Sokan félnek attól, hogy túrázás vagy gombaszedés közben vaddisznó támad rájuk az erdőben, vagy veszett róka marja meg. Az ezzel kapcsolatos tények és tévhitek között segítünk most eligazodni a Tudás.hu olvasóinak.

A közelmúltban terjedt el a hír, hogy egy győri család túrázni indult a Mecsekbe, ám rájuk esteledett, és az őket körülvevő vaddisznók miatt egy vadászlesen ragadtak. A bajbajutott családot végül a helyszínre érkező rendőrök szabadították ki, akik a jármű fényszórójával és hangjelzésekkel riasztották el a vadakat a les közeléből.

Olyan eset is ismert még a hetvenes évek közepéről, hogy egy turista panaszt tett a budapesti erdészeten, hogy megtámadta őt egy vaddisznó a János-hegy környékén és fel kellett menekülnie egy fára.

Hogy az ilyen támadások mennyire gyakoriak Magyarországon, azt nehéz megmondani, hiszen a valós történetek mellett sok felfújt mendemonda is terjed a vaddisznókkal kapcsolatban. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy azokon a területeken, ahol a vadászok nem bántják a vaddisznót, az állat nincs hozzászokva a veszélyhez, ezért könnyen elszemtelenedik és bátrabban védi a területét.

Azt is meg kell ugyanakkor említeni, hogy rutinos erdőjárók szerint a legtöbb ilyen eset csak színlelt támadás, mely során a vaddisznó teljes erőbedobással rohan az ember felé, majd az utolsó pillanatban irányt változtat. Ilyen helyzetekben persze nehéz higgadtan kivárni azt a bizonyos utolsó pillanatot, így nem csoda, hogy egyesek úgy emlékeznek vissza, hogy ténylegesen egy vaddisznó kergette fel őket egy fára.

Szintén nagyon elterjedt elképzelés, hogy az erdő egyik legveszélyesebb állata a csíkos malacokat védő anyakoca, ám ez sem százszázalékosan helytálló. Az igazság ugyanis az, hogy amíg nagyon kicsik a malacok, addig bebújnak egy olyan vacokba, amit fűvel, levelekkel sűrűn kibélel számukra az anyakoca.

Ha véletlenül rátalálunk egy ilyen vacokra, csak azt látjuk, hogy öt-hat malacnak kinn van a feneke, az összes többi részük viszont szinte teljesen láthatatlan. Ilyenkor persze az anyakoca árgus szemekkel figyeli őket a közelből, de a legtöbb esetben nem támad, hanem sokkal inkább igyekszik elszaladni, hogy ezzel magára vonja az ember figyelmét és elterelje őt a malacoktól. Aztán amikor a malacok már kicsit nagyobbra nőnek, ők is szaladnak az anyjuk után.

Valódi gond inkább akkor lehet, amikor a vaddisznó egy vadászat során a hajtásban kerül közel az emberhez. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy ne álljuk el az állat menekülési útját, hiszen ha nem tud kitérni, könnyen fellökheti az embert.

Adódhat olyan helyzet is, hogy valaki letérve a jelzett turistaútról besétál egy sűrű bozótosba, és véletlenül felzavar egy alvó vaddisznót, vagy akár rá is lép. Ilyenkor az állat felriadva esetleg megszaggathatja az ember ruháját vagy meg is haraphatja. A legtöbb medvetámadás is akkor történik, amikor a csendben áfonyát szedegető ember véletlenül rálép egy mélyen alvó medvére. Szakértők szerint tehát érdemes séta közben fütyörészni, énekelni, hogy az állatok tudják, hogy arra járunk.

A legveszélyesebb helyzet akkor állhat elő, ha az ember egy sebzett vadkannal találkozik az erdőben, különösen akkor, ha kutya is van vele. A bőrét féltő vaddisznó ugyanis könnyeben támad, sőt ha esetleg elkezd szaladni a kutya után, a kutya pedig automatikusan futna vissza a gazdájához, akkor elég nehéz elkerülni a közvetlen sérüléseket, mind a kutya, mind az ember részéről. A kutyákat tehát jobb pórázon tartani az erdőben, hogy ne szaladgáljanak messzire, és igyekezzünk mi is csak a kijelölt turistautakon kirándulni.

Gyakran hallani olyan esetekről is, hogy a vaddisznók a településekre bemerészkedve komoly anyagi kárt okoznak a növénytermesztő gazdáknak. Ilyenkor ősszel például egyik kedvenc csemegéjük a dió, amit előszeretettel kaparnak össze a faluszéli kertekből. Szakértők szerint mindez akkor gyakoribb, ha nem találnak elegendő táplálékot a természetes környezetükben, de amelyik erdőben bőséggel terem a makk, ott kevésbé fordul elő ilyesmi.

Ha valakinek mégis feltúrják a kertjét, annak nincs könnyű dolga. A kisebb, tapasztalatlan malacokat még könnyű élvefogó csapdával befogni a vadászoknak. Egy felnőtt vaddisznót élve befogni viszont nagyon nehéz, a településen belül kilőni pedig csak különleges biztonsági intézkedések után lehet.

A természetben tehát, ha nem árkon-bokron keresztül járkálunk, hanem a turistautakon, vagy a folyamatosan járt földutakon, akkor nincs komoly okunk félni. A sűrű bozótos és ember által ritkán járt részeken viszont érhetnek meglepetések, így fontos, hogy minden esetben legyünk körültekintőek, és a fenti szabályok betartásával kiránduljunk.

A települések terjeszkedésével egyre gyakoribbá váltak a róka-ember találkozások is. Az elmúlt időszak tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy ilyenkor a rókák egyre barátságosabban viselkednek, és egyre jobban kezdik megszokni az ember közelségét. Mindezt azok az interneten keringő videók is kiválóan alátámasztják, amelyeken azt látjuk, hogy egyesek közvetlen testközelből, szinte kézből etetik az állatot.

Sokan e videók láttán attól tartanak, hogy a róka biztosan csak azért jön ilyen közel az emberhez, mert veszett. Jó hír azonban, hogy Magyarországon már évek óta nem találtak veszett rókát. Mindez a szakértők által tervszerűen végzett vakcinázásnak köszönhető, melynek során évente kétszer kisrepülőgépekről szórják szét a vonzó szagú és ízű csalianyagba burkolt veszettség vakcinát a rókák élőhelyeire. Az ilyenkor érvényes ebzárlat és legeltetési tilalom révén a szakértők el tudják érni, hogy a csalik legnagyobb részét ténylegesen főként rókák találják és egyék meg, ennek köszönhetően pedig a betegség mára csak nagyon ritkán fordul elő térségünkben.

És hogy akkor a róka mégis miért jön olyan közel az emberhez és a településekhez? Mert éhes és kíváncsi. Az évek során megszokta, hogy az ember nem bántja őt, sőt néha még ad is neki egy-két jó falatot. Gondoljunk csak bele: mennyivel kevesebb munka ezt a „zsákmányt” megszerezni, mint tíz egeret megfogni egy éjszaka alatt.