„A makrogazdasági stabilizáció mikroökonómiai alapjaiért” két amerikai tudós, Robert E. Hall és Michael Woodford kapta megosztva idén a közgazdaságtudományi Nobel-emlékdíjat a Svéd Tudományos Akadémiától.
Az indoklás szerint a díjazottak új makrogazdasági modelleket fejlesztettek ki, amelyek jelentősen javították a stabilizációs politika hatékony végrehajtásának képességét. Ezen modellek alkalmazásával a jól időzített fiskális és monetáris politikai intézkedések csökkenthetik a gazdaság hullámvölgyeit.
MTI/EPA/TT Hírügynökség/Anders Wiklund
A gazdaságot visszaesések és fellendülések jellemzik. Amióta John Maynard Keynes közgazdász közel egy évszázaddal ezelőtt közzétette elméleteit, a stabilizációs politika fontos szerepet játszott az ingadozások kezelésében.
Recesszió idején a gazdaságot a kamatlábak csökkentése és a költségvetési hiány növelése élénkíti, míg egy fellendülő gazdaság lassításához az ellenkezőjét kellene tenni.
Az 1970-es évek olajválságai alatt azonban úgy tűnt, hogy a keynesi modellek, amelyek az intézkedések végrehajtásának idejét és módját szabályozták, már nem működtek.
Nem csökkentették a munkanélküliséget, hanem ellenőrizetlen inflációhoz vezettek. A Nyugat egy évtizedet élt át alacsony növekedéssel, magas munkanélküliséggel és magas inflációval.
Sokan úgy vélték, hogy a stabilizációs politika több kárt okozott, mint hasznot, és vissza kell vonni.
Robert E. Hall és Michael Woodford azért kapták az idei közgazdaságtudományi díjat, amiért kimutatták, hogyan lehet a gazdasági modelleket rekonstruálni a stabilizációs politika újjáélesztése érdekében.
A modelleket a makrogazdasági változókra, például az infláció, a termelés és a fogyasztás közötti statisztikai kapcsolatokra alapozták, ahelyett, hogy mikroökonómiai alapokra építették volna őket.
E modellek központi eleme, hogy a háztartások és a vállalkozások előre tekintenek, amikor megtakarításokkal vagy termékárakkal kapcsolatos döntéseket hoznak.
Amikor a kormányok és a központi bankok kommunikálják gazdaságpolitikai terveiket, befolyásolhatják ezt a jövőképet, és a helyes irányba mozdíthatják el a gazdaságot.
Az új modellek bevezetése óta rendkívül hasznosnak bizonyultak a gazdasági visszaesések kezelésében – áll az indoklásban.
John Hassler, a díjat odaítélő bizottság elnöke szerint a két tudós modelljeivel jobban fel vagyunk készülve a gazdaságot érintő olyan sokkok kezelésére, mint az energiaválságok vagy a háztartások fogyasztásának hirtelen változásai.
Robert E. Hall 1943-ban született a kaliforniai Palo Altóban. 1967-ben doktorált az amerikai Cambridge-ben található a Massachusetts Institute of Technology-n. Jelenleg a kaliforniai Stanford Egyetem tudósa.
Michael Woodford 1955-ben az amerikai massachusettsi Chicopee-ben született. Szintén a Massachusetts Institute of Technology-n PhD fokozatot szerzett 1983-ban, a New York-i Columbia Egyetemen tudósa.
A közgazdasági Nobel-emlékdíjat, egészen pontosan a Svéd Nemzeti Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíját, a svéd jegybank alapította fennállásának háromszázadik évfordulója alkalmából 1968-ban.
A díjat először 1969-ben ítélte oda a Svéd Tudományos Akadémia. Az eddigi legfiatalabb díjazott a francia-amerikai Esther Duflo, aki 46 évesen vehette át az emlékdíjat 2019-ben, a legidősebb pedig az amerikai Leonid Hurwicz, aki 2007-ben 90 évesen kapta az elismerést.
A díj 12 millió svéd koronával (mintegy 391 millió forint) jár, amit egyenlően osztanak szét a díjazottak között.
