A dalmát magyar feltaláló a XVII. században jócskán megelőzte korát

A nagytestű állatok kiirtása nyomán fejlődött ki az emberi agy
2021-03-03
Kapcsolatot találtak a rendszeres húsfogyasztás és betegségek hosszú sora között
2021-03-04
Show all

A dalmát magyar feltaláló a XVII. században jócskán megelőzte korát

Erzsébet híd, Pentele híd, Lánchíd. Három különböző híd, három évszázadból. Mi a közös bennük, azon túl, hogy e hidak mind Magyarországon vannak? Mindnek a szerkezetét egy dalmát-magyar polihisztor álmodta meg több mint 400 évvel ezelőtt.

Velencében, 1616-ban megjelent egy könyv, Machinae novae, azaz Új gépek címen, öt nyelven, latinul, olaszul, németül, franciául és spanyolul. A könyvben közel 50 találmány, vagy műszakilag érdekes berendezés, illetve épület leírása található meg, úgy, hogy a legtöbbhöz szépen kidolgozott rajz is tartozik.

A könyvben nemcsak találmányokat ismertetett a szerző, hanem számára érdekes műszaki megoldásokat is bemutatott. Külön fejezet szólt Velence szökőkútjairól, de foglalkozott a szülővárosa, Sibenik templomával, ehhez kapcsolódva fejtette ki elméletét a tökéletes templommal kapcsolatban is. Ezek ugyan érdekes leírások, de műszakilag sok újat nem tartalmaztak.

Ezen túlmenően azonban számos valóban új, a korszakban nem ismert, általa kigondolt dolgot írt le. Ezen „találmányok” vagy inkább ötletek így, ebben a formában nem valósultak meg, Verancsics nem készítette el azokat, vagy modelljeiket, nem is lett volna rá módja, mert a könyv megjelenése után nem sokkal elhunyt. A találmányai azonban azért érdekesek, mert korát megelőzve olyan elvekre, összefüggésekre jött rá, amelyek a gyakorlatban, (Verancsicstól függetlenül) évszázadokkal később váltak a technikai fejlődés révén elfogadottá, használttá.

Alább néhány olyan leírását ismertetjük, amelyek valamilyen formában a későbbi évszázadok alatt megvalósultak.

Verancsics Faustus (Šibenik, 1540 vagy 1551 – Velence, 1617. február 27.)

Verancsics Faustus (Šibenik, 1540 vagy 1551 – Velence, 1617. február 27.)

 A később, más célra megvalósított szerkezet közé tartozik az alábbi is, amelyet a korabeli szélmalmok egy változataként mutatott be:

Ezek a malmok minden tekintetben olyan elrendezésűek, mint az előzők. De kerek a tornyuk, és a legfelső rész, ahol a szárnyak csatlakoznak a tengelyhez, körben teljesen nyitott, csupán a válaszfalak bontják ablakszerű nyílásokra, amelyek ferdén helyezkednek el, hogy a szél ne akadálytalanul, egyenes úton jusson a toronyba, hanem ferde irányban, és így gyakoroljon nyomást a tengelyre.

Ez egy szélturbina leírása, amelynek elve itt jelent meg első alkalommal, miközben a turbinák csak a XIX. század végén terjedtek el. Verancsics a vízimalmokkal is behatóan foglalkozott, ezek között leírt egy olyat, amelyet a tengerek ár-apály mozgása működtetett volna, azaz feltalálta az ár-apály erőművet. Leírt egy olyan kézzel hajtott malmot is, amely nem hagyományos malomkővel működik, hanem vashengerekkel. Ezt a szerkezetet a későbbi korok úgy ismerték meg, mint hengermalmot. A XIX. század második felében a gőzzel hajtott vas hengermalmok teszik majd naggyá a Ganz vállalatot.

Egy másik fejezetben egy kényelmes kocsiról írt, amelyben hajlékony vaspántok biztosítják az utas kényelmét, azaz feltalálta a rugózást. (Van, ahol azt olvasni, hogy Verancsics a híres Kocs-i kocsi rugózását írta le, de az a jármű a klasszikus értelemben nem rugózott, nem az volt benne az újdonság.)

Verancsics szélturbinája a könyvében ábrázolva

Verancsics szélturbinája a könyvében ábrázolva

A kötetben mindemellett több hidat lerajzolt, bemutatott. Ezek között egy olyan szerkezetet, amelyen az útpálya két magas toronyból leengedett vasláncokon nyugszik.Egyes magyar források ezt egy kínai híd leírásának tartják, valószínűleg tévesen, ugyanis itt Verancsics egy klasszikus lánchidat képzelt el.

Ezt a hidat azért nevezzük vashídnak, mert a folyó partjain épült két tornyot összekötő számos vasláncon függ.

Egy másik hídján a parton felállított oszlopokat egy vastag kötél köti össze, amelyről kisebb kötelek (csigákon) lógnak le, ez tartja a hídpályát. Ezt a hídtípust ma kábelhídként ismerjük, ilyen a budapesti Erzsébet híd. A találmányban még arra is kitért, hogy a hídpálya felfüggesztése állítható, erre szolgálnak a csigák.

