Rohamtempóban digitalizálják a 220 éves Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) gyűjteményét, de messze még a munka vége. Ugyanakkor egy robot már a magyar honlapokat, sőt blogokat is gyűjteménybe helyezi, a hamarosan megnyíló új archivális raktárral pedig erre az évszázadra megoldódik a gyűjtemény elhelyezésének kérdése – hangsúlyozta az Esszencia című jubileumi kiállítást is méltató főigazgató, Rózsa Dávid.

Rózsa Dávid
Fotó: Cseke Csilla

Az elmúlt évtizedekben egy gyorsuló folyamat tanúi vagyunk, a szövegek és képek egyre inkább a digitális térbe kerülnek. A legfiatalabb generáció papíralapú könyvet már alig vesz a kezébe. Mi lesz a könyvtárakkal, van-e jövőjük? 

Ha könyvtár alatt a meghatározott alapelvek szerint gyűjtött, rendszerezett, őrzött és feldolgozott információk és adatok közötti eligazodás helyét értjük, ilyen igény mindig is volt és lesz; ez az elvárása az embereknek, államoknak természetesen megmarad. Hogy az információ hordozója agyagtábla, papirusztekercs, pergamen, papír vagy az internet, tulajdonképpen mindegy, az arra hivatott könyvtáros dolga, hogy karbantartsa és rendezze az információözönt, s voltaképp ugyanazt csinálja ma, mint többezer vagy többszáz éve. Ma persze kulturális örökségünk számottevő része eleve az interneten jön létre, így a könyvtárosok természetesen azzal is foglalkozni kezdtek, miképpen lehet ezeket a tartalmakat megőrizni. Tehát ma is sok továbbfejlődési lehetőséget, innovációt hordozó hivatás a könyvtárosoké. Azt nem tudom ugyan, milyen lesz ötven év múlva, de hogy akkor is lesz könyvtár, az biztos.

Nélkülözhetetlen digitalizáció

Ezek szerint a tárolt információk digitalizációja lenne a könyvtárak számára az előremenekülés útja?

Ha előremenekülésről beszélünk, akkor valamilyen struktúra esetleges megborulásától tartunk. Most viszont nem az intézményi szempontok felől szeretnék közelíteni. A könyv- és olvasáskultúráról, az információkhoz való hozzáférés vagy azok rendszerezésének módjáról szólva nem az az első gondolatom, hogy miképpen néz majd ki a jövő könyvtárépülete vagy könyvtári szervezete, hanem az, hogy a megőrzött kulturális vagyont hogyan tudjuk a leghatékonyabban továbbörökíteni és eljuttatni a felhasználókhoz, amihez persze ezt a vagyont meg is kell őrizni. Ha viszont el akarjuk juttatni a kulturális javakat ahhoz a generációhoz, amely már nem a Facebookon, hanem inkább az Instagramon, még inkább a TikTokon nő fel, nem a digitalizáció az egyetlen mód – de anélkül biztosan nem megy. Különösen nem egy olyan nemzet esetében, mint a magyar, amelynek tagjai nagy számban élnek az országhatáron kívül és a tengerentúlon is. Ezért mindent, amit a szerzői jogok engednek, közkinccsé kell tennünk digitalizált javainkból és kreatív tartalmainkból az online térben. Emellett az elmúlt hónapokban egyre inkább megtapasztaltuk, hogy nagyon nagy igény van a megfoghatóra, a láthatóra, a tapinthatóra, az igazira is. Ehhez pedig olyan projekteket kell létrehozni, mint az OSZK alapításának 220. évfordulójára készült Esszencia, amely az írott magyar kulturális örökség teljességét reprezentáló, magyar és angol nyelvű állandó kiállítás.

