A gyerekfilm, amely elgondolkodtat az agykutatás nagy kérdéseiről

Visszaszorultak tavaly a női rendezők Hollywoodban
2022-01-03
Idegsejteket védő gyógyszerhatóanyagokat fejlesztettek Szegeden
2022-01-04
Show all

A gyerekfilm, amely elgondolkodtat az agykutatás nagy kérdéseiről

Az Agymanók című film Oscar-díjat nyert, óriási kasszasiker lett és rengeteg embert gondolkodtatott el az agykutatás nagy kérdéseiről. A filmet sokan dicsérték, amiért a köztudatba emelt olyan kérdéseket, mint hogy ,,mik az érzelmek?”, ,,hogyan jönnek létre az emlékek”, vagy ,,hogyan működik az elme?”. Persze kritika is akad bőven, hiszen a szórakoztató narratíva kedvéért rengeteg fontos részlet felett siklottak el a film alkotói. Nézzük, mit tudhatunk meg az Agymanókból az elme működéséről és mi az, amit nem szabad készpénznek venni!

Az Agymanók már bő 6 éve jelent meg a mozikban és azóta is egyike azoknak a ritka filmeknek, melyek fontos tudományos kérdéseket feszegetnek. A film azt mutatja be, hogyan éli meg a családja költözését egy fiatal lány, közben pedig a főszereplő elméjének működésébe is betekintést nyer a néző. A lányt színes kis manók irányítják, akik a különböző érzelmeket testesítik meg: Derű (boldogság), Bánat (szomorúság), Harag, Undor és Majré (félelem). Derű a csapat vezetője és a többiekkel arra törekednek, hogy korlátozzák Bánat befolyását. A történet során az érzelmek, az emlékezet, sőt még az álmok működésébe is bepillanthat a néző, ez mind szerves része a cselekménynek.

 

Az Agymanók agymanói:

Az Agymanók agymanói: Majré, Harag, Derű, Bánat, Undor

 

Sok minden jól tükrözi a tudomány álláspontját

A filmben több olyan jelenet is van, ami szokatlanul pontosan tükrözi napjaink tudományos álláspontját a kognitív folyamatokkal kapcsolatban.

A kislány cselekedeteit az érzelmei irányítják, ami meglehetősen erős álláspont, egy mérsékeltebb formája jellemzi a modern agykutatást: az érzelmek jelentősen befolyásolják a viselkedést. Amikor egy bizonyos érzelmi állapotban vagyunk, például haragszunk valamiért, akkor például jóval nagyobb eséllyel sértegetjük a körülöttünk lévőket.

Az emlékezet néhány folyamatát is korrektül ábrázolja az animációs film.

A főhős emlékei például megváltozhatnak a felidézés során, attól függően, hogy milyen érzelmi állapotban van éppen.

Ez összhangban van azzal a nézettel, hogy az emlékek képlékenyek, a felidézés során módosulhatnak és az így létrejött új emlék tárolódik a későbbiekben.

A filmben az a gondolat is megjelenik, hogy az alvás alatt raktározódnak el hosszú távra a nap legfontosabb eseményei.

Ez is egybecseng az idegtudomány többségi álláspontjával (bár szakértők egy csoportja épp mostanában hívta fel a figyelmet arra, hogy az alvás és az emlékezet kapcsolatát firtató kutatásokból levont következtetések kissé bizonytalanok a vizsgálatok módszertani hiányosságai miatt).

Végül az álmok is megjelennek a cselekmény egy pontján. Alvás közben az álomrendező által kreált sztorik jelennek meg a főhős lelki szemei előtt. Az álomrendező az emlékekből merít és kusza történeteket sző belőlük. A modern álomkutatás egyik alapvető eredménye, hogy az álomtartalmak legtöbbször teljesen hétköznapi események, melyek az éber tapasztalatok alapján jönnek létre. Az álmok gyakran kuszák, amit feltehetőleg az okoz, hogy az elme utólagosan igyekszik koherenciát erőltetni az egymáshoz csak lazán kötődő elemekre.

Az Agymanókat végül méltán lehet dicsérni az érzelmek megélésével kapcsolatos üzenete miatt.

A történet lényege, hogy a főhős megbékél a költözés miatti szomorúságával és nem próbálja háttérbe szorítani azt.

Ez az üzenet kiemelten fontos a mentális egészség szempontjából, sok vizsgálat tanúsítja, hogy a pozitív érzelmek állandó hajkurászása és a negatív élmények kiszorítására való törekvés ártalmas.

Kiegyensúlyozottabbak azok az emberek, akik képesek a negatív érzelmeket is teljességükben megélni.

Az agymanók sok mindenben téved

Az Agymanók elkészítésében elismert idegtudósok és pszichológusok is segítettek a kreatív csapatnak. A legismertebb közülük Paul Ekman, aki kutatásai során az elsődleges érzelmek kilétét igyekezett felderíteni, illetve az érzelmekkel társuló arckifejezéseket is vizsgálta. Ekman elismert szakértő, aki egyike a leggyakrabban hivatkozott pszichológusoknak, az ő javaslatára eleinte hat alapérzelmet akartak megjeleníteni a filmben, azonban a történet szempontjából előnyösebb volt ezt a kört leszűkíteni öt érzelemre.