Verancsics bemutatott egy fa és egy kő ívhidat is, valamint egy bronzból késztett hidat, amelyek mind megelőzték a korukat, ugyanis az első tisztán fém építésű ívhíd (igaz vasból, nem bronzból) csak 1777-ben épült meg.

A Verancsics által elképzelt híd makettje a Kiskőrösi Úttörténeti Múzeum kiállításán (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)   

A Verancsics által elképzelt híd makettje a Kiskőrösi Úttörténeti Múzeum kiállításán (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

 

Az ívhidak sem sima hagyományos ívhidak, mert Verancsics az ív alsó pontjait a fahídnál egy farúddal, a kőhidjánál vasrudakkal összekötötte, ezzel megalkotta a vonógerendás, illetve vonórudas hidat. Az első hasonló fahidak egy évszázaddal később épültek meg, illetve az első vonógerendás vashidat csak az 1830-as években építette meg Maderspach Károly.

Ez téglából vagy tufából készíthető el igen alkalmatosan, mennél könnyebb ugyanis a szerkezet, annál biztonságosabb. Először elkészül mindkét parton a biztos alapozás, amely a boltív súlyát tartja. Azután az alsó részen hosszú és erős vasrudakat erősítenek mindenhol a hídfőhöz

A találmányok között szerepel a „repülő ember”, a képen egy toronyból ejtőernyőn leereszkedő embert látunk. Bármennyire is érdekes, ez nem a saját találmánya, hiszen ekkor már közel 150 éve fel-fel tűnt a különböző gondolkodóknál, így Leonárdónál is, de azt nem tudjuk, hogy Verancsics ismerte-e ezeket a műveket. Minden esetre az első ejtőernyős ugrásokra a XVII. század közepétől vannak utalások, persze csak magasabb fák, épületek tetejéről.

A repülő ember ábrázolása a Machinae novae könyvben

A repülő ember ábrázolása a Machinae novae könyvben

A találmányai leginkább a mindennapi életet könnyítették, egyszerűbb szállítási módokat dolgozott ki, jobb malmokat talált ki, vagy olyan dolgokat, amelyek az utazást tették egyszerűbbé, például gyaloghintót álmodott egyetlen öszvérre, vagy egy olyan konyhát gondolt ki, amelyet egy öszvér el tud szállítani. Ugyancsak érdekes elképzelése volt az egyszemélyes felfújható csónak-úszógumi is.

Konkrét katonai találmány nem szerepel a könyvben, azaz kifejezetten fegyver nem. Írt azonban arról, hogy miképp lehet ágyút átvinni a folyón híd nélkül, csörlők segítségével, és több találmánynál is megemlíti, hogy a hadseregek is használhatják, de ágyúk, „tömegpusztító” fegyverek nem olvashatók a találmányok között.

De ki is volt ez a feltaláló? Dalmáciában született, valószínűleg 1551-ben, de az is lehet, hogy már 1540-ben. Az biztos, hogy 1561-től Pozsonyban, nagybátyjánál Verancsics Antal esztergomi érseknél élt. Családi hátteréből következően neveltetése elsőrangú volt, hiszen Padovában járt egyetemre, és fényes pálya várt rá. Itáliából hazatérve megnősült, és nem sokkal később kinevezték Veszprém várkapitányává, majd 1582 és 1594 között Prágában a császár, II. Rudolf titkára volt.

A császári szolgálatból kilépve, az uralkodó jóváhagyásával Itáliába, Velencébe költözött, és papi pályára lépett – felesége, nem tudni mikor, korábban elhunyt –, ezzel együtt kinevezték csanádi püspöknek, illetve a királyi tanács tagja lett, és a sági prépostság jövedelmeit élvezhette.

Ennek ellenére nem költözött haza, Itáliában, Velencében maradt, kiadta ötnyelvű (latin, magyar olasz, német és horvát nyelvű) szótárát, később, 1605-től Rómába költözött, ahol a pápát rendszeresen tájékoztatta a magyar egyházi élet eseményeiről. Életét – a püspökségről lemondva – pálos szerzetesként fejezte be, nem sokkal könyvei – mert a Machinae novae mellett egy filozófiai értekezést is megjelentetett – megjelenése után, 1617-ben (77 vagy 66 évesen) Velencében elhunyt.

Könyvei fennmaradtak, és ma három nemzet is magáénak vallja a humanista tudóst, a horvát, hiszen származása szerint horvát volt, és ezt soha nem tagadta meg, műveiben is utalt származására, az olasz, hiszen sokat élt Itáliában, és a magyar, mivel Verancsics családja magyar nemes volt, magyar várkapitány és püspök.

Tanulmányai elméleti munkák voltak, egy művelt, tudós, de a technikában jártas ember ötletelései, amelyek 50-100 vagy 200 évvel megelőzték korukat. Olyan statikai, mechanikai összefüggésekre jött rá, amelyeket csak a következő századok emberei kezdtek el használni.

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?