A Balaton mai alakja egy mérnöki bakinak köszönhető

Művészettörténeti szenzáció: Camille Claudel világhírű szobrát árverezi a BÁV a Centenáriumi aukcióján
2021-06-14
Tanulmány: paradigmaváltásra van szükség a hazai vízgazdálkodásban
2021-06-15
Show all

A Balaton mai alakja egy mérnöki bakinak köszönhető

A Balaton valószínűleg minden magyar ember tudatában fontos helyet foglal el. Azonban a Balaton mai formájáról jóval kevesebben tudják, hogy az egy mérnöki tévedés eredménye. Azt pedig valószínűleg még kevesebben, hogy az ehhez igénybe vett Sió csatornát még a rómaiak építették ki először.

A Balaton lecsapolására számos terv született az elmúlt századokban. Mária Terézia alatt is felmerült a tó kiszárítása, de a szocializmus évei alatt az MSZMP Veszprém megyei első titkára is felvetette, hogy gazdasági okokból szüntessék meg a tavat. Azonban a XIX. századi lecsapolásnak, ahol közel egy méterrel csökkentették a tó vízszintjét, egy kapitális mérnöki balfogás volt az oka. A Déli Vasút vonalának építésekor ugyanis a helyi viszonyokat nem ismerő mérnökök egyszerűen figyelmen kívül hagyták a tavat. Illetve nem is magát a tavat, hanem azt a tényt, hogy a tervezés és építés idején a Balaton vízszintje épp rekord alacsonyan állt.

A Déli Vasút mindent vitt

Mi is történt? Déli Vasút Buda-Kanizsa vonalának terveit – amely egy magánvasút volt, és a magyar vonalán túl a birodalom más részein is komoly hálózattal rendelkezett – 1857-ben készítették el. Eszerint a vonal Székesfehérvár érintésével a Balaton déli partján haladva érte volna el Nagykanizsát. Az építkezés a következő években rendben le is zajlott, és 1861-ben meg is nyílt a Déli Vasút itteni szakasza.

A Balaton vélhetően legnagyobb kiterjedése Cholnoky Jenő szerint

A Balaton vélhetően legnagyobb kiterjedése Cholnoky Jenő szerint (A BALATON TUDOMÁNYOS TANULMÁNYOZÁSÁNAK EREDMÉNYEI, 1918)

Arra, hogy a Balaton mellett baj lesz, már korábban is figyelmeztették a tervezőket, állítólag helyi öregek is mondogatták a mérnök uraknak, hogy a víz magasabb szokott lenni, de azok a helyieket nem hallgatták meg. A sajtóban is voltak próbálkozások, hogy a problémára felhívják a figyelmet. A Vasárnapi Újságot kereste meg valaki, aki „P.J vasútépítő” néven kívánta a nagyközönség elé tárni a várható nehézségeket, ám a Vasárnapi Újság igen sajátságos indokkal gyakorlatilag elutasította az írás közlését, a lapban erről csak ennyi jelent meg annak 1859. április 19-i számában:

Fehérvar. P. J. vasútépítő. — Kifogások a Balaton melletti vasút épitésmódja ellen, melynél az illető mérnökök, állitólag, nem veszik tekintetbe a Balaton haragos természetét s az ott lakó emberek tapasztalásait. — A czikket csak úgy közölhetnék, ha az író bővebben megismertetne személyével, s a vádak bővebben, világosabban volnának okadatolva.

Azaz, mivel a cikk írója névtelen kívánt maradni – ami akkor sem volt szokatlan még a magyar sajtóban sem ­, az újság elállt a közléstől. Egy figyelmes beruházó fejében ennek azért meg kellett volna kongatnia a vészharangot, de nem történt semmi.

A Balaton vízszintjét ugyanis a mérnökök állandónak vették, holott azt akkoriban nem igazán szabályozta semmi. A szárazabb években – ahogy az 1850-es évek végén is – a tó szintje lecsökkent, nagyjából a mai állapotra, de csapadékosabb időkben a víz felgyűlt, és a déli parton, valamit északon, Szigliget környékén kiöntött, és mocsárrá változtatta a tó környezetét. Azaz a Balatonnak nem volt olyan állandó alakja, vízpartja, mint most.

