Kincsvadászok, háziasszonyok, kiránduló családok és külföldi turisták egyaránt szép számban érkeznek szombatonként a Balaton déli partjának legnagyobb piacára. A gondosan „megterített” asztalok között sétálva kérdeztünk fonyódi árusokat, akik szívesen válaszoltak a Tudás.hu kérdéseire.
Fonyódon a Béke utca környékén szerdán és szombaton délelőtt szinte lehetetlen parkolóhelyet találni. Patinás olajfestmények, zamatos vajkörte, fából faragott tárgyak és márkásnak nem nevezhető pulóverek színes forgatagába érkezik, aki kilátogat az országos hírű piacra.
Lukács Gyula fonyódi nyugdíjas 15 éve költözött Pécsről a Balaton mellé. A nyugdíjas úr régiségekkel, késekkel és porcelánokkal kereskedik, hogy kiegészítse a nyugdíját. A standján magyar és külföldi vásárlók is megfordulnak, a kínálat pedig a hétköznapi tárgyaktól a különlegesebb darabokig sokféle érdekességet rejt.
Pécsről költöztünk ide, 15 éve azért, mert jobban meg lehet élni, és kevés a nyugdíj. És akkor így döntöttünk, hogy ezt csináljuk. Jó döntés volt.
Gyula szerint a piaci kereskedés kiszámíthatatlan, sosem lehet tudni, mikor érkezik egy komolyabb vevő. A régiségek egy része házakból kerül hozzájuk, más tárgyakat pedig külföldiek vásárolnak tőle, ezeket a vevői külföldre, például Németországba vagy Olaszországba viszik, ott értékesítik. A standján egy régi nagyító és különféle kések is felkeltették a figyelmünket.
Eladni nem egyszerű feladat. Nem lehet tudni, mikor jön valaki, de arra jó, hogy kiegészítse a nyugdíjunkat
A fonyódi piac amellett, hogy vásárlási lehetőség, sokaknak a megélhetést is biztosítja. A vásárokat járó embereket az egyedi, kézműves termékek gyakran lázba hozzák.
Józsa András erdésztechnikus érdeklődése néhány éve fordult a faesztergályozás felé. A nyugdíjas standján szép rajzolatú tálak, fából faragott mozsarak és eszközök sorakoznak. András szívesen mesélt míves alkotásairól, melyek közül több is trópusi, egzotikus fából születik.
A faesztergályos nyugdíjas eredeti szakmája erdész, Sopronban, a Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolában tanult. Idén rendezték barátaival az 50 éves érettségi találkozót. A fák szeretete nemcsak az erdészetben kísérte végig az életét: néhány éve a faesztergálásban találta meg azt a tevékenységet, amelyben a természet adta alapanyagokat saját elképzelései szerint alakíthatja.
A fának a szeretete mozgat. Sopronban az iskolában megtanultam a fának, mint alapanyagnak a termesztését és előállítását. Azután faesztergálásra adtam a fejemet. Ezek ugyanis esztergált tárgyak. Azt szoktam mondani, hogy a mintát a természet adja, én pedig a formát teszem hozzá. Gyakran előfordul, hogy a kezembe kerül egy fadarab, és egyből azt nézem, hogy mit tudok kihozni belőle.
-árulta el a nyugdíjas.
András standján különféle tálak, dísztárgyak, mozsarak és különleges golyóstollak sorakoznak. Az erdész számára a fa minden darabja más és más, ezért a munka közben sokszor változik az eredeti elképzelés. Ahogy fogalmazott, az esztergagépen néha újra kell tervezni, mert a fa belsejében olyan szerkezeti változások derülnek ki, amelyeket kívülről nem lehet meglátni. A keményebb és puhább fafajták megmunkálása eltérő technikát, fordulatszámot és szerszámhasználatot kíván, a különlegesebb tollakhoz pedig hazai és egzotikus fafajokat is használ.
A faesztergálás számára egyszerre alkotás és a nyugdíj melletti keresetkiegészítés. Tavaly júliusban váltotta ki a vállalkozói igazolványát, azóta pedig egyre több érdeklődővel találkozik a piacokon.
Körülbelül 70%-ban külföldiek a vevők, osztrákok, németek vásárolnak nálam. Azért hála Istennek hazai érdeklődők is vannak, akik értékelik a kézműves munkát. Egyre több a visszatérő vásárlóm, ma is várok két embert, akik szerdán voltak, és elkészítettem, amit rendeltek
fogalmazott az árus.
