„Kapaszkodj Dorothy, mert Kansas nem létezik többé” – hangzott el a ’90-es évek egyik legkultikusabb mozifilmjében. Ahogyan a főszereplő, Neo életét a Mátrix, úgy forgatta fel több csehországi település lakóinak mindennapjait is egy a térségünkben szokatlanul erős és nem túl gyakori természeti katasztrófa, a tornádó. De valóban ritka jelenségről beszélhetünk, és elvétve találkozunk csak ilyennel Európában, vagy ideje hozzájuk szoknunk, és felkészülnünk a következőkre?

Az Egyesült Államok lakossága már több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a forgószelek természetéről, és az ellenük való védekezésről (elbújni a pincébe). Nem véletlen a kultúrájukban betöltött szerepe sem, elég ha csak a felvezetőben már említett vidéki kislány történetére gondolunk. A nagy sikerű Óz, a csodák csodája (1939) című játékfilmben Kansas államon félelmetes erejű tornádó söpör végig. Dorothy, a főszereplő a katasztrófa után tér csak magához, egy rejtélyes, mesebeli helyen. Legalább ekkora misztikum övezte sokáig a tornádók keletkezési és működési elvét is.

Kavargó kavalkádok

Mostanra tudjuk, hogy egy forgószél kialakulása a meleg levegő függőleges feláramlásához köthető. Ezt meteorológus nyelven konvektív feláramlásnak hívják. Ehhez erőteljes napsütés és széljárás, valamint megfelelő domborzati viszonyok szükségesek. A magasban a meleg levegő lehűl, páratartalma kicsapódik, ennek hatására gomolyfelhőzet alakul ki. A felhő teteje és alja között létrejövő hőmérsékleti- és nyomáskülönbség miatt örvénylő mozgás indul be, amely ha elég nagy, földet is érhet. Ezt nevezzük tornádónak, a felszínt el nem érő képződményt pedig tubának.

Fotómontázs a Kansas államban 2016 nyarán lecsapó tornádókról (Forrás: Wikimedia)

E tulajdonságok és folyamatok ötvöződnek a tornádóképződés iskolapéldája, az Egyesült Államok esetében is. A közép-nyugati államokat (Texas, Oklahoma, Nebraska, Colorado, Dél-Dakota) érintő úgynevezett tornádófolyosó ad otthont ugyanis a legpusztítóbb forgószeleknek. Ez a térség ugyanis valóságos hadszíntér, észak és dél áll szemben, akárcsak az amerikai polgárháború idején. A Mexikói-öböl felől érkező, piros csapatokat (meleg, nedves légtömeg) a Sziklás-hegységből nagy sebességgel lefelé menetelő kék zászlóalj (hideg, száraz légtömeg) igyekszik feltartóztatni, pontosabban emelkedésre késztetni. Kellő magasságot elérve a már megismert módon megindul az úgynevezett szupercella (túlfejlett zivatarfelhő, zivatargóc) kialakulása, a tágas észak-déli síkvidék pedig nem állhatja útját egy heves összecsapásnak, ahol ezúttal ég és föld ütközik meg.

Égi világháború

Az imént felvázolt folyamatnak azonban sajnálatos módon az éghajlatváltozás, ennek részeként pedig a globális felmelegedés is hadat üzent, szép lassan az egész bolygót szükségállapotba taszítva. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) legújabb jelentése szerint az időjárás működésében fennálló rend borulni látszik, ugyanis a hőmérséklet alakulása szélsőségesebbé válik (például a sarkvidékek korábbinál erőteljesebb felmelegedése következtében). Emiatt a légköri nyomásviszonyok, ezen keresztül pedig az áramlási rendszerek megváltoznak, időnként kibillennek eredeti helyzetükből, olyan térségeket is elérve, amelyeket eddig kevésbé jellemzett extrém időjárás.

Európában ebből fakadóan ritkán fordulnak elő tornádók, és pusztító erejük is kisebb, mint az Egyesült Államokban, ám így is évente mintegy 600 esetet regisztrálnak. Ezért tűnhet szokatlannak, amikor olyan híreket olvastunk, hogy

Tornádó pusztított a Szlovákia és Csehország határánál fekvő Hodonín településen.

Június 24-én, csütörtökön a kora esti órákban csapott le a vihar, pusztító széltölcsérrel és nagyméretű jéggel. A másnapi jelentések szerint a tornádó mintegy 26 kilométer hosszan és 100-700 méteres szélességben rombolt és eközben hat települést érintett. Legkevesebb öten meghaltak, több mint 200 ember megsérült, és jelentős anyagi kár keletkezett. A szakértők úgy gondolják, hogy ereje a Fujita-skálán akár a 4-es fokozatot is elérhette.

