Nemrég nagy várakozás után semmi konkrétumot nem árult el a Pentagon UFO jelentése, amely a 2004 óta a hadsereg által jelentett megmagyarázhatatlan repülő jelenségeket tekintette át. Ezek közül 143-ra jóllehet nem találtak magyarázatot, de ez nem jelenti, hogy valóban idegen civilizáció állna mögöttük, igaz nem is zárták ezt ki. Az UFO kérdésről Hegedűs Tibor csillagászt, a bajai csillagvizsgáló igazgatóját kérdeztük, aki már többször került a témával kapcsolatba, sőt látott is UFO-t, de ettől nem lett UFO-hívő.

Mikor kerültek az azonosíthatatlan repülő testek, röviden az UFO-k először a nemzetközi figyelem homlokterébe?

A második világháború után került elő a téma és kezdett meredekebben emelkedni a médiában és a hidegháború, az egymással szemben álló hatalmak közti megnövekedett légi tevékenység elég jó táptalajt adott az ilyen félelmetes, idegen lényekkel társított jelenségekhez. Maga az, hogy más bolygókról idegen lények érkeznek hozzánk, már korábban is okozott médiafelhajtást, gondoljunk csak Orson Welles 1938-as híres rádiójátékára, amiben harcias marslakók támadását jelenítette meg olyan élethű módon, hogy pánikot keltett egész Amerikában. Más bolygókon élő lényekről pedig még korábban, a 19. század vége felé is sokat beszéltek, amikor Schiaparelli olasz csillagász egyenes csatornaszerű vonalakból álló hálózatot vált felfedezni a Marson, amit később az akkori újságok kezdtek felfújni, mondván ez csakis értelmes lények munkája lehet. De maga az UFO szó is csak 1951-53 körül fogalmazódott meg először (általában Edward James Ruppeltnek, az amerikai légierő tisztjének (1923-196) tulajdonítják ennek a rövidítésnek a megalkotását, aki a „Kék könyv”” projekt vezetője volt), de eredetileg a katonai repülésben használták, ahol minden olyan tárgyat (ellenséges repülőt, meteorológiai ballont, vagy bármi egyebet) ezzel a szóval jelöltek, aminek még nem tisztázták az eredetét. Később persze a köznyelvben UFO-n szinte kizárólag idegen űrhajót („repülő csészealjat”) értettek.

Kibúvókeresés a tényeket elfogadni nem akarók számára

Az űrhajózásban is használt rakétaformát már a huszadik század eleje óta ismerték, de vajon honnan jött ez a hajdani búgócsigára emlékeztető forma?

Ennek a mai napig vissza-visszatérő lencseszerű alakzatnak számomra lehet egy lehetséges magyarázata. A levegőben gyorsan mozgó testek, legyenek azok akár madarak, vagy a repülőgép lencséje közelében elrepülő rovarok, folyamatos és elmosódott ovális nyomot hagynak egy végtelenben élesített lencse előtt. Sok ilyen felvétellel rendelkezem magam is és a témában tartott előadásaim nézői sokszor nem hiszik el, hogy itt egy madár nyomát látják. Tíz éve körbejárt az országban a siófoki meteorológiai állomás webkameráján látott kép, amit UFO-nak tituláltak. Pedig csak a lencse előtt gyorsan elszaladó bogár okozta ezt a látványt. Végső választ az eredeti kérdésre azonban nem tudok mondani, de az ma már ismeretes (talán részben az UFO-észlelések leírásai nyomán) az amerikaiak és a németek is néhány évig turbinás, reaktív hajtóműves, légsűrítéses módszerrel kísérleteztek is ilyen formájú repülő szerkezetekkel, de a próbálkozás, amit számtalan baleset kísért, mindenhol kudarcot vallott. A csészealj-forma teljesen alkalmatlan pontosan manőverezhető repülő szerkezetként. Mindenesetre az UFO hívők a korábbi „észleléseknél” szinte általános csészealj alakzatot bizonyítékként próbálják felhasználni a szerintük létező formájú idegen űrhajóra.

