„Magyarország vízgazdálkodási problémáit nem lehet vízszintemelés nélkül megoldani”

A visszatérő aszályok egyik megoldása az lehet, ha az áradások idején kivezetnénk a tájba a vizet, a belvizeket pedig a földeken tartanánk. A földek önkéntes elárasztására két éve jelentkezhetnek a gazdák, de a siker elmaradt. Ekkora programhoz szükség lenne állami beavatkozásra is. Dr. Váradi Józseffel, a Magyar Hidrológiai Társaság társelnökével, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Vízügyi Tudományos Tanácsának elnökével arról is beszélgetett a tudás.hu, hogy Magyarország vízgazdálkodási problémáit nem lehet vízszintemelés nélkül megoldani, szükség lenne a Duna duzzasztására.

Most különösen aktuális hogy megismerjük a Vizet a tájba programot. Mi ennek a célja?

Az összefogás a természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, zöldek kezdeményezése nyomán jött létre. 

A program lényege, hogy a vizeket nem elvezetni kell. Ne az legyen a cél, hogy összegyűjtsük őket a csatornákban és folyókban, majd eljuttassuk őket a határainkon túlra. Mi inkább a vizek helyben tartását javasoljuk.

A program szerint egy adott területen meg kell őrizni az úgynevezett táji vízigénynek megfelelő vízmennyiséget.

Amikor árvíz idején felesleges víz van a folyókban, akkor azt szabályozottan kivezetjük egyes, korábban erre a célra kijelölt területekre. Innen tud utána „táplálkozni” a talajvíz és pár hónappal később, aszály idején több víz fog a rendelkezésünkre állni.

Egyes földterületek tehát időszakosan, vagy akár hosszabb ideig el lennének öntve vízzel. Mi, a vízügyi mérnök szakma tagjaiként, megértvén a program javaslatait, nagyon hamar és örömmel a kezdeményezés mellé álltunk és részt veszünk annak kidolgozásában, végrehajtásában.

A program szépséghibája, hogy miközben a gondolat maga helyes, kevés az ehhez rendelkezésre álló terület.

A területek, ahová a vizet kellene vinni, jelentős részben magántulajdonban vannak. Nem könnyű magánterületeket igénybe venni arra, hogy vizet vezessünk oda és nagy vízterületeket próbáljunk létrehozni.

Éppen ezért a vízügyi szolgálat két évvel ezelőtt egy programot hirdetett meg: jelentkezzenek azok, akik területeket ajánlanak fel arra, hogy elönthető legyen vízzel.

A vetés számára létfontosságú a víz – fotó Bajomi Bálint

Nem volt teljesen sikertelen a kezdeményezés, de jelentős nehézségek adódtak. 19 ezren nézték meg az Országos Vízügyi Főigazgatóság honlapján a felhívást , ahol ezt a bejelentést meg lehet tenni, de

sajnos a weboldalon bejelentkezők 43 százalékának esetében nem tudtuk megvalósítani az elárasztást. Egyes helyszíneken nem állt rendelkezésre víz, máshol nem saját területet jelöltek be a földtulajdonosok, illetve olyan is előfordult, hogy szomszédos területeket is érintett volna a végrehajtás.

Állami területeken is lehet vizeket kihelyezni a tájba, azok viszont szűkösek.

Arra jutottunk, hogy

egy ilyen nagy ívű program végrehajtását nem lehet arra bízni, hogy a gazdák mikor, mennyien, hogyan jelentkeznek rá.

Így azt javasoltuk megoldásként, hogy vezessünk be a jelenlegi művelési ágak – például szántó, gyümölcsös, erdő, nádas stb. – mellé egy újat, a vizes művelési ágat.

Ezáltal a résztvevő tulajdonosok, területhasználók szervezetten részesülhetnének az e művelési ághoz rendelt előnyökből, támogatásokból és végezhetnék el a programban való részvétellel járó konkrét feladatokat. Így a használat során versenyképes lehetne a vizes művelési ág. 

Az új kategóriát magyarországi, vagy Európai Uniós szinten szeretnék bevezetni? Mekkora területet érintene?

Hazai szinten. Egy művelési ág bevezetéséhez természetesen jogszabály-módosítás kell, és az Európai Uniónak is van ebbe beleszólása.

Az elmúlt években a legnagyobb belvízi elöntés 400 ezer hektár volt az országban.

