Közeleg a receptre felírható szerelem és felejtés kora

A magyar Orion gyár fénykorában minden háztartásban volt egy készülékük
2022-07-18
A magyar kkv-k innovációs képességét vizsgálták a Corvinus kutatói
2022-07-19
Show all

Közeleg a receptre felírható szerelem és felejtés kora

A párkapcsolatok sokszor csodálatosak és rengeteg örömet okoznak, optimális esetben mindkét félnek. Máskor viszont a legnagyobb forrását jelentik minden szenvedésnek. De egyes tudósok szerint ennek hamarosan vége: a szerelmi gyógyszerek ugyanis már a láthatáron vannak. Ön használná őket?

Nem véletlen, hogy dalok, könyvek, versek és filmek ezrei szólnak róla, amióta világ a világ: a szerelem a legtöbb ember életében előbb vagy utóbb meghatározó szerepet kap. Optimális esetben sikerül megtalálnunk az igazit, akivel aztán az egész életünket boldog harmóniában töltjük, Valentin-napról Valentin-napra. Ugyanakkor a szerelem sokszor forrása lehet a legkínzóbb fájdalomnak és végtelen bánatnak is.

A tudomány viszont úgy gondolja, hogy erre is lehet megoldás, méghozzá különböző kémiai anyagok formájában. De mielőtt rátérnénk a párkapcsolatokat segítő szerelmi gyógyszerekre, meg kell érteni, hogy mi is történik az agyunkban, amikor szerelmesek vagyunk.

Forrás: europeanpharmaceuticalreview.com

A szerelem biokémiája

Bár még nem teljesen tisztázott a folyamat minden egyes lépése, úgy tűnik, hogy a szerelem nem más, mint az agyunkban lejátszódó biokémiai folyamatok összessége. Egyesek számára ez rendkívül száraz és kiábrándító lehet, de mások – köztük e sorok írója is – kifejezetten izgalmasnak találják, hogy néhány „egyszerű” molekula képes lehet olyan összetett és meghatározó jelenségek kialakítására, mint a szerelem.

Az eddigi ismereteink szerint legalább hatféle, de valószínűleg valójában ennél is több molekula játszik fontos szerepet a szerelem kialakításában és fenntartásában: az ösztrogén és a tesztoszteron, az oxitocin és a vazopresszin, illetve a dopamin és a szerotonin.

Az ösztrogén és a tesztoszteron („a női és férfi nemi hormonok”) elsősorban a libidó és a szexuális vonzalom kialakításában és fenntartásában játszik fontos szerepet. Bár kétségtelen, hogy a szexualitás a legtöbb párkapcsolatban központi jelentőségű, ebben a cikkben ezekkel kevésbé fogunk foglalkozni.

Érdekesebb most számunkra az oxitocin és a vazopresszin. Ezt a két hormont leginkább a kötődés kialakításával és annak fenntartásával kapcsolatban szokták emlegetni a kutatók. Az oxitocin többeknek ismerős lehet: a méh összehúzódásainak fokozása révén alapvető jelentőségű a szülés során, de a tejelválasztásban, a csecsemők és a szülők között kialakuló szoros kötelék kialakításában, sőt, általában véve a társas kapcsolatokban is kiemelten fontos szerepet játszik. A párkapcsolatok során – különösen annak elején – nagy mennyiségben szabadul fel, amikor a partnerek egymás közelében vannak, kialakítva ezzel a kötődést.

Az oxitocin molekula szerkezeti képlete. Forrás: Wikipédia

A dopamin és a szerotonin, amelyeket gyakran „örömhormonoknak” is neveznek, főleg a szerelemmel társuló eufória, általános jóllét, motiváltság és izgatottság létrehozásáért felelősek. A dopamin a szerelem mellett fontos szerepet játszik a tanulásban, a jutalomkeresésben és a függőségek kialakulásában, míg a szerotonint leginkább a hiánya kapcsán ismerhetik a legtöbben: depresszió során szinte minden esetben jelentősen csökkent a szerotonin-szint.

Láthatjuk tehát, hogy egy sor molekulát sikerült már eddig is azonosítani a szerelemmel kapcsolatban. Márpedig, ha a molekulákat és azok működését sikerül feltárni, akkor már belátható közelségbe kerül az új gyógyszerek fejlesztése is.

Szerelem és más drogok

Hatalmas jelentősége révén nem meglepő, hogy az utóbbi években komoly kutatások foglalkoztak a szerelmi gyógyszerek és drogok azonosításával és tesztelésével. Sokaknak ettől biztosan feláll a hátán a szőr, hiszen rögtön olyan szomorú sci-fi disztópiák juthatnak eszünkbe, ahol az emberek különböző bogyók bekapkodásával próbálják elérni azt az örömet, amit korábban egy valódi párkapcsolat okozott. Azonban a kutatások nem kizárólag a szerelem kialakítására irányulnak.

„Szerintem arra lenne szükség, hogy az olyan eseteket azonosítsuk, amelyekben gyógyszerek és pszichoterápia, esetleg a szociális helyzet átalakítása révén javíthatjuk a párok közti őszinteséget és a felek önállóságát, ahelyett, hogy rombolnánk ezeket” – mondja Brian Earp, az Oxfordi Egyetem etikaprofesszora, aki szerzőtársával, Julian Savulescuval együtt egy egész könyvben foglalkozik a jövőben potenciálisan megjelenő szerelmi gyógyszerekben rejlő lehetőségekkel.

