Nem lehet ugyan mindent az ókori görögöknél kezdeni, de ha az egészségügyi tisztaságot, azaz higiénét – manapság főképp a kézhigiénét – emlegetjük, valamiképp mégis csak rájuk utalunk. A görögöknél Hügieia istennő,  a Zeusz által az istenek közé emelt orvosnak, Aszklépiosznak, a gyógyítás istenének egyik lánya volt a betegségek megelőzésének és a jó egészség megőrzésének megtestesítője. Korántsem a véletlen műve, hogy önálló istenségként az athéni pestisjárvány (i.e. 429-427) után kezdték imádni.

A tisztaság fontosságának felismerése esetében azonban az elsőség valószínűleg mégis inkább a zsidóknak adható.

Ahogy erről  a Biblia is tanúskodik, a zsidó vallás által előírt és betartott-betartatott életmódhoz nem csak az imádkozás, evés, alvás előtti alapos kézmosás – messziről jött vendég esetében még lábának megmosása is – volt része, de fertőző betegség esetén a beteg elkülönítése, a karantén, és a gyógyulások utáni fürdő is.

Európa népei azonban ezt a nagy tisztaságmániát egyáltalán nem tartották követendőnek, és bár sok mindent át- és főképp elvettek az araboktól/móroktól is, akik a nyolcadik századtól egészen 1492-ig, Granada elestéig a Pireneusi félszigete nagy részét uralmuk alatt tartották, higiénés szokásaik nem voltak közöttük. (Izabella királynő például megfogadta, hogy Granada elestéig nem fürdik. Ezt majd húsz évig tartotta is.)

A műveltnek számító francia társadalmi körökben is meglehetősen sokáig inkább parfümöt használt szappan és tiszta víz helyett mindenki, aki megengedhette magának.

(Kivételek azonban mindig voltak. Diane de Poitiers, a XVI. század egyik legismertebb, művelt szépasszonya nem csak minden nap lovagolt, de fürdött is, méghozzá hideg vízben!)

Az újabb évszázadok természetesen előrelépést hoztak az általános higiéniai területén is, kórházak is épültek, fejlődött az orvostudomány is, különösen a sebészet, ahol gyakran szó szerint megtörtént, hogy a műtét kitűnően sikerült, csak utána a beteg meghalt. Érthetetlenül magas halálozási arány volt a szülészeti osztályokon is.

És akkor jött a mi Semmelweisünk, ”az anyák megmentője”, akire, miután igaza fényesen bebizonyosodott, német felmenőire, bécsi egyetemi tanulmányaira és ottani munkájára hivatkozva az osztrákok is számot tartanak.

De azon túl, hogy elég sokan ismerik a klórmeszes kézmosás, lényegét tekintve a kórházi szülészetben az aszepszis bevezetésének történetét, hogy állunk magával a kézmosással?

Hügieia istennő szobra a Semmelweis Egyetemen

Bizony nincs sok dicsekedni valónk.

A múlt század kilencvenes éveinek végén nagy meglepetés volt számomra, hogy a világ egyik leghíresebb egyetemén, a bostoni Harvardon, ott is az orvosegyetemi részen /Harvard Medical School/ mielőtt elhagyta valaki a mosdót, két falra rögzített tábla is figyelmeztette a kézmosás fontosságára:

A fertőző betegségek legalább hatvan százaléka kézmosással megelőzhető. Ha még nem tette meg, forduljon vissza, és mosson kezet.

Így szólt a szöveg, és azon gondolkoztam, milyen világ lehet itt, hogy olyan magától értetődő dolgot, amit kisgyerek kora óta tanítanak mindenütt, még ezen a helyen is ki kell írni – minden bizonnyal jó okkal.

Aztán úgy egy évtized múlva (2008) bevezették a kézmosás világnapját, aminek sajnos szintén meg volt a maga jó oka.  És bár minden év október 15-én, főképp az óvodákban és iskolákban tartanak játékosan nevelő előadásokat, bemutatókat a kézmosás fontosságáról, és ma már fiatal felnőttek azok a gyerekek, akik először vehettek részt ezeken az eseményeken, még tavaly is olyan statisztikáról lehetett olvasni, mely szerint az emberek mindössze 67 százaléka mos kezet. Azaz háromból egy nem…  (Az adat a fejlettnek nevezett országokra vonatkozik, ahol erre van lehetőség.)

A csapból is ez folyik, de úgy tűnik, sem azt, hogyan is kell alaposan kezet mosni, sem azt, hogy az eredményt jelentősen rontja, ha utána nem töröljük szárazra a kezünket, sokan még mindig nem tudják, vagy ha tudják is, nem tartják fontosnak. Pedig mennyi minden elkerülhető lenne!

Környezetünkkel kezünk kerül leginkább kapcsolatba, a fertőző betegségek 80%-a pedig érintkezés útján terjed, és az emberek többsége egy óra alatt akár hússzor is megérinti arcát, orrát, száját – ezzel kaput nyitva a fertőző vírusok, baktériumok számára.

A májgyulladások közül a  hepatitis A-vírus okozta fertőzés a széklet útján terjed, teljes joggal nevezik “piszkos kéz betegségnek”.  Az Egyesült Államokban végzett felmérés szerint csak minden ötödik ember most WC használat után kezet – és nálunk vajon hányan?

Nátha, influenza, tüdőgyulladás, a leggyakoribb  légúti megbetegedések negyede, a hasmenéses (enterális) fertőző betegségek akár fele is megakadályozható lenne, ha gyakran és alaposan mosnánk  kezet.

A szappan ugyanis megtámadja, szétszedi a vírusokat, baktériumokat beborító lipid (zsír-) burkot, s ezzel megakadályozza, hogy a bennük levő örökítő anyag a mi szervezetünk sejtjeibe jutva átvegye ott az irányítást, és a már saját sejtjeink által termeltetett vírusok miatt betegek legyünk.

Azért azt nem lehet mondani, hogy Semmelweis Ignác óta szinte semmi fejlődés nem történt, hogy az emberek többsége most is igénytelen lenne, hogy semmit nem számít a kéz higiéniája.

Évtizedek óta kapni lehetett a főképp nyáron kelendő alkoholos-kölnis törlőkendőcskéket, úgy jó tíz éve pedig megjelentek csinos kis flakonokban a kézfertőtlenítő gélek is. Divatba is jöttek, sokan hordoztak ilyet táskájukban utcán, utazáskor.

Most, hogy itt a COVID-19 járvány, pillanatok alatt eltűntek az üzletek polcairól, de emiatt nem kell aggódnunk, amíg van tiszta vizünk és szappanunk. A gél jó hogy van, ha nincs lehetőség valahol kezet mosni, de egy alapos kézmosás sokkal hatékonyabb.

És aki nem orvos, annak „csak” tisztán kell tartania a kezét, teljes sterilitásra törekedni nincs szükség a mindennapokban.

A COVID-19 és egyéb járványok esetén a rendszeres és alapos kézmosás nem egyszerűen csak fontos, de kötelező.  Magunk és mások érdekében is. Ne feledkezzünk meg tehát róla, még ha emiatt a mi nevünk nem is lesz olyan híres, mint Jeruzsálem két ezer évvel ezelőtt élt római helytartójáé, Pilátusé, akinek nevére leginkább csak egy bizonyos kézmosás miatt emlékeznek. Most, Húsvét előtt, megint sokak megismerhetik, felidézhetik a híres történetet, és el is gondolkozhatnak rajta.

Akár alapos kézmosás közben is.