Az OMSz siófoki webkamerájával 2006-ban fogott egyik kép, amit lelkes UFO-vadászok tettek fel a Webre. Tipikus repülő madár-, ill. rovar képe (a távolság és a repülési sebesség függvényében lehet bármelyik).”

Természetes, hogy az ember gondolkodik a saját létezésén és azon, hogy vajon van-e máshol technikai civilizáció a Világegyetemben. Az elmúlt napokban a NASA vezetője is úgy nyilatkozott, nem hiszi, hogy az emberi lenne az egyedüli intelligens élet az Univerzumban. Innen azonban meredek ugrás lenne azt feltételezni, hogy a távoli lények állandóan itt vannak körülöttünk…

Szerintem itt van az, ahol egy csillagász, vagy egy asztrobiológus meghúzza a határt. A vallásos ideológia Isten által teremtett egyedüli lényeknek gondolja az emberiséget, míg a Világegyetem legtávolabbi zugaiban is előforduló, rengeteg Naphoz hasonló típusú csillag ismeretében tudományos megközelítésből védhető az az álláspont, hogy a földivel megközelítően azonos viszonyok között máshol is szárba szökkenhet az élet. Amióta pedig ismeretet szereztünk a Földhöz hasonló, eddigi tudásunk szerint már többezer, egymástól átlagosan néhány száz fényévnyire lévő, élet hordozására alkalmas exobolygó létezéséről, ez a gondolkodás még nagyobb bizonyosságot kapott. Csakhogy ezek a Föld-típusú bolygók borzasztó nagy távolságokban vannak egymástól, így az ott élő esetleges idegen civilizációkkal való találkozás lehetősége ma még messze van a realitástól. Lehet persze térugrással, féregjáratokkal , vagy nálunk jóval fejlettebb civilizációk által talán feltárt más csillagközi utazási lehetőségekkel jönni, de a tények nekem inkább azt mondják, hogy ezek mind csak kibúvókeresést jelent azoknak, akik nem hajlandók elfogadni a tényeket, miszerint világunk valahogy úgy van berendezve, hogy az intelligens civilizációk elszigeteltek maradnak – leküzdhetetlen távolságok választják el őket egymástól.

De akkor tegyük fel, hogy elfogadjuk, itt vannak a nálunk jóval fejlettebb civilizációjú lények repülő ketyeréikkel körülöttünk. Viszont, akkor miért nem akarják, hogy észrevegyük őket, miért nem lehet ezeket az észleléseket tudományos módon bebizonyítani, igazolni?

Ez a kérdés különösen akkor nyer értelmet, ha tudjuk, hogy körülöttünk a műszaki nagyhatalmak számtalan, még sokszor a politikusok által sem ismert kémműhold lesi a Földet akár centiméteres felbontással. Néha csak akkor derül ki egyik-másikról a feladata, amikor véletlenül rossz helyre esik valamelyik vissza. Mostanában kezdtek arról beszélni, hogy a Hubble űrtávcsőnek is volt egy katonai változata, sőt ennek egy klónja most is Föld körüli pályán van, csak nem az űrt, hanem a Földet kémleli. Figyelik az iszlamistákat, a terroristákat, a világ minden pontján a gyanús változásokat. Ezek a berendezések mindent látnak, és akkor mégis hogy nem vettek észre soha az UFO-kat, amiket pedig a földfelszínen álló „szemtanúk” láttak? És ezek nem olyan homályos, rosszul felbontott képeket rögzítenek, mint a most publikussá vált UFO felvételek zöme, hanem pontosabban kimérhető felvételeket. De úgy vélem: ez senkinek sem érdeke – a cél az érdeklődés állandó fenntartása, ilyesmi szalagcímekkel eladható sajtótermékek jövőbeli biztosítása. Ha egyszer bevallanák, hogy nincs semmi földöntúli eredetű dolog az UFO jelenség-csoport mögött, akkor egy igen jól jövedelmező üzletágnak lenne vége… De ez az egész téma csak egy a sok egyéb metafizikai jelenség sorában.

