Egy véres párharc története az amerikai vadkapitalizmus idejéből

Elkészült Magyarország földrengés-veszélyeztetettségi térképe
2023-01-14
A hatvanéves avasi kilátót ünnepli Miskolc
2023-01-15
Show all

Egy véres párharc története az amerikai vadkapitalizmus idejéből

Ma már megsüvegeljük az amerikai tőkepiac szabályozottságát, de nem volt ez mindig így. 150 éve, a hőskorban két elvetemült iparbáró, Jay Gould és Cornelius Vanderbilt borzalmas gazságokkal növelte folyamatosan vagyonát, majd összeütköztek. Ármány, csalás, korrupció, lövöldözés, de életük végére mindketten köztiszteletben álló üzletemberek lettek, akik mesés vagyont hagyhattak népes családjukra.

Cornelius Vanderbilt, a hajó- és vasútkirály és Jay Gould, a spekuláns, becenevén a „lovag”. Negyven év volt közöttük, Vanderbilt 1796-ban született, Gould csak 1836-ban. Mégis keményen összeakaszkodtak, de annyira, hogy hihetetlen vagyonuk révén mindkettő megvette egy-egy amerikai állam (New York, illetve New Jersey) teljes törvényhozását, elfogatóparancsot adtak ki a másik ellen, magánhadsereget szerveztek és szabályos háborút vívtak egymással, pedig valójában csak egy vasúttársaság irányító pakettjéért viaskodtak.

Döbbenetes kettősség

Mint annyi gátlástalan amerikai iparbárót, ezt a két embert is furcsa kettősség jellemezte. Vallásosak voltak, példás családi életüket puritánság jellemezte, Vanderbiltnek 13, Gouldnak 6 gyermeke volt, de az üzletben mindig és mindenkin átgázoltak, mindenkit becsaptak.

Gould volt a szörnyűbb alak, ő mindent megvalósított, amiért ma a tőzsdén börtönbüntetést lehet szerezni. Alapmódszere az volt, hogy megnyerő modorával gazdag üzletemberekhez csapódott, társult velük, de végül mindig mindenkit kifosztott.

Vanderbilt klasszikusabb eszközökkel, felvásárlásokkal, építette vasúti monopóliumát, de ő is, amint valahol egyeduralkodó lett, azonnal magas díjakkal fosztogatta az ügyfeleit.

Szegény bevándorlók

Vanderbilt holland, míg Gould angol és skót családból származott, voltak ugyan gazdagabb felmenőik is, de közös volt bennük, hogy alapvetően szerény körülmények közepette nevelkedtek, tanulatlanok voltak, egyetlen céljuk volt: meggazdagodni és kitörni. Viszont elképesztő érzékük volt az üzlethez,

Vanderbilt otthagyta az iskolát, 11 éves korától egy kompon dolgozott, 16 évesen viszont már saját kompcége lett, és innen élete végéig a közlekedésből élt. Ez volt a nagy bevándorlás kora, emiatt ment jól a hajóüzlet, illetve ez volt, a Vadnyugat meghódításának a kora, ezért a vasút is bombaüzlet volt.

Gould farmercsaládból származott, ő is elhanyagolta a tanulmányait, amint tudott, már üzletelt, még nem volt 20 éves, amikor bőrcserző vállalkozásba fogott, 21 évesen pedig már dúsgazdag volt.

Az igazi spekuláns

A tőzsdézésre előbb Gould kapott rá. Ebben a korban a marhabőr volt az egyik legfontosabb tőzsdei termék. Gould összeállt a kor legnevesebb bőrgyártójával és rendre felvásárolta a környéken az összes marhabőrt, hiányt generált, amikor pedig magasba szökött az ár, eladta a felvásárolt termékeket.

Hamar megszerezte az első dollármillióját (ez akkori pénzen körülbelül 30 milliárd mai forint volt), de olyan lelketlenül keverte össze a saját számláját és a cége számláját, hogy amíg ő hipergazdag lett, valójában a cége és így a társa is tönkrement. Utóbbi becsavarodott, majd öngyilkos lett, Gould ekkor még csak 21 éves volt.

A nagy ütközet

Ebben a korban a marhabőr is nagy üzlet volt, de azért a vasúthoz nem lehetett fogni. Vasútépítésben már Vanderbilt volt a király, amikor a fiatal Gould is úgy döntött, hogy ő is beszáll.

Az Erie-háború, vagyis Gould vasúti társaságáért vívott csata máig a tőzsdetörténelem legkeményebb felvásárlási harcaként került bele a gazdaságtörténeti könyvekbe.

A pár éves csatában mindenki mindenkit átvert, és olykor alkalmi szövetségek is születtek, de a két fő ellenlábas Gould és Vanderbilt végig egymással fenekedett, eszközeik pedig bőven voltak, mert külön-külön is remek politikai kapcsolatokkal bírtak.

A vadkapitalizmus ezen éveiben volt olyan kongresszusi szavazás, amikor Gould és Vanderbilt emberei a képviselőházban nyílt színen osztogatták a képviselőknek a százdollárosokat, azért, hogy azok a nekik kedvező döntés mellett álljanak ki.

Maga a cég

New Yorkban járunk tehát, mintegy 150 éve, az Erie Railway Company nevű céget az NYSE  New York-i Értéktőzsdén jegyezték. A társaság amúgy a New Yorkot Pennsylvaniával összekötő vasút építésére jött létre.

