Az olvadó tengeri jég újabb – halakért és tengeri élőlényekért, no meg ásványkincsekért mindent kockáztató - hódítók előtt nyitja meg az Északi-sarkvidék kapuit, ennek következménye pedig beláthatatlan lehet.
2018 utolsó napjaiban, amikor a norvégiai Spitzbergák szigetvilága a hosszú sarki éjszaka sötétjében pihent, a Northguider nevű, garnélarákot halászó vonóhálós hajó az egyik sziget közelében zátonyra futott. Viharos szél süvített. A gépházat tengervíz öntötte el. A norvég partiőrség helikopterének még épp időben sikerült kimenteni a személyzetet. A hátrahagyott hajó viszont mintegy 300 ezer liter gázolajjal az üzemanyagtartályában tovább sínylődött. A rozmároknak, jegesmedvéknek és számos tengeri madárnak otthont adó környező természetvédelmi területen később feltűnő, vízfelszínen úszó olajfolt kétséget sem hagyott eredetéről.
A hajók száma máris negyedével ugrott meg
A Northguider a közelmúltig még csak a környéken sem járhatott volna, ám az éghajlatváltozásnak köszönhetően az Északi-sarkvidék hőmérséklete fokozatosan emelkedik, egyre csökkentve a tengeri jég biztonságot nyújtó fogságában lévő területeket. Az első orosz szupertanker 2011-ben tette meg az utat a Bering-szoros érintésével Thaiföldig, azóta nyaranta szinte rendszeres Szibéria északi peremén a hajóforgalom. 2005 óta nyaranta Kanada északi partvidékén, valamint Alaszka partjain is elolvadt a jégpáncél. Ennek köszönhetően az amerikai kontinens is körülhajózhatóvá vált észak felé.Nem véletlen, hogy azóta több mint 30 teherhajó választotta ezt az útvonalat.
A körülmények változásával nem csak a halászat, de a kutatás, a turizmus, a közlekedés, a bányászat, azon belül is a kőolaj- és földgázkitermelés előtt is új lehetőségek nyílnak meg. Nem kevés múlik a verseny eredményén. Az Egyesült Államok földtani szolgálatának adatai szerint az Északi Sarkvidék alatti tengerfenékről 90 milliárd hordó (1 hordó = 159 liter) kőolajat lehetne kitermelni; ez a Föld ismert, hagyományos technikával kiaknázható olajkészletének13 százaléka. Emellett a sarkvidék rejti a világ földgázkészletének 30 százalékát, de a zord vidéken aszénhidrogének mellett számos egyéb ásványkincs is kibányászható lenne: nikkel, cink, szén, urán, ezüst és arany. Az Északi-sark forgalma ennek megfelelően máris felgyorsult, Grönland, Alaszka, Kanada, Skandinávia, valamint Oroszország északi partjainál 2013 és 2019 között a hajók száma 25 százalékkal, az általuk megtett távolság pedig 75 százalékkal nőtt.
Az északi-sarkvidéki forgalom legnagyobb részét olyan halászhajók teszik ki, mint a Northguider, de a sétahajók, és egyéb személy-, teher- és konténerszállító-, valamint kőolajat, földgázt és különféle vegyszereket szállító tartályhajók is egyre nagyobb tömegben jelennek meg a térségben. Mindez növeli a szennyezés kockázatát, s nem csak azért, mert több a hajó, hanem azért is, mert az Északi-sarkvidék környezete a kiszámíthatatlan időjárás és a szabadon úszó jégtáblák miatt továbbra is zord és veszélyes.
A változó éghajlat várhatóan nagyobb szeleket, így még nagyobb hullámokat jelent majd az elkövetkezendő évtizedekben, a viharban elkeveredő hajók pedig messze elkalandozhatnak, egyre távolabb kerülve a segítségtől.
mondta Jens Peter Holst-Andersen, az Északi-sarkvidéki Tanács, az északi-sarkvidéki államok és lakosságuk, valamint az őslakos közösségek sürgősségi munkacsoportjának elnöke.
Az olajszennyezés – történjen az egy nagy katasztrófa, vagy kisebb mértékű szivárgások nyomán – jelenti a legjelentősebb veszélyt a tengeri környezetre, állítja az Északi-sarkvidéki Tanács. A kutatók sajnos továbbra sem tudnak eleget a térség tengeri ökológiájáról, a helyi közösségek pedig nincsenek megfelelően felkészülve egy esetleges baleset kezelésére. Mivel a hajóforgalom folyamatosan növekszik, a nemzetek arra törekednek, hogy fejlesszék egy-egy váratlan esemény távolról történő hatékony kezelését. A kutatók pedig azon igyekeznek, hogy minél több tudást gyűjtsenek össze az Északi-sarkvidékről a lehetséges katasztrófák elkerülése érdekében.
