A diabétesz eredményes kezeléséhez nélkülözhetetlen a beteg együttműködése – mondta a tudas.hu-nak Dr. Bibok György diabetológus. A Cukorbetegközpont orvosával a kezelés korszerű módjairól, az „okosdiabetológiáról”, a szakmán belüli vitákról és az egészséges életmód fontosságáról is beszélgettünk.

Dr. Bibok György

Annak ellenére, hogy a cukorbetegség immár népbetegségnek tekinthető, még az érintettek közül sincsenek sokan tisztában ennek a betegségnek a hátterével. Tisztázna néhány alapvető fogalmat?

Azt nyilván sokan tudják, hogy a cukor energiát ad a szervezet működéséhez. A cukrot pedig a vérből a hasnyálmirigy által termelt hormon, az inzulin juttatja el a szövetekhez. Cukorbetegségről akkor beszélünk, ha ez a folyamat megbomlik, mondjuk azért, mert egyáltalán nincs, vagy nincs elegendő inzulin a szervezetben, illetve, ha az inzulin nem tudja kifejteni a hatását a szöveteken. Ez utóbbi a sokat emlegetett inzulinrezisztencia. A megbomlott anyagcserefolyamat eredményeképpen túl sok cukor marad a vérben, így a vércukorszint megemelkedik.

Különféle értékek honosodtak meg a köztudatban, tulajdonképpen mennyi a normális vércukorszint?

A szervezet homeosztázisában, anyagcsere-egyensúlyában a cukor meghatározott tartományon belül kell, hogy maradjon. Ez a megfelelő tartomány 4 mmol/liter és 7,8 mmol/l között határozható meg, étkezéstől függően. Normális esetben az emberek hormonháztartása szigorúan ügyel erre, de túlsúly esetén, például, vagy, ha vannak olyan egyéb betegségek, amelyek sejtszinten vagy hormonszinten rontják az anyagcserét, akkor nem tud megfelelő módon reagálni a szervezet, még ha van is elegendő inzulinja, akkor sem. Akkor be kell avatkozni, különben hosszabb távon súlyosan sérülnek az erek, az idegek.

Három láb

Úgy hallottam, hogy a szakmai berkekben már nem is 2-es típusú cukorbetegségnek nevezik a rendszerint késő felnőtt korban kialakuló diabéteszt, hanem az ereket, a szívet és a vesét pusztító komplex, félelmetes betegségnek.

Valóban rendkívül súlyosak a szövődmények. A diabétesz érrendszeri szövődményekhez, esetleg szívizom infarktushoz, stroke-hoz, a vese és a szem károsodásához, és az érszűkület vagy a fekélyesedés miatt akár a végtagok elvesztéséhez is vezethet. A 21. század abszurditásának mondható, hogy miközben forradalom zajlik a cukorbetegség kutatásában, és kezelésében, eddig soha nem látott elektronikus berendezéseket használhatunk és újabb és újabb gyógyszereket kísérleteznek ki a kutatók, addig az emberek a legalapvetőbb életmód szabályokat képtelenek megtanulni, és hosszú távon követni a mindennapjaikban, hogy megelőzzék, vagy ha már kialakult, akkor megfelelően kezeljék ezt a betegséget. Mert tény, hogy ma a cukorbetegek hat évvel korábban halnak meg, mint a nem cukorbetegek, és ebben döntő jelentősége van például a korai infarktusnak. A keringési zavar a végtagokban, vagy az agyi erek működésének zavara ugyanígy veszélyeztető tényező, különösen az ötvenéves kor felett. De sajnos egyre több fiatalnál is látunk komoly ér-elváltozásokat

És mit mond a modern diabetológia, hogyan lehet kezelni a 2-es típusú cukorbetegséget, hogy ezeket a szövődményeket meg lehessen előzni?

A modern diabetológia nem preferálja a kizárólagos gyógyszeres kezelést. A gyógyításnak három lába van: a helyes táplálkozás, vagyis a megfelelő diéta, az elégséges mozgás és a gyógyszeres kezelés. Konkrétan az említett 4-8 mmol/liter közötti céltartományra kellene törekedni.

E három láb közül melyiknek van a legnagyobb szerepe?