A Corvina-fal a Corvina kárpitokkal az OSZK Esszencia című kiállításán
Fotó: Horváth Dániel

Valóban esszenciális tény, hogy 1802. november 25-én adományozta Széchényi Ferenc 11.884 nyomtatványból, 15 ezer kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek.
Ezen a ponton álljunk is meg egy pillanatra! Nyugat-Európában, így Spanyolországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában a nemzeti könyvtárak uralkodói könyvtárakból alakultak ki, amelyeket a felvilágosodás idején a köznek adtak. Nálunk ugyanez kis csúszással a reformkor nyitányaként egy főúr adományaként született meg, aki fiatalkorától kezdve kifejezetten hungarikákat, azaz magyar nyelvű, magyar szerzőségű, a mindenkori Magyarország területén született vagy magyar vonatkozású műveket gyűjtött. Sőt nemcsak könyveket és kéziratokat, hanem térképeket, metszeteket, érméket, ásványokat, szentképeket is. Ez a magyar nemzettudat hatalmas villanása volt, amelyet Csokonaitól és Berzsenyitől Kresznerics Ferencig minden akkori jeles értelmiségi méltatott. Ők azonban azzal is tisztában voltak, hogy a középkor végén volt a magyaroknak is valamijük, amiből nemzeti könyvtár lehetett volna. Mátyás világhírű és később sajnos széthordott könyvtárára gondolok, a Corvinára, amellyel a Széchényi-féle alapítást egységes keretben kell kezelni. Aki megnézi a most megnyílt állandó kiállítást, ezzel a szellemiséggel találkozik; a tárlatot erre a kettős történetre fűzzük föl. Szó van a nemzeti könyvtár gyűjteményének kialakulásáról, a nagy adományozókról, a megvásárolt vagy ajándékba kapott hagyatékokról. És eközben több metszetben bemutatjuk a teljes magyar művelődéstörténetet, sőt, háromezer éves papirusztöredékeink és a magyar államalapítás előtt keletkezett kódexek révén időben és térben még messzebbre is kitekintünk.

A nemzet első könyvtárának kiemelt feladatai vannak. Hányan vannak erre a munkára?
A jogszabályok szerinti feladatunk, hogy gyűjtsük, megőrizzük, feldolgozzuk, szolgáltassuk, kutassuk és népszerűsítsük a magyar írásbeliséget. Erre összesen 440-en vagyunk, amely létszámba tavaly december elseje óta az Országos Idegennyelvű Könyvtár (OIK), valamint a Petőfi Irodalmi Múzeumtól átkerült Digitális Bölcsészeti Központ (DBK) is beleértendő. Innentől a hazai nemzetiségek dokumentum- és információellátásának feladatát is ellátjuk. A DBK-val pedig közgyűjteményi innovációs központtá is váltunk.

Ha már az innovációról esett szó, hogyan zajlik a már említett digitalizációs munka? Úgy tudom, ez a térképekkel, plakátokkal, hanglemezekkel kezdődött. Nagy volt a lemaradás?
A tömeges digitalizálás másfél évtizedig hiányzott az OSZK repertoárjából, miközben a norvégok, a franciák és Közép-Európában a lengyelek hatalmas digitális könyvtárakat hoztak létre. Pedig kifejezetten jókor indultunk: már az internet hajnalán létrejött a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK). Ebben azonban negyed évszázad után is mindössze 23 ezer kötet található. (Csak a nagyságrend kedvéért: hazánkban évente 15-16 ezer mű jelenik meg.) Az elmúlt négy évben a könyvtár történetének legnagyobb infrastrukturális megújulása ment végbe. Ennek részeként kezdett kiépülni digitalizáló központunk, amelybe rengeteg korszerű berendezés érkezett. Amikor azonban 2020 tavaszán munkába álltam, még mindig kézműves módszerekkel zajlott a digitalizálás. Teljesen újrahuzaloztuk a munkafolyamatokat, s másfél év kellett ahhoz, hogy a műhelyből üzemet szervezzünk. Ugyanazokkal a kollégákkal a korábbi évi 700.000–1.000.000 oldal helyett ez év végére elérjük a 6,5–7 millió digitalizált oldalt. A másik, amivel szembesültem, hogy alig valamit tettek közzé a digitalizált anyagból. Az elmúlt években ezen is változtattunk. Sorra kikerültek az online térbe az első világháborús és a két világháború közti erdélyi fényképfelvételek, az Apponyi-féle régi metszetgyűjtemény darabjai, az 1956-os plakátok, Széchényi Ferenc térképei, régi hanglemezek, s végül megszületett a Babits házaspár levélhagyatékának szolgáltatása is.

