Elmúlt Szent Iván napja, aligha vitatható: kezdődik az igazi nyári idény. Ez Magyarországon sok ember számára egyet jelent a Balatonnal. Mindez nem újkeletű dolog. Már a 19. század első felében is vonzotta a vendégeket a Balaton partja, igaz, akkor még csak a Füreden fakadó gyógyvíz, a Savanyúvíz: a tó egésze csak később vált érdekessé. Elsősorban Pest-Buda, majd (1873-tól) Budapest lakosai siettek Füredre kipihenni fáradalmaikat.

A számok önmagukért beszélnek: 1840-ben 357-en, 1852-ben 351-en, 1868-ban 517-en, 1872-ben 665-en, 1884-ben 598-an keltek útra a két (majd időközben eggyé vált) városból. Valamennyi említett évben a füredi fürdővendégek legalább egynegyede Pestről és Budáról érkezett és így volt ez a 20. század elején is: 1908-ban az összesen 2122 fürdővendégből 1314 volt budapesti, míg 1916-ban a 4119-bõl 1741-en jöttek a fővárosból.

Blaha Lujza tanácsa a lányos mamáknak

Mi volt ennek az oka? Pest-Buda már az 1840-es években is kiemelkedett az ország településeinek sorából, a két ikerváros és Óbuda Budapest néven történt egyesítése után pedig egy európai rangú, modern nagyváros jött létre, amelynek monopolhelyzete már a Trianon előtti Magyarországon is érezhető volt. Nem szabad megfeledkezni a mentális tényezőről sem. A fürdő, mint polgári intézmény, a kiegyezést követő időkben elsősorban a polgárosuló, kapitalizálódó társadalom feltörekvő képviselőit, jogászokat, kereskedőket, ipari befektetőket, valamint a változó társadalmi rend által felduzzasztott városi hivatalnoki réteget vonzotta: ezek tekintélyes része pedig Budapesthez kötődött. Természetes tehát, hogy Pest-Buda (Budapest) lakói közül élvezték legtöbben a Füred nyújtotta örömöket.

Balatonfüred a 19. században
Forrás: Wikipedia

Számos híresség is nyaralt a Balaton mellett, így 1840-ben a nyomdász Heckenast Gusztáv, 1852-ben Valero Antal, akinek egykori selyemgyára (pontosabban a gyár épülete) ma is látható Budapesten, a Honvéd utcában, 1863-ban a költő Vajda János, 1884-ben Thaisz Elek, Budapest hírhedt rendőr-főkapitánya, 1908-ban pedig Baumann Jenő, Budapest polgármestere, de a sort a végtelenségig lehetne folytatni.

A fővárosi társaság krémjének füredi jelenlétéről Blaha Lujza is megemlékezett:

„Egy jó tanáccsal azonban szolgálok a leányos mamáknak: hozzák férjhez adandó lányaikat Füredre, ott biztosan mihamarabb férjhez mennek. Mert ennyi szép leányt férjhez menni, mint Füreden, még egy budapesti évad alatt sem tapasztaltam.”

A törekvéshez kiváló teret nyújtott az egyes források szerint már 1825-től megrendezett Anna-bál, mely a 19. században az arisztokraták körében a legkedveltebb mulatsággá vált és sok híresség is megjelent rajta Vörösmarty Mihálytól Jókai Mórig és Blaha Lujzáig.

A társadalmi elit mellett érkeztek a fővárosból pékmesterek, vagy magánzók éppúgy, mint hivatalnokok, vagy kereskedők, továbbá egy másik, a nyári Balaton partján napjainkban is előszeretettel űzött „ősi mesterség” képviselői is nagy számban vették útjukat nyaranta Pest-Budáról Füredre, amint azt a Vörösmarty Mihály társaságában 1838-ban a tóhoz érkező Bártfay László ügyvéd is megörökítette naplójában:

„A postaház tele van kéjleányokkal: Pestről mindenféle színű, korú és szőrű egy sereg jöve oda.”