Az alapérzelmek gondolata a pszichológiában egyébként számtalanszor megjelent, ám napjaink vezető szakértői szerint ez egy hibás elképzelés. Ha valóban vannak alapérzelmek, amelyek valamiféle tovább nem redukálható létezők, akkor az azt jelentené, hogy ezeknek az érzelmeknek van valami speciális esszenciája. Ezt az elképzelést tükrözi az is, hogy az Agymanókban az érzelmek önálló karakterek, semmi közös nincs bennük, szépen elkülönülnek.

Az érzelmek biológiai alapjainak kutatása során már a XX. század elején felmerült, hogy a különböző érzelmek nagyon átfedő fiziológiai folyamatokkal járnak együtt. Az újabb kutatásoknak köszönhetően az is kiderült, hogy az agyban sem válnak el olyan élesen az érzelmi állapotok, ahogyan az várható lenne, ha léteznének alapérzelmek. Nem köthető tehát egy-egy érzelem az agy specifikus területeihez.

Napjaink idegtudósai azon az állásponton vannak, hogy a különböző érzelmek nagyon hasonló komponensekből tevődnek össze, a különbségek a helyzetek megéléséből adódnak, amikben ezek a komponensek megjelennek. Egy medve látványa ugyanazokat az élettani folyamatokat váltja ki, mint egy fájdalmasan szemtelen megjegyzés (bár az intenzitás különbözhet); a különbség az, hogy az előbbi helyzetben a menekülési lehetőségeket gondolja át az ember, utóbbiban viszont a szociális státusz megőrzésének lehetőségeit latolgatja.

Az érzelmeket napjaink idegtudományában két dimenzió mentén osztják fel, ezek a dimenziók viszonylag jól körülhatárolható élettani és anatómiai alapokkal bírnak (Forrás: Adolphs & Anderson, 2018 – The Neuroscience of Emotion).

 

Az emlékezettel kapcsolatban is van legalább egy fájdalmas tévedés: az emlékek kis üveggömbökben lejátszódó filmekként vannak ábrázolva. Ez azt sugallja, hogy az emlékek tökéletes leképezései a múlt eseményeinek, amiket felidézve például olyan részletekre figyelhetünk fel, amelyeknek eredetileg nem is tulajdonítottunk jelentőséget.

A valóságban az emlékek inkább kivonatai a múltbéli eseményeknek, aligha fogunk belőlünk olyan részleteket kibogozni, melyek fölött eredetileg elsiklottunk.

Az a gondolat is hangsúlyos a történetben, hogy az ember személyiségét néhány elemi emlék formálja, amik idővel kicserélődhetnek, és ilyenkor alapvetően megváltozik az ember jelleme. Ez az elképzelés ingoványos talajon áll, a személyiségpszichológia inkább azt a nézetet támogatja, hogy a személyiség viszonylag állandó, jelentős biológiai meghatározottsága van. Persze az ember énképét jelentősen befolyásolja, hogy milyen élményeket tart meghatározónak élete során, nem valószínű, hogy ezek olyan mértékben befolyásolhatnák a személyiséget, ahogy az az Agymanókban látható.

Nincsenek kis figurák az agyban

A legkomolyabb tévedést azonban kétségkívül az agymanók maguk jelentik. Az agyban élő kis figurák, akik tulajdonképpen létrehozzák a viselkedést az agykutatás, vagy inkább az elmefilozófia régi mumusai. Homunkulusoknak hívják őket.

A látás működésének magyarázatánál például gyakran merül fel, hogy a retina egy képet vetít ki az agyban, amit aztán valaki vagy valami szépen megnéz. Így működik a látás. Az a probléma ezzel az elképzeléssel, hogy végtelen regresszióhoz vezet: ha az ember fejében van egy ilyen homunkulus, akkor a homunkulus fejében is kell lennie egy újabbnak és így tovább a végtelenségig. Így nem lehet megmagyarázni az elme működését, ez az elgondolás sehová sem vezet.

Az Agymanókban ábrázolt elképzelések zömében nem felelnek meg az idegtudomány aktuálisan elfogadott álláspontjainak. A tévedések nagyrésze azonban valószínűleg elkerülhetetlen, ha az ember egy szórakoztató animációs filmben szeretné megjeleníteni az elme dolgait. Az agymanóknak összességében a legszigorúbb agykutatók is hálásak lehetnek, hiszen talán egy teljes generáció tudományos érdeklődését piszkálták fel.

A homunkulus gondolata nem magyaráz meg semmit, végtelen regresszióhoz vezet
(Forrás: Wikipedia/Jennifer Garcia).

(Forrás: Wikipedia/Jennifer Garcia).

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.