Earp szerint az egyik legígéretesebb ilyen szer a metiléndioxi-metamfetamin, ismertebb nevén az MDMA, ami az ecstasy nevű illegális partidrog fő hatóanyaga. A szabadidős felhasználás során a fogyasztók általában fokozott aktivitásról, eufóriáról és nem utolsó sorban túláradó empátiáról és nyitottságról számolnak be. Éppen ezek az utóbbi hatások azok, amelyeknek terápiás jelentősége lehet – nem csak a szerelemmel kapcsolatban.

Ecstasy tabletták. Forrás: recovered.org

Egyes kutatók már a nyolcvanas évek végén is foglalkoztak az MDMA potenciális terápiás célú felhasználásával, és az ilyen irányú kutatások az utóbbi években is rengeteg mentális betegség, például poszttraumás stressz szindróma, sőt függőség kezelésére is alkalmazták kísérleti jelleggel. Fontos azonban, hogy megértsük, hogy nem arról van szó, hogy a kutatók ecstasyval tömik a betegeket és reménykednek, hogy a hirtelen partihangulat megoldja a gondjaikat.

Az MDMA-val segített terápia során az „utcainál” jóval kisebb mennyiségben, kontrollált körülmények között adják a szert a pácienseknek, általában konkrétan egy-egy pszichoterápiás ülés alatt. Az elmélet – amit a fentebb idézett kutatások alátámasztani látszanak – az, hogy az MDMA elősegíti a terapeuta (pszichológus vagy pszichiáter) és a páciens közötti felszabadult, őszinte és nyílt kapcsolat kialakítását, aminek hiánya – legtöbbször pont a legsúlyosabb eseteknél – ellehetetleníti a pszichoterápia alkalmazhatóságát.

És hogy jön mindez a szerelemhez? Sok párkapcsolatnál, házasságnál jellemző, hogy a felek bezárkóznak, elmerülnek a saját kis világukban, aminek hatására eltávolodnak egymástól. „Az MDMA lehetővé tette, hogy bizonyos párok egészséges útra tereljék a párkapcsolatukról való gondolkodásukat és az egész hozzáállásukat” – magyarázza Earp. Természetesen a párok esetén is szükség volt a kontrollált körülményekre és a megfelelő terapeuta részvételére.

Neurobiológiai szempontból nem meglepő, hogy az MDMA hatással lehet a szerelem és a párkapcsolat alakulására, hiszen pont a korábban említett szerotonin – és kisebb mértékben a dopamin – szintjét emeli meg az agyban. Érdekes módon bizonyos antidepresszánsok, amelyek szintén a szerotonin-rendszeren keresztül hatnak, éppen fordított hatással vannak: csökkentik az empátiát és a szerelemre és szexualitásra való fogékonyságot. Ez arra utal, hogy bár a tudásunk egyre mélyebb, mégis számos tisztázatlan kérdés van még a szerelem neurobiológiája körül.

Úgy tűnik tehát, hogy az MDMA nem csak a különböző mentális betegségekben szenvedők és a pszichoterapeutájuk közötti szoros kapcsolat kialakításában lehet segítségünkre, hanem a kihűlőben lévő párkapcsolatokba ragadt párok között is segíthet visszaállítani egy egészségesebb kapcsolatot.

Könnyített kötődés

Anna Machin, aki szintén az Oxfordi Egyetemen dolgozik evolúciós antropológusként, és aki szintén könyvet írt a szerelem tudományos hátteréről, azonban úgy véli, hogy a szerelmi gyógyszerek nem csak a párkapcsolatok megmentésében fognak fontos szerepet játszani a jövőben.

„Az oxitocin akár már egy évtizeden belül elérhető lehet, főleg orrspray formájában, hasonlóan ahhoz, ahogy manapság egy pohár proseccoval dobják fel sokan a szombat estéjüket” – véli a kutató. Nem teljesen elrugaszkodott ez az ötlet: a nagy cégek régóta foglalkoznak az oxitocin lehetséges alkalmazásmódjaival. Végülis a lehetőségek elég kecsegtetőek: a fentebb is említett eredmények alapján ez a szer növelheti az önbizalmunkat egy randi előtt és segíthet szerelembe esni.

Az MDMA fentebb leírt alkalmazása esetén a pár mindkét tagja tudatosan és szándékosan használja a szert a párkapcsolatuk megmentése érdekében, az oxitocinos orrsprayk széleskörű szabad alkalmazása azonban komoly etikai kérdéseket vet fel. Mi a helyzet akkor, ha valaki – akármilyen meggyőződés miatt – nem szeretné, ha a párkapcsolatában mesterséges szerek is közreműködjenek, ám a partnere eltitkolja előle, hogy használ ilyeneket? Mi a teendő akkor, ha ilyen orrsprayknek köszönhetően teljesen aszimmetrikus kapcsolatok alakulnak ki? És ha valaki így próbálja elnyomni – akár külső nyomásra – azt az érzést, hogy valójában nem is szereti a partnerét?

Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre egyelőre nincs kész válasz. Machin szerint azonban a szellemet már részben kiengedtük a palackból, hiszen a kutatások már folynak ezekkel a szerekkel. Így csak idő kérdése, hogy valamilyen formában piacra kerüljenek. Természetesen az, hogy mit kezdünk velük, már csak rajtunk múlik.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.