A vasútvonal ettől függetlenül 1861-ben megnyílt. Közben a Balaton vízszintje a nagyobb mennyiségű csapadéknak köszönhetően megemelkedett, ami 1861-1862 telén komoly gondokat okozott, a hullámverés és a jég veszélyeztette a vasúti közlekedést.

A hibát a Sió csatornával kellett kijavítani

Mit lehetett tenni? A vasutat elbontani és másutt, máshogy felépíteni nem lehetett, hiszen az iszonyú költséggel járt volna. Egyszerűbb volt a Balaton vízszintjét lecsökkenteni. A vasúttársaság szerencséjére ekkor már több balatoni szervezet is javasolta, hogy szabályozzák a Balaton vízszintjét.

A Balaton Balatonföldvárnál 1903-ban.

A Balaton Balatonföldvárnál 1903-ban. (Fotó. Fortepan)

A szabályozás ebben az esetben pedig a tó vízszintjének a csökkentését jelentette volna, ami a Déli Vasút vonalát megvédte volna a Balatontól.

A vízszint csökkenést sok Balaton környéki társaság már korábban is kezdeményezte, mind-mind más okból, de az 1860-as évekig nem történt valójában semmi.

A Balatoni Gőzhajózási Társaság a hajózási érdekek, elősorban a siófoki kikötési lehetőségek miatt szorgalmazta a vízszint csökkentését. A balatoni vízszabályozási társaságok pedig azért támogatták az ötletet, mert azzal a tó környezete, az elmocsarasodott területek szabályozhatóvá, beépíthetővé, valamint művelhetővé váltak volna.

A Déli Vasút gazdasági ereje, befolyása kellett ahhoz, hogy a munkák elkezdődjenek, és a Balaton vízszintjének a rendezéséről meginduljanak a tárgyalások, majd a munkák.

A lecsapolás mellett az állandó vízszint biztosítására is szükség volt, amire a Sió csatorna látszott a legalkalmasabbnak. A döntéssel egyébként a Zala megyei balatoni szabályozási testület nem értett egyet, de véleményét nem vették figyelembe.

Az 1862 augusztusi, balatonfüredi értekezleten azoknak, akik attól féltek, hogy a lecsapolás a tó végét jelenti, a szabályozás kormánybiztosa, Zichy Ferenc a következőket mondta a Sürgöny című lap 1862. szeptember 5-i száma szerint:

Mintán időközben tapasztalni méltóztatott ö nagyméltósága, hogy a Balaton leszállítását a közönség egy része úgy értelmezi, mintha az a Balaton tavának nagyrészbeni lecsapolását és az ország egyik békességének elrutitását foglalná magában, ezen aggodalom megszüntetésére határozottan és ünnepélyesen méltóztatott kijelenteni öméltósága, hogy ez mind az ö, mind a társulatok szándékától távol van, sőt inkább ezen szabályozás akként történendik meg, hogy a haza ezen legbájolóbb vidékének mellék-völgyei és téréi a csúfító posványoktól megmentessenek, viruló élénk kereskedelmü tájékokká varázsoltassanak, a mezei gazdálkodás művelésének átadassanak, a Duna a Balatonnal hajózható csatornával összeköttessék

A szabályozás eszköze, a már meglévő, de eltömődött Sió csatorna volt, amit még a rómaiak építették ki, de a középkorban tönkrement, ezért a Balaton felduzzadt. A csatornát valamennyire 1811-ben már egyszer újraásták, sőt Széchenyi István azt javasolta, hogy tegyék azt hajózhatóvá, de ez nem volt alkalmas a Balaton vízszintjének a szabályozására.

Azonban ekkor a csatornát újra megnyitották, Siófoknál pedig egy fából készült zsilipet építettek, amellyel a tó vízszintjét lehetett szabályozni, és 1863-ra már kész is volt az első zsilip és a szabályozott csatorna. A víz szintjét – a vasút érdekeit figyelembe véve – 95 centiméterrel csökkentették, ezzel a tó víztükre a mai keretei közé szorult vissza, és ehhez alakították ki az épített partfalakat, strandokat, és így épülhetett be a déli part is.