A tudomány is keresi a kapcsolatfelvételt: ez a SETI

Valóban kicsit „nesze semmi, fogd meg jól” jellege van a jelentésnek, aminek amúgy a legfontosabb része, hogy a 144 leírt ilyen esetből az amerikai repülőgépek 11 esetben majdnem nekiütköztek ilyen repülő tárgyaknak és 18 olyan esetet is bejelentettek, melyek során úgy tűnt, hogy ezek a tárgyak a repülés ismert feltételeinek ellentmondva mozogtak.

A Pentagon is az adófizetők célkeresztjében van és időről időre meg kell magyaráznia, miért költ ennyi pénzt nemzetbiztonsági programokra. A jelentés persze azt szűrte le, hogy többet kell foglalkozni a témával és ehhez több pénzt kér a Kongresszustól. Érthető, hiszen az emberek fantáziájának olyan területét birizgálja ez a kérdés, ami állandóan új hajtóerőt ad az ügynek, amivel mindig címlapra lehet kerülni. Ez szerintem egy civilizációs melléktermék, a visszaszorulóban lévő vallások helyét kitöltő egyik modern kori hitvilág terméke, ami benyomult a hit nélküli társadalmi körökbe és egyfajta újfajta hit lett belőle.

De hát a tudomány is régóta keresi a Földön kívüli intelligencia elérhetőségét, ez a hatvanas évektől szervezett keretekben is folyó SETI kutatás…

Erről különösen sokat publikált idehaza Almár Iván, a téma legjelesebb hazai szakértője, akit 1986-ban társelnökévé választott a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia SETI bizottsága. Érdekes, hogy az UFO hívők körében, akik állandóan ostorozzák a tudomány képviselőit, hogy miért nem foglalkoznak a kérdéssel, a SETI tevékenysége egyáltalán nem olyan népszerű. A SETI hatalmas rádiótávcsövekkel figyeli az ég tágas térségeit, sőt olyan kezdeményezés is volt, amelynek keretében (egy képernyővédő program formájában) bárki rácsatlakozhatott a NASA adatbázisára és a számítógépének szabad idejében futtathatott egy, az űrhajózási hivatal által közzétett programot, mely a SETI által felvett rádiójelek tömegében keresett idegen civilizációtól eredeztethető jeleket. Keskeny sávú, intenzív és szisztematikusan változó jeleket kellett keresni, amik a természetes eredetű rádiójelektől lényegesen különböznek. Magyarországon is sokan futtatták ezt a programot, sőt a világ tíz legaktívabb ilyen jelkutatója között is találunk magyart is. Egy-két riasztás volt is, de ezekről beigazolódott, hogy például a Holdról visszaverődött katonai rádiójeladás visszhangjai voltak. A remény azonban nem halt meg, de meg kell érteni, hogy az Univerzum olyan hatalmas, hogy körülbelül húsz éve működtetett soktucatnyi rádiótávcsővel is csupán alig néhány milliomod részét lehetett az égnek átvizsgálni. Ha egy civilizáció csak egy kicsit is pontatlanul irányíthatja az antennáját, fölöttünk, alattunk, vagy mögöttünk is úgy elmehetnek a jelek, hogy azokból nem fogunk semmit érzékelni. Hiszen minél szélesebb szögben kezd el valaki jeleket sugározni a kozmoszba, annál hamarább gyengül a távolság növekedésével a jel, ezért a legjobb, ha célzottan irányítanak rádiósugarakat valamerre, ahol például sejthető, hogy van egy életre alkalmasnak tűnő bolygó. Ezzel meg az a baj, hogy ezek csak egyes kiválasztott irányok és az ezek vizsgálatára szánt idők rengeteg más potenciális célpont vizsgálatától veszik el az időt. Ezek is a SETI kutatás örök dilemmái. Széles látószögben keressünk-e nagy merítéssel, vagy célzottan, jól elő-szelektált egyes irányokba? A legelső komolyabb kísérlet során 1960-ban az Ozma-terv keretében egy 26 méter átmérőjű két közeli, a Naphoz viszonylag hasonló csillag, a τ Ceti és az ε Eridani megfigyelését végezték el – a várt eredmény nélkül. Aztán 1974. november 16-án sugározták ki az arecibói rádiótávcsővel az első, idegeneknek szánt rádióüzenetet. A Carl Sagan és Frank Drake által összeállított, 1679 másodperces adást a Messier 13 gömbhalmaz felé küldték, ebben egyebek mellett Naprendszer grafikáját és a DNS láncot rajzolták rá, meg a rádiótávcső méretéhez viszonyítva az ember méretét. Az esemény egyébként az amerikai politikusok heves ellenkezését váltotta ki – ne felejtsük el, hogy ez még a hidegháború időszaka, rettegtek Amerika leigázásától, akár a szovjetek, akár idegen lények voltak a kulcs-szereplői az elképzelt inváziónak.

