Vigyázni kell, nehogy Jung tudományosan igazolt, megalapozott személyiség-tipológiája a pszichológiához nem értő „személyiségbrókerek” használatába kerüljön – mondta a Tudás.hu-nak Gilyén Judit pszichoterapeuta, a Magyar  C.G.Jung Analítikus Pszichológiai Egyesület elnöke. A pszichológus úgy véli, a tesztelés divatja alaposan felhígította az átfogó pszichológiai elméletet.

Most a járvány idején, pszichoterapeutaként milyen változásokat érzékel a pácienseinél?

Nyilván van, aki jobban viseli az állandó nyomást, más kevésbé jól, és vannak, akik nagyon rosszul kezelik a helyzetet. De az a tapasztalatom, hogy az extravertált személyiségeknek, igen, így a helyes a-val, bár a köznyelv általában az extrovertált kifejezést használja, nos, a kifelé forduló személyiségeknek sokkal nehezebb otthon maradni és lemondani a társas kapcsolataikról, mint egy introvertáltnak, aki amúgy is inkább befelé figyel,a saját belső világával foglalkozik. Annak ellenére, hogy a szorongásszint általánosan növekszik az emberekben, mivel a rengeteg negatív információ állandóan kívülről jön, az extravertált, aki folyamatosan kifelé figyel, még erősebben szoronghat.

Pszichiáterek egymás között

Introvertált, extravertált – ezeket a személyiségtípusokat Carl Gustav Jung vezette be a köztudatba pontosan száz évvel ezelőtt. Ön a Magyar C.G.Jung Analítikus Pszichológiai Egyesület elnöke. Miért éppen a svájci pszichiáter örökségét őrzi?

Egyetemistaként ezt a pszichológiai elméletet találtam a legátfogóbbnak, legmélyebbnek és a legnyitottabbnak is. Jungot és Freudot nagyon gyakran együtt szokták emlegetni és az eszmei rokonságnak van is alapja. Jung ugyanis tanítványa volt Freudnak, nagyon tisztelte és sokáig követte is őt. De később szétváltak az útjaik, mert Freud Jung számára már dogmatikussá vált. Siegmund Freud ugyanis a sajátján kívül senki másnak a nézőpontját nem volt hajlandó elfogadni. Így aztán Jung kivált a Freud köré csoportosuló, az emberi pszichével foglalkozó tudósok, szakemberek köréből, mint, ahogy például Alfred Adler is, aki szintén jelentős pszichiáter, illetve pszichológiai elméletalkotó volt. Jung egyfajta nyitott gondolkodást preferált, amely szerint annyira sokféle az emberi személyiség és főleg a mélylélektani iskolák az emberi tudattalannak olyan sokféle titkát igyekeznek megismerni és feltárni, hogy mindezt nem lehet egyetlen statikus elméleti keretbe belegyömöszölni.

Freudnál ez a „statikus elméleti keret” azt jelentette, hogy az ember személyiségében minden a szexualitásra vezethető vissza?

Freud azt hirdette, hogy az ember személyiségében elsősorban szexuális libidó működik. És ez az elmélet annyira közismertté vált, hogy manapság is sokan, akik nem annyira jártasak a pszichológiában, és Freud körül csak valami túlfűtött, erotikus aurát éreznek, már magáról a libidó szóról azt hiszik, hogy az a szexuális vágyat jelenti. Pedig a libidó erőt, egyfajta energiát jelent. És Jung Freuddal szemben úgy gondolta, hogy nem csak szexuális libidó hajtja az embert, hanem van egy általános libidó, vagyis egy általános erő, energia az emberben, ami nemcsak a szexualitásban, hanem nagyon sokféleképpen nyilvánulhat meg.

De azért az emberi sokféleséget Jung is valamiképpen csoportokba, személyiségtípusokba terelte. 

Nem ő volt az első. Már vagy 2500 év óta próbálják a filozófusok, gondolkodók különféle tipológiák alapján jellemezni az embert. Aki nem ismeri alaposan Jung munkásságát, általában azt gondolja, hogy ő a személyiség modernkori tipológiáját alkotta meg, pedig az ő tipológiája tulajdonképpen csak a tudati irányultságra vonatkozik. Az életünk nagy részében, körülbelül kétharmadában a tudatunknál vagyunk, tehát ébren vagyunk, persze akkor sem vagyunk mindig „tudatosak”. Jung alapvetően a már említett kétféle tudati irányultságot különböztette meg: az extraverziót és az introverziót. De úgy gondolta, ezeken belül létezik négyfajta funkciója, tehát négyfajta működési formája a tudatnak: gondolkodó, érző, érzékelő és intuitív funkció. És megállapította, hogy minden egyes ember tudatának van egy fő működési formája, amely elsősorban jellemző arra az emberre.  De természetesen a többi funkciót is működteti, kisegítő szerepben. Hiszen mindenkiben mind a négy funkció megvan, például, az erősen gondolkodó ember is érez, és az intuitívnak is vannak gondolatai. Ráadásul a tudati elemeket a tudattalanunk is nagymértékben befolyásolja. Jung szerint a tudattalanunk mélyén úgynevezett archetípusok vannak, amelyek az évezredek óta összegyűlt közös emberi tapasztalatokat, tudásokat hordozzák és örökítik tovább.

