Mintegy 200 ezer előfizetőt veszített a Netflix az első negyedévben
2022-04-21
A természetvédelmi területek zöme nem jelent védelmet az élővilág számára
2022-04-22
Show all

Az ember, akinek a gótikát köszönhetjük

A gótikus katedrálisok, amelyek az Atlanti óceántól egészen Brassóig megtalálhatók, meghatározzák Európa képét. Ezek az égbe törő fantasztikus épületek egy teljesen új kor képviselői, mind az építészet történetében, mind a társadalomtörténetben. A gótika születésének helyét és idejét is ismerjük, hiszen ezen építészeti stílus kezdetét egy emberhez köthetjük.

Az építészet történetében az egyik legjelentősebb lépést, a gótika megszületését sok leírás egy személyhez köti, mégpedig egy XII. században élt francia szerzeteshez, név szerint Suger-hez. Suger apát (1081 – 1151.) Saint-Denis apátságának a vezetője volt. Saint Denis település a nevét párizsi Szent Dénesről kapta, akit hitéért lefejeztek, és a legenda szerint a levágott fejét a kezében hordozva egészen a mai Saint Denisig gyalogolt, miközben prédikált(!).

Saint Denis apátsága ma

Saint Denis apátsága ma
Forrás: Wikipedia, Zairon

Ezért itt, Párizs mellett (ma Párizs egyik elővárosa) áll a róla elnevezett apátság, amely kiemelkedő helyet foglalt el Franciaországban, ugyanis a francia királyok hagyományos temetkezési helye volt. Itt már 475-ben keresztény templom állt, amelyet 769 és 775 között új templommal váltottak fel.

E helynek volt az apátja Suger, bencés szerzetes, teológus, író, aki mindemellett a francia politikában, VI. és VII. Lajos király tanácsadójaként is nagyon befolyásos személy volt. Nemcsak elméleti képzettsége volt jelentős, de a gyakorlati tevékenység sem állt messze tőle, hiszen kortársai ötvösként is ismerték.

Suger 1137-ben kezdett hozzá az akkor már többszáz éves apátsági templom felújításához. Elsőként a nyugatra néző homlokzatot kívánta átalakítani, illetve ezzel együtt a templom túlvégén a keletre néző szentélyt. Azonban nem elégedett meg annyival, hogy megrendelte a munkákat, hanem aktívan beleszólt a tervezésbe. Ötletei, elképzelései az ideális templomról egy új építészeti irányzat születését jelentették, a gótikáét.

Suger apát szobra a Louvre-ban

Suger apát szobra a Louvre-ban
Forrás: Wikipedia, Jastrow

A gótikus megjelölést, mint pejoratív jelzőt valójában a XVI. századi reneszánsz olasz művészek akasztották rá ezekre az épületekre, mint olyan stílusra, amelyet meghaladni, túlszárnyalni kívántak, mert azt a „sötét középkorhoz” sorolták. Azonban a gótika messze nem volt sem sötét, sem középkori. Pont az ellenkezője igaz erre az építészeti stílusra, hiszen, ha ma megállunk egy gótikus katedrálisban, akkor nem a középkor sötétségét látjuk, hanem azt a hihetetlen tudást, ami ezekben az épületekben megjelenik. Gondoljunk bele, ha számunkra ennyire lélegzetelállító egy-egy ilyen építmény, akkor milyen lehetett a kor emberének belépni egy gótikus épületbe? Ott ugyanis valami olyat láttak, amit korábban nem. Fényt.

Suger apát filozófiája szerint az emberi értelem az igazsághoz csak az anyagi világon keresztül juthat el, és ennek megfelelően a földöntúli szépség megismeréséhez, azaz Istenhez, a földön elérhető legnagyobb szépségen keresztül vezet az út. A megvilágosodás eszköze pedig a fény, amiből minél többet szeretett volna beengedni a templomba.

Ennek a teológiai elméletnek megfelelően Suger egy nagyon világos, a korábbiaktól teljesen eltérő épületet kívánt emelni, amibe beárad a fény.

Suger elképzelései az ideális templomról valami teljesen újat jelentettek, mert bár egyes építészeti elemei eddigre már megvoltak a gótikának, de itt, Saint-Denis szentélyében állt össze egésszé. Az addig uralkodó – későbbi elnevezéssel román – stílust ugyanis masszív falak és kis ablakok jellemezték, a falakat legfeljebb faliképek díszítették.