A helyes táplálkozás és a mozgás elsőrendű. Napi rendszeres mozgásra van szükség! A nagy izmokat megmozgatva elősegítjük, hogy a glükóz, vagyis a cukor felhasználódjon a szervezetben. A nagyon megerőltető formák kivételével bármilyen mozgás ajánlott, az életkortól és a körülményektől függően.  A séta, a biciklizés, az úszás és a torna szinte minden korban kivitelezhető, de egyénre szabottan mindenkinek megtalálható az izommunkával járó fizikai tevékenység, akár gyógytornász segítségével is. És tudomásul kell venni, hogy a gyógyszer nem helyettesíti sem a diétát, sem a mozgást.

Az emberek nem szeretnek kalóriákat méricskélni, és nincs idejük, türelmük rendszeresen sportolni.

De hiszen az életükről van szó! Bár ma már sokkal nagyobb teret nyert az egészséges táplálkozás népszerűsítése, a legtöbb ember még valóban nincs tisztában azzal, milyen fontos dologról van szó. Már az iskolában bele kellene vésni a gyerekekbe, hogy mi az egészséges a szervezetünk számára. Nekünk hosszú bélrendszerünk van, és ez leginkább a minél több zöldség fogyasztására kellene, hogy inspiráljon bennünket, mert a húsok a hosszú idő alatt olyan erjedésen mennek keresztül, ami nem előnyös. Ha túl sok zsírt, tésztát, pékárut fogyasztunk, akkor elhízunk, és károsodnak az erek. Viszont, ha kellő rostmennyiséget fogyasztunk, tehát sok zöldséget minden étkezéshez, az megfelelően feldolgozódik, és egészséges anyagcserét biztosít a számunkra. Méricskélni csak eleinte kell, később már csak ránéz az illető a krumpli- vagy rizsadagra, és pontosan tudja, hogy az megfelelő-e.

A bioritmus szerepe

Most jelent meg magyarul Satchin Panda Phd: A cirkadián diabéteszkód című könyve a Partvonal Kiadónál, amelyben a Salk Intézetnél dolgozó indiai-amerikai kutató a klinikai tapasztalatok alapján azt hangsúlyozza, hogy, ha az egyén megfigyeli a szervezetének a belső cirkadián ritmusát, vagyis a saját bioritmusát, és ahhoz igazítva, mindig a megfelelő időben táplálkozik, illetve mozog, akkor a vércukor értékeit kordában tudja tartani.

Egyetértek azzal, hogy a betegek sok mindent meg tudnak tapasztalni a saját szervezetük működéséről. Mindig az egyénre szabva kell megbeszélni, hogy mikor és mit egyenek, mikor mozogjanak, hogy a legjobban szolgálják a szervezetükben zajló folyamatokat. És van jelentősége a napszakra időzítésnek. Sokan nem szoktak reggelizni, például, én ezt nem tiltom, de javaslom, hogy egy kevés reggeli azért mégis legyen, mert bizonyított, hogy ez kedvező hormonális folyamatokat indít be és alacsonyabb lesz a vércukor érték. Reggel mindig inzulin-rezisztencia van, spontán is emelkedik a vércukor a felébredést követően, akkor is, ha nem eszik semmit az illető. Ennek ősi alapja van. Amikor még barlangban lakott az ember, fölébredt és meglátta, hogy ott a kardfogú tigris, el kellett szaladnia, különben elpusztult volna. Nem evett akkor semmit, hanem elrohant, de ehhez az energiát a májban raktározott cukor felszabadítása eredményezte. Ma mit csinálunk reggel? Megmossuk az arcunkat, totyogunk ide-oda, nincsen menekülés, és mégis megemelkedik a vércukorszint. Tehát az ősi genetikai parancsokat nem lehet átírni, ma is hatnak. Ezért is javaslunk reggelre sétát, futást és akkor szépen lejjebb jön a cukor-érték.

Nemrég egy csodagyógyszer fejlesztéséről jött hír, kanadai kutatók még csak állatkísérletekben egy olyan tablettát fejlesztettek, amely kiváltja az inzulin-injekciót és még annál is gyorsabban juttatja el az inzulint a szövetekhez. De a forradalmi újdonságok között mesterséges hasnyálmirigy kifejlesztéséről is beszélnek.

