Gőzerővel folytatódott a 2022-23-as téli szezonban a kárókatonák gyérítése. A hatalmas étvágyú kormoránok évek óta komoly gondot okoznak a halgazdaságoknak.

A természetes vizekben élő halak érdekében a Tisza-tavon 207 kárókatonát sikerült elejteni az engedéllyel rendelkező vadászoknak.

Bár a „vadászszezon” még tart, valószínűleg nem tudják elérni a tavalyi, 350-es kilőtt egyedszámot. A Magyarországon élő madárfajok túlnyomó többsége védett, kizárólag a jogszabályok adta szigorú keretek között lehet a riasztást, kivételesen a gyérítést engedélyezni. Szakembereket kerestünk meg, akik érdekes tényeket meséltek a tudás.hu olvasóinak a különös madarak életmódjáról és a velük való harmonikus együttélés lehetőségéről.

Nincs „jó” vagy „rossz” élőlény

Károssá és hasznossá az emberre nézve a madarat csak az ember maga teszi akkor, amikor feltöri a gyepet, és beveti oly maggal, mely tömeges termést ad, olyant, amely madártáplálék is; vagy kertet, szőlőt állít oda, ahol azelőtt nem volt.

(Herman Ottó, 1901.)

Lovászi Péter biológus szerint Hermann Ottó ma is időszerű gondolata nyomán kellene elindulnunk. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület vezetőségi tagja úgy véli, a növekvő GDP mindenhatósága helyett ember és állat viszonyának újra gondolása segíthetne egy egészségesebb jövőkép felvázolásában.

Kicsik és nagyok

A nagy kárókatona rendkívül élelmes és tanulékony madár, a gázágyús riasztást megszokja, a fegyverrel őrzött területeket kerüli. Vadászati módja is különleges, hosszú időre és mélyre tud merülni, csapatban terelni tudja a halakat, igen hatékony halász

mesélt Lovászi Péter a tudás.hu-nak

Az ökológus hozzátette, a faj a hazai madárfauna őshonos tagja, de a folyószabályozások és az üldöztetés hatására a 20. század első felében már nem költött. 1947-ben jelent meg újra a Kis-Balatonon, az ezredfordulóra 3500 párra nőtt a hazai költőállomány, jelenleg ennek a fele.

A szakember úgy véli, a nagy kárókatona a hajdani mocsárvilág eltűnésének, a halastavak megjelenésének a tünete – és egyben áldozata is.

Két kárókatona-faj él Magyarországon: a nagy kárókatona, Phalacrocorax carbo tudományos nevű faj, illetve a kis kárókatona (Microcarbo pygmaeus). A nagy kárókatona jelentős állományai élnek Európa atlanti partvidékein és a Balti-tenger mentén, pár évtizede nagy számban vonultak át, főleg októberben a Kárpát-medencén.

A klímaváltozás miatt ez megváltozott, az őszi csúcs időben széthúzódott, egyszerre kevesebb madár van jelen, ám a vizek befagyásának elmaradásával mára jellemző egy áttelelő állomány, főként a Balatonon és a Dunán. A halastavakról áttevődött a kárókatona nyomása a telelő természetesvízi halállományokra, részben a védett fajokra is

sorolta a szakember

A kis kárókatona a Balkántól a Közel-Keletig előforduló, sokkal ritkább madárfaj. Magyarországon pár évtizede van jelen, kis számban költ is, az enyhülő teleknek köszönhetően egyre inkább áttelel.

Elhagyják a természetes élőhelyüket

A halakat a mélyben is követő, jól úszó nagy kárókatona érzékeny gazdasági veszteséget okozhat a halastavakban, horgászvizeken. Az ökológusok a természetet és az ember alkotta világot egy bonyolult, összefonódó rendszerként szemlélik, ennek a működését szeretnének megismerni és a hosszú távú működőképességét fenntartani.

Lovászi szerint a kárókatona-ügy inkább egy tünet: az ember térfoglalásával csökken a természet tere és néhány faj állományának egy része a mesterséges élőhelyekre költözik. A rendszeres etetéssel nagy halmennyiséget eltartó halastavak, horgásztavak pedig terített asztalt jelentenek a halfogyasztó madaraknak.

Ha a természetet, mint önszabályozó rendszert vesszük alapul, nem kellene elsőbbséget tenni fajok vagy fajcsoportok között. Ugyanúgy, ahogy egy autóban sem mondjuk azt, hogy a kormány vagy a fék fontosabb, mert mind a kettő szükséges a normális működéshez. Sajnos manapság szembesülünk olyan esetekkel, amikor a korábban sikeres fajok állománya lecsökken az emberi ténykedés miatt, és a természetvédelem sem tudja, melyik ujjába harapjon

fogalmazott a madárbarát

A természetvédő kiemelte, a jelenlegi környezetben nem lehet mindenkinek jó megoldást találni, csak tüneti kezelést. A kárókatonák gyérítése is egy tüneti kezelés. A kárókatona is szívesebben élne a zavartalan mocsárvilágban, ahol senkit sem érdekelne, mennyi halat eszik, mert a halak is tudnának szaporodni.