A Duna és a Balaton közti nyílt hajózó útvonal is álom maradt, kellett egy új zsilip

A Balatonról kiadott egyik első képeslap 1896-ban

A Balatonról kiadott egyik első képeslap 1896-ban (Dr. Sándor Csaba gyűjteménye)

Hunfalvy János, a „A magyar birodalom természeti viszonyainak leirása” című művében így írta le a folyamatot, igaz a Sió szabályozásának szempontjából:

Azért 1862-ben a Sió és Balaton melléki földesurak új lecsapolási és szabályozási munkálatokat tervezének. Királyi biztosul gr. Zichy Ferencz volt kiküldve, s elnöklete alatt jun. 17-kén indulónak meg” a tanácskozások. A birtokosok több külön társulatot képeztek vala már. Az egyes társulatok és birtokosok különböző nézetei és érdekei, valamint a szakértő mérnökök eltérő véleményei ellenére gr. Zichy úgy tudta a tanácskozásokat vezetni, hogy a szabályozási javaslat , melyet ő pártolt vala, elfogadtatott s a munkálatok gyorsan végre is hajtattak , úgy hogy a Balaton kifolyását elzáró töltés már 1863. okt. 23-kán bontathaték el.

A Sió csatorna megnyitása hatalmas ünnepség keretében történt meg, a Déli Vasút csak első osztályú kocsikból összeállított különvonattal szállította le az előkelőségeket, rezesbanda, ünneplő tömeg és fennkölt beszédek hangzottak el, ahol a Sió csatorna áldásos hatását emelték ki.

Egyébként a csatorna építésénél is elszámolták magukat a mérnökök, ugyanis úgy kalkuláltak, hogy miután egy-két év alatt kialakul a Balaton új vízszintje, az annyira állandó lesz, hogy a Sió zsiliptábláit ki lehet szedni, és egy nyílt hajózó útvonal alakul ki. Azonban erről pár év alatt kiderült, hogy nem válik valóra, a zsilipet fenn kell tartani, ahhoz, hogy a tó vízszintje állandó legyen. Ezt sok kudarc nyomán tanulták meg.

A Balaton vízszintje 1863-ban rekord alacsony volt, annyira, hogy a Siót teljesen zárva kellett tartani, majd 1866-ban szintén nagyon alacsonyra süllyedt a vízszint. Egy év múlva viszont az is kiderült, hogy a meglévő zsilip magas vízállásnál sem jó, mert 1867-ben meg kiöntött a Balaton. A következő években is sok gondot okozott az elégtelen zsilip, 1891-ben már a parti sétányokat is elöntötte a víz, ezért a régi fa zsilip helyett abban az évben modern vasbeton szerkezet épült.

A Sió zsilip 1900-ban

A Sió zsilip 1900-ban (fotó: Fortepan, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum EMGY 2019.1.1. 0446)

A Balaton vízszintjét azóta – a Sió zsilip nyitásával, illetve zárva tartásával – többé-kevésbé állandó szinten tartják.

Nem valósult meg tehát az az álom, hogy a Balaton és a Sió között zsilip nélkül szabadon lehessen hajózni. A Balaton lecsapolása már szerencsére nem kerül, nem kerülhet szóba, – bár Papp János, Veszprém megye akkori párttitkára állítólag az 1960-as, 1970-es években a Balaton helyére kukoricaföldet tervezett – inkább annak védelme, és jó állapotának fenntartása a fő cél.

Mi lett volna, ha a Déli Vasút mérnökei figyelembe veszik a helyiek figyelmeztetését? A vasút valószínűleg délebbre épült volna meg a Balatontól, és ugyan a szabályozásra akkor is sor kerül, de lehet, hogy más vízmagassággal, ami a tó alakjára is hatással lett volna. Ez esetben az egykor alacsonyan fekvő, de mára feltöltött részek, mind a déli parton, mind az északin a tó részei lennének.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close