Egyre többen mennek állami méhnyakrák-szűrésekre
2022-09-19
Csúcsgenetikai képességek továbbörökítését segíti a MATE új állatállomása
2022-09-20
Show all

Attila alatt kezdődött meg a hunok hanyatlása

Rengeteg vita övezte és övezi Attila hun király személyét: sokakban munkál a vágy, hogy a magyarok, de legalábbis az Árpád-ház ősét lássák benne, ami egyben azt is jelenthetné, hogy el lehet mondani, valamikor a hunok/magyarok voltak Európa urai. De mi is az igazság?

Attila a hunok királya a Képes Krónikában

Attila a hunok királya a Képes Krónikában
Forrás: WIkipedia

Hogy kimagasló tudományos, művészeti vagy például humánus eredmények, teljesítmények helyett a megszépített múlt hívei miért épp mindig fegyveres hódításokról, erőszakos akaratérvényesítésről ábrándoznak, annak megválaszolása külön kérdés.

De ki volt igazából Attila, mit lehet tudni róla? A hunok birodalma nem állt mindig élesen ellenséges viszonyban Nyugat-Római Birodalommal, Attila idején azonban ez a helyzet gyökeresen megváltozott, emlékezete ezért is maradhatott fenn oly élesen, mint a Nyugat, másképp fogalmazva a keresztény világ ellenségéé.

Uralma tíz évig sem tartott

A nagykirályi székhely (az ordu) az 5. század első felében valahol a Tisza középső folyásánál lehetett, amikor az uralkodó, Ruga halálát követően Bléda (a magyar krónikás hagyomány Budája) lett az utódja. Sághy Marianna a Rubiconban megjelent kiváló írása szerint öccse, Attila szállása ekkor valahol Bukarest és Ploieşti környékén lehetett. Bléda egy évtizeden át töltötte be a magas pozíciót, figyelme pedig elsősorban Bizánc fel irányult: súlyos adókkal sújtotta azt, amelyet aztán egy sikeres hadjáratot követően még magasabbra emelt.

Amennyire a források megengedik látni, Attila épp ekkor, amikor a hunok birodalma hatalma tetőpontján volt, vette át a teljhatalmat Bléda meggyilkolását követően, amiben ő maga játszott főszerepet, sőt vannak források, amelyek szerit saját kezűleg vette el testvére életét. Bárhogy is, 445-től Attila lett a hunok feje. Uralma tíz évig sem tartott és sikerei ellenére elmondható, hogy a hunok hanyatlása már az ő uralkodása idején megkezdődött.

Udvara igazi „multikulti” közeg volt, görögök és rómaiak is szolgálták nagyszabású ambícióit, egyik bizalmas embere, Onegesius talán görög vagy germán volt, másik bizalmasa, Oresztész szintén nem született hun volt, de a példákat még hosszan lehetne sorolni.

451-ben a Honoria, III. Valentinianus nyugat-római császár nővére kezére (és Galliára) igényt tartó Attila Gallia ellen indult, serege tevékenysége nyomán számos, nehezen ellenőrizhető hitelességű történetről tudunk számot adni.

Így egyfelől a hunok kegyetlenségéről vallanak a források, amikor például (a későbbi Szent) Orsolyát és más Istenhez hű szüzeket (több mint tízezret állítólag, de a szám már magában kételyeket ébreszt) a hunok megöltek Kölnnél.

Más történetek éppen, hogy Attilának a keresztényekkel szembeni kegyességét hirdetik, így ismert történet, hogy Orléans püspöke, a később szentté avatott Ányos (Anianus, Aignan) meggyőzte Attilát, hogy kímélje meg a várost.

Nem neki sikerült megdönteni a Római birodalmat

Más értelmezések szerint ebben imája segített, megint más információk szerint pedig ő hívta segítségül az egyébként a hunokkal korábban szövetséges, sőt túszként jó ideig Ruga nagykirály udvarában nevelkedő, így a hunokat igen jól ismerő Flavius Aëtius nyugat-római hadvezér csapatait.