Az Esszencia kiállítás és az alapítólevél az OSZK alapítói csarnokában
Fotó: Horváth Dániel

Az online anyagok is olvashatatlanok lehetnek

Mennyiben nehezítik a digitalizálást és az online közzétételt a szerzői jogok és más megkötések?

A szöveges és képi tartalmaknak, térképeknek és hanganyagoknak teljesen más a jogkezelésük. Éppen ezért nagyon fontos, hogy legyenek szakértőink a szerzői jogi területen. A hanganyagok jogtiszta online közzétételével például 2020-ig senki sem foglalkozott a nemzeti könyvtárban. Ahol van, mindent végig kell tárgyalni a közös jogkezelővel, illetve adott esetben az örökösökkel. A cél, hogy amit csak lehet, a legjobb minőségben szabadon elérhetővé tegyünk mindenki számára.

A digitalizált anyagot nyilván máshogy kell gyűjteni, raktározni, mint a hagyományost. 

Valóban nem egyszerű kérdés, hogy ha már havonta egymillió oldalt digitalizálunk, hol és hogyan őrizzük meg az anyagot a következő évszázadokban. Nekünk az úgynevezett mesterfájlokat is tárolnunk kell, amelyek esetenként több gigabájtos képi objektumok. Ez azt is jelenti, hogy a digitalizálási tevékenység kétirányú. A mesterfájlok megőrzését mágnesszalagos tároláson alapuló digitális adatközpontokkal szavatoljuk, amelyhez szalagos tárolóegységek tömegét szereztük be, amelyeket a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség üzemeltet. A szolgáltatási célú példányok pedig a jövőben a MEK-be mint ernyőfelületre kerülnek. Ennek a rendszernek a kialakítása már javában zajlik.

Ugyancsak nagy feladat lehet a digitalizált anyagok folyamatos karbantartása. Sokszor egy régebbi fájlt egy új szoftver már nem tud megnyitni; anyagok veszhetnek el szoftverek cseréjekor, nem beszélve a technológia változásáról, ami sok adathordozót olvashatatlanná tesz. Hogyan tudják ezeket a problémákat megelőzni?

Ez minden közgyűjteményi szakember rémálma. Szakkönyvtárosként magam is tapasztaltam, hogy az 1990-es évek elején kiadott statisztikai CD-ROM-ok két évtized elteltével már olvashatatlanok. Ezért nagyon fontos, hogy olyan szabvány szerint mentsük le a fájlokat, hogy technológiaváltás esetén is konvertálni lehessen ezeket, illetve a régi környezet emulálásával fenntartsuk az elérhetőségüket. Erre reagálva néhány héttel ezelőtt létrehoztunk egy szervezeti egységet, amely biztosítja, hogy ezek a kultúrkincsek egy későbbi technológiaváltásnál is hozzáférhetők maradjanak.

Tavaly óta zajlik ez a fajta webarchiválás. Hogyan?

Az ezredfordulón merült fel az internet archiválásának gondolata. Ma több mint ötven nemzeti könyvtár foglalkozik a nemzetközi szabványok szerinti webarchiválással. Mi a „.hu”-val végződő domain alá tartozó felületeket gyűjtjük, no meg a határon túli és a diaszpóra magyar online tartalmait. Minden egyes weboldal minden pillanatának állapotát természetesen lehetetlen rögzíteni. Van egy robotunk, amely évente kétszer „végigszántja”, learatja a „.hu”-s felületeket, és minden egyes weboldal akkori állapotát lementi. Így mindegyikről van látleletünk az év első és második feléből.

A robot említésekor felmerült bennem, hogy a mesterséges intelligencia mennyiben tud segíteni?  