Honnan tudták, mit érdemes átküldeni s honnan lehet tudni, hogy értelmezni tudjuk, amit esetleg az idegenek nekünk küldenek?

Az az igazság, hogy ez nehéz kérdés. Az amerikaiak és a japánok is végeztek olyan kísérleteket, amiben matematikusok segítségével egy lehetséges információ-csomagot közvetítő kétdimenziós jelcsoportot sorokra bontottak és átkódoltak, hogy rádiósugárral ki lehessen sugározni az űrbe. Egy másik, tőlük független csoport azonban képtelen volt pontosan helyreállítani, és értelmezni az átadott jelfolyamot. Pedig a kísérletben részt vevő valamennyi szereplő a mi civilizációnk képviselője volt, hasonló gondolkodással. Mit várjunk akkor kiküldött jeleink helyes értelmezésének kérdésében tőlünk egészen eltérő gondolkodású lények esetében, avagy megfordítva, a mi képességeink kérdésében, ha hozzánk érkező idegen jelcsomagot vennénk egyszer? Ha ez megtörténne, az emberiség egyik legnagyobb kalandja lesz értelmezni a kapott információt. A valóság valószínűleg ugyanis sokkal bonyolultabb lesz majd, mint amit a mostani sci fi filmekben látunk. Egyébként lehet, hogy a távoli civilizációk nem is rádiójelekkel kommunikálnak, vagy már régebben áthaladt Naprendszerünkön a jelfolyama, mielőtt mi még eljutottunk volna erre a mostani műszaki szintre, amikor már képesek lennénk venni és feldolgozni ilyesmi jeleket.

A hívőket nem cél megtéríteni

A csillagászok mennyire egységesen állnak az UFO kérdéshez?

Az exobolygók felfedezése a szakma túlnyomó részét egy oldalra állította, ma már senki előtt nem kérdés, hogy a legtöbb csillagnak vannak bolygói és azt is tudjuk, hogy a Tejútrendszerben legalább annyi bolygó létezhet, mint ahány csillag, márpedig az utóbbi mintegy százmilliárdos számot jelent. Az sem kérdés, hogy különösen a vörös törpe-, vagy a Naphoz hasonló csillagoktól meghatározott távolságban lévő bolygókon létezhet folyékony víz és akár kialakulhat élet is, ami az ismert csillagok körülbelül tíz százalékára lehet jellemző. További szűkítések után is milliárdos szám marad, ahány értelmes életet hordozó bolygó lehet Tejútrendszerünkben – persze óriási távolságokkal elválasztva egymástól. S abból, hogy mostanáig nem fogtunk el biztosan értelme lényektől származó jeleket, még nem vonhatjuk le azt a végső következtetést, hogy egyedül vagyunk a Világegyetemben.

