„Van másik!” így szól Eötvös Gábor ikonikus bohócszáma, amely mémmé nemesült. Ezúttal az irodai szoftverekről van szó: 40 éve létezik nem Microsoft eredetű, teljes értékű szövegszerkesztő, számolótábla és prezentációs program. Ráadásul ingyenes. 1985-ben jelent meg a StarWriter, egy német szoftvercég irodai dokumentumszerkesztője, amelyet 1999-ben megvásárolt a Sun Microsystems nevű számítógépgyártó, és nyílttá tette forráskódját OpenOffice néven – mert akkor már több alkalmazásból állt.
1985-ben még csak 4 éves a személyi számítógép: 81-ben jelent meg az IBM PC. De a személyes számítástechnika éppen virágzik, ekkor akar mindenki Commodore 64 vagy Spectrum otthoni gépet, amelyek abban rokonai a tévére dugható játékgépeknek, hogy „nekik” is kell egy tévé. Ekkor alakul ki a szék-asztal-képernyő-billentyűzet-számítógép életforma.
A virágzás eredménye, hogy létrejön egy szoftver-ökoszisztéma, amely ekkor, és még körülbelül 10 évig dús diverzitást tud felmutatni: minden célra több, egymással versengő alternatíva érhető el. Ennek a jelenségnek része a StarOffice létrejötte, a piacon sikeres IBM PC alapvető használhatóságát biztosító szövegszerkesztő és számolótábla programok sokasága. A StarOffice nem uralja a piacot, voltaképpen csak Európában létezik, Amerikában ott a WordPerfect, a Lotus 1-2-3 (számolótábla), a Microsoft Word és az Excel.
A nyílt forráskód nem önkéntes cserkésztábor
Akkor szerez világhírt a StarOffice, amikor a Sun, az egyik legnagyobb, nem PC-s számítógépgyár felvásárolja, és „megnyitja” a forráskódját, valamint ingyenesen letölthetővé teszi a PC-n (Windowson, Linuxon, Mac-en) futtatható verzióját. Két fontos mondat következik: a ma LibreOffice néven ismert irodai szoftvercsomag teljes értékű, ugyanolyan komplex irodai rendszer építhető rá, mint a Microsoftéra. A nyílt forráskód nem teszi ingyenessé a felhasználást: ahogy az otthoni szoftverhasználathoz is kell gép, villany, fűtés, és tudás, a professzionális alkalmazáshoz is kell informatikai infrastruktúra és kompetencia.
Forrás. Wikipedia
A szoftver, az ingyenes. A ráépülő szolgáltatások és funkcionalitás nem.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a ma életfontosságú internetes funkciók többsége nyílt forráskódú volt, amikor létrejött, és most is alapvetően az: a forráskód (általában) nyilvános. Példaképpen megemlítjük, hogy az informatikai rendszerek működésének naplózását végző, nagyon széles körben használatos, syslog nevű programot Magyarországon fejlesztették ki (a Balabit nevű cég), a minden egyes böngészőben (és a LibreOffice-ban!) ma is működő helyesírás-ellenőrzőt a HunSpell modult, pedig Németh László nyelvész-programozó, ma is ő gondozza a projektet.
Nem (nagy) túlzás, hogy „az internet”, mint olyan, nyílt forráskódú. Amekkora üzlet épül az internetre, sejthető, hogy a nyílt forráskód nem valami önkéntes cserkésztábor, hanem egy kőkemény üzleti modell. Akkor is, ha a nyílt forráskódú projektek (darabszámra) túl-túl-túlnyomó többsége önkéntesen, és sokszor ingyen dolgozó hozzájárulók munkáján alapul. Van néhány ún. internetes szoftverkönyvtár, amelyekre fel lehet tölteni szoftvereket, be lehet kapcsolódni mások fejlesztésébe, de legfőképpen keresni lehet rajtuk olyan szoftverelemeket, amelyekre szükségünk van, azt ingyen letöltjük, kiegészítjük, testünkre szabjuk – és értékesítjük a megbízónknak. Ez a nyílt forrású üzleti modell mondhatni kiskereskedelmi válfaja.
Mindennek van néhány következménye: ilyenek a lecserélhetetlen email-szoftveregyüttes biztonsági és informatika-szakmai hiányosságai. Amikor kialakult, nem volt szempont, hogy minden elképzelhető és elképzelhetetlen körülményt figyelembe vegyenek.
