Deim Pál életműve a magyar festészet fontos állomása. A Virág Judit Galériában most a különböző irányzatokból álló, szerteágazó pályaívet tekinthetjük meg. A tudas.hu-nak a tárlat kurátora, Deim Réka, Deim Pál unokája mutatta meg a kiállítást.

Milyen műveket láthat a közönség?

Ez az első olyan budapesti kiállítás, amely a 2016-ban lezárult életművet dolgozza fel, így alkalmunk volt a teljes pályaívet felrajzolni.

Deim Réka kurátor, a művész unokája

A művek bemutatását a főiskola időszakával kezdjük, látható egy-két korai tanulmány, valamint néhány kép Deim Pál “rongyos korszakából”, illetve olyan művek, amelyeken Barcsay Jenő és Gadányi Jenő hatásai mutatkoznak.

Az 1960-as évek eleje azért volt izgalmas időszak, mert Deim Pál és főiskolai diáktársai, például Bak Imre és Nádler István a náluk valamivel idősebb Molnár Sándor zuglói lakásán egyfajta önképző körbe szerveződtek.

Tisztában voltak vele, hogy amit Képzőművészeti Főiskolán tanítanak, az távol áll a 2. világháború előtti magyar és a nemzetközi avantgárdtól.

Ezért elkezdték tanulmányozni a nyugati, elsősorban a francia kortársak művészetét, illetve felvették a kapcsolatot az ötvenes évektől elhallgatott absztrakt művészet hazai képviselőivel, az Európai Iskola művészeivel: Kassák Lajossal, Korniss Dezsővel és Gyarmathy Tihamérral.

Érdekes még az a tanulmányi kirándulás, amit a főiskola szervezett Moszkvába és Leningrádba, mert itt láthattak először impresszionista műveket, illetve Malevics és Kandinszkij alkotásai mellett, számos Picassót, Matisse-t.

A bábufigura változásai

1966 táján a festészetről és a társművészetekről hasonló szellemben gondolkodók útja elágazott. Deim Pál merre indult? 

Ebben az időszakban a Zuglói körből mindenki megtalálta a saját útját.

Deim Pál, Forrás: Wikimedia commons

Bak Imre és Nádler István németországi utazásainak hatására az új amerikai festészet felé fordult. Deim Pálra részben hatott a nyugat-európai művészet (például Henry Moore), de ő Szentendrén találta meg a legfőbb inspirációs forrást. A Deim család már az 1800-as évek óta itt élt, az ausztriai Lanzendorfból települtek a Duna-parti városba. Deim Pálra nagy hatással volt a város festészeti hagyománya, és azt hiszem Vajda Lajos 1966-os szentendrei életmű kiállítása döntően megváltoztatta látásmódját – elsősorban az, ahogyan Vajda a szentendrei miliőt, a város motívumait beépítette a munkáiba.

Pannóterv 1967

Amikor Deim Pál 1968-ban a macedóniai Prilepben elkészítette a Feljegyzések egy kolostorban című sorozatot, megszületett sajátos vizuális nyelvrendszere. Kolozsváry Marianna művészettörténész szerint az ortodox kolostor spirituális hangulata a szentendrei hatásokat erősítette fel Deim művészetében. A másik meghatározó 1968-as ciklus a Csend-sorozat, amelyen a bábufigura került a középpontba, mint az embert, az emberit szimbolizáló motívum. Itt még nem volt egészen kiforrott a bábualak kontúrja, de ez később egyre egyszerűsödött.

Hogyan?

A sziluett később geometrikusabbá vált, sőt a bábualak kilépett a kép síkjából és három-dimenziós szoborként is megjelent. Fontos kiemelni, hogy

Deim Pál sok műfajjal és technikával kísérletezett, és ezek hatással voltak a motívumai egyszerűsödésére, az absztrakció folyamatára.

Például az alumíniumlemezre készült grafikái miatt alakult ki jellegzetes kapszulamotívuma a korábbi raszterekből. Emellett sok köztéri pályázaton vett részt, amelyek szintén szerepet játszottak művészete alakulásában.

Az első pályázata egy Petőfi témájú pannóterv volt 1967-ben, ezen még az látszik, ahogyan a konkrét és az absztrakt kifejezésmódot próbálta ötvözni a fa motívumában. Később ez a motívum is absztrakttá vált és önálló életre kelt. Ebből a pályázatból nem lett semmi, de később megvalósult például egy 14 méter hosszú pannó a Stadion Hotelben, amely a szálloda felújítása után sajnos megsemmisült.

Magőrzők, 1992

Az 1970-es évekre Deim Pál művészetét már az érett geometrikus absztrakció jellemezte, de művészete nem volt tisztán geometrikus, hiszen a bábufigura erős szimbolikus vagy érzelmi töltetet adott az alkotásoknak. Az 1980-as évek erotikus témájú művein meg is mozdult a bábualak, és férfivé, nővé vált.

Közügyek és a művészet

Számos emlékműtervet is készített.

