Mintegy kilenc éve tartó jogi vita után a spanyol legfelsőbb bíróság az államnak ítélte két Goya-festmény tulajdonjogát az Altadis multinacionális dohánygyárral szemben.
A vállalat 2017-ben polgári pert indított a IV. Károly királyt és feleségét, pármai Mária Lujzát ábrázoló két portré tulajdonjogának megállapítása érdekében elbirtoklásra hivatkozva, vagyis azzal érvelve, hogy a képek évtizedek óta vitathatatlanul és megszakítás nélkül voltak birtokukban.
Az ítélet szerint azonban a spanyol állam sosem mondott le az 1789-ben a sevillai Királyi Dohánygyár megrendelésére készült portrék tulajdonjogáról, az alkotások az egykori spanyol korona örökségeként kerültek a modern spanyol állam tulajdonába.
A festmények egy 1887-es engedélyezési okirat szerint „díszítési célokra” maradhattak a dohánytermelés és -forgalmazás spanyolországi monopóliumára létrehozott CAT magánvállalat birtokában. Majd 1946-ban kerültek az Altadis jogelődjéhez, a Tabacalera dohányvállalathoz, miután a cég megvásárolta a CAT-tól azt a madridi ingatlant, ahol a műalkotások voltak.
Az ezt követő évtizedekben mind az állam, mind a cég részéről készültek olyan jelentések, amelyek egyaránt saját tulajdonnak tekintették a festményeket.
A dohányvállalat 2014-ben szerette volna eladni a birtokában lévő képeket, ehhez kért jóváhagyást a kulturális minisztériumtól, amely arra hivatkozva utasította el a kérést, hogy a festmények állami tulajdonban vannak. Az Altadis ezt követően fordult a bírósághoz.
A bíróság jogerős ítéletét a cég elfogadta, de az El País című napilapnak küldött közleményében hangsúlyozta, hogy nem ért egyet az ítélet lényegével, és fenntartja, hogy a portrék jogos tulajdonosa volt, amit maga az állam is számos alkalommal elismert, legfőképpen egy 1999-es kölcsönszerződés aláírásával.