Meg kellene vizsgálni ezen területek jelenlegi kitettségét, talajadottságát, illetve azt, hogy ezek közül melyeket lehetne ilyen célra igénybe venni.

Vízjárta táj a Kopácsi-réten, a horvát, magyar és szerb határ vidékén.
Fotó: Bajomi Bálint.

 

Vannak ezen kívül további konkrét javaslatok arra, hogy mit lehetne tenni ebben a súlyosan aszályos helyzetben?

A Vizet a tájban programot olyan módon lenne érdemes megszervezni, hogy legyen értékelhető kimenő teljesítménye. Mint fentebb említettem, meg kell vizsgálni, hogy hová lehetséges vizet kivezetni.

Ezért javasoltuk azt, hogy a kormány finanszírozza egy Vízalapú klímaadaptációs program elkészítését. Ennek során lehetne kidolgozni, hogy hol és milyen beavatkozások szükségesek a vizek visszatartásához, megtartásához és célzott beszivárogtatásához.

Fontos eleme a programnak, hogy megpróbáljuk emelni a talajvíz szintjét.

Ehhez az egész Alföldön el kellene végezni a tervezést.

A térség mind a 78 részvízgyűjtő területén ki kellene próbálni 10 vízmegtartási módszert és meg kellene vizsgálni, hogy melyik működik, melyik nem.

A 78 vízgyűjtő terület egyenkénti megvizsgálása után lehetne elvégezni az eredmények összesítését és az engedélyes tervek elkészítését.

Eljuttattuk a javaslatainkat az Energiaügyi Minisztériumhoz, ahová az előző kormány alatt tartozott a vízügy. Mivel „nem vették a lapot”, tavaly novemberben megismételtük a felvetéseinket egy, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) tartott konferenciánkon.

Nemrégiben pedig jeleztük a kormány felé, hogy ha túl lennénk ezen a vizsgálaton, akkor sokkal könnyebb lenne ezt a programot elvégezni. A tervezés és szervezés hiányában a vízvisszatartási próbálkozások egyéni akciók maradnak, atomizálódnak és nem áll össze a vízvisszatartás egy egységes egésszé, vagyis hatékony a programmá.

Jelenleg rekord alacsony a Duna vízállása és ez valószínűleg többször megismétlődik majd a jövőben. Van valamilyen javaslata ennek a megoldására?

Nehéz kérdés.

Hibának tartom azt, hogy Magyarországon nem beszélünk a folyók keresztgátakkal való felszereléséről.

Nem azt mondom, hogy a keresztgátakat meg kell építeni, hanem hogy meg kell vizsgálni ezt a lehetőséget is.

Ugyanakkor ez jelenleg Magyarországon egy szitokszó. Nálunk nem sorolják a megújuló energiaforrások közé sem a vízenergiát, nem építenek ilyen létesítményeket.

Véleményem szerint a Duna esetében Adonynál és Fajsznál meg kell vizsgálni a duzzasztás lehetőségét.

Nem feltétlenül vízlépcsőt kellene építeni – lehet ez ideiglenes gát is, vagy fenéklépcső is. Meg kell próbálni az emelést, a vízszint magasabbra helyezését.

Mostanában megjelennek olyan vélemények, hogy semmiképpen nem szabad duzzasztógátakat építeni.

Az Alföld vízháztartását ma a Tiszának és mellékfolyóinak magyarországi szakaszán 7 vízlépcső tartja, a nyolcadik a határ túloldalán található Törökbecsénél. 300 kilométer körüli az a csatornarendszer, ami lehetőséget teremt arra, hogy vízgazdálkodás folyjék.

Azt javaslom, tegyünk egy gondolatkísérletet: vegyük ki a vízlépcsőket az Alföld vízgazdálkodásából, bontsuk el mindegyiket, szüntessük meg őket. Mi lenne ennek a következménye? Mi történne? A most még kielégíthető vízigények teljesítésére sem lenne semmi esélyünk.

Véleményem szerint Magyarország vízgazdálkodási problémáit nem lehet vízszintemelés nélkül megoldani.

A Hidrológiai Közlöny legfrissebb számában https://ojs.mtak.hu/index.php/hidrologiaikozlony/issue/view/2096 több cikk is foglalkozik részletesen a Vizet a tájba programmal.

További hírek