Egy ember=négy betű

Ehhez a sokféleséghez képest egyes Jung-követők jócskán egyszerűsítettek. Egy amerikai hölgy, Katharine Cook Briggs és a lánya, Isabel Briggs Myers például, megalkottak egy személyiség-tipológiai indikátort, amelyben a szavak kezdőbetűivel jelölték a tudati irányultságot és az alapvető funkciókat és ennek a segítségével, bizonyos tesztek kitöltése után, egy négy betűből álló betűsor változataival lehet jellemezni mindenkit. Én mondjuk, ENTJ vagyok (extravertált, intuitív, gondolkodó, megítélő), Ön pedig ISFP (introvertált, érzékelő, érző, észlelő). Ennyiből áll egy ember?

Dehogy. Jung a maga tipológiájával egyfajta gondolkodási keretet adott, hogy jobban eligazodjunk a psziché útvesztőiben, de ez semmiképpen sem lehet egyedül meghatározó, hiszen az emberi személyiség ennél sokkal-sokkal bonyolultabb, ráadásul az időben is változik. Az említett Myers-Briggs-féle személyiség-indikátor (MBTI) kezdetben még ártalmatlan volt, hiszen valóban a tudati jellemzőkre figyelt, ám sok követő, utánzó az egész elméletet felhígította. Egyre másra alakultak a tesztgyártó vállalkozások és jól meggazdagodtak. Ez összefügg a multicégek létrejöttével, egyfajta modern rabszolgaság kialakulásának kezdeti szakaszával. Mert a munkaerő-felvételnél például, a cégvezetők nagyon gyorsan meg akarták tudni, hogy mire alkalmas  az illető, kit mire lehetne a legjobban használni, hogyan hajthatna több profitot. A teszteket nagyüzemben gyártó vállalkozások pedig igyekeztek elhitetni velük, hogy ezekkel a kérdésekkel mélyen meg lehet ismerni egy embert. Sajátos, bennfentes elnevezéseket és egyfajta tudálékos nyelvezetet használtak, mintha valami magasröptű tudományos elemzésről lenne szó, ami a kívülállókat lefegyverezte és tiszteletet ébresztett. Azok a tesztek, amiket egyes önjelölt, pszichológiai ismeretekkel egyáltalán nem rendelkező MBTI-imitátorok állítottak össze, már nagyon messze kerültek attól, hogy a maga összetettségében és bonyolultságában bemutassanak és jellemezzenek egy embert.

Csak hozzáértőkkel!

A cégek ma is használnak különféle teszteket, például az alkalmazottaik jobb megismerésére.

Bizonyos alkalmassági teszteknek, képességfelmérő teszteknek természetesen van létjogosultságuk, akár munkaerőfelvételnél, akár például csapatépítésnél.

Fel lehet mérni például a logikai gondolkodást, vagy a verbális értést.

Mi több, ilyen tesztekkel lehet információt kapni arról, hogy egy alkalmazott inkább problémamegoldó, vagy tervező típus, vagy, hogy mennyire nyitott és képes-e az együttműködésre. De ezeket ne nevezzük átfogó személyiségtesztnek. Bár ma már a gazdasági és műszaki egyetemeken is tanítanak pszichológiát és a jól képzett HR-esek is hozzájutnak ilyen ismeretekhez, még mindig előfordul, hogy nem elég korszerű teszteket alkalmaznak, vagy éppenséggel „személyiségbrókereket” bíznak meg azzal, hogy mondjuk stresszkezelést végezzenek, vagy egy tréninget vezessenek le a cégnél. Akik esetleg felületes, pszichológiailag nem alátámasztott módszereket alkalmaznak, netán lelki károkat is okoznak, vagy csak egyszerűen nem jól sáfárkodnak a rájuk bízott emberi értékekkel.

Már ismerjük az egyes személyiségtípusokat, a psziché alsó és felső régióit, mindazt, amit az elmúlt századok nagy elméletalkotói elénk tártak. Lehet a pszichológiában a 21. században még bármi újat mondani?

Természetesen az emberi psziché feltérképezésével és működésével kapcsolatban számos kutatás zajlik napjainkban is, és a napi terápiás gyakorlat során is rengeteg váratlan, lenyűgöző újdonság tárul a szakemberek elé. Ráadásul a pszichoterápiás módszerek is folyamatosan újulnak. Keressük az utakat, hogyan könnyíthetnénk meg mások életét. Hiszen a pszichoterápiának az is a célja, segítsen az embernek minél rugalmasabban közlekedni a világban, hogy könnyebben tudjon alkalmazkodni. Mert a pszichének a változások közepette rugalmasságra, ellenállóképességre van szüksége. És a mostani járványhelyzet is új meg új módszereket követel, hiszen az emberek most még jobban elbizonytalanodtak, még kevésbé tudják kiszámítani, hogy mi történik velük. De ez az időszak, ha másra nem, arra alkalmas, hogy hozzáeddze a lelket a bizonytalansághoz. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk és el kell fogadnunk, hogy a világ nem csak járvány idején, máskor is kiszámíthatatlan, irányíthatatlan. És akkor talán „békeidőben” még élvezni is fogjuk azt, hogy mindig tartogat meglepetéseket.