Rendkívüli űrtávcsövek vannak Chilében, méghozzá európai kézben

A filozófia fegyelmezett gondolkozásra tanít, így jön az üzleti siker
2022-05-15
Akik megteremtik Magyarországon a kultúra új színtereit
2022-05-17
Show all

Rendkívüli űrtávcsövek vannak Chilében, méghozzá európai kézben

Napjainkra a technológia fejlettsége révén egymást követik az újabbnál újabb csillagászati felfedezések. Ennek a dinamikusan modernizálódó tudományterületnek az egyik legnagyobb központja mégis egy fejlődő országban található. Kevésbé gazdasági, inkább földrajzi okokkal magyarázható, hogy az asztronómiai műszerek krémje a Föld e távoli szegletébe költözött.

Chile, amely a világ országai közül észak-déli kiterjedését tekintve a legnagyobb, Dél-Amerika csendes-óceáni partvidékén, az Andok nyugati oldalán helyezkedik el. Óceánközeli fekvése ideális a halászat és a turizmus számára, magashegységi régiói pedig számos kutatás fontos helyszínét jelentik.

Azon túl, hogy innen az európai szakemberek is hozzáférhetnek a déli égbolthoz, további érvként szólt még e térség kiválasztása mellett a viszonylag nagy tengerszint feletti magasság, valamint az extrém csekély páratartalom (az éves csapadékmennyiség mindössze pár milliméter, vagy még annyi sem), amely a felhőnélküli égbolt miatt a csillagászati megfigyeléseket mind infravörös, mind látható tartományban szinte zavartalanná teszi.  A kiemelkedő jelentőségű Európai Uniós kormányközi tudományos és technológiai szervezet, az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory, ESO) páratlan távcsőarzenállal rendelkezik, mely épp Chilében működik. Ennek fontos része egy páratlanul egyedi fejlesztés, az 1989-ben üzembe helyezett, 3,5 méteres Új Technológiájú Távcső (New Technology Telescope), mely új utat tört a csillagvizsgáló műszerek tervezésben, valamint ez rendelkezett a világon elsőként számítógép által irányított tükörrel, egy olyan technikával, amelyet az ESO fejlesztett ki, és az azóta létesített óriástávcsövek nagy része is ezt a módszert alkalmazza.

A szervezet és a berendezések nélkülözhetetlen szerepét hangsúlyozza az a minden évben érkező, nagyjából kétezer kutatási pályázat, vagyis igény a távcsövek használatára, mely körülbelül ötszörös túljelentkezést mutat a távcsövek észlelési idejéhez képest.

Fantáziakép az ELT hatalmas kupolájáról és a benne lévő gigatükörről

Fantáziakép az ELT hatalmas kupolájáról és a benne lévő gigatükörről
Forrás: ESO

A hatalmas teleszkópok szuperszámítógépei gőzerővel dolgoznak az óriási mennyiségű adat feldolgozásán, ennek köszönhetően tudományos archívumuk jelenleg már 1,5 millió felvételt tartalmaz. Ez közel 30 millió ezeroldalas könyvnek feleltethető meg, ami több mint 1000 kilométernyi könyvespolcot töltene meg.

A Nagyon nagytól a Rendkívül nagyig

Mielőtt kitérnénk a méretekre, fontos tisztázni egy alapvető különbséget távcső és távcső között. Nevezetesen, hogy optikai, vagy nem optikai elven működnek-e. Az optikai távcsövek a látható fény tartományába eső elektromágneses sugárzást gyűjtik össze lencsékkel (refraktorok; refrakció = fénytörés), vagy tükrökkel (reflektorok; reflexió = fényvisszaverődés), míg a nem optikai távcsövek a szemünknek láthatatlan sugárzások (infravörös, rádió, röntgen, gamma) észlelésére szolgálnak.

Ez alapján jelenleg a legnagyobb optikai távcső(hálózat) az úgynevezett Nagyon Nagy Távcső (Very Large Telescope, VLT), amely mostani állás szerint – szomszédos vetélytársát már építik – az európai csillagászat zászlóshajója. A rendkívül összetett berendezés a világ egyik legszárazabb vidékén, az Atacama-sivatagban, a Cerro Paranal hegy több mint 2600 méteres tengerszint feletti magasságában lévő megfigyelőállomásán található. Az obszervatórium 1998 és 2001 között épült, illetve kezdte meg tevékenységét, azóta pedig már a legkorszerűbb, látható észlelési tartományban működő csillagvizsgálóvá fejlesztették.

