Miért épült egy világviszonylatban is jelentős vasúti híd a 19. század közepén az akkori „világ végén” Szegeden? Milyen különleges módszerek tették lehetővé a hatalmas híd megépítését?

Egykor impozáns vasúti híd állt a Tisza felett Szegednél. A korszak európai mércével is jelentős hídját 1858-ban adták át. Miért kellett Szegednél vashidat építeni, amikor még Buda és Pest között sem volt vasúti híd, és Szolnoknál egészen 1889-ig megfelelő volt egy fahíd?

A szabadságharc leverése után az osztrák állam úgy gondolta, hogy a vasútvonalakat birodalomszerte osztrák állami vállalatként fogják majd felépíteni. A birodalmi érdekek azt kívánták, hogy minél jobb összeköttetés legyen a dél-erdélyi nyersanyag lelőhelyek felé, másrészt az alföldi gabona is szállíthatóbb legyen, ezért nagyon gyorsan folyt a Pest-Szeged vasútvonal építése, sőt 1852-ben döntés született arról is, hogy a vasút Szegednél keresztezze a Tiszát. A vasút iránya valójában megfelelt annak a tervnek, amelyet még Széchenyi István dolgozott ki a magyar vasúti hálózatra.

Már az alapozást is teljesen új módszerrel kezdték

Az előkészítést még az osztrák kormány kezdte el, de mivel időközben a vasúttársaságokat privatizálták, azt már a (nevével ellentétben) magántulajdonú Császári és Királyi Osztrák Államvasút Társaság fejezte be.

A hídépítés előtt nagyon gondosan tanulmányozták a Tiszát, annak vízjárását, jellemzőit. A híd helyének kiválasztásában figyelembe vették a város érdekeit is, ezért a híd a belvároshoz közel épült meg, igaz emiatt a hídra csak nagyon szűk sugarú ívben lehetett felvezetni a vasútvonalat.

Az osztrák állam és a magán vasúttársaság, (azaz az Osztrák Államvasút Társaság, amely 1856-ban átvette a beruházást) által kötött szerződésen a híd átadásának ideje eredetileg már 1856-volt, de ezt később módosították, eszerint a hidat 1859-ig kellett befejezni. A cég nemcsak a vasútvonalat vette át az államtól, de megvásárolta a bánáti bányákat, vasműveket, az állami tulajdonú erdőket és uradalmakat is.

A tervezésre és kivitelezésre külföldi céget kerestek, a francia Ernest Gouen vállalatát (neve ismerős lehet, hiszen a Margit hidat is ő tervezte és az ő vállalata építette nem sokkal később), a híd terveit az akkor 27 éves, Ernest Cézanne késztette.

A hídépítéssel azonban volt egy kis probléma. Nem találtak teherviselő altalajt, (a Lánchídnál le tudtak ásni – több ezer facölöp alkotta gát védelmében – a teherviselő talajig), ami azért volt kellemetlen, mert a tervek sok pilonnal számoltak, a nyolc medernyíláshoz hét pilont kellett részben a folyó medrébe felépíteni. Ezért egy teljesen új módszert kellett alkalmazni az alapozáshoz, amelyet addig csak Franciaországban és Angliában használtak Európában, nevezetesen a légnyomásos alapozást.

A hídépítés közben
Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképek Gyűjteménye, leltári szám 2018.260.1)

A híd alapjaihoz 3 méter átmérőjű, 3,5 centiméter falvastagságú csöveket rendeltek Skóciából. Ezek a csőalkatrészek darabokban érkeztek, és a helyszínen csavarozták egymáshoz azokat. A csöveket leengedték, a tetejüket lezárták, és az így kapott kamrába magas nyomású levegőt pumpáltak, ami a vizet kiszorította. A cső belsejében így maradt egy sötét, de viszonylag száraz, 3 méter átmérőjű terület, ahol két ember lapáttal nekiállt ásni. A kiásott földet vödrökkel emelték ki. Nem tűnik gyors módszernek, de még így is sokkal gyorsabban elkészültek az alapokkal, mint 10 évvel korábban a Lánchídnál. Az alap ásása éjjel nappal folyt, 6 órás műszakokban váltották egymást a munkások.

Az itt szerzett tapasztalatokkal a magyar munkások külföldön keresettek lettek

Egy pillérhez két ilyen csövet kellett leengedni egymás mellett, mindezt úgy, hogy a magas légnyomás – ha nem tartják be a szükséges óvintézkedéseket, főleg akkor, amikor a munkások elhagyták a magas nyomású területet – a munkásoknál súlyos betegséget és akár halált is okozhat. A magyar munkások azonban nagyon jól teljesítettek, annyira, hogy az itt tapasztalatot szerzettek külföldön más hasonló alapozási munkáknál is keresett munkások lettek.