“Az interjúalany egyik korábbi utazása közben készült fotóról a környezetből kiemelt, kinagyított részlet zavarbaejtő módon, akár ismeretlen repülő tárgynak is vélhető. Az eredeti kép az autó utasteréből készült, a szélvédő üvegen keresztül – amin egy kagylós törés volt. Ennek képe eredményezett UFO-gyanús esetet. A sajtót időnként bejáró, hasonlóan megvágott-kinagyított képekről is gyakran hiányoznak a környezet fontosabb részletei, ill. a kép készülésének egyéb körülményei is ismeretlenek – amik alapján azonban könnyen fény derülhetne némi turpisságra…”

A Bajai Obszervatórium vezetőjeként és a témában többször publikált szakértőként milyen tapasztalatokat szerzett az érdeklődőkkel folytatott beszélgetések során, milyen mértékben sikerült meggyőznie az UFO-hívőket a tudományos álláspontról?

Már nagyon régóta letettem arról, hogy bárkit megtérítsek. Itt hitről van szó és a hívő embert nem lehet megtéríteni. Szóval ez már jó ideje nem célom. Az évek során ugyanakkor nagyon sok bejelentés érkezett hozzánk titokzatos repülő tárgyakról és minden esetben képes voltam magyarázatot találni a bejelentett jelenségekre. Például a nyolcvanas években sokan nem tudták, hogy minden éjszaka felbocsátottak a csillagda mellől egy 20-30 kilométer magasságig feljutó kis hidrogén-töltésű ballont, amire rá volt forrasztva egy lapos elemmel összekapcsolt zseblámpaizzó. Az imbolygó, illetve a magasban a futóáramlás, a jet stream által meglódított szonda fényét sokan UFO-nak nézték akkoriban. Amikor meg az amerikaiak Taszáron voltak, rendszeresen telefonált a Mecsekaljáról valaki, hogy hang nélküli repülő, köröző fényeket lát a Zengő fölött, itt az idegenek inváziója. Megmagyaráztuk, hogy gyakorlatozó helikopterek fényét látja és azért nem hallja őket, mert messze vannak tőle, de a fényük odalátszik. Egyszer kihívtak a keceli vasútállomásra, hogy UFO-k jártak arra előző éjszaka és másnap furcsa anyagokat találtak a sínek mentén. Elhoztunk mintákat, de mielőtt kémiai elemzésnek vetettük volna alá ezeket, Bécsben járva egy kávéház teraszán pillantottam meg ezt az anyagot a kirakott pálmák tövénél a föld fölötti kitöltő anyagként, ami vélhetően egy vasúti vagonról hullhatott le, a mindehhez társított fényjelenségről meg kiderült, hogy egy egyszerű meteor volt.

“Az interjúalany saját készítésű UFO-képéhez nagyon hasonló, az Internetre kifejezetten UFO képként felkerült külföldi felvétel, ami a gyanúnk szerint szintén pontosan kagylós törés egy üvegen, amin keresztül fotózott az illető.”

A legérdekesebb az volt, amikor 2005-ben én is láttam UFO-t Olaszországban az autópálya mellett. Több fizikus és csillagász is volt velem, de mivel nem voltunk UFO-hívők, még azt a fáradságot sem vettük, hogy megálljunk és megnézzük az egyébként nálunk lévő többféle megfigyelő és képrögzítő eszközzel. Három-négy csészealjszerűnek tűnő alakzat volt, amit láttunk, időnként billegtek és meg-megcsillant rajtuk a napfény. Volt, ami kisebbnek tűnt a többinél, ezért biztos, hogy nem egyforma távolságban lehettek tőlünk – feltételezve, hogy egyforma méretű repülő testekről volt szó. Írtunk a térség nagyvárosa (Piacenza) helyi újságjának, de azt válaszolták, hogy aznap semmilyen mozgás nem volt a helyi légtérben, és a lakosságtól sem érkezett UFO megfigyelés. Nem derült ki, hogy mi lehetett, de ettől egyikünk sem lett UFO hívő. Ilyen jelenségekkel tele van a világ, de ez nem jelenti, hogy űrhajók repkednek körülöttünk, csak azt, hogy ismereteink hiányosak, rengeteg nem nyilvános légköri kísérlet zajlik mindenfelé napjainkban is, illetve számtalan feltáratlan természeti jelenség vár még tanulmányozásra.