A kínálatban akad olyan darab is, amelynek a felhasználását nem feltétlenül határozza meg előre. Egy szép, esztergált tál lehet kaspó, váza, mozsár vagy akár apróságok tárolója – András szerint a tárgyaknak mindenki maga találhat új funkciót. Józsa András szerint a legfontosabb, hogy a fa természetes szépsége megmaradjon, és a vásárló egy olyan egyedi tárgyat vihessen haza, amely egyszerre őrzi az alkotó sajátos kézjegyét és a természet pompás mintázatát.
Nagy Zsolt üvegtechnikus standján kétségtelenül a legragyogóbb a fonyódi piacon. A kreatív mester színes alkotásai a fény és a törékenység allegóriái. Zsolt szakmája kihalófélben van hazánkban, már mindössze négyen művelik Magyarországon.
Az üvegtechnikus munkája egyszerre kézművesség, művészet és komoly szakmai tudás – minden darabja egy kis üvegből született különlegesség. nem mindennapi portékákkal érkezett: egyedi, kézzel készített üvegtárgyakat, különleges pálinkás és boros üvegeket, valamint apró üvegszobrokat kínál. Zsolt üvegtechnikus, munkáját pedig nemcsak a hazai vásárlók, hanem a világkiállítások közönsége is megismerhette. Kilenc világkiállításon képviselte Magyarországot, és négy aranyérmet hozott haza. A fonyódi standján sorakozó tárgyak mögött nemcsak a kézműves munka, hanem évtizedek tapasztalata és számos nemzetközi elismerés is ott lapul.
Üvegtárgyakat készítek, kézzel, szájjal. Nincs csipesz, nincs forma, szabad kézzel alkotok. Az alap csőből és botból dolgozom, különböző átmérőjű idomokból spiccre húzom, és a segédszárról a nyílt lángba. A tárgyakat 1800 Celsius fokon készítem. A kis szobrocskáknál kezdetben egy vezérszál tartja középen a figurát, amíg bezárom mögötte az üveget. Utána egy csepp hideg vízzel lehűtöm, majd letöröm a vezérszálat, kihúzom, és a figura így a helyén marad.
sorolta a mozzanatokat Zsolt.
A munkafolyamatot hallgatva nehéz elképzelni, hogy ezek a törékeny, légies tárgyak szabad kézzel készülnek. Nagy Zsolt kínálatában a színes üvegszobrok mellett több olyan alkotás is látható, amelyeket nemzetközi versenyeken díjaztak.
Az egyik aranyérmes üveg egyetlen szál virágot formáz, egy másik különleges olaj- és ecettartó, amelyben a két folyadék egymástól elkülönítve kapott helyet. Van olyan pálinkás üvege is, amelybe két röviditalos poharat épített bele. A legkülönlegesebb darab elkészítése két évig tartott, miközben maga a döntő mozdulat mindössze egy másodpercen múlik.
A szálas golyó volt a negyedik Milánóban, ez két évembe telt. Amikor elkészítem, egy másodpercen múlik, hogy meg tudjam tartani a formát. A vékony szálak tartják meg a tárgy belsejét. Senki a világon nem tudja utánam csinálni, így ez teljesen egyedi alkotás.
Zsolt nyolc éve él Balatongyörökön, műhelye azonban Budapesten maradt, így rendszeresen ingázik. Jelenleg hat ember dolgozik vele, de a vállalkozás fénykorában 28 alkalmazottja is tevékenykedett. A fonyódi piacra idén nyáron érkezett, korábban 17 évig Keszthelyen árult, de a piac gyengülése miatt új helyet keresett. Itt több emberrel találkozhat, a személyes jelenlét pedig számára is fontos, hiszen a vásárlók itt közvetlenül ismerhetik meg az alkotót.
Az üvegtechnikus szakma ma már ritkaságnak számít: a technikus szerint Magyarországon mindössze négyen foglalkoznak vele, és 16 éve nincs ilyen irányú oktatás.
„Nem panaszkodom. A pálinkaadagolót például én gyártom egyedül Magyarországon. 104 viszonteladóm van, nem számolva a pálinkaházakat, vendéglőket és számtalan más helyet. Mindenki tőlem veszi a pálinkaadagolót. Ausztriába, Németországba és Olaszországba is viszik, fontos, hogy minden üvegre illeszkedik, és másfeles anyagból készítem. Beszédes tény, hogy ötezret kell csinálni belőle havonta.”
