Generációkon átívelő nyomot hagynak a gyermekkori traumák, több negatív gyermekkori élmény mellett gyakoribb volt az önsértés, az öngyilkossági kísérlet és a szerhasználat – derült ki egy most bemutatott kutatásból.
A bántalmazás és a szenvedélybetegséggel terhelt családi környezet mintázatai három generációban is összefügghetnek és megjelenhetnek, a nagyszülők, a szülők és a válaszadók kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatai között is összefüggéseket találtak – olvasható az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány, a Májbetegekért Alapítvány és az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért civil szervezet által szervezett 5. ACE (Adverse Childhood Experiences) konferencián bemutatott kutatást összegző közleményben.
A kutatásban 1033 felnőtt válaszai alapján vizsgálták a gyermekkori élmények, a későbbi lelki egészség és a generációkon átívelő családi tapasztalatok összefüggéseit. A kutatók a válaszadóknál az ártalmas gyermekkori élményeket, az úgynevezett ACE-eket (Adverse Childhood Experiences), valamint a jótékony gyermekkori élményeket, a BCE-ket (Benevolent Childhood Experiences) is vizsgálták.
Az előzetes adatok szerint több negatív gyermekkori élmény mellett gyakoribb volt az önsértés, az öngyilkossági kísérlet és a szerhasználat, míg több pozitív élmény mellett ezek ritkábban fordultak elő.
Mint írták, a gyermekkorban átélt biztonság vagy bizonytalanság jelentősége nem ér véget a felnőtté válással. Az ártalmas gyermekkori élmények – fizika, érzelmi bántalmazás, elhanyagolás, családban jelenlévő szenvedélybetegség, mentális betegség, erőszak – összefügghetnek a későbbi lelki nehézségekkel, az egészségkárosító szokásokkal és a kapcsolatok alakulásával.
Jótékony gyermekkori élmény lehet egy biztonságot nyújtó gondviselő jelenléte, egy támogató pedagógus, egy jó baráti kapcsolat, a közösséghez tartozás érzése vagy a kiszámítható családi környezet. Közös bennük, hogy a gyermek azt élheti meg: fontos, szerethető, és nehéz helyzetben is számíthat valakire.
A kutatás új szakaszának egyik központi kérdése az volt, hogy milyen kapcsolat mutatható ki a nagyszülők, a szülők és a válaszadók gyermekkori tapasztalatai között. Az előzetes eredmények több területen is generációkon átívelő összefüggéseket jeleztek, mint például a problémás szerhasználattal vagy mentális betegséggel érintett személlyel való együttélés, valamint a fizikai és érzelmi bántalmazás.
A nagyszülők hasonló gyermekkori tapasztalata az apa vagy anya érintettségével és a válaszadó saját gyermekkori élményével is összefüggött. A családi nehézségek mintázata tehát egyes esetekben három generáció tapasztalataiban is kirajzolódott
– írták.
Különösen erős összefüggések mutatkoztak a nagyszülői és szülői generáció között, miközben több esetben a nagyszülői tapasztalat közvetlenül is összefüggött a válaszadó gyermekkorában megélt kedvezőtlen élményekkel. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az ACE-ek nem kizárólag az egyén szintjén értelmezhetők, hanem bizonyos családi kockázati mintázatok több generáción keresztül is továbbadódhatnak.
Jelezték, a kutatásban feltárt kapcsolatok önmagukban nem bizonyítják az átadás módját vagy okát. A generációkon átívelő összefüggés nem azonos a genetikai öröklődéssel, a családi kapcsolatok, a viselkedési minták és a közös életkörülmények szerepének megértéséhez további elemzések szükségesek.
A 2017-ben indult hazai kutatássorozat kezdetben az ártalmas gyermekkori élmények és a felnőttkori egészségkárosító magatartás kapcsolatát vizsgálta. A 2025-2026-os negyedik szakaszban pedig a generációkon átívelő összefüggések kerültek a középpontba. A most bemutatott mintázatok illeszkednek a korábbi szakaszok eredményeihez, amelyek szintén jelezték az ártalmas gyermekkori élmények és a későbbi szerhasználat kapcsolatát, valamint a pozitív tapasztalatok lehetséges védő szerepét.
Kitértek arra, hogy a kérdőív kitöltését 2021-en kezdték el, az adatok ellenőrzése és tisztítása után 1033 ember válaszai kerültek a végleges elemzési mintába, ami nem reprezentálja a magyar felnőtt lakosságot. A résztvevők átlagéletkora 49 év, 94,9 százalékuk nő, 60,4 százalékuk felsőfokú végzettségű volt.