E cégben ült Jay Gould és két társa, Daniel Drew, egy volt bróker és James Fisk, aki Gould egyetlen valódi szövetségese volt. Ez a három megátalkodott ember az üzlettel túl sokat nem foglalkozott, de a többi befektetőt állandóan átvágta, megrángatta, hol jó, hol rossz híreket szivárogtattak (az Egyesült Államokban ekkor már lehetett például shortolni a részvényeket), vagy ha ilyen éppen nem volt, akkor kitaláltak valami valótlan hírt, megszellőztették, és bennfentes kereskedelemmel nyereséget szereztek, olykor azért egymást is átvágták.

A gyűlölt spekuláns

Jay Gould rettentő gazdag ember volt, de mivel aljas ember hírében állt, szinte mindenki gyűlölte, mégis az infrastruktúracégek annyira vonzóak voltak ekkor, hogy még nagy bankok is voltak az Erie befektetői között.

A hajó- és vasútmágnás Vanderbiltnek ekkor már gigantikus vagyona volt, amit körülbelül a mai kor leggazdagabb embereihez (Jeff Bezoshoz, vagy Bill Gateshez) lehet mérni százmilliárd dollár feletti vagyonát.

Bármekkora vagyona is volta azonban, egyszerűen nem bírt leállni, ő szeretett volna lenni a keleti part egyetlen vasútépítője, de ehhez szüksége volt az Erie cégre.

Az ajánlat

Vanderbilt ezért ajánlatot tett a Gould, Drew, Fisk triónak, hogy megvenné az Erie-t, ők nem adták el neki, mire Vanderbilt a tőzsdén kezdett felvásárlásba.

Itt durvult el a történet. Vanderbilt eszement pénzt költött a cégre (összesen 7 millió régi dollárt), és úgy tűnt, hogy maguk Gouldék is adnak el neki.

Vanderbilt azt tervezte, hogy többségbe kerül, majd összehív egy közgyűlést, és átveszi az Erie irányításá. A monopol pozíció sok pénzt megért neki. Gouldék pedig csak adták és adták a részvényeket, majd kiderült a nyugalmuk oka.

A nagy Erie-csel

A ma már teljességgel elképzelhetetlen trükk az volt, hogy Gould, Drew és Fisk egy igazgatósági felhatalmazás alapján kölcsönt adtak az Erie-nek, ezért cserében a cég olyan kötvényeket bocsátott ki, amelyek kamatot is fizettek a tulajdonosoknak, de részvényre voltak válthatók. Vanderbilt azt gondolta, hogy már szinte mindent megvett a társaság egymillió részvényéből, amikor kiderült, hogy a cégnek valójában kétmillió részvénye van, és még mindig Gouldék vannak többségben, pedig már a világ pénzét bezsebelték Vanderbilttől.

A hírre a részvényár összeomlott. Érdekesség, hogy a részvényszám felemelését a mai napig hígításnak hívják, amely kifejezés Gould eredeti szakmájából, a marhatenyésztésből ismert. A marhatenyésztők, mielőtt kivitték a piacra a marhákat, sóval etették őket. Ettől annyira szomjasak lettek szegény jószágok, hogy 10-15 liter vizet is megittak. Ennyivel nagyobb élősúlyért lehetett őket eladni és a hígítás örökre tőzsdei szakkifejezéssé vált. Természetesen a mai tőzsdei szabályozás mellett ezt nem lehet pusztán igazgatósági döntéssel, titokban megvalósítani, arról mindenkit értesíteni kell.

Vanderbilt akcióba lép

El lehet képzelni Vanderbilt reakcióját, aki rengeteg pénzt fizetett, de még a cég többségét sem tudta megszerezni. Nem azért volt a kor legbefolyásosabb üzletembere, mert vele ezt meg lehetett csinálni.

Lobbizni kezdett és New York Állam letartóztatási parancsot adott ki Gouldék ellen. Ám Gould ezt megneszelte, átszökött a szomszéd államba, New Jerseybe, megvesztegette a hatóságokat, így az állam kimondta, hogy náluk nem érvényes ez a parancs.

Gould bevette magát egy szállodába, az egész hotelben az ő biztonsági emberei voltak, és még ágyúkat is vett, amelyeket felállított a tetőre.

Moszad-akció, majd kiegyezés

Vanderbilt nem adta fel, szervezett egy kommandót, és megpróbálta azt, amit az izraeli, vagy az orosz titkosszolgálatok szoktak, idegen földön lépett akcióba, el akarta raboltatni Gouldot, hogy New York Államban bíróság elé állíthassa.

A védők azonban leleplezték a kommandót, és a megerősített, ágyúkkal védett hotelt a többtucatnyi támadónak nem sikerült bevennie.

Itt már azért megérezték a felek, hogy túl messzire mentek, és közvetítők útján megállapodtak. Az Erie nagy része átkerült Vanderbilt birodalmába, és ráadásul még az elköltött pénz felét, 3,5 millió dollárt vissza is kapott a furmányosan csalóktól. A maradék pénzt, és az Erie egy részét Gould és csapata megtartotta.

Életük alkonyán

Az Erie-s csapat még sokáig spekuláltak a tőzsdén, de. Gould és Fisk annyira becsapták Drewt, hogy utóbbi szegényházban halt meg, Fisk sem járt jobban, szenvedélyes kapcsolatba került egy show-girl-el, ám a nő Fisk munkatársával is viszonyba bonyolódott, és egy nagy leleplezés után ez a kolléga egy sikátorba csalta és lelőtte a dúsgazdag tőzsdést.

A két főszereplő közül Vanderbilt 1877-ben, Gould 1892-ben halt meg, Vanderbilt halálakor Amerika leggazdagabb embere volt (az Egyesült Államok teljes történetében is csak Rockefeller volt gazdagabb nála), de Gould az utolsó éveiben szinte behozta.

Vagyonuk szinte felfoghatatlan összeg volt, de különösen Vanderbilt leszármazottainak sikerült pár generáció alatt elverni a mérhetetlen örökséget.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.