Ha végigsétálunk Budapesten, lépten-nyomon olyan alkotásokba botlunk, amelyek mára teljesen összeforrtak a főváros arculatával. A Halászbástya előtt álló Szent István lovasszobor, a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében található Arany János-emlékmű, vagy a budai várban lévő, lenyűgözően részletgazdag Mátyás-kút mind-mind egyetlen ember zsenialitását dicsérik. Ő Strobl Alajos, a magyar századforduló legmeghatározóbb, nemzetközileg is ünnepelt szobrászművésze. Emlékéve kapcsán nagyszabású kiállítást rendezt a Magyar Képzővművészeti Egyetem, ahol olyan műveket is megtekinthetünk, amelyek több mint száz évig rejtőzködtek.
Strobl Alajos születésének 170., halálának 100. évfordulójára emlékezünk idén.
Stobl 1856-ban született. Apja egy vasolvasztó és -feldolgozó üzem vezetője volt, Emellett a családnak volt egy kis rézbányája is, így a művész már gyermekként közeli kapcsolatba került a különböző anyagok megmunkálásával. Bár családja kezdetben más pályát szánt neki, tehetsége hamar utat tört magának: a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, ahol Caspar von Zumbusch osztályában az egyik legígéretesebb növendékké vált.
Budapestre való visszatérése után szinte azonnal berobbant a hazai művészeti életbe. Első átütő sikerét az 1882-ben bemutatott Perszeusz című szobrával aratta, amely megalapozta hírnevét.
Az Operaház és a historizmus aranykora
Amikor Ferenc József császár és a magyar kormány nagyszabású építkezésekbe kezdett Budapesten, Strobl az első vonalban kapott lehetőséget. Az Ybl Miklós által tervezett Sugár úti, ma Andrássy úti Operaház homlokzatára ő készíthette el Erkel Ferenc és Liszt Ferenc monumentális ülőszobrait.
Strobl stílusát a tökéletes anatómiai pontosság, a részletek iránti megszállott tisztelet, valamint egyfajta lírai realizmus jellemezte. Nemcsak a formát, de a karaktert, az emberi lelket is képes volt kőbe vagy bronzba önteni.
Strobl alakformálása generációk számára határozza meg, miként látjuk Liszt Ferencet, Arany Jánost vagy Szent István királyt.
Strobl legismertebb remekművei:
Arany János-emlékmű (1893): A Nemzeti Múzeum előtt álló kompozíció a magyar köztéri szobrászat egyik csúcspontja. A költő alakja mellett a Toldi hősét, Miklóst és szerelmét, Piroskát is megörökítette.
Mátyás-kút (1904): A Budavári Palota udvarán található szökőkutat gyakran nevezik a „budapesti Trevi-kútnak”. A vadászat közben megpihenő Mátyás király és a belé szerelmes Szép Ilonka története a korszak legromantikusabb köztéri alkotása.
Szent István lovasszobor (1906): A Mátyás-templom mellett magasodó neoromán stílusú emlékmű hűen tükrözi Strobl képességét a monumentális, történelmi méltóság ábrázolására.
A különc professzor és az Epreskert
Strobl pedagógusként is iskolateremtő volt.
Négy évtizedig, 1885-től 1925-ig tanított a Magyar Képzőművészeti Egyetem jogelődjén, az Országos Mintarajztanodán, ahol 1897-ben megalapította a Szobrász Mesteriskolát. Nemcsak nagyszerűen mintázott, hanem bravúrosan rajzolt is.
Olyan zsenik tanultak a keze alatt, mint Kisfaludi Strobl Zsigmond (aki csak névrokona volt) vagy Vedres Márk.
Az Epreskert Strobl idejében valóságos összművészeti oázissá és a bohémvilág központjává vált. A művész híres volt különcségeiről. Stróbl imádta a természetet és az állatokat. Az Epreskertben szabadon kószáltak a pávák, majmok, sőt, még egy élő szarvas is a szobrászműhely lakója volt. A mester nem egyszer lóháton, vagy éppen jelmezben, kürtaszó kíséretében vonult be az óráira, tanítványait pedig egyenrangú alkotótársként kezelte.
