A GDP nem mindenható – mik egy ország teljesítményének további mutatói?

Ha mindenképp a fejlettséget mutató számokkal szeretnénk leírni az országok helyzetét, akkor a GDP mellett érdemes más mutatókra is odafigyelni. Ezeket próbáljuk összefoglalni.

Magyarországon 2024-ben a KSH adatai alapján egy „átlagember” számára felfoghatatlan összeg, mintegy 82 ezer milliárd forint volt a GDP; a növekedés pedig 0,5 százalék volt.

De mit is jelentenek pontosan ezek a számok?

A bruttó hazai termék (Gross domestic product, GDP) egy ország vagy régió által egy adott időszakban előállított és nyújtott összes végtermék és szolgáltatás teljes piaci értékének pénzügyi mérőszáma. Gyakran használják egy adott térség gazdasági tevékenységének mérésére.

A népesség száma alapján az egy főre eső, átlagos adatot is ki lehet számolni. A GDP fő összetevői a fogyasztás, a kormányzati kiadások, a nettó export (export mínusz import) és a beruházások. A nemzeti kormányok és a média az infláció és a munkanélküliségi ráta mellett ezen mérőszámot használják a leggyakrabban a fejlődés, az életszínvonal mérésére: a GDP növekedését tűzik ki a legfőbb célként. Ugyanakkor sokszor olyan kártékony dolgok, mint „a háborúk, a környezetszennyezés, a bűnözés, a prostitúció, a közlekedési dugók, a tűzvészek és a természet pusztítása mind növelhetik a GDP értékét” – olvasható a The Conversation tudománynépszerűsítő weboldalon.

Ennek magyarázata az, hogy a GDP nem tesz különbséget a „jó” és a „rossz” gazdasági tevékenység között. Minden, ami pénzmozgással jár, és legálisan mérhető tevékenység, hozzájárul a GDP-hez – még ha társadalmilag vagy környezetileg káros is.

A tűzvészek esetében például a tűzoltóság működése, a károk helyreállítása, az újjáépítés kiadásokkal jár, amitől a GDP nő. Az elveszett javak pedig nem számítanak negatív tételként a GDP-ben. A prostitúciónál is pénzmozgás zajlik, ahol pedig ahol legális vagy a „szürke zónában” van, ott szolgáltatásként jelenhet meg a GDP-ben. A bűnözés pedig magával vonzza a biztonsági rendszerek vásárlását, a rendőrségi tevékenységeket, a börtönfenntartás, s ez mind pénzbe kerülő gazdasági tevékenység.

Az egy főre jutó GDP Monacóban a legmagasabb a világon: itt egy „átlagos ember” 256 580 amerikai dollárt termelt 2023-ban. Magyarországon ez az érték 22 142 dollár, azaz jelenlegi árfolyamon nagyjából 7 700 000 forint (havonta 642 000 forint). Ezzel az értékkel a magas jövedelmű országok kategóriájába tartozunk.

A The Conversation cikke szerint „ugyanakkor életünk számos aspektusa egyszerűen hiányzik ebből a hagyományos számításból. A társadalmakban tapasztalható egyenlőtlenség. A fizetetlen munka hozzájárulása. Azok munkája, akik otthon vagy a közösségben gondoskodnak a fiatalokról és az idősekről. A természeti erőforrások vagy a biológiai sokféleség kimerülése. És az adatok és számos digitális szolgáltatás értéke.” Robert F. Kennedy amerikai elnök nem sokkal a tragikus halála előtt így fogalmazott egy beszédében: „A GDP röviden szólva mindent mér, kivéve azt, ami az életet érdemessé teszi.”

Mennyire boldogok az emberek?

De nézzünk néhány olyan mutatót, amely a sok ilyen irányú kísérlet közül hasznosnak tűnik.

2011-ben az ENSZ arra kérte a tagállamait, hogy mérjék a polgáraik boldogságát, és az így kapott adatokat használják fel a közpolitikák alakításához. Innen indult a boldogságindex „karrierje”. Az Oxfordi Egyetem, a Gallup közvéleménykutató szervezet és az ENSZ támogatásával egy szerkesztőbizottság minden évben kiszámolja ezt az értéket a Föld majdnem minden országára. A kutatás során egy globális felmérés keretében a következő kérdést teszik fel: „Képzeljen el egy létrát, amelynek fokai alulról felfelé 0-tól 10-ig vannak számozva. A létra teteje az Ön számára lehetséges legjobb életet jelenti, az alja pedig a legrosszabbat. Jelenleg a létra melyik fokán áll?”

Az első, a boldogságindexről szóló jelentés felvázolta a világ boldogságának állapotát, a boldogság és a nyomorúság okait, valamint esettanulmányok nyomán az ebből következő közpolitikai javaslatokat.

2024-ben Finnország, Dánia és Izland vezette a rangsort. Itt mi a 69. helyet szereztük meg, 5,9-es pontszámmal.

A legismertebb finn rendező, Aki Kaurismäki melankolikus művészfilmjeinek hétköznapi hősei ugyanakkor nem tűnnek túl boldognak, bár nyilván a rendező nem reprezentatív felmérést, hanem műalkotásokat készített.

2014-ben Michael Booth brit újságíró The Almost Nearly Perfect People (A szinte tökéletes emberek) című könyvében megkérdőjelezte az északi országok szabadság- és boldogsági rangsorának legitimitását.

Azt írja, hogy Finnországban a leggyakrabban felírt gyógyszerek a pszichózis elleni szerek. Rámutat továbbá az ország magas alkoholfogyasztására, illetve, hogy magas a gyilkosságok és az öngyilkosságok aránya. A szerző a dánokat pedig nem a világ egyik legboldogabb népének, hanem inkább a „legelégedettebbnek” tartja.