Nem lehet megjósolni, hogy ezek mikor lesznek majd használhatók az ember gyógyításában is. Ma afféle mesterséges hasnyálmirigyként működik az inzulinpumpa és a hozzá kapcsolt szöveti glükóz monitorozó rendszer, amellyel folyamatosan követni tudjuk a szöveti glukóz-szintet és a mérési átlagok, tendenciák alapján az inzulin pumpa algoritmus alapján adagolja a betegnek az inzulint.

Ez az érzékelő és adagoló rendszer nyilván az 1-es típusú diabétesznél nagyon fontos, az úgynevezett ’okos diabetológia’, tehát a digitalizáció általános felhasználása pedig a 2-es típúsúnál segít?

Az ’okos diabatológia’ mindenkin segíthet. Az okos eszközök használata, tehát a 21. századi digitális technológia alkalmazása a diabetológiában nagyon sokat segített abban, hogy a hirtelen kialakuló vércukor-eséseket meg lehessen előzni….

Tehát nem az erőteljesebb cukor-emelkedést célozza meg, hanem inkább az –eséseket?

Részben korrigálhatja azt is, ha emelkedik a cukor, de figyel a nagyon alacsony cukorszintre, amit hypoglikémiának nevezünk, 4 mmol/l alatt, mert az nagyon komoly tüneteket, akár eszméletvesztést is okozhat. Az inzulinos kezelés mellékhatása lehet, hogy hirtelen leesik a vércukor kórosan alacsony szintre. De ez az esés több dolog miatt is bekövetkezhet, mondjuk, mert nem evett a beteg, vagy a kelleténél több inzulint adott be magának, vagy többet mozgott, de akár az időjárás-változás is hathat így. És ezek a készülékek, a folyamatos szöveti glukóz-monitorok már előbb jelzik, hogy megváltozott a vércukorszint, csökkenő tendencia van, pittyegő hanggal figyelmeztetnek, hogy valamit tenni kell. És akkor a beteg plusz szénhidrát elfogyasztásával kivédi, hogy a kórosan alacsony cukorszint kialakuljon.

Kütyük a diabetológiában

Ennek a szerkezetnek milyen adó-vevő egységei vannak?

Van egy úgynevezett szenzor, amelyet a bőr alatti zsírszövetbe helyeznek be, ahol a szöveti glükóz-értéket méri, és egy távadón keresztül lehetőség van arra, hogy telefonos applikáció segítségével máshol is megjelenítsük a vércukorszintet és a változásait, akár grafikusan, akár számadatosan. És ezt egy távol lévő személy, felügyelő, orvos, vagy gyermek esetében a szülő is figyelheti. A szülő például, ha csökkenő tendenciát lát, gyorsan telefonál a tanárnőnek: „Kérem, tessék adni a gyerekemnek egy kis cukros üdítőt vagy kekszet.” Azt szoktam mondani, ez egy úgynevezett tanító eszköz. Hiszen az eredmények értékelése segíthet abban, hogy felfedezzük azokat a szisztémás hibákat, amelyek a táplálkozás-mozgás-kezelés hármasából adódnak. És utána a hibákat ki lehet javítani.

A fogyás kérdése alapvető dolog a diabétesz kezelésében. Hogyan lehet ezt annál még hatékonyabban segíteni, mint hogy nyomatékosan megkérik a beteget, hogy diétázzon és mozogjon eleget?

Már vannak injekciók, tablettás kezelések, melyek társadalombiztosítási támogatással felírhatók a 2-es típusú cukorbetegek számára. Ezek az étvágy megváltoztatásával, ezáltal kevesebb táplálék felvételével hozzájárulnak a testsúly csökkenéséhez és egyúttal a cukorszint csökkentéséhez. És ez szív-érrendszeri szempontból is nagyon előnyös. Az ilyen típusú gyógyszereket folyamatosan fejlesztik, mindig újabbak és újabbak kerülnek használatba.

Ha valaki fogy, az konkrétan csökkenti a cukorértékét?

Minden egyes kiló javít az értékeken. De az elért súlycsökkenést és a megfelelő értéket meg is kell tartani. Ezt rendszerint nem egy-egy kampány-fogyással, hanem az orvos által javasolt szénhidrát-kalória-mozgás arány betartásával, életmódváltással lehet elérni.

