A művészeti élet újra indulását reméli Szilágyi Erzsébet attól, hogy az idei évre már a teljes esztendőt kitöltő kiállítási naptárakkal készülnek a művészeti intézmények. A természetből fakadó megközelítése miatt öko-art stílusúként is jegyzett szobrász és ötvösművész a Magyar Kultúra napjához kötődően, egymásután két kiállítással nyitja a 2022-es évet Budakeszin, majd Nagykovácsiban.
Szilágyi Erzsébet szerint a covid járvánnyal járó bezártság azért nem ártott az alkotómunkának, mert az amúgyis magányt és elmélyültséget igényel.
Olyan ez, mint abban a humoros posztban, amelyik a covid előtt, majd a covid közben mutatja a művészt, aki mindkét képen ugyanott áll – természetesen az alkotása előtt. Ezért a külvilág hatásai ebből a szempontból kevésbé szivárogtak be a műtermekbe. A járvány hatása azonban természetesen így is hátrányosan érintette a művészeket, hiszen elmaradtak a kiállítások, a találkozások a közönséggel és a potenciális vevőkkel. Én azonban, miközben a pandémia alatt elsősorban a saját honlapomon keresztül tartottam a kapcsolatot az érdeklődőkkel a legnagyobb veszteségnek mégis azoknak a külföldi alkotótáborok elmaradását éltem meg, amelyek során új művészeket, kultúrákat, művészeti technikákat és anyagokat ismerhetek meg
magyarázza a képzőművész.
Akinek legújabb kiállításai is egy olyan anyaghoz, a kékfestőhöz kötődnek, amit néhány éve ismert meg. De az Angliában, Amerikában, Csehországban, Németországban és Japánban egyaránt edukálódott alkotóművész a sokféle utazáshoz kapcsolódó többféle élmény hatására – az acéltól a betonon át a pergamenig -, már eddig is többféle stílust és anyaghasználatot próbált ki eredményesen. Mindezen benyomásai közül életfilozófiáján és alkotásain a letisztult, természetközeli Japán kultúra hatásai érződnek leginkább, ahol több részletben már közel egy évet töltött el. Így az is természetes, hogy Kína és Belgium, valamint a kontinens több országa mellett Japánban is több kiállításon mutatta már be alkotásait.
Ha megkérdeznek, az életérzéseimről, hamarabb mondom magam ázsiainak, mint Európainak. Inkább hiszek az is-is, mint a vagy-vagy szellemiségében. A buddhizmus pedig azért is közel áll hozzám, mert hiszem, hogy az embernek mindig harmóniában kell lennie önmagával és a környezetével. Több olyan kiállításon is részt vettem Kobéban és Kiotóban, amely mellett a japán művészek budapesti kiállításainak megszervezésében magam is szerepet vállaltam. Mivel számomra a különféle anyagok vonzása jelenti a legnagyobb inspirációt, Japánban először az ötvösmunkával készített ékszereimmel jelentkeztem, majd később, a szigetországi és a magyar művészek egyik közös nagy bemutatkozásán már egy olyan installációval, a „Halpapucsok vándorlásával” vettem részt, amelyben a papír, a fehér festék és a drótváz kombinációjával létrejött alkotás lebegett a térben
meséli Szilágyi Erzsébet. Akit, szavai szerint, a különféle anyagokhoz kapcsolódó művészi kihívások mellett leginkább a természet és az őselemek, azon belül is leginkább a víz, illetve a nőiség művészi megfogalmazása foglalkoztat leginkább.
Ennek szellemében került művészetének fókuszába az ökológiai-gondolat. Lépett elő Balaton sorozatában, az öko-art jegyében, a letisztult, ugyanakkor árnyalt jelentések képviseletére alkalmas nemezképein központi szereplőnek az éltető elemek egyik legfontosabbja, a víz, a maga láthatatlan tápláló erejével és hullámzásával. Ez a vezérelv inspirálta akkor is, amikor a nagyobb méretű varrva-hurkolt technikát alkalmazva készült textil alkotásai, az újrahasznosított textilszálak rétegelt egymásra helyezésével úgy születtek meg, hogy síkképekként is megőrizték a térbeliség mélységi képzetét. A természet iránti elkötelezettsége jegyében pedig a varrva hurkolt technikával készült első képein már a covid előtt olyan óriási tüdők szerepeltek, amelyek a tiszta levegő és a létezés kérdését feszgették a Deep Breath című kiállításon a Semmelweis szalonban.
A legújabb szerelem-anyag Szilágy Erzsébet kép- és tárgyalkotó világában az elmúlt évszázadokban a magyar népviseletben és a lakástextíliák körében komoly szerepet betöltő kékfestő. Amit azért is nevez különleges találkozásnak, mert már évek óta foglalkoztatta, miként adhatná vissza a legérzékletesebben azt, amit az „Azt hittem az eső esik, pedig a szemem könnyezik” című magyar népdal jelent a számára. Ezért, amikor néhány éve a kékfestővel és a hozzá kapcsolódó technikával megismerkedett rögtön érezte, hogy ezzel tudja zene nélkül is visszaadni a népdal érzésvilágát és ezzel tudja megfogalmazni a női testhez, a női szerepekhez kapcsolódó mai gondolatait. Amivel a január 21.-én pénteken megnyíló kiállításán, Budakeszin az Erkel Ferenc Művelődési Központban, illetve a január 24.-én Nagykovácsiban az Öregiskola Közösségi Házban kezdődő tárlatán ismerhetnek meg az érdeklődők.
Ez a technika azt is lehetővé teszi, hogy a tradicionális nyomódúcok mellett, ecsetet használjak és a testemet, a test lenyomatát, betűket és gyűrést, hajtogatást, ahogyan azt az leghíresebb mestere, a félig magyar származású Hantai Simon is tette.
Ahogy mondja, amit kékfestő technika számára jelent, az az anyag szépsége, a színek kontrasztja, a minták egyedisége és egyszerre azonossága, a sokszorosítási eljáráshoz kapcsolódó gondolatok a közösség megtartó erejéről, a tradíció tiszteletéről, a felmenőink tudásáról, gondoskodásáról, bölcsességéről.
A másik oldalon mindez ugyanannyira jelenti számomra a hagyományok és tradíciók mázát; ami elfedi a valós életet és ami gúzsba köti az embereket. Ezt jelenti nekem a sokszorosítási eljárás monotonitása, redukált mozdulatai, korlátozottsága is. A kékfestő azokat a szokásokat is szimbolizálja a számomra, amik már csak akadályok és korlátok, nem támogató biztonságos keret… Ebből a gondolatiságból született a „Családi szennyes” című munkám, ami mellett készítettem egy olyan testlenyomatot is, a Single Erzsit is, amin ugyanúgy állok, mint ahogy tette azt Andy Warhol, Single Elvise
fejtette ki az alkotó, aki a művészeti élet újraéledését reméli attól, hogy az év elején már a covid előtti lendülettel kezdődhet a kiállítási szezon.