Történelmi jelmezes estélyeket rendezett, ahol bíborosi ornátusban vonult, tanítványai vitték uszályát, a kert pedig bengáli fényben úszott. Egy farsangi éjszakán akkora máglyát raktak, hogy a környékbeliek tűzvészt sejtve kihívták a tűzoltókat. Az emlékezések szerint még kutyáját is oroszlánjelmezbe öltöztette, hogy elriassza a betolakodókat.
Fehér Ildikó művészettörténész, az MKE általános rektorhelyettese, a Strobl-évad vezetője így fogalmaz:
Strobl Alajos az epreskerti műteremház antikizáló kialakításával, a történelmi jelmezes ünnepségekkel a dicsőséges korok letűnt világát varázsolta maga köré. Lélekben inkább volt Mátyás király udvari művésze, mint a 20. század első negyedének modern, avantgárd szobrászati irányzatainak képviselője. Nekünk az a célunk, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem Strobl-emlékéve ne pusztán tisztelgés legyen a mester előtt, hanem atmoszféra-teremtés: visszahívása annak a világnak, ahol a szobrászat nemcsak mesterség volt, hanem ünnep, látvány és közösségi élmény.
Nemzetözi elismertség
Stróbl Alajos munkásságát külföldön is elismerték: az 1900-as párizsi világkiállításon Ouranias című szobráért Grand Prix-t, nagydíjat kapott. Alkotásai Európa-szerte megjelentek, és a korabeli arisztokrácia, valamint a polgárság legkeresettebb portrészobrásza lett.
Az első világháború után a trianoni tragédia mélyen megrázta, ráadásul szülőföldje is az új határokon túlra került. Egészsége megrendült, és 1926-ban, 70 éves korában hunyt el Budapesten.
A halhatatlanság forrása
A Magyar Képzőművészeti Egyetem a Strobl-emlékév kiemelt eseményeként rendezi meg A halhatatlanság forrása című nagyszabású kiállítást emlékezve a 19–20. század fordulójának egyik legjelentősebb magyar szobrászának életművére.
A tárlat olyan műveket is a közönség elé tár, amelyek több mint száz évig rejtőzködtek, sőt akadnak olyan alkotások is, amelyeket csak a közelmúlt kutatásai során sikerült Strobl munkáiként azonosítani.
A kiállítás egyik legnagyobb szenzációja, hogy a nagyközönség most először láthat számos, a Strobl család és magángyűjtők tulajdonában fennmaradt gipsz- és terrakottaszobrot. Ezek a törékeny művek az elmúlt évszázadban ritkán szerepeltek kiállításon, ugyanakkor különösen közel hozzák az alkotói folyamatot: közvetlenül őrzik Strobl gyors, lendületes szobrászi gesztusait és első gondolatait.
Ugyancsak kuriózumnak számítanak azok a művek, amelyek évtizedeken át rejtőztek a Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében. A kiállítás előkészítése és az életmű kutatása során sikerült azonosítani több olyan szobrot, amelyekről korábban nem volt ismert, hogy Strobl Alajos alkotásai. Az azonosítás levéltári dokumentumok, korabeli fényképek és családi hagyatékok összevetésével történt.
A most bemutatott újrafelfedezett művek között található többek között Rauscher Lajos építész, a Mintarajztanoda (ma: Magyar Képzőművészeti Egyetem) épületének tervezője, valamint gróf Károlyi Sándor és Bethlen Klementina portréja is.
A kiállítás címe egy 1897-es műcsarnoki művészestélyhez kapcsolódik, amelynek látványvilágát Strobl Alajos tervezte. A tárlat különleges helyszíne tovább erősíti ezt a kapcsolatot: a művek a Magyar Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti főépületében láthatók, abban az egykori Műcsarnokban, ahol Strobl számos alkotását először mutatta be a budapesti közönségnek. Több mint egy évszázaddal később ezek a művek jelképesen visszatérnek eredeti bemutatkozásuk helyszínére.
A kiállítás 45 szobron keresztül ad átfogó képet az életműről. A válogatásban a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, a Gödöllői Városi Múzeum, a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény, valamint magángyűjtemények kiemelkedő darabjai szerepelnek.