A füredi Savanyúvíz vendégei

A fővárosi vendégsereg nagy számából fakadó jelentőségét a fürdő irányítói is hamar észrevették. Orzovenszky Károly fürdőorvos, amikor 1856-ban statisztikát készített a véget ért idényről, Budapestet külön kategóriaként kezelte: Magyarország 528, Budapest 172, a Szerb Vajdaság 43, Bécs 22, a Temesi Bánság 18, Szlavónia 11, a katonai végvidék, Morvaország, Galícia, Szerbia, Ausztria, Tirol 2-2, Csehország, Szilézia, Moldva, Poroszország, Hessen-Kassel és Afganisztán 1-1 vendéget adott Fürednek.  A 19. század második felében már Budapesten is hozzájuthattak a füredi gyógyvízhez az ahhoz hozzászokott budapesti lakosok: “A b.füredi ásványvíz főraktára Budapesten. Édeskuty L. m. kir. udv. és szerb kir. udv.ásványvíz szállítónál”

 A fürdő fővárosi kedveltségében szerepet játszott a jó közlekedés is. 1846-ban menetrend szerint indult Pest-Budáról lovas kocsi Veszprémbe, amely a nyári idény során Füredet is érintette, sőt 1838-tól – tehát még korábban – Budáról már magán postakocsi is közlekedett Füredre. A később magyarrá lett angol John Paget így írt 1835. évi füredi útjáról: “Pesttől mintegy 80 mérföldnyire van egy szép kis fürdőhely, melyet Fürednek hívnak. […] pár napos kirándulást tettünk Füredre. Az út egészen Székesfehérvárig, ahol véget ért első napi utazásunk, kevéssé volt érdekes […] A következő reggel áthaladtunk (Vár)palotán, s amíg pihent lovakra vártunk, körbesétáltunk a régi vár romjain” Majd Veszprém érintése után: „Közel volt az este, mire megérkeztünk a Balaton látóhatárához.”

Az utazás sebességét az első balatoni gőzös, a Kisfaludy vízre bocsájtása lendítette fel. A hajó 1847-től naponta közlekedett felváltva Keszthely és Balatonkenese között, oda-vissza érintve Füredet is. A Pest-Budáról induló kocsik ekkor már Kenesére vitték az utasokat, akik a gőzössel utaztak tovább. Pest ezzel jóval közelebb került Füredhez.

A Kisfaludy gőzös
Forrás: Wikipedia

Még jobban fellendítette a forgalmat a vasút. 1861-től a „déli vaspálya” elérte Szántódot, s a Sió rendezése nyomán 1863-tól Siófokot is. Az akkor még jelentéktelen településről a füredi fürdőre utazók az immár kompként működő Kisfaludy fedélzetén kelhettek át: A balatoni fürdőélet számára is előnyös forgalmi kapcsolatot teremtett az új vonal. Az 1861-es fürdőidény megkezdésekor örömmel állapították meg a fürediek, hogy a vasút Füredet is közelebb hozta a fővároshoz.

Amikor még 4 és fél óráig tartott a vonatozás Siófokig

Hogy ennek a ténynek mekkora jelentősége volt, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a vasúttársaság is ezzel a hírrel igyekezett reklámozni az új vasútvonalat:

„Folyó julius 6-ától kezdve a nyári idő alatt minden szombaton fog egy személyvonat Fehérvárról Szántód-Füredre a Budáról jövő 7-ik számu vonattal kapcsolatban közlekedni. … mi által a tisztelt közönségnek alkalom nyujtatik Balaton-Füred fürdőhelyet kevés óra alatt meglátogathatni.”

Az utazás viszonyairól érdemes még idézni a nyaranta Füreden praktizáló budapesti orvost, Mangold Henriket:

„A közlekedés Budapestről igen kényelmesen a Budapest-fehérvári vaspályával 4 és 1/2 óra alatt történik Siófok állomásig, honnan az e czélra készen álló, jószerkezetű Kisfaludy-gőzös egy óra járás alatt a Balaton taván a vendégeket Füredre szállítja.”

Ennek az útvonalnak a jelentősége sokáig megmaradt, mivel Füredet csak 1909-ben érte el közvetlenül a budapesti vasút.

A füredi állomás 1914-ben
Forrás: balatonfüred.hu

A Füredre utazók ráadásul számíthattak némi kedvezményre a vasút részéről:

„ … minden Budapestről, Székesfehérvárról és Nagykanizsáról Füredre utazó vendég, ünnep és vasárnapokon … kéjutazónak tekintetik s így tetemes árleszállítási kedvezményben részesül a vaspályán és a balatoni gőzhajón. … Nagyon természetes, hogy ezt (füredi kéjút) az illető indóháznál jegyváltáskor fel kell említeni.”

Baross Gábor minisztersége idején a MÁV már rendszeresen nyújtott kedvezményeket a fürdőre utazók számára. Hasonló intézkedésekre a későbbiekben is volt példa s noha aligha ez volt a döntő momentum a budapestiek Füred iránti vonzalmában, nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a fürdőhelyet évről-évre többen keresték fel Budapestről.