Ahogy írtuk, Suger a fényt az isteni hatalom megtestesülésének tekintette, és minél többet kívánt beengedni a szentélybe, amihez ugye minél nagyobb ablakokra volt szükség. A Suger elképzelését megvalósítani kívánó építészek ekkor egy forradalmi dologra jöttek rá. Valójában nincs szükség falakra.

A gótikus templomok rendszere. A falak helyett oszlopok jól átgondolt rendszere.

A gótikus templomok rendszere. A falak helyett oszlopok jól átgondolt rendszere.
Forrás: Flickr

Hogy lehet falak nélkül építeni? A gótikus katedrálisokban – természetesen a rendszer a következő évszázadban lett egységes – nem a falak tartják az épületet, hanem az oszlopok, amelyeket csúcsíves boltozatok kötnek össze. A csúcsívben az erők sokkal kevésbé kívánják kifelé nyomni az ívet, sokkal inkább lefelé, a föld felé adják át a terhet, mint a hagyományos félkörívben. A csúcsíves boltozatokat ráadásul kívülről egy-egy pillérrel meg is lehet támogatni, hogy az erőket minél jobban levezessék a talajba.

Ennek megfelelően egy olyan templomtér jöhet létre, ahol hatalmas, szinte a földig érő ablakok és karcsú oszlopok tartják a mennyezetet, és kívülről akár csipkeszerű kő támpillérek támasztják meg az építményt.

A kor építőmestereinek a tudását az egymást váltó építész nemzedékek tapasztalatai csiszolták ilyen tökéletesre. Sokszor hibáztak, hiszen sok templom dőlt össze. Amelyek azonban állva maradtak, azok az emberi tudás és leleményesség letéteményesei, hiszen a karcsú oszlopok tartotta boltozatokat modern számítások nélkül és olyan, ma magától értetődő építőanyagot nélkülözve kellett felépíteni, mint a cement.

Természetesen a gótika kiteljesedése még Saint-Denisben nem valósult meg, de az 1144-ben felszentelt új szentély egy egészen új iskolát indított el. A gótikus stílus egyre terjedt Franciaországban, párhuzamosan azzal a folyamattal, ahogy a francia király hatalmát egyre jobban megszilárdította a korábban feudális széttagoltságban létező országban.

Nem sokkal később túlterjedt a Francia Királyságon és a katolikus világ minden szegletében épültek gótikus katedrálisok, amelyek közül a legkeletibb Brassó főterén áll.

Brassó gótikus temploma

Brassó gótikus temploma Forrás: Wikipedia, Daniel Pandelea

Mindemellett a gótikus stílusú katedrális egy egész más jelenséggel is találkozott, ami az elterjedését támogatta, az egyre erősebb polgárság önkifejezésének igényével.

A megerősödő polgárság a díszes, belül világos, szobrokkal, díszes üvegablakokkal rendelkező katedrálisban, valamint az egész építészeti stílusban lehetőséget látott. A városok polgárai önszántukból komoly összegekkel adakoztak az egyre nagyobb, a városuk, a közösségük hatalmát jobban megmutató katedrálisok emelésére, és az sem zavarta őket, hogy egy-egy ilyen épület évtizedekig vagy akár évszázadokig épül. Az adakozásban, a katedrális építésében való részvételben ugyanis nemcsak saját erejük kifejezését, de a túlvilági lét biztosítását is látták.

Brugge gótikus városházája

Brugge gótikus városházája Forrás: Wikipedia, Donarreiskoffer

A nagyratörő álmok legjobb példája az itáliai Siena. Itt ma Olaszország egyik legszebb és méreteiben is lenyűgöző gótikus katedrálisa áll, amit a XII. század végén kezdtek el építeni, és 1215-ben már kész volt. Ez látható nyitó képünkön) Azonban ez az önmagában is lenyűgöző katedrális a város polgárságát nem elégítette ki, azt ugyanis a végleges templom mellékhajójának szánták. A hatalmas főhajót, amely, ha elkészül, a világ akkori legnagyobb temploma lett volna, 1339-ben el is kezdték építeni, a jobb oldali egyik mellékhajó boltozatai és a jobb oldali fal el is készült, de közbe szólt a pestis. A hatalmas építkezés leállt, és Siena városának többet nem volt már ereje, hogy a grandiózus vállalkozást folytassa.

Természetesen az új stílus a polgári épületekben ugyanúgy megjelent, díszes városi házak, közösségi épületek, városházák, paloták, várkastélyok emelkedtek az új stílusnak megfelelően, amelyek megváltoztatták a városok képét.

A gótika tehát valójában nem a középkor építészeti stílusa, hanem annak az átmeneti korszaknak, amikor Európa gazdasági-társadalmi fejlődése új útra lépett.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.