Szabadalmi trollok áldozatává válik a génszerkesztés?

Először találtak kvazárhoz hasonlatos ultraibolya fényű galaxist
2020-09-29
Nem fogja eltenni vitatott műtárgyait a British Museum
2020-09-30
Show all

Szabadalmi trollok áldozatává válik a génszerkesztés?

A génszerkesztésnek nevezett eljárás (pontosabban a CRISPR-Cas9 enzimrendszer használata) forradalmasította a laboratóriumi genetikai manipulációt, a technológia mezőgazdasági, orvostudományi és alapkutatási jelentősége jelenleg még felmérhetetlen. Meg is indult a harc az eljárás szabadalmaztatásáért, az újra és újra fellángoló küzdelemben a felek felváltva nyernek csatákat. A háború azonban még korántsem dőlt el – bár a végső vesztesek nagy bizonyosággal mi mindannyian leszünk.

A CRISPR technológia az eddig felfedezett legprecízebb génmanipulációs eszközt adta a molekuláris biológusok, illetve a géntechnológusok kezébe. Általa elméletileg teljes pontossággal meg lehet szabni, hogy a genom mely szakaszát, pontosan mely DNS építőkövet, nukleotidot akarjuk lecserélni és mire. Sőt, nemcsak meghatározott génszakaszokat lehet kimetszeni, illetve beilleszteni segítségével a DNS-be, de a gének expressziós (kifejeződési) mintázatát is meg lehet ily módon változtatni, magyarán azt, hogy melyik gén mikor kezdje kifejteni a hatását és az milyen legyen.

Bár a CRIPR sok alkalmazása még igencsak kísérleti fázisban van, az eddigi vizsgálatok is megmutatták már, hogy a technológia felhasználási módjai milyen elképesztően sokféle területre terjednek ki, és azt is, hogy esetenként bizony ellentmondásos a megítélésük. Egy nemzetközi szakértői bizottság nemrégiben publikált egy jelentést, amelyben azt állapították meg, hogy az emberi embriók génszerkesztése még messze nem érte el azt a fejlettségi és biztonságossági szintet, amelyet a klinikai alkalmazás megkívánna. E jelentést az tette szükségessé, hogy tavaly Kínában egy (a hivatalos álláspont szerint) renegát genetikus már megváltoztatta CRISPR-ral egy embrió ikerpár genomját.

Génollóval allergiamentes mogyoró, vagy gluténmentes búza

A legtöbb génszerkesztési kísérlet azonban kifejezetten méltánylandó célok érdekében történik. Sok kutatócsoport igyekszik génszerkesztéssel megváltoztatni a mezőgazdasági haszonnövények és -állatok tulajdonságait. A módosított fajták jobban képesek ellenállni a változóban lévő éghajlat viszontagságainak, illetve egyes esetekben egészségi hatásaik is eltérők. Elképzelhető például, hogy génszerkesztéssel inaktiválni lehet az allergiát okozó fehérjéket a tojásban vagy a mogyoróban. Nem látszik elvi akadálya annak sem, hogy gluténmentes búzát vagy koffeinmentes kávét hozzunk létre. Mások a génszerekesztett algákkal igyekeznek több biodízelt termeltetni, illetve betegségterjesztő rovarokat próbálnak sterilizálni.

A CRISPR technológia európai alkalmazása az alapkutatáson kívül azonban nem akadályoktól mentes vállalkozás, mivel az Európai Unió hatályos jogszabályai jelenleg egy kalap alá veszik a génszerkesztést a „hagyományos” GMO-kkal, ami nagy általánosságban tiltást jelent. A kritikusok szerint ez azért idejétmúlt szabályozás, mert eszerint a génszerkesztett organizmusokat ugyanúgy kezelik, mint azokat, amelyekbe egy másik faj génjeit ültetik, rendszerint a gént hordozó „víruspostás”, úgynevezett vektor segítségével. Holott itt sem másik fajból származó génekről, sem meglehetősen pontatlanul dolgozó vírusokról nincs szó. Ehhez képest a korábban már megszokott mesterséges mutációt indukáló technológiák (amikor például besugárzással váltják ki – persze teljesen véletlenszerűen – a DNS megváltozását), a génmódosításhoz képest egészen szabadon folytathatók.