A mesterséges intelligenciát a munkafolyamat több pontján lehet alkalmazni, például az automatikus nyelvfelismerés, a témamodellezés vagy akár a képfelismerés terén, a szolgáltatási oldal felől pedig az automatikus tárgyszavazás hozhat nagy előrelépést.  Folyamatban van annak az új módszertannak a kidolgozása, amely az eddigi webarchiválási tevékenységet gépi eszközökkel támogatja, illetve most kezdődött meg az automatikus tárgyszavazáshoz szükséges tanítókorpusz építése. Mindezekkel várhatóan a releváns, learatott tartalmak mennyisége és fellelhetősége is meg fog ugrani. Más területen is innovatív kezdeményezéseink vannak: az első publikus magyar nyelvű gépi kézírásfelismerő modellt az OSZK szakemberei alkották meg idén nyáron. Itt egy olyan robotot használunk, amelynek meg kell tanítani, hogy az egyes kézírásminták milyen betűt, írásjelet takarnak. Minél több írásképre tanítjuk meg, annál biztosabban tud majd ismeretlen digitalizált kézírásos szövegeket felismerni. A jelenlegi modell több mint 90 százalékos pontossággal dolgozik.

Rózsa Dávid köszöntője az alapítói könyvszekrény előtt az Esszencia kiállítás megnyitóján
Fotó: Horváth Dániel

90 év feladata

Az eddig digitalizált anyagok a törzsgyűjtemény mekkora hányadát teszik ki, és mikorra lehet végezni a munkával?

Mondok egy első és második hallásra is döbbenetesnek tűnő adatot. A másod- és többespéldányokat is beleszámítva az OSZK teljes gyűjteménye körülbelül 900 millió oldal, amely évről évre milliókkal gyarapodik. Ehhez képest célozzuk meg az évi tízmillió digitalizált oldalt jövőre. De ez minden országban egy soha véget nem érő történet, ami alól csak nagyon kevés kivétel van. Például a norvégoknál, ahol a nemzeti könyvtár digitalizáló gyára egy hegy belsejében üzemel, és a teljes nemzeti írásbeliség könyvestül, folyóiratostul hozzáférhető. Igaz, jóval kisebb impresszumról van szó, mint a mi esetünkben.

Úgy tudom, hogy ideális esetben az OSZK-nak két nyomtatott és egy digitális példányt kellene kapnia minden most megjelenő könyvből. A nyomdák azonban ez utóbbit ritkán adják oda, inkább küldenek egy harmadik nyomtatott példányt. Így az új könyvek zömét is Önöknek kell digitalizálni.

Igen, a nyomdák általában inkább egy harmadik példányt küldenek, amelyet mi digitalizálunk. A fordítások esetében a külföldi kiadók egyszerűen nem engedik meg a digitális anyag átadását, de a magyar kiadók zöme is így tesz. Olyanra is van példánk, hogy a digitális verzió mellett pluszpéldányt kapunk az eredetiből is.

Az OSZK állományát az ilyen kötelespéldányok mellett milyen más módon gyarapítják?

A tavalyi minden idők legsikeresebb éve volt a vásárlás szempontjából; több mint 100 millió forintot fordítottunk állománygyarapításra. Ebben benne volt az ország egyik legnagyobb térkép-magángyűjteménye, amelyet azóta feldolgoztunk és digitalizáltunk, hamarosan pedig hozzáférhetővé is teszünk. Vettünk értékes szakkönyveket, külföldön megjelent magyar vonatkozású műveket. Az ilyen művek felderítése is feladatunk, de évtizedekig ez a tevékenység is akadozott. Jelen vagyunk az aukciókon, de persze sokszor elviszik előlünk az értékes darabokat. Ilyenkor lehetőségünk van arra, hogy védési eljárást indítsunk, s így nyomon követhessük az adott dokumentum további sorsát, és megakadályozzuk az országból való kivitelét. Évszázados hagyományai vannak a nemzetközi cserének: több mint négyszáz külföldi cserepartnerrel állunk kapcsolatban. Végül kapunk ajándékba hagyatékból is könyveket, és időnként e forrásból is ritkaságokra bukkanunk. A Mikes Kelemen-program tíz éve alatt számos hiánypótló dokumentum érkezett haza a diaszpórából.