Brutális életkép a csehországi forgószél pusztítása utáni állapotról (Forrás: Wikimedia)

Hogyan osztályozzuk a tornádókat? Theodore Fujita japán meteorológus az 1970-es években a szélerősség és a pusztítás mértéke alapján kidolgozott egy skálát, amelyet a 2000-es évek végén átdolgoztak ugyan (korrigálták), de máig az egyik legalkalmasabb mérce egy-egy forgószél erejének jellemzésére. A fokozatok 0-tól 5-ig terjednek, míg előbbi az orkán, utóbbi az istenek haragja jelzővel illethető.

Legutóbb két éve tomboltak nagyobb forgószelek az öreg kontinensen. Spanyolország déli részére egyenesen kettő is lecsapott, amelyek hatalmas mennyiségű csapadékkal, nyomában villámárvizekkel érkeztek meg. Előtte Luxemburgot és Romániát sem kímélte egy-egy kialakuló légörvény. A Kárpát-medencében több mint egy hónapja, Orosházára csapott le tornádó, F1-es erővel. Gyengének hangzik, de így is 138-177 kilométer/órás szélsebesség jellemzi, amely már alkalmas egy-egy háztető nem tervezett bontási munkálatait elkezdeni.

Hazai (fel)legek

Magyarország történetének a mérések kezdete óta az egyik legpusztítóbb tornádója 1924-ben, ugyanígy júniusban söpört végig Biatorbágytól egészen Vácig. Hetven kilométeres útja közben számos településen okozott károkat. A becslések szerint a lecsapó széltölcsér megközelítette a 350 kilométer/órás maximális szélsebességet, azaz a Csehországihoz hasonló F4-es értéket. Azóta sem tapasztaltunk hasonlót, de ha a szélsőségek ilyen mértékben szaporodnak, a jövőben nem szükséges újabb 100 évet várni egy-egy nagyobb erejű forgószélre.

Az 1924-es biatorbágyi tornádó útvonala… (Forrás: bicske.blog.hu)

Nálunk a Kárpátok és az Alpok kellő védelmet biztosítanak a forgószelekkel szemben, így jellemzően a legjobban az F0-ás és F1-es tornádók érzik magukat itt, ennél eggyel erősebb vihar is már ritka, ilyennek számított a 2010. augusztus 16-án, Mezőkövesden lecsapó tornádó, ahol a szélsebesség átlépte a 180 kilométer/órát. A jelenség észlelési gyakorisága az éghajlatváltozás gyorsaságához mérten így is magas, mivel a legtöbb ember már rendelkezik kamerával felszerelt mobiltelefonnal, amit a legkisebb esemény észlelésekor is rögtön képesek előkapni, és felvételt készíteni.

…és pusztítása egy korabeli újság fotóin (Forrás: Pinterest)

Milyen pazar videók születtek volna 1939. július 9-én Nagykanizsa közelében, ahol békaeső hullott a lakosság fejére. A szemtanúk mintegy 300 méter hosszú sávban láttak apró tüzesbékákat (vöröshasú unkákat) potyogni az égből. Időnként ugyanis előfordul, hogy a forgószél által felkapott tárgyak máshol érnek földet, ráirányítva a figyelmet egy a térségben ólálkodó széltölcsérre. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpán 1934-ben és 1942-ben például halesőt figyeltek meg. Az apró pikkelyeseket mindkét esetben a Tisza közeli öntésterületéről kaphatta fel a légörvény, és szórhatta szét a település közelében. Tornádótölcsért hazánkban először Sőregi János régésznek sikerült lefényképeznie (okostelefon híján kicsit nehezebben ment) 1938-ban a Szamosháton. A képeket a debreceni Déri Múzeum archívuma őrzi. Dorothyhoz hasonlóan a mi kultúránkban is felbukkan az időjárási jelenség, méghozzá Arany János jóvoltából. Legismertebb művében, a Toldiban ugyanis az első ének negyedik és ötödik versszakában a következő utalást találjuk:

[…] Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,

Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,

És az útat nyalja sebesen haladva,

Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?

Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,

Mely a hamvas útat véges-végig méri:

Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,

Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.[…]

Fedezékbe!

Általában a higgadtság a kulcs a túléléshez, így csak a következő tényezők együtt állásakor kezdjünk el pánikba esni, akarom mondani menekülni: (1) olykor zöldes árnyalatot öltő, falszerű gomolyfelhőzet; (2) eső nélkül jelentkező, nagyméretű jégzápor; (3) hirtelen szélcsendet követő, tehervonatra emlékeztető robaj. De mégis hová menjünk, ha ezt mind igazoltuk? Tornádó esetén (bár egyéb más vészhelyzet esetén is) a legfontosabb szabály, hogy minél távolabb a bajtól. Persze a szélörvény képes a gyors irányváltoztatásra, mindig figyeljük meg, merre halad. Ha nem mozdul, akkor lehet, hogy egyenesen felénk tart, és érdemes fedezéket keresni. Legjobb a pince (a kockázatokról kérdezze az amerikai közép-nyugaton élő rokonát, ismerősét), de olyan helyiség is megteszi, ahol minél kevesebb ablak található, és attól is a lehető legtávolabbi sarokba húzódjunk. Szemet eltakarni!

Nyitókép forrása: prusi.blog.hu