Szigorú a szabályozás

A mintegy tucatnyi apróvadfaj (például fácán, tőkés réce, dolmányos varjú, szarka, szajkó) állománya a vadászati szabályok keretei közt szabályozható. A nagy kárókatona néhány speciális esetben, például védett és Natura 2000 területeken kívül, halastavakon, nem költési időszakban riasztható, gyéríthető. A természetvédelmi hatóság engedélyezheti a védett területeken is a gyérítést, ha annak kármegelőzési célja van és nem jár más védett érték zavarásával, károsításával.

Lovászi Péter szerint a magyar hatóságok sok mindent kell mérlegeljenek, de alapvetően érzik a kárókatonakérdés súlyát.

Talán a hatóságok és a halgazdálkodók közti kommunikáció hiánya is okoz feszültséget, kevéssé ismerik egymás észjárását, logikáját, kényszerpályáit. Itt kell megemlíteni, hogy természetvédőként élesen elválasztjuk a csökkenő költőállomány egyedeit, amelyek költés után ráadásul hamar elvonulnak tőlünk, a stabil balti állományból érkező egyedektől. A hazai állomány pillanatnyilag védelemre szorul, az átvonuló-áttelelő állomány viszont nem veszélyeztetett.

Bár egységes “hivatalos” álláspont nincs megfogalmazva, a madarász azt tapasztalja, minden józan természetvédő elfogadja, hogy a halgazdálkodók, horgászok jogosan féltik és szeretnék megvédeni a saját munkájuk eredményét.

Falánk ragadozók a horgászparadicsomban

A Tisza-tó elárasztása előtt az egész terület ártér volt, a kormoránok már akkor is jelen voltak, de jóval kisebb számban. A védelem és az élőhelyi változások kedvező alakulása következtében a fészkelő állomány növekedésnek indult.

A kormoránok „károkozása” a Tisza-tavon az elmúlt két évtizedben vált olyan mértékűvé, hogy elkerülhetetlenné vált az emberi beavatkozás. Társaságunk 2011 óta végez riasztást, tíz éve gyérítést is. Évente 300-400 egyedet ejtünk el, az idei télen eddig 207 madár esett el

mondta Juhász Máté ökológus

A Tisza-tavi Sporthorgász K. N. Kft. munkatársa hozzátette, nekik, mint halgazdálkodóknak a hal védelme az elsődleges. A halak éppúgy megérdemlik a védelmet, mint a madarak, legyen szó gazdaságilag jelentős vagy fokozottan védett fajról.

Télen a halak rajokba tömörülve igyekeznek átvészelni a zord évszakot, azonban a Tisza-tavon az ilyenkor szokásos alacsonyabb üzemi vízszint miatt sok esetben még kisebb területen koncentrálódnak. A kárókatonák az elfogyasztott halon túl többszörös kárt okoznak a telelő halállomány zavarásával, sebzésével. A fenti tényezők egy a halak számára olyan halálos kombinációt eredményeznek, amely elleni védekezés megkerülhetetlen a halgazdálkodó részéről.

Segítenek a törpeharcsák elleni harcban

Kezdeti próbálkozásaink csak a riasztásra korlátozódtak, ennek alacsony hatékonysága miatt kezdtük el a lőfegyveres gyérítést. Mivel intelligens faj, a védekezésnek csak úgy van érdemi hatása, ha folyamatosan, évről-évre ismétlődik a kritikus időszakokban

vette át a szót Papp Gábor, aki szintén a társaság munkatársa.

Az ökológus kiemelte, nyitottak az új módszerekre, de a halastavakon használható madárháló vagy akár a hangágyú ebben az esetben nem alkalmazható.

A leghatékonyabb mód továbbra is a fegyveres riasztás és gyérítés, de sokat javítana a helyzeten, ha a téli, legalacsonyabb vízszint legalább 20 centiméterrel magasabb lenne.

A Tiszavalki-medencében egy „vegyes gémtelep” a legfontosabb ívóhelyeink közelében van, és bár a fészkelőállomány döntő többsége nagy kárókatona, a védett fajokra való tekintettel itt semmilyen zavarás nem történik. Más esetben előfordulhat, hogy a kormoránok olyan helyen táplálkoznak, ahol főleg az idegenhonos törpeharcsát zsákmányolják nagy mennyiségben. Ilyenkor a falánk madarak hasznot is hajtanak és jól is laknak. Természetesen nem ezeken a helyeken gyérítjük őket

hangsúlyozta a szakember.

A helyzet megoldása nem könnyű – az emberi társadalom bálványként tekint a növekvő GDP-re, senki sem szeretne a kényelemről lemondani. A szakemberek szerint modern technológiákkal és tudatos vásárlással hatékonyan csökkenthető a természetre nehezedő nyomás. Ha ezt megértjük, talán másként tudunk tekinteni a kárókatonákra is, megtaláljuk és megteremtjük a helyüket magunk körül.