Ha valaki egész életében egészségesen táplálkozik és elegendő mozgást végez, nála biztosan nem fog kialakulni a cukorbetegség?

Lehet, hogy kialakul, de később.

Titkok és viták

Lehet, hogy mégis kialakul. Ezek szerint még mindig nem tudnak mindent az orvostudományban a cukorbetegség hátteréről?

Annak ellenére, hogy óriási volt a fejlődés az utóbbi évtizedekben és ma már sokkal jobb felismerési, és kezelési lehetőségek vannak, mint mondjuk 15-20 évvel ezelőtt – még rengeteg titok rejtőzik ezen a területen is. Rájöttünk például, hogy egyáltalán nem egységes a 2-es típusú diabétesz-csoport. A közvéleményben az az általánosító hit él, hogy a 2-es típus az idősek, elhízottak betegsége. Pedig a cukorbetegségnek nagyon sok fajtája van. Ugyanebbe a csoportba vannak besorolva például a súlyosan inzulin-rezisztens, meg az inzulinhiányos betegek is, akiknek valójában más-másféle kezelésre és tanácsra van szükségük.

Akkor helyes ez a csoportosítás?

Ma már ezen a felosztáson is valóban vitatkoznak a tudományos folyóiratokban, hogy vajon nem kellene-e új felosztást, több csoportot kialakítani. Például aszerint, hogy milyen mértékű az inzulin-rezisztencia, vagy, hogy az egyén hogyan reagál a különböző kezelésekre, vagy, hogy mennyire van genetikai háttere a cukorbetegség kialakulásának, mert azok, akik ilyen irányban érintettek, megint külön alcsoportot képeznek. A diabétesz-kutatás és kezelés világában forradalom zajlik a háttérben, amiről nem is tudnak a betegek. Szerencsére abban a pillanatban, amikor eldől egy-egy kérdés, az orvosok, a klinikusok máris használják az eredményeket.

Mi az, amit már alkalmaznak?

Ma már tudjuk, például azt, hogy vannak betegek, akik, bár korábban inzulinnal kezelték őket, valójában nem szorulnak inzulinra, csak tablettás gyógyításra, mert olyan családi halmozódású cukorbetegségük van, ami egy genetikai hiba következtében alakul ki, és arra nem inzulint kell adni. Ma már fel tudunk ismerni az erre, vagy más speciális esetre utaló jeleket és ezeket tanítjuk is a kollégáknak, akik cukorbetegséggel akarnak foglalkozni. De mivel vannak esetek, ahol a speciális tényezők hosszú időn át rejtve maradnak, mert korábban, az akkori ismeretek birtokában kezdték el náluk a gyógyítást, a régebben kezelteknél ajánlatos időről időre revideálni a betegség pontos típusát. Ismerni kell a családi kórtörténetet, fel kell vetni, hogy biztosan ebbe vagy abba a csoportba tartozik-e az illető, el kell végezni az ehhez szükséges laborvizsgálatokat, meg kell nézni, hogy milyen kezelésre hogyan reagált valaki, és akkor el lehet dönteni, hogy helyes-e az alkalmazott kezelés vagy változtatni szükséges.

Miért ajánlják a 3 óránkénti étkezést?

Ha valakinek egészséges a bélmozgása és a felszívódás a szervezetében, akkor három óra alatt az étel már eljut a vastagbelébe. Onnan pedig már nincs több felszívódás. Viszont ahhoz, hogy mozogjon az illető, energia kell, ekkor jelentkezik az éhség. Alkalmanként kisebb adagokat, kevesebb szénhidrátot ajánlatos bevinni, hogy ne provokáljunk feleslegesen nagy inzulin-választ. A kevesebb ételmennyiség felhasználódik, és így nem marad felesleges kalória sem a szervezetben, nem rakódik le, mert a mozgásunkkal felhasználjuk. Mindenkinek egyénileg kell kipróbálni és bejáratni, hogy mi az, ami jót tesz a szervezetének és mi az, ami nem. Ez bizony idő és fáradság. Fejben dől el, mégpedig a beteg fejében, hogy mit eszik és mennyit mozog. A diabétesz olyan anyagcsere-zavar, amely a beteg erős akarata és közreműködése nélkül még ma, a 21. század vívmányai között sem kezelhető eredményesen.