Ötven év alatt ötven nappal hosszabbak lettek a hazai nyarak – derül ki egy hazai kutatásból. Mi történhetett és milyen következménnyel járt ez a többi évszak hosszára. A Tudas.hu számára Kis Anna meteorológus, az ELTE Meteorológiai tanszékének tudományos munkatársa ad magyarázatot a történtekre.

A csillagászok számára a két napéjegyenlőség és két napforduló határozza meg az évszakok kezdetét. Ám mivel a napéjegyenlőségek időpontja évről évre változik, s ezt a meteorológusok statisztikai elemzéseikben nem tudják kezelni, ezért a meteorológiai évszakok, mindig elsején kezdődnek. Az ön kutatása, melyről a Másfélfok című éghajlatváltozási portálon  is beszámolt, mintha inkább a hőmérsékleti értékek változását tekintené mérvadónak.

Igen, mi az évszakok kezdetét és végét eszerint határoztuk meg. A nyár az általunk alkalmazott módszertan szerint akkor kezdődik el, amikor a napi középhőmérséklet túllépi a 17,71 °C-ot, s ugyanúgy, akkor van vége, ha megérkezik az első ennél hűvösebb nap. Számításainkat az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján végeztük és az utolsó félévszázadot tekintettük át, a napi adatokra pedig harmadfokú polinomot (csak számokat és változók nemnegatív egész kitevőjű hatványainak szorzatait, illetve ilyenek összegeit tartalmazó algebrai kifejezést) illesztettünk és ez alapján vizsgáltuk a hőmérsékleti küszöbök átlépését. Ugyanúgy jártunk el a többi évszak esetében is, a telet például a számításaink szerint a 3,42 Celsius fokos középhőmérséklet megérkezése jelenti. A köztes időszakok értelemszerűen az ősz és a tavasz.

Az őszt érinette a legjobban a változás

A számításokból érdekes kép rajzolódott ki, mégpedig a nyár idejének jelentős megnövekedése. Évente egy nap félévszázad alatt.

Kereken 50 nappal vált hosszabbá ez az évszak, s ez sokak emlékeivel is egybecseng. Régen, augusztus 20. után már senki nem tervezett nyaralást, most – ha csak a hőmérsékleteket nézzük – akár szeptember közepén is nyári meleg volt. Az általunk számított adatok szerint most (2011–2019 átlagát tekintve) nyárnak a május 29. és a szeptember 17. közötti időszakot nevezhetjük.

Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb vesztes az ősz?

Így van, száz napról 85 naposra csökkent, de azért a többi évszak is zsugorodott a nyár rovására, csak nem egyforma mértékben. Talán legkevésbé a kevesebb fagyos nappal járó tél lett rövidebb, legfeljebb november vége helyett december elején köszönt be a télire jellemző hőmérséklet. A tavasz viszont szintén megszenvedte a nyár hódítását, sokszor akár már május végén is átlépjük a 17,71 °C-os értéket.

Több a mediterrán, kevesebb az északi hatás

A kutatásban az egész északi félteke vonatkozásában hasonló folyamatokról számolt be, de ott a nyár átlagos növekedése csak 17 nap. Ennyire kirívó nálunk a felmelegedés?

A két eredményt nem lehet teljesen összevetni, hiszen az északi féltekére vonatkozó elemzések az 1952-2011 közti időszakot nézték és más adatbázisból dolgoztak. A tendencia azonban valóban hasonló. Mindenesetre látszik, hogy akár milyen adatsort nézünk, a legutolsó tíz év extrém magas hőmérsékleti rekordokat hozott mind Magyarországon, mind nagyobb földrajzi léptékben. Az viszont tetten érhető, hogy az északi féltekén a tavasz és a nyár korábban, az ősz és a tél viszont 2-4 nappal később kezdődik

Korábbi meteorológiai közleményekből ismert, hogy hazánk egyfajta átmeneti zónában fekszik a déli, mediterrán területek és a Kárpát-medencétől északra lévő régió között. A légköri hatások változása szerint pedig hol a déli, hol az északi befolyás válik uralkodóvá. Az utóbbi időben azonban mintha többnyire a mediterrán hatás győzne.

A mediterrán ciklonok pályája megváltozhat a klímaváltozás következtében, és ezzel együtt gyakoribbá válnak az átlagtól eltérő viszonyok, mint a mostani tavasz, vagy a szélsőséges időjárási jelenségek is, például a hőhullámok, bár ezek számát a mostani kutatás nem vizsgálta.

Régen mindig arról volt szó, hogy hazánk időjárását főleg az Atlanti óceán felől érkező enyhe és az északkeletről jövő hideg levegő befolyásolja. Az óceánit felváltó mediterrán hatás is a klímaváltozás jele?

Valószínűleg annak nevezhető.

A század végére az északi féltekén féléves nyarak jöhetnek

Az elmúlt 50 év adatsora mennyire nevezhető hosszútávú tendenciának? Nem írható ez csupán az időjárás természetes változékonyságnak a számlájára?

Van természetes változékonyság, hiszen például a hetvenes évek viszonylag hűvösebb volt hosszabb időszak átlagait tekintve, ám az elmúlt évek azt jelzik, hogy a melegedés egyértelmű trend, ami – ha ugyanúgy folytatódna –  2100-ra az északi féltekén akár féléves nyarakat és kéthónapos teleket is jelenthet majd.

Milyen következményekre hívná fel a figyelmet?

Az állatok életciklusát sok tekintetben befolyásolja a változás. Például az enyhe teleket könnyen túlélhetik az eddig a kemény fagyokban elpusztuló rovarkártevők, ahogy azt az elmúlt évek poloskainváziójánál is láttuk, másrészt olyan délről érkező fajok is gyakorivá válhatnak, mint néhány, veszélyes kórokozót hordozó szúnyogfaj, például a tigrisszúnyog. Megnyúlhat az allergiaszezon és megváltozhat egy-egy terület nedvességháztartása. Hazánkban az elmúlt 50 évben nem volt megfigyelhető a csapadék mennyiségének jelentős csökkenése, de a jövőben, különösen nyáron, és egyes régiókban jelentősebb aszályos időszakokra is számítani lehet, amire a mezőgazdaságnak is fel kell készülnie.