A cég, amely egykor valóban megvalósította Kossuth jelmondatát, a „Tengerre magyar” -t!

Tudta, hogy szívünknek saját agya van?
2022-10-02
Elhunyt Szakcsi Lakatos Béla, a magyar dzsessz kiemelkedő alakja
2022-10-03
Show all

A cég, amely egykor valóban megvalósította Kossuth jelmondatát, a „Tengerre magyar” -t!

Egykor hatalmas forgalmat bonyolított le, a világ szinte minden pontjára szállította a magyar árukat a valaha volt legnagyobb magyar kereskedelmi tengerhajózási vállalat, az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. Ma már csak épületei maradtak meg az egykor 43 hajót is tengeren tartó vállalatnak. Miért volt egyáltalán szükség e cégre, és mi lett vele?

A Szabadság tér északi részén áll egy, 1902-ben átadott lenyűgöző palota. Rengetegszer láthattuk, hiszen az elmúlt évtizedekben nagyon sok hollywoodi film díszletéül szolgált, volt KGB központ, titkos kelet-európai lakás, egyszerű bérház. Az épület az egykori Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. székházának épült. A hajózási cégnek természetesen nem csak itt, hanem Fiumében is volt székháza, hiszen a hajózás vállalat mégis csak tengerhez kötődik.

Az Adria hajózási társaság egykori székháza

Az Adria hajózási társaság egykori székháza
Forrás: youtube

Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. 1882-ben alakult, nem minden előzmény nélkül, ekkor került ugyanis többségében magyar tulajdonba (a Magyar Országos Bank kebelébe) a pár évvel korábban megalakított, addig angol többségi tulajdonú hajózási társaság, az Adria Steamship Company (Adria Gőzhajózási Társaság).

A magyar liszt szállítója

De miért volt szükség arra, hogy magyar tulajdonú hajózási társaság alakuljon, amely ráadásul minden évben komoly állami támogatásban részesült? Erre részben választ ad az 1882 évi XIII. törvénycikk, amelynek 2§-a kimondja:

„1. § Az „Adria” magyar tengeri hajózási részvénytársaság kötelezi magát arra, hogy 1882. évi január 1-jétől kezdve, 1891. évi deczember 31-ig évenkint legalább 150 gőzhajózási járatot fog Fiume és a nyugat-európai kikötők közt fenntartani, még pedig 60–75 járatot nyugat-európai kikötőkből Fiuméba, a többit pedig Fiuméból nyugat-európai kikötőkbe.”

A törvény egy igen részletes és bonyolult megállapodást tartalmazott, amelyet a vállalat a magyar állammal kötött. A magyar költségvetésből évente jelentős összeggel támogatták a társaságot, és e törvény nemcsak a támogatás mértékét határozta meg, hanem az azért elvárt szolgáltatást, sőt azt is, hogy milyen hajókat építtet a cég; valamint azt, is, hogy az igazgatótanácsban milyen arányban szerepelhetnek magyar állampolgárok. A megállapodást öt évre kötötték, majd azt felülvizsgálva gyakorlatilag 1914-ig rendszeresen meghosszabbították, 1914-ben, még a háború előtt egészen 1929-ig szóló megállapodást foglaltak törvénybe.

Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. zászlaja

Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. zászlaja

A cég állami támogatásának a célja tehát az volt, hogy elősegítse a magyar áruk Nyugat Európába való kijutását. A fiumei magyar tengeri kereskedelemmel foglalkozó kutatók, Pelles Márton és Zsigmond Gábor „A fiumei magyar kereskedelmi tengerészet története 1868-1921” című könyvükben három érdekcsoport céljainak szerencsés találkozásaként írta le a fiumei magyar kereskedelmi tengerészet, ezen belül annak legnagyobb szereplőjének az Adriának a létrejöttét. Az idézett könyv megállapítása szerint egyrészt az angol kereskedelmi tengerészet új utakat keresett a telített észak-atlanti viszonylatok mellett, aminek jó terepe volt a Földközi-tenger és ezen belül az Adria. Másrészt a magyar kormány 1868-tól egyre inkább kereste az erősödő magyar malomipar új piacait, azaz igencsak érdekelt volt abban, hogy a magyar liszt gyorsan és olcsón jusson el a nyugat-európai piacokra. A két érdekcsoport között a közvetítő fél Ossoinack Lajos volt, aki a fiumei befektetői érdekköröket koordinálta. Ossoinacknak komoly érdekeltségei voltak a budapesti malomiparban és Fiuméban is. Ennek nyomán alakult meg némi kitérők után 1882-ben a magyar tulajdonú Adria, amelynek hajói a következő negyedszázadban jelentősen hozzájárultak a magyar termékek külföldre szállításához.