Az itt található négy, darabonként 8,2 méter tükörátmérőjű távcsővel – amelyek egyenként is a világ legnagyobbjai közé tartoznak – együttesen még a szabad szemmel látható égitestek több milliárdszor halványabb társait is nyomon lehet követni. Képességeit tekintve számos olyan felfedezés kapcsolódik hozzá, amelyben övé az elsőség. Például ez a műszer készítette az első közvetlen felvételt egy bolygónak vélt, Naprendszeren kívüli égitestről. Ezen kívül a Tejútrendszer középpontjában lévő szupernagy tömegű fekete lyuk körüli csillagok mozgásának követése, és az addigi legtávolabbi gamma-villanás utófényének észlelése is elévülhetetlen érdemei között szerepel.

A már említett, házon belüli (szintén az ESO egy másik, az Atacama sivatagban az előzőtől némileg távolabb fekvő, Cerro Armazones nevű telepén épülő) kihívót azonban még ennél is nagyobb mérföldkövek elérésének lehetősége övezi.

A VLT felvétele a bolygónak vélt Naprendszeren kívüli égitestről

A VLT felvétele a bolygónak vélt Naprendszeren kívüli égitestről (a kép bal alsó részén)
Forrás: ESO

A Rendkívül Nagy Távcső (Extremely Large Telescope, ELT) 39 méteres! tükörátmérőjével a „legnagyobb égre néző szem” képzeletbeli címére pályázik. Bár a fejlesztés halad, az első méréseket 2027-re tervezik. A céldátumot a világjárvány már eleve befolyásolta, most pedig előfordulhat, hogy a napjainkban Európát sújtó gazdasági válság és a keleti határainál dúló háború némileg tovább hátráltatja majd a folyamatot. Erről azonban bármilyen tényleges információt cikkünk megjelenéséig nem közöltek.

(Rádió)Hullámlovagok

Ha már a legeknél tartunk, a legnagyobb infrastruktúrával rendelkező obszervatórium az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) rádiótávcső(hálózat), ugyancsak az Atacama-sivatagban, a Llano de Chajnantor fennsíkon. (Utóbbi helyszínen található még egy elsősorban finn-német használatú ESO-teleszkóp, az APEX is.)

Az ALMA rádiótávcső-rendszer parabolaantennái közül néhány a Chajnantor fennsíkon

Az ALMA rádiótávcső-rendszer parabolaantennái közül néhány a Chajnantor fennsíkon
Forrás: ESO

A 66 darab, 7 és 12 méter átmérőjű parabolaantennát számláló rendszer tengerszint feletti magasságát tekintve is rekorder, 5000 méteres elhelyezkedésével a világ egyik legmagasabban lévő csillagászati megfigyelőállomása. Mindemellett pedig ez a legnagyobb nemzetközi összefogással létesült és működő földfelszíni csillagászati projekt a bolygón, az ESO tagállamain kívül az Egyesült Államok, Japán, Kanada, Tajvan és Dél-Korea, valamint természetesen a Chilei Köztársaság részvételével.

Legnagyobb érdemei közül a protoplanetáris korongok – fiatal csillagok körüli, gázokból és szilárd részecskékből álló anyagszerkezet – terén végzett korszakalkotó megfigyelések emelhetők ki, melyekkel sikerült pontosítani a korábbi bolygókeletkezési elméleteket. Ezen felül a messzi csillagrendszerek imént említetthez hasonló korongszerkezeteiben az élet kialakulásának fontos előfeltételét jelentő, összetett, szén alapú szerves molekulák jelenlétére utaló nyomokat is észlelt.

Planétavadászat

Ha már távoli rendszerek, nem feledkezhetünk meg a szintén az ESO állományába tartozó, a világ egyik legkiválóbb exobolygóvadászának számító 3,6 méteres tükörátmérőjű, 2300 méter tengerszint feletti magasságban, a korábbi helyszínektől jóval délebbre lévő La Silla Obszervatórium távcsövéről sem, amely egyedi sikereit egyik igen fejlett műszerének, a HARPS (High Accuracy Radial velocity Planet Searcher) spektrográf – színképek felvételére alkalmas eszköz – egyedülálló pontosságának köszönheti.

Napjainkig több tucat exobolygót derítettek fel a berendezés segítségével, melyek közül néhány több bolygós rendszer részét is képezi, ráadásul ezek között csillaguk lakhatási zónájában keringő, azaz a Földhöz hasonló kőzetbolygó is található.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.