Nagyon fontos az emlékmű kérdésköre Deim Pál művészetében. Sok emlékműtervet készített egészen a hetvenes évektől kezdve, és 1989-ben született meg az életmű egyik legfontosabb kompozíciója, a Golgota. A témát festményen, és kisplasztikaként is több változatban feldolgozta. Köztéri szoborként is megvalósult Győrben, ahol mint 1956-os emlékművet állították fel Kolozsváry Ernő tanár és műgyűjtő, a város első rendszerváltás utáni polgármestere kezdeményezésére.

Ez a mű jól szemlélteti azt a törekvését, hogy általános érvényűvé tegye a gyász, az áldozathozatal, a halál témáját néhány egyszerű motívumba tömörítve. Egy másik fontos kompozíció a Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére, amelynek egy változatával a rákoskeresztúri 301-es parcellában felállítandó 1956-os emlékműre pályázott. Itt második lett – Jovánovics György munkája valósult meg -, de Deim Pál egy hasonló kompozícióját felállították a győri Nádorvárosi temetőben.

Kocka, 2008

Mi történik művészetében az 1990-es években?

Ekkor már nem annyira újabb alkotói korszakokról beszélhetünk, mint inkább érdekes fordulatokról a munkásságában. Szerintem a szintézis és a dekonstrukció fogalmával lehet értelmezni az ezt követő időszakokat. A kilencvenes évekre jellemző a korábbi tanulságok szintézise, tehát a plasztika és a sík ötvözése, az organikus és geometrikus kifejezésmód összeegyeztetése, új módokon. A 2000-es években egyfajta dekonstrukciós folyamat is megjelenik, különösen azokon a kisebb képeken, amelyeken merészen, játékosan és nagyon szabadon alkalmazza jellegzetes motívumait. Az utolsó időszakban – és a kiállítást lezáró teremben – a halállal való szembenézés válik hangsúlyossá. Itt áll utolsó, gyógyszeres dobozokból készült szobra, amely keserédes őszinteséggel ábrázolja az időskor tapasztalatát. És itt van a Kocka című festmény, amely az életművét végigkísérő motívum konklúziójaként jelenik meg, és a hiány nagyon szép megfogalmazása.

Deim Pál azt mondta egy interjúban, hogy “sok mindenfélébe belekaptam”…

Ez számomra egyrészt arra utal, hogy Deim Pál sok technikával és kifejezésmóddal kísérletezett, amelyek szervesen beépültek művészetébe. Érdekes, hogy grafikusként végezte el a főiskolát, festőként indult és jelentős szobrászati tevékenységet is folytatott. Másrészt, talán arra is utal az idézet, hogy a művészeten kívül számos üggyel foglalkozott, elsősorban Szentendre kulturális életének fejlesztése érdekében. Sokszor vádként hangzik el, hogy túl sok időt fordított közügyekre, és inkább festenie kellett volna. De szerintem nagyon fontos és szép oldala az életének, hogy a közösségért ennyit tett. Alapítótagja volt a Szentendrei Grafikai Műhelynek és Galériának, az Artéria Galériának, illetve a műemlékvédelmi testületben is sokat tevékenykedett. Rengeteg energiát áldozott a MűvészetMalom létrehozására is, hogy a város ebben az új kiállítótérben be tudja mutatni művészeti életének gazdagságát.

Szobra lesz Szentendrén

Ön az Amszterdami Egyetemen írja a doktori disszertációját, és művészettörténészként végzett. Nagyapja hogyan viszonyult az ön pályaválasztásához?

Teljes mértékben támogatott. Nyilván nem véletlen, hogy ilyen irányban indultam el, mert az a világ, amelyben felnőttem, meghatározónak bizonyult.

Honnan kölcsönözték a kiállított műveket?

Tájékozódási plasztika, 1976

A hagyatékon kívül egyrészt sok magángyűjteményből, például a Kolozsváry-gyűjteményből és más, magukat megnevezni nem kívánó kollekciókból. Nagyon fontos művek vannak különféle magyar múzeumokban is, elsősorban a Magyar Nemzeti Galériában, a Ferenczy Múzeumban, Pécsett és Székesfehárváron.

Július óta a szentendrei posta előtti teret Deim Pál térnek nevezik, és egy szobor felállítását tervezik itt.

Egy különleges szobor felállítását tervezzük, amelynek a makettjét Deim Pál 1976-ban a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepen készítette, és ez az egyetlen zománc alkotása. A Tájékozódási plasztika eredetileg is köztéri szoborterv volt (egy kecskeméti lakótelepre tervezték), és most látható a Virág Judit Galériában. A Ferenczy Múzeum, a szentendrei önkormányzat és a Deim Pál Archívum összefogott, hogy 3×3 méteres méretben megvalósítsa a szobrot a Deim Pál téren. A tetemes költségek előteremtését közösségi finanszírozással tervezzük, ami lehetőséget teremt bárki számára, hogy adományával hozzájáruljon a szobor felállításához és fenntartásához. Szerintem megható, hogy egy olyan művésznek, aki ilyen sokat tett a közért, közadakozásból valósulhat meg a szobra.