A mű témájához és szelleméhez méltó ünnepnapon, húsvét szombatján

A Mária evangéliuma ősbemutatóját, mint az évek során kiderült: világpremierjét 1991 húsvétján tartották a Madách Színházban. Három évtized alatt többféle szereplőgárdával, más és más rendezők vitték színpadra a rockoperát. A LantArt mostani produkciójának egyedülálló értéke, hogy a zenés játék végre zenekari kísérettel, élő muzsikával szólal meg. Minthogy koprodukcióban készült az előadás, a Győri Nemzeti Színház ének- és zenekara, valamint a Szegedi Kortárs Balett működik benne közre.

A lényegi feladat ma is ugyanaz: a biblikus történetet Mária oldaláról megmutatni. A személyes viszonyom a műhöz: koreográfiai munkáimban foglalkoztatnak a hittel kapcsolatos témák, Arvo Pӓrt, Johann Sebastian Bach, Pergolesi vallásos zenéi – mondja Juronics Tamás.

Juronics Tamás
Forrás: Wikipedia

Mai kontextusban a fiatalokat jobban megérinti

Mária anyai sorsát emberi sorsként ábrázolják.

A szakrális gondolatokat mai ruhába öltöztettük, szellemileg és konkrétan is, hiszen Benedek Mari jelmezei nem a bibliai kort idézik. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy rockoperáról beszélünk, ami mai kontextusba helyezve tudja leginkább megérinteni a fiatal közönséget. Cziegler Balázs színpadképében ellenben felsejlenek archaikus görög templom torzók, egy sziklabarlang szája, ezeket fogja össze egy korunkbeli épület állványzat. Nem volt csekély feladat ezt úgy kitalálni, hogy mindkét színházban felállítható legyen és a Margitszigeten is jól funkcionáljon.

Kettős szereposztásban játsszák a Mária evangéliumát.

Így minden előadás egy kicsit más lesz, de a mű igazsága sehol sem változik. Annál inkább nem, mert mi, a produkció életre keltői megközelítően azonos korúak vagyunk. Ha évekre nem is pontosan, de a szerepünk igen hasonló: fiatal szülők vagyunk. Nekem két kicsi lányom van, a szülővé válás megváltoztatja az ember személyiségét, lelkét, mentalitását – ezt a csodát is meg akarjuk mutatni.

Három évtized elteltével a Mária evangéliuma már 20. századi klasszikusnak nevezhető. Így van-e – kérdeztük Tolcsvay Lászlót.

Ezt nem tudom. Én magam úgy látszik, klasszikus vagyok, mert jó pár művem tényleg hosszú időt ért meg. Azt hiszem, ennek az a titka, hogy amikor az ember komponál, nem arra gondol, hogy milyen sikert ér el, hanem azokban a kitüntetett pillanatokban csak az alkotásra koncentrál.

Tolcsvay László MTI/Szigetváry Zsolt

Hogy a darabjaim időtállók, annak köszönhetők, hogy sosem voltam, és nem is leszek divatos.  Ilyen értelemben véve nem tekinthetnek modernnek sem, hiszen mindig az adott mondanivalót szolgálom hangszereléssel, dallammal.  A zeneszerzést nem a saját akaratom dominanciájának vélem, persze nyilván az is, mert én írom a hangokat, hanem megpróbálom a történetet elképzelni, a fantáziámban a hangok képekként jelennek meg, azokhoz a képekhez komponálom a zenét. A képzeletem a gyerekkorom óta olyan gazdag, hogy eltart a mai napig.

A muzsika maga az érzelem 

Ilyen komplex műnél nyilván számít, hogy milyen együttműködésben jön létre.

Bizony nem mindegy, hogy az embernek Müller Péter írja a szüzsét, és nem mindegy, hogy Müller PéterSziámi, vagy más esetben Bródy János zseniális szövegeivel kerülök a közönség elé. Ők minden szempontból hűségesen segítik a dallamaimat megelevenedni. Tudok én balettzenét is írni, meg komponálok szimfóniát, ezekben nincs verbalitás. De, amikor verbalitás is szerepet kap, akkor általában úgy dolgozunk, hogy én előbb megírom előbb a zenét, és arra jön a szöveg. Természetesen fordítva is elképzelhető. Mindig mondom, hogy az alkotás folyamatát imádom. Abba vagyok szerelmes, hogy dolgozhatom, hogy komponálhatok, hogy létrejön valami. Most is a próbafolyamatot szerettem legjobban. A premier, ezt idézőjelben mondom, csak egy előadás.

Talán a próbák intimitása bűvöli el.

Persze nagy öröm, amikor látom a boldog emberekként látom a közönséget. Az a legfontosabb, ha a nézőket magukkal ragadják az érzelmek. Hiszen manapság hiányoznak az igazi emóciók, mert félünk tőlük. A muzsika maga az érzelem, legalábbis úgy, ahogy én értelmezem, visz föl és visz le. El lehet szomorítani és föl lehet dobni az embereket, el lehet mondani belső tartalmakat. A muzsika hatalmas lehetőség, hogy az embereket szolgáljuk.

Említette, hogy Müller Péter minden különösebb előzetes tervezés nélkül lepte meg a témával.

Elolvastam Péter írását, és ahogy előbb mondtam, elkezdtem képeket látni. Már az elején megfogalmazta azt, hogy János apostol fogja keretbe a cselekményt, ő meséli el, láttatja velünk, nézőkkel azt a passió történetet, amit elvileg ismer az egész emberiség. És ez hihetetlen jó kulcs volt ahhoz, hogy a képzeletemet megelevenítsem. Amit most hallani lehet, és ami ezek szerint 31 éve tartja magát, nagy örömömre nemcsak Magyarországon, más népek lelkét, más nyelveken is meg tudta szólítani. Lefordították szlovákra, németre, olaszra, csehre.

Más nyelveken is hat

Müller Péter Sziámi verseinek különleges líraiságát sikerült áttenni más nyelvekre?

Igen, mert szerencsénk volt, fantasztikus fordítókat találtunk, akik együtt tudtak érezni a darabbal. Megérdeklődtem, a saját anyanyelvükön is ugyanilyen emocionálisak, effektív költők voltak. A szlovákiai Mária evangéliuma nem kevesebb, mint 500 előadást ért meg, no, ahhoz költői fordítás kellett.

Tartottak-e meghallgatásokat a szerepek kiosztása előtt.

Ma ez a szokás. Én ugyan föl tudtam volna hívni azokat az embereket telefonon, akiket szívesen hallanék az előadásban… Ebben a produkcióban szervültek eggyé különböző művészek. Engem a meghallgatás kicsit embervásárra emlékeztet, de látom, hogy akik ebben benne vannak, azok ezt nagyon jól viselik.

Ezek szerint, akiket felhívott volna telefonon…

…Azok itt voltak, illetve lesznek a színpadon.

Mi foglalkoztatja most?

Az életemet most teljesen kitölti a Mária evangéliuma. De van jó pár művem, főleg komolyzenébe hajló megfogalmazás, amiről nincs felvétel. Szívemből jövő, szintén 30 éve írt kompozícióm a Testamentum, amit Bella István verseire írtam a Honvéd Kórusnak. Arra is azt mondhatom, hogy időtálló, ebben a háborús időben különösképpen. Abból is szeretnék egyszer látni, vagy hallani egy felvételt, mert mindig csak akkor hallom, legutóbb például a Müpában, amikor előveszik a partitúrát és eljátsszák a darabot. Ilyen vágyak is élnek bennem.