Azért nem kell bepánikolni, mert elfelejtünk pár dolgot, de van az a helyzet, amikor már érdemes orvoshoz fordulni. 

Köztudott, hogy az öregedéssel nem csak az ízületeink, hanem a memóriánk is megkopik. Ez természetes, hisz ahogy szállnak az évek az agyi idegsejtek száma is csökken. A mérték azonban cseppet sem mindegy. Az emlékezőkészség komoly romlása akár a demencia jele is lehet. Sajnos egy olyan kórrol van szó, amely a tudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan, a végső stádiumban pedig a beteg jóformán elveszti a kapcsolatát a külvilággal. A demencia lefolyását, viszont orvosi segítséggel le lehet lassítani.

De miből derül ki, hogy a feledékenységünk mögött a természetes öregedés vagy egy súlyos kór áll?

Először is a demencia leggyakoribb típusának az Alzheimer-kórnak az egyik első jele, hogy az alany

fontos dátumokat, eseményeket felejt el, a kérdéseit pedig pusztán a feledékenysége miatt többször is felteszi.

A betegekre jellemző, hogy nehezen tartják észben a közelmúlt eseményeit. Viszont csak azért nem kell megijedni, mert elfelejtünk pár dolgot: akkor van gond ha az emlékek kopása miatt úrrá lesz rajtunk egy általános bizonytalanság. Az Alzheimer-kór másik fontos tünete, hogy

a beteg nem, hogy tervezni nem tud, de az instrukciók követése is nehezére esik.

Jellemző, hogy a páciensek a receptek használata mellett sem tudnak főzni, sőt még a kedvenc játékaik szabályait sem tudják követni. Olyan helyekre sem tudnak elutazni egyedül, ahol korábban már több alkalommal is jártak. Az időt is nehezen kezelik: néha azt is elfelejtik milyen évszakban vagy évben járunk. A demencia megjelenése után előfordulhat, hogy

a látás is romlik, ráadásul a betegek sokszor nehezen értik meg, hogy mit is néznek.

Van, hogy a tükörben saját magukat sem ismerik fel, és azt hiszik, hogy valaki más is van a házukban. Fontos tudni, hogy a látásromlásnak rengeteg oka lehet – itt a természetes öregedés mellett akár a diabétesz is szóba jöhet. A demens betegekre mindezek mellett jellemző, hogy

nehezen tudják kifejezni magukat mind élőszóban mind írásban.

Egy idő után már a saját gyerekeiket és unokáikat se tudják a nevükön nevezni. Persze olyasmi bárkivel előfordulhat, hogy hirtelen egy szó nem jut az eszébe: amíg nem kezdjük rendszeresen rosszul használni vagy felcserélni a szavakat, addig valószínűleg nincs baj. Az természetesen bárkivel megeshet, hogy elfelejti, hova tette a szemüvegét vagy a távirányítót, az Alzheimer-kórban szenvedők viszont rendszeresen rossz helyre rakják a dolgaikat, ahol azoknak semmi keresnivalójuk. Példának okáért előfordulhat, hogy a hűtőbe teszik a cipőjüket.

Sajnos a demencia gyakran megváltoztatja az emberek személyiségét.

Egész másképp kezdenek bizonyos dolgokra reagálni, mint régen. Előfordul, hogy ha valaki korábban sosem káromkodott, a betegség után viszont egymás után szórja a szitokszavakat. A paranoia és az ingerlékenység is a kór velejárója lehet. Összegezve: némi feledékenységtől nem kell megijedni. De ha a memóriánk romlása miatt a mindennapi teendők elvégzése is kezd nehézséget okozni, mindenképp keressünk fel egy orvost!