Kik a legfejlettebbek?

Az emberi fejlettségi index (Human Development Index, HDI) segítségével a születéskor várható élettartam, az írástudás, az oktatás és az életszínvonal alapján rangsorolják az országokat minden évben, immáron több mint két és fél évtizede. Használatával megkülönböztethetők a fejlett, fejlődő és fejletlen országok, és mérhető a gazdaságpolitikák hatása az életszínvonalra. A mutatót 1990-ben dolgozta ki Mahbub ul Haq pakisztáni közgazdász, és 1993 óta használja Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) az Emberi Fejlődési Jelentésben (HDR).

A HDI-rangsor élén Izland, Norvégia és Svájc található. Magyarország HDI értéke 0,851, amivel a 46. helyre került a rangsorban.

Mekkora hatással vagyunk a természetre?

A GDP-vel kapcsolatos egyik leggyakoribb kritika, hogy csak a gazdaságra fókuszál, és nincs tekintettel az úgynevezett externáliákra.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy adott tevékenységnek milyen hatásai vannak a gazdaságon kívül a természetre és a társadalomra.

Egy cigaretta-gyártó cég esetében például a gazdasági növekedés a bevételek, a nyereség változásán keresztül jelenik meg, az externáliák közé tartoznak a dohányzás miatt kialakuló betegségek és az eldobált cigarettacsikkek. Egy komplexebb megközelítés az ökológiai lábnyom, amelynek a koncepcióját és számítási módszerét Mathis Wackernagel dolgozta ki 1990 és 1994 között a doktori disszertációjában, témavezetője, William Rees segítségével, a kanadai British Columbia Egyetemen.

Az ökológiai lábnyom azt fejezi ki, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. Ez az érték kiszámítható egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra, az egész Föld népességére, vagy vállalkozásokra is. Az analízis figyelembe veszi az egyes csoportok – mint egy család vagy város – energia-, étel-, víz-, építőanyag– és más fogyasztását, hogy megbecsülje az eltartásukhoz szükséges termelőképes földterület mennyiségét. A relatív fogyasztás meghatározásával az embereket az erőforrásaik gazdaságosabb felhasználására és a fogyasztói társadalomban bevett szokásaik megváltoztatására igyekszik rábírni. Az ökológiai lábnyomok adatait gyakran használják érvként a jelenlegi életmód fenntarthatóságáról szóló vitákban.

A Földön élő teljes emberi népesség ökológiai lábnyoma 1961-ben 0,72 Föld volt, azaz alacsonyabb volt az érték, mint a bolygó eltartóképessége. 2024-re ez az érték 1,78-ra növekedett, tehát majdnem két Földre lenne ahhoz szükség, hogy eltartsa az emberi népességet.

De hogyan lehetséges, hogy egy bolygónk van és mégis majdnem kettő ez az érték? Úgy, hogy a jelenlegi fogyasztásunk egy része már tulajdonképpen „hitelre” megy, a természeti erőforrások túlzott fogyasztásával jár, és az elkövetkező generációk megélhetését veszélyeztetjük.

Nem hiszek abban, hogy létezik „átlagember”, hiszen a Brian élete c. film óta tudjuk, hogy „Ti mind egyéniségek vagytok.” De mégis a példa kedvéért képzeljünk el egy „átlagos” magyar állampolgárt. Az ő életmódjának fedezésére 3,09 globális hektár földterületre van szükség. Most képzeljük el, hogy ha az egész Földön mindenki úgy élne, mint az „átlagos” magyarok, azaz laptopjuk, hűtőjük lenne, rendszeresen ennének húst, időnként repülőre ülnének, viszont mindezt a világrekorderekhez képest viszonylag szolidan tennék. Ebben az esetben 2,09 Földre területre lenne szükség az ő eltartásukra.

Ezen a hat, választható nyelven használható honlapon bárki kiszámolhatja a saját ökológiai lábnyomát.

A mutatók listája tovább bővíthető

Több további mutató létezik arra, hogy „hogyan teljesít egy ország”:

• A harmadik legrosszabb helyen áll Magyarország a lakosságarányos öngyilkossági mutatóban.
• A KSH adatai szerint a „születéskor várható élettartam hazánkban a férfiak esetében 2020-ban 72,2, a nők esetében 78,7 év volt.
• Magyarországon a 65 évesen egészségesen várható átlagos élettartam férfiaknál 7,1, nőknél 7,8.
• „Az Eurostat jelentésében közzétett grafikon szerint Magyarországon a keringési betegségek az összes haláleset mintegy 47 százalékát okozták, a rák a halálesetek mintegy 20, a koronavírus pedig 2 százalékáért volt felelős 2020-ban”.
• Ugyancsak az Eurostat szerint „az elhunyt magyarok 26,4 százaléka megelőzhető vagy kezelhető ok miatt hal meg.”
• A Transparency International korrupciós listája szerint „hazánk egymást követő három évben lett utolsó az uniós tagállamok között, világviszonylatban pedig hat pozíciót veszítve, a 76. helyről a 82. helyre csúszott vissza egyetlen év leforgása alatt.”
• Az OECD, vagyis a legfejlettebb államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet által életre hívott három évente megszervezett nemzetközi tanulói teljesítménymérés (Programme for International Student Assessment – PISA) azt szeretné vizsgálni, hogyan alkalmazzák a diákok meglévő tudásukat gyakorlati problémák megoldására, illetve azt, hogy egy adott oktatási rendszer mennyire tudja a mindennapi életben működőképes tudással felruházni a tanulókat. Matematikából, szövegértésből és természettudományból a 15 éves magyar diákok átlageredménye statisztikailag megegyezik az OECD-országok átlagával.