Miután a kellő mélységbe leástak, a csövek belsejében további fa cölöpöket vertek le – ezek sem érték el a stabil altalajt –, majd a csövek belsejét kibetonozták, és a két cső-oszlopot egy négyszögletes öntöttvas záróelemmel fogták össze, erre építették rá a hídszerkezetet.

Somorjai Ferenc grafikáján jól látható a pillérek szerkezete
Forrás: Wikipedia

A híd szegedi oldalán hét kőboltozaton vezették át a vasutat, maga a hídszerkezet azonban vasból készült. Egy-egy 41,42 méteres nyílást 4-4 főtartóból alakítottak ki. Ezek az íves főtartók Franciaországban készültek, és 32 darabra szedve, vasúton jutottak el az építkezés helyére. A szerkezet alkatrészeit egy akkoriban szintén új módszerrel, szegecseléssel kapcsolták össze. Addig leginkább csavarkötéseket használtak, de a csavarnál jobb volt a szegecs.

A szegecselésnél két vagy több acéllemezt átfúrnak, és ezeken a lyukakon még forró acélrudat dugnak át, és a két végét rákalapálják az összeillesztendő lemezekre. A hűlő szegecs összeszorult, és nagy erővel összekötötte az alkatrészeket. E módszer ekkor kezdett el terjedni, és a szegedi vasúti híd volt az első hazai szegecselt szerkezetű híd.

A 40 méternél is hosszabb tartódarabokat a parton a magyar munkások összeszerelték, és egyben helyezték el, ehhez az is kellett, hogy az épülő híddal párhuzamosan fából egy ideiglenes hídszerkezet épült, erről darukkal emelték a magasba, a helyére a hatalmas darabokat.

Az új módszerek igencsak meggyorsították a munkát, hiszen a teljes hosszában 440 méteres híd 1858. december 2-ra el is készült.

Azonban a Szeged-Temesvár vasútvonal már egy évvel korábban, 1857. november 15-én megnyílt. Ez azért volt lehetséges, mert, ahogy írtuk, a híddal párhuzamosan egy ideiglenes fahíd is épült, mégpedig az építkezés megkönnyítésére. Ám e hidat eleve úgy méretezték, hogy azon a vasút is át tudott haladni, ezért több, mint egy évig a vasút ezen a fahídon haladt. A fahíd persze akadályozta a hajózást, ezért annak középső része nyitható volt.

Vonat halad át a hídon egy régi képeslapon
Forrás: Wikipedia

A németek felrobbantották, de vasúti híd azóta sem épült újjá Szegeden

A végleges vasúti híd 1858. december 2-ra készült el, a megnyitás nagyobb ünnepségek nélkül történt. A megnyitás előtti próbaterhelést 30 mozdonnyal végezték el.

A terheléspróba korabeli fényképen Forrás: Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképek Gyűjteménye, leltári szám 8720)

A hídon kétvágányú pálya létesült, hiszen Bánát felé igencsak élénk volt a vasúti közlekedés. A XIX. század végén felülvizsgálták az akkor már közel fél évszázados szerkezetet, és megállapították, hogy különösebb baj nincs vele, igaz az addigra nehezebb vonatok miatt némileg korlátozták a forgalmat, egyszerre csak egy szerelvény lehetett a hídon.

A forgalom Trianon után lecsökkent, mind a teher, mind a személyforgalomban, kevesebb vonat közlekedett erre, ami lehetővé tette, hogy a híd terhelését csökkentendő megszüntessék a második vágányt. A hidat egyvágányúvá építették át, ez azt jelentette, hogy a megmaradt vasúti síneket a híd közepére helyezték át.

A II. világháborúban, amikor is a híd szerepe ismételten megnövekedett, több légitámadás is érte, az első 1944 júliusában, ez után augusztusban is bombázták a szerkezetet, de a vasúti forgalmat még fenn lehetett tartani. Azonban a szeptember 3-án a légitámadás már komoly károkat okozott, ekkor a forgalmat is meg kellett szüntetni. A visszavonuló német csapatok 1944. október 9-én a megmaradt szerkezeti elemeket felrobbantották.

Akkor úgy látszott, hogy szükség lesz a hídra, egy szükség híd is épült a felrobbant pótlására, de 1946 végére több más tiszai vasúti hidat is sikerült ideiglenesen pótolni, így a szerkezetet és a híd roncsait elbontották.

Az újszegedi hídfő megmaradt csonkja
Forrás: Wikipedia

Azt, hogy kell-e vasúti híd Szegednél, évekig vizsgálták, de végül 1949-ben arra jutottak, ha szükség is lesz itt egy vasúti összeköttetésre, az már nem a híd régi helyén valósul meg, hiszen eleve szűk ívben, meredek emelkedőn tudtak a vonatok ráfordulni a hídra, hanem a várostól délre. Azonban vasúti híd Szegednél azóta sem épült meg.