Amikor jövő tavasszal kész lesz az épülő piliscsabai raktáruk, mi kerül oda, mi marad a Várban és az egyéb külső raktárakban?

Ha minden jól alakul, Piliscsaba erre az évszázadra megoldja a raktározás kérdését, és nem lesz szükségünk az egyéb külső raktárakra. A szokásos évi gyarapodással számolva az új és teljesen korszerű raktárban több mint 90 folyókilométernyi helyünk lesz, miközben a mostani állomány 120 folyókilométert tesz ki. 1952 óta minden megjelent könyvből két példányt kapunk, ebből az egyiket archiválási célból örökre félretesszük. Ezeket az úgynevezett „vaspéldányokat” nem adjuk kézbe soha, s ezek kerülnek Piliscsabára. A Várban maradnak a szolgáltatási példányok, valamint az összes különleges könyv és dokumentum.

A költségvetésnek tavaly a kedvezményezettjei voltak. Az idei rezsiemelkedés hogyan érinti Önöket?

A válaszhoz 2020-ig ugrom vissza az időben. 2020 őszén a közalkalmazotti jogviszonyról a munkaviszonyra történő átállás során a munkatársak majd’ 90 százalékának 21 százalékos béremelést tudtunk adni. Tavaly pedig, amikor a kormány döntésének köszönhetően az Ön által is említett többletforráshoz jutottunk a többi kultúrstratégiai intézménnyel együtt, újabb 22 százalékot emeltünk a béreken. Így a könyvtárszakmai munkakörökben ma átlagosan 56 százalékkal keresnek többet a kollégák, mint két éve. A 2017 és 2021 között lezajlott infrastruktúrafejlesztési nagyprojekt kapcsán is emelkedett a költségvetésünk. Az elmúlt évek felújításainak és a takarékossági intézkedéseknek köszönhetően az októberi energiafogyasztási adataink jelentősen alacsonyabbak, mint az előző években. A felújított bölcsészettudományi olvasóteremben és kiállítási terekben 80 százalékkal kevesebb villamos energiát használunk fel, mint korábban.

A felújított és energiatakarékos bölcsészettudományi olvasóterem
Fotó: Horváth Dániel

Hogyan változott a látogatói létszám?

Bár az utóbbi húsz évben országosan is csökkent a könyvtárba járók száma, azért a lakosság 13 százaléka még mindig könyvtárhasználó. A csökkenést a nemzeti könyvtárban is tapasztaljuk.  Ennek több oka van; az egyik, hogy a kölcsönzési lehetőség nélküli helyben olvasás világszerte egyre kevesebb felhasználót vonz a könyvtárakba. Nyílt napokkal, olvasóbarát fejlesztésekkel szeretnénk a trendet megfordítani. Amikor csak lehet, nyitva tartunk; december végén is várjuk az olvasókat. Egészen más a helyzet online tartalomszolgáltató felületeinken, ahol látogatóink száma a járvány alatt másfélszeresére nőtt, s azóta is nő. Naponta több tízezren kattintanak a MEK és a Hungaricana honlapjára.

Hogyan képzeli el az intézményt tíz év múlva?

Olyan, az elefántcsonttoronyban töltött évtizedeket végleg maga mögött hagyó, élő és nyitott könyvtárként, amely a teljes lakosságot, minden nemzettársunkat és a könyvtári rendszert ellátja szolgáltatásaival, s amelynek innovációira nemzetközi szinten is odafigyelnek. Ahová szívesen jön be olvasni, kutatni, az itt őrzött kultúrkincseket megismerni, vagy csak kikapcsolódni minden korosztály, s ahol rendszeresen megtelnek a széksorok a programokon. Bízom benne, hogy mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy a következő évtizedben Magyarország ott legyen a legtöbbet olvasó európai nemzetek között.