Vannak utazók, akik a kényelmes szállodákat, a gondosan megszervezett buszos túrákat és a legnépszerűbb turisztikai látványosságokat keresik. És van Soós Gergely, aki mindennek az ellenkezőjét választja. A Nemnormális útjaim című könyvét nem nevezném klasszikus útikönyvnek, sokkal inkább egy kendőzetlenül őszinte, sodró lendületű és lehengerlően szórakoztató beszámoló arról, mi történik akkor, ha elhagyjuk a kijelölt ösvényeket.
A könyv hátterét a szerző sajátos életútja adja, amelyre valójában mindannyian vágynánk. Egy sikeres karrier után, a digitális üzleti világból és a reklámiparból érkezve eljutott arra a pontra, amikor már nem operatív vezetőként dolgozik a cégében, hanem tulajdonosként teheti meg, hogy felálljon a íróasztaltól, felfegyverezze magát a szabadsággal, és nyakába vegye a világ kevéssé ismert tájait.
A blogok és vlogok korában, különösen egy digitális reklámügynökségi háttérrel a háta mögött, szinte adta volna magát a könnyebb út: a gyorsan fogyasztható, képernyőre, közösségi médiára szánt tartalmak gyártása. Soós Gergely azonban nem ezt választotta, hanem a lassabb, elmélyültebb mesélést. Kétségkívül a könyv egy nagyságrendekkel értékállóbb műfaj, mint egy poszt a közösségi médiában, jóval maradandóbb nyomot hagy, elférnek benne mélyebb gondolatok, nem kell mindent egy mondatba sűríteni.
Ami nagy kár lett volna.
Soós szórakoztatóan ír, érdekes a látásmódja és a témaválasztása pedig kifejezetten érdekes.
A szerző olyan helyeket mutat olvasói számára, amelyek általában nem szerepelnek a turisták térképein, alig találni információt róluk az interneten. Ez a fajta felfedezés nem a megszokott klisékre vagy a szervezett utakra épül, hanem a valódi kaland élményét nyújtja. Ahelyett, hogy felületes turistaként bejárná a bejáratott útvonalakat, szinte szűz területekre jut el, ahol az ismeretlen felfedezésének tiszta izgalma várja az olvasót is.
Eljutunk Ázsia legdélibb pontjára, a Dnyeszter Menti Köztársaságba, Kolumbia mágikus tavához, Eritreába, összesen tíz, valóban különleges helyszínre.
Szerencsére fotóból is rengeteget kapunk.
A lapokon nem a tökéletesre filterezett utazós képeket tárja elénk, hanem a valóságot: a váratlan csapdákat, a kultúrsokkot, az abszurd helyzeteket és a sokszor embert próbáló kihívásokat.
Soós Gergely humorral és finom iróniával mesél arról, milyen érzés sodródni az ismeretlenben, amikor az előre eltervezett lépések az első pillanatban elbuknak, és a túléléshez egyetlen dologra van szükség: a megingathatatlan alkalmazkodóképességre.
A kötet legnagyobb erénye az emberközpontúság. A helyszínek – legyenek azok eldugott ázsiai falvak, kaotikus dél-amerikai metropoliszok vagy a világ elfeledett szegletei – csupán díszletként szolgálnak ahhoz a sokszínű embertömeghez, akikkel a szerző útja során találkozik.
A spontán beszélgetések, a helyiekkel köttetett furcsa barátságok és a kényelmetlen, mégis felejthetetlen pillanatok adják a könyv valódi lüktetését. Emellett a kötet különlegessége a társadalmi felelősségvállalás is: a szerző a tiszteletdíját az UNICEF támogatására fordítja a legkiszolgáltatottabb gyermekek megsegítésére.
A Nemnormális útjaim egyszerre inspirál és szórakoztat. Kikapcsol, nevettet, miközben észrevétlenül lebontja az idegen kultúrákkal kapcsolatos sztereotípiákat. Egyaránt kötelező olvasmány a megvalósult vagy még csak foteledben tervezgetett nagy utazások szerelmeseinek – és mindenkinek, aki szereti, ha egy történet nem a megszokott klisék mentén halad.
S végül: a tartalom mellett a kötet fizikai megvalósítása is igazi vizuális élményt nyújt, így a könyv külleme külön dicséretet érdemel. A szemet gyönyörködtető, igényes borító azonnal felkelti az olvasó kíváncsiságát, míg a belső tördelés olvasóbarát szerkesztésről tanúskodik. A szöveg és az elképesztő hangulatú fotók aránya tökéletes egyensúlyban van: a képek nem elnyomják, hanem gyönyörűen kiegészítik a leírtakat, így a kötet kézbevétele már önmagában is esztétikai élmény.