Attila Aquileiát ostromolja - miniatúra a Képes Krónikából

Attila Aquileiát ostromolja – miniatúra a Képes Krónikából
Forrás: Wikipedia

451-ben ezt követően került sor a nevezetes catalaunumi csatára, amelynek „végeredménye” vitatott, de az kétségtelen, hogy nem a hunok győzelmét hozta. Ezzel együtt Attila ereje nem roppant meg, sőt egy évvel később elfoglalta Aquileiát.

A sikerek nyomán tárgyalt Attilával I. Leó pápa is, amely végső soron eredményes volt, hiszen Attila éves adó fejében hajlandó volt visszavonulni, bár nehéz lenne elvitatni, hogy ebben szerepet játszott Aëtius is, aki a klasszikus „felperzselt föld” taktikáját alkalmazta a kifáradó hun csapatok ellen.

Attila I. Leo pápával tárgyal - Ábrázolás a Képes Krónikából

Attila I. Leo pápával tárgyal – Ábrázolás a Képes Krónikából
Forrás: WIkipedia

Egy évvel később viszont Attila már halott volt, a hun birodalom szétesése pedig megállíthatatlanná vált. S ami soha neki nem sikerült, az sikerült egykori harcostársa, Edika fiának, Odoakernek: megbuktatta a Nyugat-Római Birodalmat.

Ebben az évben augusztus 20-án Ópusztaszeren szobrot állítottak Attilának, az avatáson egyebek mellett az is elhangzott (egyházi személy részéről), hogy „Attila Isten eszköze volt Európa nemzeteinek jövője alakításában a történelem ura részéről”. Ugyancsak itt hangzott el, hogy „az Isten pörölye jelző Attila esetében azt jelentette, hogy a hun király olyan szemléletet, az egyszerűséget és a tisztességet, a szkíta hagyományokat jelenített meg Európában, amelyek korábban nem voltak”.

A legendák szerepe

Nos, Attilát nem véletlenül hívták Isten ostorának, Európából nézve Attila, csakúgy, mint számos kortársa, vagy más történeti időszakok nagy hódítói, kíméletlen eszközökkel minél nagyobb uralomra törő ember volt. Így finoman fogalmazva is izzadságszagú és hamis erőlködés Attilát a kereszténység oldalán álló, nagy államférfiként ábrázolni, hiszen a fennmaradt, és kétségkívül számos bizonytalanságot hordozó források éppen ennek ellenkezőjéről tesznek tanúbizonyságot.

Egy gondolat erejéig pedig érdemes visszatérni Orléans püspöke, Szent Ányos személyére. Az I. András király által 1055-ben megalapított tihanyi bencés apátságnak ő a védőszentje. Meglehet, ez a Magyarországon ritka, szinte párhuzam nélküli (Marcali volt a kivétel) templomcím abból fakadt, hogy I. András, aki Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelem leányát, Anasztáziát vette el, a fejedelem másik lánya, Anna révén sógorságba került I. Henrik francia uralkodóval, márpedig Ányos kultusza a franciáknál igen erős volt.

A lényeg azonban az, hogy Ányos életének meghatározó eleme volt a hunok elleni küzdelem. A manapság egyre többször (teljesen történelmietlen módon) Turul-dinasztiának hívott Árpád-ház uralkodója, amennyiben valóban hun tudatot ápolt volna és Attila örökösének vallotta volna magát, akár vérségileg, akár törekvéseiben, vajon az általa alapított kolostor védőszentjévé tette volna meg azt a Szent Ányost, akinek életében meghatározó szerepet játszott a hunok elleni küzdelem? A választ mindenki adja meg maga.

A legendák szerepe kapcsán pedig végül idézzük Móra Ferencet, aki tételesen cáfolta, hogy igaz lenne a történet Attila hármas koporsós, folyó alatti eltemetéséről. A jeles író (s kiváló régész) így fogalmazott Leszámolás Attilával című írásában: „A csira tehát Ipolyié, Jókai nevelte belőle a fát és Gárdonyi Géza megszólaltatta rajta a fülemülét. Verse a Tiszában alvó hun királyról belekerült az olvasókönyvekbe és teljessé tette a legenda kialakulását. Amihez én se azért nyúltam hozzá, hogy szétfoszlassam, mert a legendákat úgy se lehet meghalasztani és mi értelme is volna annak? Egyebünk sincs, mint a legendáink és azokra olyan nagy szükségünk van, hogy ha nem volnának, csinálnunk kellene őket.”

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.