Mindebből egyértelmű, hogy a CRISPR jelentősége jóval túlmutat a puszta alapkutatáson, az alkalmazásával így potenciálisan rengeteg pénzt lehet keresni. A rendkívül sok tudományágra és ipari alkalmazásra kiterjedő lehetőségek egyúttal azt is jelentik, hogy a technológiával kapcsolatos fejlesztések szabadalmaztathatósága is változatos – és sok ellentmondásra, bizonytalanságra és vitára ad alkalmat.

Két fő háborús koalíció harcol a szabadalmakért

Bár a génszerkesztés lassan a világ sok molekuláris genetikai laborjában a mindennapi rutin része lesz, továbbra sem dőlt el a kérdés, hogy kinek a szellemi tulajdona, illetve birtokolhatja-e bárki is a kifejlesztéséhez kapcsolódó szabadalmakat. Alapvetően két háborús koalíció harcol egymással immár évek óta a CRISPR tulajdonjogáért: a Kaliforniai Egyetem (szövetségben a Bécsi és a svéd Umeå-i Egyetemekkel) és a Broad Kutatóintézet (karöltve a Harvarddal és az MIT-vel). Mindkét félnek vannak bejegyzett – és részben egymást ütő szabadalmai, az objektív elemzők pedig nem képesek egyértelműen igazat adni egyik félnek sem. Emiatt nagy valószínűséggel a pereskedés még a végtelenségig folyhat, és elképzelhetetlen, hogy mindenki számára elfogadható eredmény szülessen.

De ne rohanjunk ennyire előre. Nézzük, hogy mi is a háború tárgya, miért olyan értékes a CRISPR? Ezek a génszakaszok egyes baktériumok vírus elleni védekezőrendszerének központi elemét adják. A benne helyet foglaló ismétlődő aminosav-kapcsolódások (szekvenciák) vírusfertőzés esetén RNS-sé íródnak át, majd Cas nevű enzimekhez kötődnek. Az így létrejött nukleinsav-fehérje komplex a vírus örökítőanyagának specifikus pontjához kötődik, majd ott a Cas enzim elmetszi a genomot (ezért is nevezték az eszközt korábban molekuláris ollónak), ezzel gyakorlatilag működésképtelenné téve a vírust.

A CRISPR komplexet már a nyolcvanas években felfedezték japán kutatók, a biotechnológiai jelentősége csak az elmúlt évtizedben vált nyilvánvalóvá: a komplex szerkezetét, szekvenciáját változtatva bármely génszakaszhoz kapcsolódni tud, ahol a kívánt módosítást hajtja végre. Általánosan elfogadott, hogy a technológiát génmanipulációra először egy 2012-es Science cikkben alkalmazták a Kaliforniai Egyetem vezette háborúzó koalíció tagjai, Martin Jinek vezetésével. Vagyis egyértelmű, hogy övék a technológia szellemi tulajdonjoga, nem?

Hát nagyon nem, ugyanis ettől a pillanattól kezdve számos kutatócsoport egymással párhuzamosan, egymástól többé-kevésbé függetlenül kezdte fejleszteni az eljárást, és igyekezett minden apró finomítás tulajdonjogát szabadalmakkal körülbástyázni. A dolgot csak bonyolítja, hogy a felek egyszerre számos hadszíntéren, sok ország bíróságain és szabadalmi hivatalaiban küzdenek egymással a génszerkesztés tulajdonjogáért. Mivel az országok szabadalmi jogszabályai eltérnek egymástól, a felek esélyei sem ugyanolyanok mindenhol.

