműködésünk sikeres volt, nemrég újabb tervekkel jelentkezett. Inkább a zenészek egyeztetnek velem az igényeikről, akikre egy-egy alkotó a bemutatásra váró darabját bízza, ők. Innen nem kerül ki két egyforma hangszer.
Ha a cimbalom mérete nem növelhető, mi történik a hangerővel? Lesz elektromos cimbalom?
Hosszan kísérleteztem ilyen hangszer építésével, mert meggyőződésem, hogy ez az egyik új fejlesztési irány. Mikrofonokkal ugyanis nem lehet tökéletes hangosítást elérni, tehát magát a cimbalmot kell elektronizálni. Érdekes effekteket lehetne létrehozni, emellett a súly tovább mérsékelhető, így a szállítás még könnyebbé válhat. Nagy, szabad téren az időjárási viszontagságok is kevésbé viselnék meg a hangszert. De azt hiszem, sosem lépne az akusztikus cimbalom helyére, ahogy a szintetizátor sem szorította ki a zongorát.
Mennyi idő alatt készült el a Müpa cimbalma?
Az építés nagyjából három hónapot vett igénybe. Azonban sokkal tovább tartott a munka, hiszen a kiválasztandó faanyagok természetesen jóval korábban itt voltak a műhelyben. Ugyan teljes – és megtisztelő – bizalmat kaptam, mégis hosszasan leveleztem a tervekről, miközben párhuzamosan más hangszerek is készültek, illetve folytak javítások is.
Lukács Miklós ütötte le az első hangot a Müpa új hangszerén.
Amikor eltervezték, hogy cimbalommal egészítik ki a hangszerparkjukat, felhívtak, mi a véleményem, milyen hangszert javasolok. Csak egy dolgot tanácsolhattam: egy ilyen jelentős méretű és rangú intézménybe kizárólag prémium instrumentum, vagyis egy sokféle zenei igényt hosszú távon is kielégítő koncertcimbalom való. A kész hangszer szerintem már most beváltotta a hozzá fűződő reményeket, gyönyörűen, dúsan szól. Igaz, közönség nélkül, üres teremben próbáltuk ki, de a zenész fül így is meghallja a pozitívumokat, bár észlelné az esetleges hibákat is. Kész hangszert említettem, mert fizikailag tényleg elkészült, ott állt a pódium közepén. De gyakran kell majd használni, ahhoz hogy beérjen, a hangzása beálljon, a hangszíne kialakuljon. Mi, cimbalmosok úgy mondjuk, be kell verni a cimbalmot, hogy még tökéletesebb legyen.
Édesapja cimbalmosként járta a világot, aratott szép sikereket. Elrendeltetett, hogy követi a pályán?
Igen és nem. Szabadon választhattam volna más hangszert, de engem a cimbalom érdekelt, azt hiszem, jól „összestimmelünk”.
Ezt az a lemez is igazolja, amely felkerült egy rangos NewYork-i szakmai orgánum (The New York City Jazz Record) toplistájára, mint az év legjobb albuma. Sőt, a CD kiadója, a BMC is a nemzetközi jazz színtér egyik legjobbja lett ugyanitt.
Fontos, hogy a műfaj szülőhazájában ismertek el minket. Az élet furcsasága, hogy a Zene az időtlen percek magányából című anyagot jóval a karantén helyzetek előtt írtam, és most azt mondhatom, tessék, az élet utolérte a munkámat. A CD-t január 29-én mutatjuk be a Cimbiózis Trióval, tehát Orbán Györggyel (nagybőgő) és Baló Istvánnal (dob) a Zeneakadémia nagytermében.
Ott milyen hangszeren játszik?
Bár a Zeneakadémiának is van jó cimbalma, majd’ negyedszázados rutin, hogy viszem a saját hangszeremet, amit nagyon szeretek. Bohák tanítványa és Nagy Ákos mestere, Jancsó István készítette – így adják át a tudást szinte kézről-kézre az elhivatott hangszerészek. A hangszer a cimbalmok legszebb „férfikorában” van, 35 esztendős, beérett. Egy hegedű vagy cselló 4-500 éves korában is komoly értéket képvisel. A cimbalom sokkal rövidebb életű, 50-60 évet bír, sok karbantartással, például egyre nagyobb húrfeszítő szögeket kell ütni a fába. Sok alkatrészét kicserélik, persze valamilyen része mindig megmarad az eredetiből. Egy-egy ritka darab talán a 80-as kort is eléri, egyetértek Nagy Ákossal, utána mehet a múzeumba.
Új cél az elektromos megoldás
Próbált más cimbalomszerű hangszereken, kánúnon vagy szanturon játszani?
Így helyes: próbáltam. A kánún- vagy a finn kantele-játék más izmokat mozgat meg, bizonyos hangszereknél sokkal kisebb ütőket használnak. Nekem cimbalmosként nyilván könnyebben menne, hogy megtanuljam az adott hangszer technikáját, de ehhez idő kellene.
Egy elektromos cimbalom fölkeltené a fantáziáját?
Régóta foglalkoztat a kérdés. Hangszeresként addig nem tudok előre haladni, amíg nem találok egy elektronikai szakembert, aki képes egy hangszerkészítő mesterrel leülni, hogy közösen, kompromisszumok árán kitaláljanak valamit, ami talán majd nem is hasonlít a mai cimbalomra. Találkoztam már ilyen kísérleti instrumentumokkal, de egyik sem volt az igazi. Mivel több hangszerből készült elektromos verzió (hegedű, cselló, stb.), meggyőződésem, hogy a cimbalom fejlesztése is erre vezet, a következő generáció biztosan lát fantáziát a dologban. Ha lesz jó hangszer és lesznek érdeklődő zenészek, az megihleti a zeneszerzőket, friss művek keletkeznek.
A január 29-i zeneakadémiai lemezbemutató az élő közvetítéssel kilépteti a magányból, bárki, a világ bármely tájáról bekapcsolódhat a közvetítésbe. Mostanában csendesebbek a napjai?
Nem mondhatom. Nyáron vettünk fel a Dresch Kvartettel egy anyagot, ami várhatóan ebben, vagy a következő hónapban megjelenik. Hamarosan kijön Orosz Zoltán harmonikaművész felvétele is, itt közreműködőként hallhatnak. Rengeteg ötlet forog a fejemben, két szóló lemez terve talán a legkonkrétabb, az egyik hagyományos, bensőséges hangzással mutatja meg a cimbalmot, a másik pedig épp az elektromos irány felé feszegeti a hangszer lehetőségeit.