A környezeti károk a jég világában sokkal tovább hatnak, mint máshol a Földön
Egy évvel a Northguider-incidenst megelőzően Ionan Marigómez, a spanyol Baszkföldi Egyetem kutatója a Spitzbergákra utazott, hogy ott kékkagylókat gyűjtsön, és vizsgálja azok környezeti változásokra történő reakcióit. A Marigómez vezette kutatócsoport a kagylók egy részét felboncolta, eltávolítva emésztőmirigyeiket és kopoltyúikat. Ezután folyékony nitrogénnel fagyasztotta le őket, hogy megtartsa a kagylók legfontosabb egészségi mutatóit, melyek a szállítás során megváltozhatnának. Az így előállított minták egy része közvetlenül a laboratóriumba, míg más részük egy mintabankba, ha úgy tetszik, archívumba kerül, megőrizve magában az ökoszisztéma pillanatnyi állapotát a jövő tudósgenerációi számára is.
Nem biztos, hogy a szerényen megbúvó kagyló lenne az első állat, ami az olajszennyezésre gondolva eszünkbe jut, viszont egy ökoszisztéma egészségi állapotának fontos mutatójának számít.
mondta Marigómez. Ennek oka, hogy a kagylók rendkívül érzékenyek a víz oxigénszintjének, hőmérsékletének, szennyezőanyagainak, illetve kórokozóinak változásaira. Ugyanakkor elég szívósak is ahhoz, hogy túlélésük révén ezeket az információkat elraktározzák magukban. Ezután pedig, ahogyan az orvos megvizsgálhatja valakinek a vérét, hogy megbizonyosodjon például egy szívbetegség kockázatáról, úgy a mérgezés és a stressz jelei is vizsgálhatók ezekben az apró élőlényekben, amelyek így portrét festenek a kagyló, azon keresztül pedig környezete állapotáról. Mivel a kutatók által követett egészségi mutatók évszakonként és esetleg szélességi körök szerint is változhatnak, így sok időbe telik egy átfogó adatkészlet felépítése.
Pedig a hatások megismerése különösen sürgető lenne, hiszen a melegebb éghajlatú területekkel ellentétben az Északi-sarkvidéken bekövetkező katasztrófa során az olaj behatolhat a jégbe, beszorulhat alá, vagy beszennyezheti a havat, megnehezítve bármilyen tisztítási eljárás alkalmazását, így jóval hosszabb távon és nagyobb mértékben okozhat problémát, mint bárhol máshol. Bár a hatékony módszerek fejlesztése folyamatos, a lehetőségek még mindig korlátozottak. A tengeri jég ugyanis lehetetlenné teheti a víz felszínéről az olaj tisztítására szolgáló, közelmúltban kifejlesztett, másutt már jól bevált berendezések használatát.
Éleződik a verseny a nyersanyagokért
Az olajkatasztrófákra adott válaszok és az északi-sarkvidéki ökológiai állapot megőrzésének fejlesztése néhány hónapja már különösen sürgetővé vált. Május végén hírek érkeztek egy hatalmas szennyezésről, amely ezúttal nem a tengert, hanem a szárazföldet érintette. Az oroszországi Norilszkban egy hőerőmű üzemanyagtároló-tartálya omlott össze, a becslések szerint pedig 15-20 ezer tonna dízelolaj került a környező folyókba.
Az Északi-sark megnyílásával kiéleződhet a verseny a környező nemzetek között az újonnan rendelkezésre álló ásvány- és kőolajkészletekért. Az ennek nyomán minden bizonnyal fellépő környezeti kockázatok elkerülése, illetve kezelése érdekében pedig az Északi-sarkvidéki Tanács a tagállamait együttműködésre szólította fel.
A hatékony védekezés érdekében a tagok folyamatos kapacitásbővítésre, eszközfejlesztésre, és a helyi közösségek felkészítésére tettek ígéretet egy az imént említetthez hasonló ökológiai katasztrófa elkerülése érdekében. De hogy az egyre növekvő nyersanyagéhség befolyásolja, háttérbe szorítja, esetleg felülírja-e ezeket az ígéreteket, az már egy másik kérdés.