Állami támogatással a 43 hajóig

A TISZA nevű hajóról készült képeslap

A TISZA nevű hajóról készült képeslap

Tegyünk itt egy kis történelmi kétérőt. E fenti három tényező mögött természetesen szerteágazóbb folyamatok vannak. Az angol hajózás szemében a Földközi tenger az 1867-ben átadott Szuezi-csatornával értékelődött fel, ami az Anglia számára kiemelten fontos távol-keleti (Indiába, Ausztráliába és Kínába) vezető hajóutakat lényegesen megrövidítette.

Az 1867-ben, a kiegyezés nyomán hivatalba lépő új magyar kormányok mindent megtettek a magyar ipar fejlesztésért, aminek húzóágazata volt a budapesti székhelyű modern malomipar (aminek megteremtéséhez közel 30 évvel korábban Széchenyi István zsenialitása is kellett, de ez egy másik történet). A lisztnek piac kellett, mégpedig nyugat-európai, vagy dél-amerikai, hiszen ott lehetett jó áron eladni; illetve ezen területeken oly mértékű volt ekkor az iparosodás, hogy egyszerűen nem tudtak a gazdálkodók kellő mennyiségű és minőségű élelmiszert termelni.

Az Adria egy részvénye

Az Adria egy részvénye

A horvát-magyar kiegyezéssel, 1868-ban visszakerült a Magyar Királyság fennhatósága alá Fiume, amely valódi tengeri kijáratot jelentett, és a magyar kormány folyamatosan fejlesztette ezt a kikötőt, hogy a magyar áruk innen, és ne az osztrák fennhatóság alatt álló Triesztből hajózzanak ki.

A célokért a magyar kormány komoly anyagi támogatást nyújtott az Adria tengerhajózási vállalatnak. Az említett kutatók elemzése szerint az Adria tevékenységének első szakaszában a forgalom nagy részét az állammal kötött szerződésben szabályozott forgalom adta, de az 1890-es években már a teljes forgalom nagyobb része a szabadhajózásból származott, azaz a különböző kikötőkben felvett piaci áron szállított árukból. Az állami támogatás folyamatosan növekedett, 1913-ra már túllépte a 3 milliót koronát is. Igaz a cég forgalma is folyamatosan növekedett, 1883-ban a szállított áruk mennyisége nem érte el a 2 millió métermázsát, míg 1903-ban a csúcsévben meghaladta a 10-et. (A métermázsa 100 kilogrammnak felel meg)

A fejlődés a hajók számában is megmutatkozott, vállalat 1882-ben 7 saját hajóval rendelkezett, de ezek mellé folyamatosan bérelt más gőzösöket is, a csúcsot 1914-ben érte el, akkor 43 hajója volt. A hajóknak az állammal kötött szerződés értelmében mindig az építésükkor elérhető legkorszerűbb technikával kellett megrendelni, tehát a folyamatosan érkező egységek nem maradtak el a nemzetközi élvonaltól.

És eljött a csőd…

A MÁTYÁS KIRÁLY nevű hajó dokkban

A MÁTYÁS KIRÁLY nevű hajó dokkban

Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. magyar vállalat volt, a részvényesei, a személyzet jelentős része magyar, vagy magyar állampolgár volt, (Pelles Márton és Zsigmond Gábor könyvükben külön rámutattak arra a tényre, hogy Fiume többnyire olasz nyelvű lakossága is magyar állampolgár volt, tehát sok fiumei szolgált az Adria hajóin), a hajók magyar neveket viseltek – sok közülük magyar történelmi személyiségek, vagy akkor élő politikusok neveit, így a flottában volt DEÁK, TISZA, SZAPÁRY, BÁRÓ KEMÉNY, SZENT LÁSZLÓ, vagy az egyik igazgatóság tag, a „civilben” parlamenti képviselő és író után JÓKAI.

A hajók magyar felségjel alatt hajóztak, az Osztrák-Magyar Monarchia lobogója mellett a társaság zászlaja is fenn lobogott rajtuk, ami zöld keretbe foglalt fehér alapon piros horgonyt, a Szent Koronát, egy nagy A betűt foglalt magába, és a cég jelmondatát: „Hazának használj”

A vállalat és sok hajója túlélte az I. világháborút, és egy ideig cég magyar tulajdonban tudott maradni, de aztán a Cossulich család révén olasz kézre került és betagolódott a fasiszta nagy állami hajózási vállalat alá, ám a cég vezetősége továbbra is magyar tudott maradni, ahogy néhány kapitánya is. A társaság áruforgalma azonban a magyar hátország nélkül a korábbi forgalmának a töredékére esett vissza. Az Adria végül a nagy gazdasági világválság eredményeként 1936-ban csődbe ment, és beolvadt a nápolyi Tirennia cégbe.

(A képek forrása: Pelles Márton és Zsigmond Gábor „A fiumei magyar kereskedelmi tengerészet története 1868-1921”. A szerzők engedélyével, a nyitó képen a Szent István hajóról készült festmény.)

 

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.