Hónapokkal a széles körben Jinek-cikként ismertté vált tanulmány megjelenése előtt a Kaliforniai Egyetem szabadalmi védelmet kért a technológiára. Nem sokkal később a Broad Intézet több specifikus szabadalmat jelentett be a génszerkesztés emlősgenomot illető felhasználására. Bár ők később nyújtották be az igényt, plusz pénzt fizettek azért, hogy az ő kérvényüket gyorsabban bírálják el, így hamarabb kapták meg a szabadalmat. Ráadásul ők részletesen leírták, hogy hogyan kell gént szerkeszteni a sejtmaggal rendelkező, fejlettebb eukarióta sejtben, míg a Kaliforniai Egyetem szabadalma az evolúciós ranglétrán fejletlenebb, sejtmagnélküli prokarióta baktériumokra vonatkozott, és meglehetősen sematikus leírást tartalmazott.

Kétséges a győzelem, közben Kína saját zsebre játszik

A Kaliforniai Egyetem az ezt követő pereskedés során végig azzal érvelt, hogy mindenki számára egyértelmű, hogy ha a technológia működik a prokariótákon, akkor eukarióta sejten is működni fog, vagyis a Broad Intézet szabadalmában nem volt semmi invenció. Tehát azt érvényteleníteni kell. Az ellenfél viszont azzal érvel, hogy a Kaliforniai Egyetem szabadalma nem volt elég részletes ahhoz, hogy annak alapján egy hozzáértő személy végre tudja hajtani a génszerkesztést, tehát azt kell érvényteleníteni.

Az első szabadalmakat még a régi amerikai szabadalmi rendszerben adták be, amely a feltalálás elsőbbségét tekintette perdöntőnek. Egy évvel később megváltoztatták a szabadalmi törvényt, és most már a benyújtás elsőbbségét tekintik irányadónak. Azóta az amerikai szabadalmi hivatal szabadalmak sokaságát ítélte meg mindkét félnek, de a fő kérdést mindez nem döntötte el: kinek a szellemi tulajdona a CRISPR?

Az elmúlt években a Broad Intézet sikeresen érvelt amellett, hogy az ő fejlesztései függetlenek az eredeti CRISPR-tól, így önállóan is szabadalmaztathatók. Ezt a döntést megtámadta a Kaliforniai Egyetemen, de 2018-ban a feljebbviteli bíróság helybenhagyta. Egy évvel később azonban a szabadalmi hivatal saját, vitás eseteket vizsgáló bizottsága új eljárást kezdeményezett az ügyben, ami a mai napig tart. Közben, hogy a dolgok ne legyenek olyan egyszerűek, bejelentkezett egy harmadik szereplő is. A Merck német gyógyszercég Sigma-Aldrich nevű leányvállalata is bejelentette igényét a CRISPR-technológia bizonyos elemeinek szellemi tulajdonjogára, és azt kérte az amerikai szabadalmi hivataltól, hogy a másik két féllel együtt az ő igényüket is azonos módon bírálja el.

Így áll jelenleg az amerikai ügy. Európában a Broad Intézet kapta meg elsőként a CRISPR-t érintő legfontosabb szabadalmakat, de aztán ezeket sorra megtámadták, és többet valószínűleg vissza is fognak vonni, bár végleges döntés még nincs. A Broad Intézet szerint a veszélybe került szabadalmak nem érintik a technológia lényegi kérdéseit, tehát álláspontjuk szerint Európában továbbra is ők birtokolják a génszerkesztés alapvető szellemi jogait. A Kaliforniai Egyetem ezt természetesen nem így gondolja.

Az amerikai szabadalmi hivatal eddig már több mint 300 szabadalmat bocsátott ki, amelyek a CRISPR-ral kapcsolatosak, és az európai szabadalmi hivatal által kiadott szabadalmak száma is száz felett jár már. Eközben a biotechnológiában egyre erősebb Kínában a génszerkesztéssel kapcsolatos szabadalmak nagy többségét kínai igénylőknek ítélték. Végső győztest tehát még nem lehet hirdetni, és kétséges, hogy valaha is eldől majd a háború. Ez azért jelent problémát, mert a folytonos szabadalmi csatározások gátolják a technológia fejlesztését és minél hatékonyabb használatát, amely a kutatásokat is hátráltatja. Vagyis az egésznek a tudomány, és rajta keresztül az emberiség látja a kárát.

 

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?