Maguk a nyílt forráskód alapelvei biztonsági kockázatot jelentenek: már több esetben elfordult, hogy a magukat önkéntes fejlesztőnek kiadó hozzájárulók „kiskapukat” építettek a szoftverükbe azért, hogy a különféle „éles” felhasználási helyzetekben kihasználhassák azokat. Ezek az „önkéntes” fejlesztők sokszor fizetett, állami alkalmazottak: minden paranoia indolt(nak tűnik).
Negyedévente új verzió
Vissza a Sunhoz és a LibreOffice-hoz. A Sun igazgatója Scott McNealy mondta ki azt, hogy „A hálózat maga a számítógép.” A Sun fejlesztette ki a ma is rendkívül széles körben alkalmazott Java programozási nyelvet. Sajnos, a cég az új évezred első 10 éve folyamán, az ún. „dotcom-lufi” kipukkadása után gazdaságilag ellehetetlenült.
Az általa gondozott OpenOffice projektet az Oracle vette át, amivel nem minden fejlesztő értett egyet, ők hozták létre a LibreOffice Document Foundationt (alapítványt), amely a szoftvert és dokumentum-formátumot gondozza. Tavaly óta a LibreOffice-verziókat nem folyamatosan sorszámozzák, hanem évente, a tavalyi utolsó a 24.8 volt, a mostani a 25.2. Ja: mintegy negyedévente jelenik meg újabb verzió (frissítés), ritkábban, mind a havi Androidból (amely szintén nyílt forráskódú, mert a forrás nagy része nyilvános, de a Google szorosan rajta tartja a kezét).
Forrás: Wikimedia commons
Amúgy az Oracle tovább folytatta az OpenOffice fejlesztését, az is létezik, az is ingyenesen letölthető, de kevesebben foglalkoznak vele, mint a LibreOffice-szal, más irányokban fejlesztik, és közösségimédia-vélemények szerint 5-7 verzióval le van maradva attól. Ma a magyar állam nyílt forrású kezdeményezései és igényei alapján a NISZ-nek (Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt-nek) több programozója dolgozik be a LibreOffice fejlesztésébe, bár nagyobb volumenű, „hivatalos” alkalmazásról még nem tudni.
Forradalmi újdonságok már nincsenek
Ennek az évfordulós megemlékezésnek a kereteibe nem fér bele, hogy a szoftvert részletesen ismertessük. A LibreOffice Writer (a dokumentumkezelő) felépítése szorosan követi a dokumentumok általános szerkezetét. Azok ugye betűkből, szavakból, bekezdésekből és oldalakból épülnek fel – a Writernek pontosan ilyen menüpontjai vannak. A Word nem ilyen, ott összevissza vannak a dokumentumelemek formázásának eszközei, amint azt mindenki tudja.
A LibreOffice-ban is vannak stílusok, azokat is széles körűen lehet szerkeszteni. A Wordnél pontosabban és szabatosabban lehet befolyásolni a tipográfiát, a nyomtatott és/vagy online megjelenítést. Lehet körlevelet készíteni, szakaszokra, fejezetekre tagolni a dokumentumot, automatikusan készíttethető tartalomjegyzék, tárgymutató, lábjegyzet, végjegyzet, irodalomjegyzék. A 25.2, a legújabb verzió újdonsága például a változások követésének finomítása és az oldalszámozás-varázsló bővítése.
A LibreOffice (Word és Calc – az Excel „párja”) Python és Basic nyelven szinte teljes körűen programozható, az ehhez szükséges tudás a Microsoft-univerzumhoz hasonlóan 1-2 év alatt szerezhető meg.
40 év fejlesztés után már nem lehet forradalmi újdonságokat kitalálni: a LibreOffice (és a Word) mindent is tud, sőt, annál kb. tízszer többet. A 40 éves megemlékezés alkalmával a LibreOffice Foundation nyilvánosságra hozta, hogy dolgoznak a LibreOffice online változatán, amelyben a dokumentumokat párhuzamosan és egyidejűleg többen is szerkeszthetik – ahogyan a Google Docs-ban, vagy az Office365-ben.
A végszó pedig legyen az, hogy a LibreOffice képes a szabványos (Microsoft-…) formátumú dokumentumok behívására és mentésére, minden egyes verzióban csökken az ilyen oda-vissza alakítások során bekövetkező torzulások mennyisége és mélysége. Microsoft-környezetben is lehet LibreOffice-szal dolgozni, egyáltalán nem muszáj minden új géphez egy Microsoft Office csomagot is megvenni.
